~12.fejezet~

- Sajnálattal kell közölnöm – nézett ránk a papírok közül - , hogy nem testvérek – sóhajtott a szemüveges emberke.

„ Nem testvérek, Nem testvérek” visszhangzott a fejemben. Nagyon megörültem a hírnek, de valahogy bennem volt az is, hogy nem örülök neki. Mi van, ha most végleg elveszítem őt?! Mi van, ha elmegy máshoz?!

Láttam anyámon a meg könnyebbültséget, apámon olyan „mi?!nézzük meg még egyszer” arcot láttam, én persze le voltam törve, de nem nagyon szerettem volna ki mutatni. Majd ha egyedül leszek kiadom magamból, amit ki kell. 

Megköszöntük a dokinak, majd elhagytuk a kórházat.Útközben nem szólaltunk meg, senkinek nem volt kedve beszélgetni - gondolom én.

- Anyu, felmegyünk a szobámba, majd később beszélünk. Rendben? - néztem rá, miközben a lépcsőn álltunk ChiHoon-al. Anyáék csak bólintottak, mi pedig felmentünk.

Mikor a szobámba értünk becsuktam az ajtót, majd leültem mellé az ágyra. Nagyot sóhajtott.

- Baj van? - néztem rá, mire megrázta fejét - akkor jó - feküdtem hátra.

- Tudod.... gondolkoztam - nézett rám komoly tekintetével. Mindig megijeszt, ha komoly. 

- És min?

- Nem szeretnék tovább veled beszélgetni, találkozni. Se semmi. Semmit nem szeretnék - rántotta meg vállát, tekintete átváltozott nem törődömbe. 

- MI?! - ültem fel ijedten - mért mondod ezt? - a levegőt sokkal gyorsabban kapkodtam, mint ahogy kellett volna, mintha elakarták volna lopni tőlem az éltető oxigént.

- Mert megőrülök tőled. A közelséged... mikor a közelemben vagy, mindig izzadni kezd a tenyerem, késztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak, de nem teszem, hiszen barátok vagyunk. DE én ezt már NEM bírom. Sokkal könnyebb lenne, ha elfelejtenénk egymást - sóhajtott.

- Neked, de nekem nem! Én ezt nem fogadom el! - ráztam a fejem, felpattantam, s kirohantam a szobából egyenesen ki az utcára. Kissé lógott az eső lába, de nem érdekelt különösképpen, csak az, hogy eltűnjek innen. 

Én szeretem ChiHoon-t, mint egy testvért, de bármikor igent mondanék, ha megkérné, hogy legyek a barátnője. Nem tudom, hogy mi van velem. Teljesen össze vagyok zavarodva. 

A nagyihoz mentem, de bánatomra csak egy személy tartózkodott otthon. HyunJong. 

Épp akkor indult be a kertből, mikor észrevett. Elmosolyodott, majd közelebb lépett hozzám. 

- Szerbusz unokahúgi - borzolta össze hajam.

- Csá - húztam el számat - nagyiék? 

- Nincsenek itthon. Mindenki elment. Csak én - tárta szét karjait. 

- Akkor megyek - indultam el, de visszahúzott kezemnél fogva.

- Igyunk picit. Látom , hogy le vagy törve. Na gyere - kezdett el befelé húzni. Hát, nem árthat egy pici alkohol, nemde? 

**** 

Pár órával később, már a létezésemről alig tudtam. Mindenen nevettem, HyunJong pedig csak nézett, hogy mennyire kiütöttem magam.

Már lezuhanyoztunk mind ketten - persze külön -, hogy ne inkább tisztán igyak, meg szerintem ma nagyi házában alszom. Semmi kedvem hazamenni. 

Szóval itteni gönceimben voltam, az itteni köntösömben. 

HyunJong felpattant a fotelből, ahol eddig ült, s oda trappolt hozzám. Megálltam a forgolódásba. Felnéztem rá, de ő csak sunyin mosolygott, majd hirtelen karjába kapott, s az ágyra dobott.

- Yah! Mit csinálsz? - visítottam fel, de még mindig nevettem. Fölém tornyosult, majd arcával közeledni kezdett arcomhoz - hallod? -kezdtem el alatta ficánkolni, de ő még mindig csak mosolygott, majd adott egy puszit számra, majd még egyet, még egyet, s végül megcsókolt. Annyira jól esett. Nem tudom mért. A saját rokonommal csókolózom! Ezt abba kell hagyni! Most! 

Bármennyire is szerettem volna véget vetni, nem tudtam. Kezeim automatikusan csavarodtak nyaka köré, s húztam közelebb magamhoz. 

Kibontotta köntösöm, majd kis trikóm alányúlt, hasamat simogatta, miközben én is megszabadítottam köntösétől.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nyahahahhh..kissé szét vagyok csúszva. Mianhae.>< remélem azért érthetően fogalmaztam:$

COMEBACKTWO.>> újra xDDDD 

Véleményeket kérekszépen :$
Lassan vége ennek a ficinek! :D csak szeretnék szólni, hogy szerintem egy v. két rész és Paff. Nincs erőm ezt írni már :C szerintem látszik. DE befejezem. Megígértem, hogy befejezem. Az olvasóimért bármit ♥♥ :3
Nyah..Bye-yeom♥

~11.fejezet~

  Valamikor tíz óra fele kelhettem fel, akkor is arra, hogy anyu éppen kiabál, hogy oda sül a hús. Biztos már megint "beszélgetett" apával. Akkor szokott ez történni. 

ChiHoon-ra pillantottam, aki még békésen pihent. Olyan szép arca volt. 

Lázmérőért nyúltam, majd megmértem a hőmérsékletem. Nem volt lázam. Hál' istennek. Óvatosan kikeltem mellőle, majd lementem a konyhába, hogy köszöntsem anyuékat, s beszámoljak nekik a hajnalban történtekről. 

-    Jó reggelt - ásítottam. 

-    Oh, felkeltél, kicsim? - mosolygott rám anyu - ChiHoon merre van?

-    Még alszik. Este volt egy kis baj velem, így kissé elfáradt az ide-oda szaladgálásban - húztam el számat.

-    Mi történt?! - jött ki apa egyből a szobába, kissé aggódó tekintete volt.

-    WonHo, nyugodj meg - kuncogott anyu. Apu mindent túl reagál.

-    Csak egy kis láz. Nem tudom, hogy mért, de mér jól vagyok. Nyugi - mosolyogtam - mért nem keltettél fel tegnap minket, anyu? 

-    Olyan aranyosan aludtatok. Nem szerettem volna, hogy felkeljetek - felelte.

-    Értem. Nos, én visszamegyek a szobába. Majd, ha Chi felkelt jövünk enni. Ne égess oda semmit, kérlek - fordultam egy pillanatra anyu felé. Tudta, hogy csak viccnek szánom így elkezdett vigyorogni, majd bólintott. Én pedig elindultam vissza a szobámba. 

Mikor beértem ChiHoon abban a pillanatban ült fel az ágyra, s ásított egyet.

-      Hali - intettem somolyogva.

-      Szia. Jobban vagy? - kérdezte egyből.

-     Igen - válaszoltam - már nincs lázam. Mintha semmi sem történt volna.

-     Örülök. Mennyi az idő? 

-     Nem tudom. Fél tizenegy körül - vontam vállat - mért? 

-     Úristen. Nekem mennem kell. Ne haragudj - pattant fel az ágyból, majd magára kapott még pár holmit, s már rohant is le a lépcsőn. Csalódottan néztem az ajtóra, de most nem mentem utána. Ha neki már fontosabb. Hát, jó. 

****

Három napon keresztül semmit sem tudtam ChiHoon-ról. Az nap jött el csak hozzánk, mikor mentünk az eredményekért. Haragudtam rá, s ezt szerintem észre is vette, ha nem akkor így járt. Én nem mondok neki semmit. Majd rájön, hogy mi van. Mindig én szólalok meg először. Mostantól nem.! 

-    Bármit is történjen - fordult felém apám - ne távolodjatok el egymástól.! Rendben? - nézett ránk kissé szigorúan. 

-    Oké. Nyugi - mondtam lazán. 

-    Baj van, kicsim? - kérdezte anyu. 

-    Ő a baj - mutattam ChiHoon-ra, aki meglepetten pislogott rám. 

-    Majd megbeszélitek, de ennek nem most jött el az ideje - zárta le apu, majd bementünk a dokihoz.

-    Jó napot - köszöntünk mind annyian, majd meghajoltunk. A doki csak meghajolt, majd egyből bele is kezdett; - nos, az eredménnyel pár perc múlva szolgálhatok. Viszont... amit már kitudtak szűrni, hogy a lányuk vérében Extasy-t találtunk - felelte a doki - kisasszony - fordult felém - maga drogozik? - tette fel a kérdést, ami engem teljesen lesokkolt.

-     Nem - ráztam a fejem - soha. Egyszer sem nyúltam ilyenekhez! - mondtam egyből. Hiszen ez volt az igazság. 

-    Akkor hogy került a szervezetébe.? - kérdezte. Anyuék teljesen lesokkolódtak. Én pedig magatehetetlenül álltam ott, s gondolkodtam. 

-    HyunJong - sziszegtem.

-    Tessék? 

-     Az unokatestvérem volt - mondtam nyugodtan. 

-    Honnan tudja? 

-    Tudom és kész - vágtam rá - nem kihallgatáson vagyunk! - morogtam - mondja meg az eredményeket. Kíváncsiak vagyunk - ez a doki olyan, mint egy nyomozó. Idegesít. 

-    Rendben. Nos, az eredmény - vette kezébe a papírokat, amit most hoztak meg. Mindenki nagy szemekkel figyelte a doki mozdulatait, s vártunk a válaszára. 

-    Otthon még beszélünk erről az egészről - mondta apám halkan. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos, remélem tetszett^^ 

Véleményeket kérek szépen :3♥

Azt mondtam, hogy csak 10. fejezetes lesz xd erre tessék. Már a 11.fejezetnél vagyok:DDxd

~10.fejezet~

(mit szóltok ehhez a kliphez? :$ ÉN KIDÖGLÖTTEM..MÉG MINDIG FOLYIK A NYÁLAM*W*♥)

  

  Arra ébredtem, hogy fázok, viszont be vagyok takarva. Nagy nehezen kimásztam ChiHoon mellől, majd a telefonomért nyúltam. Hajnali egy volt. ~ Ezek szerint anyu nem keltett fel minket. Halkan próbáltam kimenni a szobából, hogy eljussak a fenti fürdőig, ahol a lázmérő volt, gyógyszerek miegymás, de mikor nyitottam az ajtót úgy megszédültem, hogy azzal a lendülettel, ahogy nyitottam ki azt, elestem, s bevertem a fejem a küszöbbe. 

-      Áúú - sírtam fel.

-      Mi? Mi? - ijedten ült fel Chi, majd körbe nézett a szobába. Már hozzászokott a szemem a sötéthez, így láttam, hogy épp az ágyban matat. Szerintem utánam - MinAe... Hol vagy? - kérdezte ijedten álmos hangján.

-      A földön - potyogtak könnyeim. Felkapcsolta a kislámpát, ami az ágynál volt. Hunyorítanom kellett a hirtelen fényviszonyok miatt, de hamar megszoktam. 

-      Mi történt? - szaladt oda hozzám - már amennyire tudott szaladni. Nem hiszem, hogy akit most keltenek fel nagyon fitt lenne. 

-      Fázok... lázat akartam mérni, de... elestem, és bevertem a fejem - mutogattam szomorkásan a fejemre. 

-      Ajj teee...! Mért nem keltettél fel? - emelt fel, s visszavitt az ágyba - maradj itt! Majd én hozom a lázmérőt - mosolygott és már ment is. 

Nagyot sóhajtottam. Mekkora egy szerencsétlen, béna, buta vagyok.~

-      Na, nézzük - huppant le mellém.

-     Gyors voltál - állapítottam meg.

-     Nagyon sápadt vagy. Még jó, hogy siettem! 

-     Köszönöm - bújtam hozzá közel, de nem engedte, hogy sokáig öleltem, mivel meg kellett mérni azt a nyamvadt lázat. 

Kettő perc múlva már sípolt is, hogy kész. ChiHoon kivette hónom alól, majd megnézte a kis kütyüt.

-      Na? - néztem rá kíváncsian. 

-    Azonnal befekszel ide - mutatott az ágyra, mire én rögvest bemásztam ágyikómba. Rám terítette a takarót, majd eltűnt a szobából, de nem sokkal később visszatért egy pohár vízzel, s gyógyszerrel. 

-    Tessék. Ettől jobban leszel - nyújtotta át nekem. Elvettem a kis pirulát, majd egyből le is nyeltem. 

-    Köszönöm... - hálálkodtam tovább. 

Leakart feküdni a fotelbe, de nem engedtem neki, így mellém jött. Persze előtte megkérdeztem, hogy nem-e fél, hogy elkapja tőlem. Azt mondta nem. Így mellettem maradt. Lekapcsoltuk a lámpát, amint jobban lettem.

Hozzábújtam, majd folytattam az álmom ott, ahol abbahagytam. ~ 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

azt ígértem hosszú fejezet lesz?:$
hoppá..xddd
Bocsánat!:$ Remélem azért így is tetszik.^^♥
Előbb jött, mint gondoltam :DD
Véleményeket? :33 ( a vidiről is...pls *w*)

~9.fejezet~

  #Comeback2hónapután.~ *magyarázat a fici végén*

 Nem sokkal később már a kórházban voltunk, egy -számomra- ismeretlen szobában, ahol vért vettem tőlem, ChiHoon-tól és apámtól. 
Mivel nem nagyon bírtam a vérvételt lefeküdtem utána az egyik ágyra, ami a szobában volt, hogy nehogy összeessek. A hányinger kerülgetett, de visszafogtam magam, hisz tudtam, hogy csak az előbb történtek miatt van. Láttam anyun is, hogy kicsit izgul, de ez érthető volt. Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk? Azt soha nem tudnám elfogadni.! Neki mondjuk szerintem egyszerűbben menne, mivel ott van neki az unokatestvérem, akivel majd nyalhatják-falhatják egymást, de mi lesz Velem?! 
Ahhh, belegondolni is borzalmas! ~ míg ezeken gondolkoztam kissé jobban lettem, így felültem az ágyon. 
- Három nap múlva már meg lesznek az eredmények - felelte a doki.
- Rendben - bólintottak anyámék - gyertek. Menjünk - mosolyogtak. Lesegítettek az ágyról, majd elindultunk kifele. 

***


-        Anya - szólítottam meg - mi lesz, ha testvérek vagyunk? - kérdeztem tőle félve, de persze úgy,hogy csak is kizárólag Ő hallja és senki más.! 
-        Ne aggódj - simított végig karomon - ugyanolyan jóban lesztek. sőt.. szerintem még jobban fog téged szeretni - kuncogott. 
-       AAAAAhhh, ez olyan felfoghatatlan - ráztam fejemet, miközben bementünk a házba.
-       Chi, feljössz? - mutattam az emeletre, mire bólintott.
-       ChiHoon, maradsz vacsorára, igaz? - kérdezte anyu kedvesen. Mi ütött ebbe?  Eddig nem nagyon szívelte, ha itt volt... vagy én nem tudom.~
-       Ha nem zavarok - mosolygott kissé félve. 
-       Soha nem zavarsz! - vágta rá apám. 
-       Szívesen maradna, de most megyünk. Pá - rendeztem le gyorsan, intettem egyet, s már húztam is fel a szobámba. Asszem egy kicsit beszélgetnünk kell. 

-      Áúú - esett be az ajtón.
-      Bocsi - lehet kicsit túúúúl gyors voltam. 
-      Nem baj, de minek siettél ennyire? 
-      Beszélgetni szeretnék veled...- huppantam le a fotelba, ami szobámban volt, ő pedig mellettem foglalt helyet, a karfán. Mint mindig....~
-      Az előbb történtekkel kapcsolatban? 
-      Hát, mondhatni - néztem le kezeimre, amikkel markolgattam felsőm alját. 
-      Na, had halljam - mosolygott biztatóan
-      Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk..? Félek, hogy akkor végleg megromlana a kapcsolatunk - sóhajtottam fel szomorkásan.
-      Héé.!! Figyelj ide - fogta mancsaimat kezei közé - bármi is történjen, én akkor is melletted leszek.! 
-      De mi van, ha megutálsz? Mi van..ha...kevesebbet fogunk találkozni? Mi van...ha.... mondjuk... találsz valakit magadnak, és én már le leszek magasról kakilva? 
-      Fejezd már be ezt a sok "mi van, ha" mondatot! - morgott - nem fogunk eltávolodni egymástól. Ne parázz már - húzott magához, hogy megölelhessen. 
-     Remélem is. Mert akkor meghalsz! - fenyegettem, miközben én is átöleltem, s mellkasába fúrtam fejem - álmos vagyook - hisztiztem.
-     Aludjunk. Anyukádék úgy is felkeltenek majd, ha kész a vacsi - vigyorgott. Bólintottam, majd átmásztunk az ágyra. Elfeküdtünk rajta. Én szokásomhoz híven ráfeküdtem hasára, s úgy hunytam le pilláim.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ne haragudjatok, de ... eddig nagyon sok minden miatt nem tudtam írni. Elsősorban suli, második, nem volt jó a gépem, harmadik, nem volt ihlet se kedv.:S
Ne haragudjatok.!
Ezt a részt hosszúnak terveztem, de nem jött össze..ígérem, hogy a következő hosszabb lesz.. már ha..valakit még érdekel.! Ha nem, akkor abbahagyom itt :DD és mindegy! :))
Csak szóljatok, hogy érdekel-e még titeket..vagy inkább hagyjuk a picskuriba :DD:$
Véleményeknek most nagyon örülnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni! (: ♥
Szerintem hétvégén 10.fejezet már fent lesz (HA!! lesz rá még érdeklődő)
ÉS MÉG VALAMI; Ferenczi Krisztina, Boldog Születésnapot.! ♥♥♥ (ha ma nem lenne születésnapja..még mindig nem írtam volna:$ xd csak születésnapi ajándékot szerettem volna:$)

Köszönöm.!♥

   LÉGYSZÍVES MINDEN SO WHAT IF WE'RE SIBLINGS!? OLVASÓ OLVASSA EL.!!!!   

(Mit szóltok ehhez. IRIS2 OST. Ha gondoljátok erről is írhattok majd véleményt a blogba, hogy nektek ez mennyire tetszik, de most nem a zene a lényeg, hanem az alatta levő szöveg.! De azért kíváncsi lennék a véleményetekre.:D!)

       Tudom, nem nagyon kéne így idefirkálgassak csak így, de... egyszerűen nem tudom elmondani mennyire BOLDOG vagyok, amit nektek köszönhetek.! Nem csak a 2.évad olvasóinak -,mivel elég kevesen olvassátok, de megértem. Elég pocsék író vagyok -, hanem az 1.évad olvasóinak is. Akik több mint 25-en voltak *-* Most is vagyunk páran, de nem tudom pontosan mennyien, hiszen akiket megjelölök a fele véleményt sem mond.! :/ Ami nekem eléggé rossz, hiszen ezzel engem csak inspirálnátok, és tudnám mi a jó, mi a rossz, de nem. Helyette semmit nem mondtok!:s (tisztelet a kivételnek.!) 
De a lényeg amiért írtam az az, hogy Megköszönjem nektek amit MA értem el a bloggal. Ma elértem a 10.000 megtekintést és már több van, mint ami ma délelőtt volt. Nem tudjátok mennyit jelent ez nekem!:'D Eddig egy ficim se volt ilyen "híres"... sokaknak ez a kedvenc ficije -vagy ha nem is az első, de a kedvencek között van- , aminek még jobban örülök. Valamit Talán még is jól csinálok.! :D
Tényleg Bocsánat, hogy így idepingáltam, de úgy éreztem, hogy ki kell adjam magamból, hogy mennyire örülök és büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam. Nem hittem volna, hogy egyszer írni fogok, és azt sem , hogy ennyi lesz a nézettségem. Annak örültem, mikor régen a Sötét Éjszakákat írtam, meglett az 5000 látogató, erre most... 5000-el több.! BUDEWBFUEWNFEJWNFIEWNFJEWNFDKEWNFEWKMNFEKWMInjcnewrikfmewkdmewifherufbencik *-*
Tényleg nagyon szépen köszönöm.! Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nektek, Dirty minds-ok.!♥♥♥

Ah, ezt most jól esett kiadni magamból. Igyekszem a folytatással. Szerintem már holnap vagy holnapután olvasható lesz.! :D Kérlek titeket... NAGYON szépen.! LEGALÁBB EGY SZÓT ÍRJATOK, hogy milyen lett. Hogy tudjam min változtassak, min ne. Mi tetszett, mi nem. Vagy csak annyit, hogy " jó lett " vagy "szar lett" ŐSZINTÉN.!!!!!
Ezért is nagyon hálás lennék.!~ Nem szeretek fenyegetőzni, de ha a következő résznél Minimum 5 komment nem lesz a blognál vagy a csoportban, akkor nem folytatom, mert akkor azt úgy veszem, hogy nem érdeklődök a fici iránt.! :S SAJNÁLOM.! :((

Még egyszer köszönöm.!♥♥ Igyekszem.!♥ Sziasztok, jó éjszakát.!:D

~8.fejezet~

Mint az előző résznél.. most is szeretném kikérni a véleményeteket az MV-ről... tudom, kicsit megkésve, de csak most volt energiám írni.~ Nekem nagyon tetszik, csak ne JR-el lenne az a nyamvadt csók.ˇˇ :D Nektek, hogy tetszett? :DD

ChiHoon P.o.V.~

-      Igen? - szóltam bele a készülékbe.
-      ChiHoon. Hol van MinAe? - kérdezte ijedten. 
-      A nagyinál vagyunk, nemsokára megyünk haza - köszörültem meg torkom.
-      Haza hoznád? 
-      Persze. Nemsokára indulunk. - Tettem le a telefont, majd a nagyihoz mentem, hogy elköszönjek tőle, s közöljem vele, hogy majd később jövök. Ő csak bólintott, majd még mielőtt kiléptem volna a szobájából rám parancsolt, hogy vigyázzak MinAe-ra, és becsüljem meg. Nem értettem, hogy mért mondja ezt, hiszen eddig is így tettem, de csak elmosolyodtam, majd bólintva elhagytam a helységet. A három szobával arrébb lévő lányhoz mentem, majd óvatosan megszólítottam. 
-      MinAe, készülődj. WooHee most hívott, hogy menned kell. Haza viszlek - magyaráztam.
-      Ok - vágta oda, majd óvatosan kikelt a kisfiú mellől, betakargatta, majd kicsit elrendezte haját és rám nézett - mehetünk.
-     Gyere - biccentettem, majd elhagytuk a helységet. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz míg hozzájuk nem érünk. Nem tudom, hogy mi lesz.. Majd kiderül.~

MinAe P.o.V.~

Egész úton feszülten ültem az anyósülésen. Nem szóltam hozzá, nem érdemelte meg... még azt sem. 
-     Megjöttünk... - szólalt meg halkan.
-     Látom - mondtam unottan - gyere be te is, szerintem tőled is akarnak valamit. Legjobb, ha te is bejössz - bármennyire nem akartam most, hogy nálunk legyen. Muszáj volt behívjam... hiszen nem tudtam, hogy mit szeretne anya. Bár, lehet csak aggódott értem. Azt is teljesen megérteném, hiszen csak úgy eltűntem, de ezt viszont már megszokhatta volna. 


-    Végre - sóhajtott fel, amint beléptünk az ajtón - szeretnék nektek valamit elmondani - hajtotta le a fejét, de ekkor apa lépett ki a konyhából.
-    És én is... - sóhajtott fel. 
-    Mondjátok?! - néztem rájuk kíváncsian.
-    Menjünk be a nappaliba inkább.


-    Na, elmondjátok vagy még várjunk egy kicsit? - kérdeztem izgatottan. Nem tudtam, hogy miről lesz szó. Mindig ilyen vagyok, ha valamit eltitkolnak előlem. 
-    Egy tesztről lenne szó, amit el kéne végezzünk... egy bizonyos dolog miatt - mondta anyu.
-    Oh, hogy az.. - morogtam - csak essünk már túl rajta. Semmi kedvem nincs ehhez..
-    Te tudsz róla MinAe? - nézetek rám kérdőn szüleim.
-     Hallottam, mikor anya azzal a Sunwoong-al beszélget vagy kivel - fintorogtam. 
-     Ezek szerint szinte mindent tudsz. 
-     Nagyjából. Essünk túl rajta....
-     Rendben, de ezzel együtt négy embernek lesz megcsinálva a teszt - ecsetelte.
-     Gondoltam. Nekem, annak az embernek, apának és ChiHoon-nak, nem? 
-     Igen - bólintottak. Míg ezeket beszélgettünk a fiú csak csendben figyelt minket. Mikor kérdeztünk tőle valamit vagy megrázta a fejét, vagy csak simán mosolyogva bólintott egyet.
-     Öm... mikor mennénk? - tettem fel a kérdést.
-     Körülbelül egy óra múlva. Nektek is jó, ugye? 
-     Nekem oké - szólalt meg végre Ő is.
-     Akkor én elmegyek lefürdeni és átöltözni - pattantam fel.
-     Addig én menjek haza vagy várjam meg MinAe-t míg végez? - tette fel a kérdést ChiHoon.
-     Itt is megmosakodhatsz, van itt ruhád, nem? - így apa.
-     Nem szeretnék zavarni.. 
-     Igen... igen.. nem szeretne zavarni - helyeseltem. 
-     Nem baj, nyugodtan fürödj meg itt - ezzel lezártnak tekintette a témát. Zavratan megvakartam tarkómat, majd felbattyogtunk az emeletre. Előkaptam egy köntöst, majd intettem neki, hogy majd jövök. 
Húsz perc múlva végeztem, kiballagtam a fürdőből. Bent a szobába ChiHoon már ruhákkal a kezében várt, hogy mikor érek vissza, hogy mehessen ő is.
-     Mehetsz... 
-    Rendben - ezzel kilépett a szobából. Amint kilépett a helységből ledobtam magamról a köntöst, s még egyszer jól megtörölgettem magam, majd felöltöztem. Hajamat kiengedtem, majd egy kis sminket feltettem magamra. 




Mire kész lettem már egy illatozó Chi lépett be a szobába.
-   Mehetünk szerintem.. 
-   Oké - sóhajtottam, majd végig mértem legjobb barátomat. Fehér póló, rajta egy fekete kis mellénnyel, farmernadrág. Haja kissé még szétállt, de jól állt neki. Pár kis kiegészítőt vett magára, amit soha nem hagyott el magáról..szóval...nem lepődtem meg. 




~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Önnyi.^^ Remélem tetszett.:D Bocsánat a késésért.! :DD Próbáltam hosszúra írni :$
Véleményeket kérek szépen.!! (Vagy nem lesz folytatás. :S sajnálom, de .. a véleményektől leszek erős, és ha nem kapok véleményt, akkor semmi értelme.... az egésznek, hogy folytassam.!) 

Boldog születésnapot Nekik: CL, Changsub.~♥♥

   

~7.fejezet~

Mit szóltok a B.A.P új klippjéhez? :DDD <- ha lehet, akkor a blogba lent válaszoljatok^^ Kíváncsi vagyok :33♥

-       Lehet, hogy...... testvérek vagyunk - nyögtem ki. Szemei kissé kitágultak, majd elkezdett habogni, amiből semmit nem értettem - egy tesztet akarnak csináltatni, hogy meg legyen az eredmény. Anyukád tuti nem tud róla. Ne is mondd neki. Felejtsd el amit mondtam - fordultam inkább a kisfiú felé, aki időközben el aludt.  Olyan aranyos volt. 
-      Akkor se hiszem el. Tuti, hogy nem... 
-      Mondtam, hogy felejtsd el - rivalltam rá. Nem szerettem volna veszekedni, de mindig feltudott idegesíteni. Legszívesebben fejbe verném magamat is, hogy mindig mindent elkotyogok - mostantól nem szeretnék veled beszélni, se találkozni. Ami régen volt.... felejtsd el, rendben? - megakartam vele szüntetni a kapcsolatot. Elegem van belőle, hogy folyton hazudozik. Én nem ilyennek ismertem meg. 
-    És ha azt mondom... nem?! - vonta fel szemöldökét.
-    Oké, akkor nem. Viszont, ha keresel, nem nyitok ajtót, nem veszem fel a telefont, nem nézem meg az üzeneteidet, se semmi. Mostantól.Felejts.El. - szótagoltam. 
-    MinAe, mi ütött beléd?! 
-    Hogy mi ütött belém? Hogy belém mi ütött? - kezdtem el sipákolni, persze nem olyan hangosan. Nem szerettem volna, ha fel kel DaeHo - gondolkozz már egy kicsit légyszíves. Az unokatestvéremmel smárolsz, és utána még hazudsz is?! Mostanában soha semmit nem mondasz el. Mindig titkolózol. Mikor kicsik voltunk megesküdtünk, hogy SOHA, DE SOHA nem fogunk hazudni egymásnak, mindig megbeszéljük a dolgokat. De te.... nem tartottad be az ígéreted! - fortyogtam a dühtől - nálad ezek szerint ezt jelenti a "soha" szó - mosolyodtam el gúnyosan. 
-   Ezt inkább most fejezd be. 
-   Inkább menj ki - vontam vállat - fáradt vagyok. Nem tudtam, hogy a TE fiad DaeHo.. - suttogtam, de szerencsétlenségemre meghallotta.
-   Hogy mi!? - fordult meg.
-   Jól hallottad. A nagymamád... akiről nekem nem meséltél!.... azt mondta, hogy a te fiad. Persze, nekem erről sem meséltél... - morogtam - nekem nem mondasz el semmit, de te elvárod, hogy mindig beszámoljak mindenről... ch..
-   Nem az én fiam - lepődött meg - nagyi fiának a fia, aki most külföldön van..
-   Hát.. persze - mondtam ironikusan - megértem - nem tudtam ebből mi igaz, vagy mi nem. De inkább ráhagytam - most már mehetsz... - mutattam az ajtó felé. 
Nagyot sóhajtott, majd elhagyta a szobát.
Szükségem volt egy kis egyedüllétre. Nem dolgoztam még fel rendesen a dolgokat, és nem hiszem, hogy egyhamar menni fog ez az egész. Azt tudom, hogy most semmi képp nem szeretnék találkozni egy ideig ChiHoon-al. A teszt után szerintem elköltözök egy kis időre, hogy tényleg ne találkozzunk. Remélem anyuék majd megértik a helyzetemet, és megengedik. 

ChiHoon P.o.V.~ 


     Kissé meglepődtem mikor bejelentette, hogy "lehet testvérek vagyunk", de... anyám már mesélt, hogy régen WonHo Hyung-al kavart, úgyhogy nem lepődnék meg. Mivel Hyung is sokat jár hozzánk, ami elég furcsa.
Ah, remélem nem vagyunk testvérek, akkor tényleg le kell mondanom a nagy szerelmemről. Azt pedig nem nagyon szeretném. Hirtelen csörrent meg a telefonom, viszont aki hívott azon nem kicsit meglepődtem. WooHee.~ 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, véleményeket kérek szépen .. mind az MV-re , mind a ficire. :D
Köszönöm.^^
BOLDOG VALENTIN NAPOT NEKTEK, Dirty Minds-ok.!:3♥
Bye♥

~6.fejezet~

    Mikor kinyitottam szemem, egy ismeretlen helyen voltam. Be voltam takarva, fejemen borogatás, a szobában meleg. Fogalmam sem volt, hogy hol a fenében vagyok, de azt tudtam, hogy egy házban, biztonságban... vagy is reménykedem, hogy abban. Mikor felakartam kelni, kinyílt az ajtó, s egy kis fiú szaladt be az ajtón. Körülbelül kettő-három éves lehetett, de nagyon aranyos volt.
-       Noona - szólított meg aranyos kis hangján. 
-       Szia - kuncogtam. Kissé megijedtem, hogy alig van/volt hangom, de próbáltam hangosan beszélni, hogy ő is meghallja amit mondok - hogy hívnak? - ült le mellém az ágyra.
-       DaeHo .. - olyan aranyosan mondta ki nevét, azt hittem megzabálom ott helyben.  Ekkor nyílt ki az ajtó, s egy idősebb hölgy lépett be az ajtón.
-       DaeHo, megmondtam, hogy ne zavard a kis hölgyet, nemde? - szidta le a kis fiút, aki csak pirulva fordult felém - látom már felkeltél - fordult felém a legidősebb személy, aki a szobában volt - ugye nem a kis lurkó ébresztett fel?  
-       Nem, nem. Dehogy - mosolyogtam - már fent voltam mikor bejött. Nagyon aranyos kisfiú - simogattam meg a fejét.
-       Igen, de amilyen aranyos olyan rosszcsont is - kuncogott - még is mit keresett egy ilyen lány, mint te erre fele? - tette fel a kérdést hirtelen.
-       Sajnos ezt én sem tudom meg mondani - húztam el a számat - mindenesetre, nagyon szépen köszönök mindent. Hogy talált meg?
-       Nem én voltam, hanem a fiam, DaeHo apja. Szerencséje van, hogy épp arra járt. 
-       Oh, hogy tudom neki megköszönni? 
-       Mindjárt behívom - ezzel ott hagyott a kisfiúval. Amíg vártunk a kisfiú apukájára beszélgettem vele, s mesélt is pár történetet, amin csak mosolyogtam. Szerettem, mikor a kicsik elkezdenek mesélni, főleg, hogy hangjuk is vékony, pösze. Imádtam. 

Az ajtó újra kinyílt, s egy lehajtott fejű személy lépett be az ajtón. Nem nézett rám valamiért, de az anyuka megbökdöste, így muszáj volt rám nézzen. Mikor tekintetünk találkozott kissé lefagytam.
-       ChiHoon?! - teljesen ledöbbentem. Tuti, hogy nem az anyja, hiszen az ő anyja MiSoon, vagy Ő MiSoon, csak régen láttam? Nem. Mivel ők Seoul "közepén" laknak.
-        Szia MinAe.
-        Te... mit keresel itt?! Ő nem az anyád - morogtam. 
-        Tudom -vontam vállat - hanem a nagymamám.
-        Oh.. most már mindent értek. De akkor mért mondta azt, hogy a fia vagy?
-        Mert úgy tekint rám - vontam vállat.
-        Értem. És minek hoztál ide?! Nem akarok veled beszélni.! - duzzogtam, majd éreztem, hogy a kisfiú befészkeli magát mellém, s átölel. Azt hittem ott nyomban megeszem, olyan aranyos volt.
-       MinAe... - szólított meg.
-       Nem érdekel semmi, kérlek, többet ne keress. Ezennel Vége.. a barátságunknak.! - annyira nehéz volt kimondani ezeket a szavakat, majd lenyelni feltörni készülő könnyeim, hogy csak na. Még azt se mondta, hogy a nagymamája itt él. Pedig én mindent elmondtam neki mindig. Mindent tudott rólam, soha nem okoztam neki a családon belüli dolgokban csalódást, ő pedig mostanában egyre többször.
Nem bírtam tovább elviselni a titkokat, a hazugságokat. Egyszerűen már nem. Mindig csak bántott, minden szavával. Elegem van belőle. 

ChiHoon P.o.V.~~

     Most vágtam el magam MinAe-nél. Nem mertem semmit sem szólni, inkább csak csendben álltam a szobában, s vártam, hogy mondjon valamit, de meg sem szólalt, csak annyit láttam, hogy könnyei folynak arcán. Szívem megszakadt érte, de megértem, hiszen az unokatestvérével smároltam, de azt is csak kényszerből.~ 
Ha nem tettem volna meg, MinAe-nek baja esett volna, én pedig nem éltem volna túl, ha neki fáj, ha sírni látom. Erre tessék. 
-     ChiHoon - szólított meg hirtelen, mire odakaptam fejem.
-     Tessék? 
-     Hallottam valamit, amit lehet nem kellett volna, hogy megtudjak. 
-     Még is mit? - szemeim kikerekedtek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
MIANHAE, HOGY ENNYIT KÉSTEM, ÉS LASSAN HOZOK RÉSZT! :SS
De.. előre szólok.. minimum vagy maximum .. még nem tudom 10 fejezetes lesz! :S
Nincs ihlet, se kedv már ehhez a ficihez :S
Ne haragudjatok!♥ 
Véleményeket kaphatok? :$ :DD
Bye♥

~5.fejezet~

TEASER.~

"       Alig vártam, hogy elmenjen anyám vendége, hogy végre lemehessek hozzá beszélni, de ekkor éppen telefonált. Nem tudom, hogy kivel, de mivel a kíváncsi természetemre hallgattam , így oda osontam, s hallgattam a beszélgetést.~
-           Nem, nem, nem! - szólalt fel anyu. - SunWoong, fejezd be! Mondtam, hogy nem a Te lányod. Értsd már meg... Különben is... majd a teszt kideríti. Az előbb hagytad el a lakásom, de már zaklatsz. Hagyj már békén - ezzel lecsapta  a telefont. Én óvatosan hátrálni kezdtem, majd mikor az ajtóval egy vonalban voltam el kezdtem futni kifele. Azonnal találkoznom kell ChiHoon-al. Miközben szaladtam felhívtam , hogy találkozzunk a parkban.
  De mikor odaértem lesokkolódtam, épp egy lány szájában volt, s úgy falták egymást, hogy csak csuda, mikor a lány megfordult állam a padlón landolt.~ "

FICI.~~~

-         Hello - intett boldogan, de én még mindig a padlón voltam. Nem köszöntem, csak odamentem ChiHoon-hoz, majd ránéztem dühösen. 

-         Mikor azt mondtam, hogy találkozzunk... nem így értettem - ezzel elvágtattam. Tudta nagyon jól, hogy nem vagyunk jóban EunMi-vel, erre tessék. Leáll vele. Dühösen fújtattam egyet, ahogy kikanyarodtam a sarkon, majd heves futásba kezdtem. Azt sem tudtam, hogy hová megyek, csak azt, hogy el innen. Nem hiszem el, hogy Chi ezt tette velem. Mért? Azt mondtam, hogy vele, nem pedig egy csajjal akarok találkozni, aki a szájába mászik. Ez nem is lenne akkora baj, ha nem az unokatestvéremmel tette volna.
Lehet azért vagyok ilyen mert kissé féltékeny vagyok? 
De jogosan, hiszen.. még is csak velem szokott aludni, másrészt pedig a ROKONOM, basszus! Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy milyen düh volt bennem ekkor. Gyorsan kapkodtam lábaim, már csak azt vettem észre, hogy Szöul egyik leglakatlanabb részénél vagyok. Nem tudom, hogy ... hogyan, s miként találtam ide, de azt igen, hogy erre még soha életemben nem voltam, és brrr... félek. Nem tudom, hogy most mit csináljak. Félve fordultam meg, majd kaptam a hangok irányába fejem. Nem tudtam, hogy honnét jönnek. Nem tudtam semmit, csak azt, hogy ha én innen nem kerülök ki, elkezdek visítani, üvölteni, és sírni egyszerre. Borzalmas egy helynek néz ki.
    Egyszerűen nem tudtam hová kapni a fejem, mindenhonnét ijesztő hangokat, morgásokat, sikításokat hallottam. Ami tuti, hogy nem állatból, és nem is fiúból/pasiból jött ki hanem, egy lányból/nőből. Attól függ.~ Éreztem, hogy mindenem remeg, gyomrom görcsösen összehúzódik, majd észleltem, hogy kezd el hagyni az erőm is. Mikor meg akartam támaszkodni valamiben, nem tudtam, így a földre zuhantam.... eszméletlenül. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

HÁT, NEM LETT HOSSZÚ OO" de valami még is.:Dxd
Remélem azért tetszett.^^ végleges véleményt szeretnék.^^♥
Nem tudom, hogy mikor lesz folytatás, mert most a tanulásra, és a Szerepezésekre koncentrálok elsősorban. De amikor van ihlet, és kedv akkor írok egy picit mindig.^^ :))
Szóval.. Köszönöm, hogy megértetek.~
Bye♥

~4.fejezet~

-     MinAe - szólított meg anya - menj fel légyszíves a szobádba.
-     Mért mennék? 
-     Mert... beszédem van ezzel az emberrel. 
-     Rendben, de már volt nálunk nem egyszer, ugye? 
-     Igen, voltam - mosolygott.
-     És mért jött megint? 
-     Mert beszédem van WooHee-vel. Viszont jobb lenne, ha te is itt maradnál, hogy halld mi is a vitánk tárgya.
-     Inkább kihagyom, majd anya elmeséli - mondtam, majd felvágtattam a szobámba.

WooHee P.o.V.~

-    Mért viselkedett így velem? - vont kérdőre hívatlan vendégem.
-    Nem tudom.
-    Fogadok nem mondtad el neki!
-    Mit? Hogy te vagy az apja? Ez nagy hazugság! WonHo az apja! - morogtam.
-    Kétlem. Még te mondtad... ne hazudj.
-    Azt csak azért mondtam, hogy anyámék ne legyenek olyan mérgesek - mondtam unottan.
-    Na, persze... - fújatott.
-    Van bizonyítékom, hogy mikor megerőszakoltál VÉDEKEZTÉL!!!! - még sem mondhattam azt, hogy védekeztünk, hiszen én nem tudtam semmiről. Ekkor egy pillanatra megfagyott, majd gondolkozni kezdett. 
-     Nem védekeztem...
-     Sunwoong, kit akarsz becsapni? Bizonyítékom van, de tudod mit? Csináltassunk egy tesztet.... na? 
-     Rendben, de akkor ChiHoon is jön.
-     Tőlem - vontam vállat - csináltassunk tesztet . Mind a két gyerekkel. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle - morogtam.
-     Benne vagyok.
-     Akkor majd hívlak, hogy mikor jó. Szia - ezzel jeleztem, hogy nem akarok vele többet beszélni. Ahogy láttam vette a lapot, s elindult az ajtó felé. Kinyitotta, majd miután kilépett a lakásból jól becsapta maga mögött az ajtót.
Miután minden hangosság elmúlt leültem a kanapéra, s elkezdtem gondolkozni azon, hogy most hogyan tovább. Mi van, ha kiderül, hogy ChiHoon, WonHo gyereke? Mi van, ha... valami olyasmi lesz, hogy Sunwoong és WonHo is az apja? 
- Remélem nem - suttogtam magam elé. Csak MinAe és ChiHoon ne legyenek testvérek! Nem bírnám ki. Tudom, hogy a fiú , hogyan néz a lányomra, látom, hogy mit érez iránta, csak MinAe még nem vette észre, de nekem ez is egy ok, hogy nem szeretem. Nem szeretném, hogy úgy járjanak mint én és WonHo. Anyámék még mindig nem tudják, de asszem lassan elmondjuk nekik, mert ez így nem mehet tovább. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
sajnálom, de csak ennyire futotta. 
Ezt a részt már régebben megírtam, azt hittem fogom tudni folytatni, de egyszerűen nem megy :SS  Sajnálom, hogy ilyen rövid résszel "ajándékozhatlak" meg benneteket, de remélem azért tetszett.^^ :D Szeretnék előre szólni, hogy mostanában kevesebbet lesznek részek, mert .... khm.,.. elég SZAR lesz a bizonyítványom, ezért most nagyon bele kell húznom, remélem megértitek, és hiába lesz keveset rész, akkor is vissza fogtok térni és olvasni fogjátok.! :)
Véleményeket kaphatok? :D
Kamsa.~♥
Bye♥ saranghae!♥ 

~3.fejezet~

ChiHoon P.o.V.~

Nem tetszett HyunJong ajánlata. Egyáltalán nem. MinAe az egyik hozzátartozója ezek szerint.
-    Milyen kapcsolat van közted és MinAe között? 
-    Mármint?
-    Úgy értem, hogy milyen családi kapcsolat vagy mi.
-    A nagybátyja vagyok - vont vállat. A nagybátyja vagyok, A nagybátyja vagyok, A nagybátyja vagyok ~ visszhangzott a fejemben.
-    És képes lennél ilyet tenni vele? 
-    Megérdemli. 
-    Mégis mért?
-    Figyelj, legyen annyi elég, hogy egyszer miatta szakított velem a barátnőm. Akit mindennél jobban szerettem. Ennyit csak megérdemel, nemde? 
-    Nem. Ennyit sem! Biztos nem tudta, hogy ki ő.
-    Igen, végül is. Érthetően elmagyaráztam neki, hogy ne jöjjön be a szobámba, de ő azért is bejött és nyálasan még "oppa"-zott is egyet - próbálta utánozni MinAe-t, de helyette csak egy nyávogás jött ki. 
-    Megértem, hogy haragszol rá. De lépj már túl. Az régen volt. MinAe felfogása még nem volt olyan erős.
-    Tudom, mivel aki veled van, annak az agykapacitása lejjebb csökken a kelleténél - mosolygott.
-    Héé! Tudom, de most hagyjál.
-    Na, megteszed vagy nem?
-    Nem. Kizárt dolog.!
-    Oké, akkor majd én. 
Már nem tudtam semmit reagálni, felpattant helyéről, majd elment.
-    Remek... - szidtam magam, majd levágódtam az egyik padra, s gondolkozni kezdtem.

WooHee P.o.V.~

Nem örültem neki, hogy ChiHoon itt alszik. Ezt mindenki nagyon jól tudtad, csak Ő nem. Nem szerettem volna megbántani, hiszen ismerem az anyját, még ha a lányom, és ő nem is annyira. Tudom, hogy képes lett volna még jobban agyon verni, vagy kiküldeni az utcára, hogy éjszakázzon ott.
Az este folyamán alig aludtam valamit, hiszen fél óránként fel, le járkáltam, hogy biztos ne legyen semmi közöttük. Egyszer be is nyitottam este, de csak aludtak. Vagy is ChiHoon fejjel lefele lógott az ágyon, míg MinAe a hasán feküdt. Majdnem elnevettem magam, olyan aranyosak voltak. 
Csukott szemmel még egy NAGYON(!!!) kicsit (!!!!) hasonlítanak is, de nem érdekel. Biztos, hogy nem WonHo gyereke! Ez 100%, érzem. 

Reggel nagy puffanásra keltem, majd egy nagy morgásra. Aztán láttam, hogy WonHo visszacsukja az ajtót, s felszisszen. 
-      Mi történt? - szólalok meg álmosan.
-     Jó reggelt - mosolyog - öm... ChiHoon... neki ment az ajtónak - erre én is felszisszentem. Nem kellemes érzés, ha valaki felakad az ajtón.
Kis idő múlva WonHo kimegy az ajtón, s hallom, hogy bocsánatot kér a fiatalabbtól, majd utána már csak MinAe kiáltását, hogy majd jön.~
-     Elmentek? - jött be szerelmem újra.
-     El - vakarta tarkóját.
-     Nem bújsz vissza egy picit? - néztem rá bociszemekkel. Ő csak elvigyorodott, majd bebújt mellém, s átölelt hátulról. Vállamat kezdte el puszilgatni, majd nyakamat, arcomat, aztán ajkaimnál állapodott meg, s oda adott egy hosszú puszit, de mikor elakar húzódni visszahúztam , így egy csókba forrtunk össze.

MinAe P.o.V.~

Mikor nagyiék házához értem egyből bementem. Mindenki fent volt, s a kanapén ültek. 
-     Ah, MinAe - köszönt nagyi, majd Mr. Shin.
-     Annyeong - hajoltam meg.
-     Azt hittük már megfeledkeztél rólunk.
-     Dehogy... csak sok volt a dolgom.
-     Ja, képzelem - szólt közbe EunMi.
-     Még mindig haragszotok egymásra? - szólalt meg Mr.Shin.
-     Várj... haragszol rám? - pillantottam az idősebb lányra. Ő csak bólintott. Na, ezt már tényleg nem értem. Látszik, hogy ikrek.
-     Remek - fújtattam.
-     EunMi épp vásárolni indult.
-     Tudom.
-     Honnan.
-     HyunJong-tól.
-     Hol találkoztál vele?
-     Legyen mindegy. 
-     Elkíséred? - szólt közbe nagyi, mivel tudta, hogy csak vita lenne belőle.
-     Meggondoltam magam, majd máskor jövök. Hali - inkább megyek haza, és punnyadok egész nap, minthogy EunMi szótlan, lenéző fejét kelljen bámuljam. 
Legalább elmondnák, hogy mért pikkelnek rám, de még arra sem méltatnak. Igazán kedves rokonok, komolyan.~

Már majdnem otthon voltam, mikor leparkolt előttem egy ismerős kocsi, és kiszállt belőle HyunJong.
-    Szállj be. 
-    Hová megyünk?
-    Először is, hozzátok. Felveszel valami jó kis rucit, aztán bulizni.
-    Mi ez a hirtelen kedvesség? 
-    Eddig rossz napjaim voltak, na benne vagy?
-    Benne - mosolyogtam, majd beszálltam a másik ülésre. 

****

-   Ez nem is annyira dögös - fintorgott.
-   Nem szeretek kiöltözni. Legyen elég ez is - néztem rá szúrósan.
-   HHH - sóhajtott - oké, csak menjünk. 
Egész úton csendben ültünk, majd egy sikátor szerűségnél álltunk meg. Ott kiszállt a kocsiból. Elővett egy jó pár üveg alkoholt, majd két poharat, s töltött mind kettőnknek.
-    Ez nem is buli hely - duzzogtam.
-    Itt jobb - mosolygott.
-    Ha te mondod - vontam vállat. Már nem egyszer ittam alkoholt, ezzel nincs bajom... szóval. 

****

Már egy órája itt ülünk a kocsiban, mikor hirtelen HyunJong kiszállt vitte magával a poharamat is, majd kis idővel később visszajött, de a poharam már tele volt töltve. 
-    Minek vitted magaddal? 
-    Mert töltöttem bele inni(?)
-    Mindegy - legyintettem, majd kiszálltam a kocsiból, de amint felálltam meginogtam kicsit. Hát, igen, nem keveset ittam.  El indultam előre, HyunJong pedig követett, így mikor egy olyan részhez értünk, késztetést éreztem, hogy megcsókoljam. De nem tettem, majd hirtelen neki lökött a falnak, s szinte egyből rátapadt ajkaimra.



Ha tudtam volna, hogy mit csinál, csinálok tuti, hogy ellöktem volna, de annyira ki voltam éhezve, hogy egyből visszacsókoltam. Azt sem tudtam, hogy éppen kivel csókolózok, csak azt, hogy rohadt jól esett. 






A csók után egymásra néztünk, de nekem.... a szívem eszméletlenül fájt, nem szabadott volna. Nem szeretnék abba a bűnbe esni mint anyámék. Plsuz nem is esett jól a végére a csók.~ Nem éreztem semmi bizsergést, csak simán ott volt azt kész.~ 
Brr... most kicsit undorodok magamtól! 



****

-    Menjünk haza - ezzel elindította a motort, majd haza vitt. Míg kint voltunk a levegőn kijózanodtam ezért minden oké volt. Már csak egy dolog nem.~ 
A házunk előtt még egy picit vártam, majd ránéztem.
-    Ami ma történt... felejtsük el, ok? - néztem rá kérlelően.
-    Ok - biccentett.
-    Ja, és még valami. Gusztustalan féreg vagy! Hogy lehetsz a rokonom, nem értem - néztem rá, majd kiszálltam a kocsiból, az ajtaját jól be vágva magam mögött. Aztán beszaladtam a házba, de ott elég érdekes dolog fogadott.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nos, végeztem ezzel is. XDD
00:16 -KOR XD OH YEAH :'''d
Király vagyok.>< hnap .. azaz ma...nem tudom, hogy hogyan kelek fel, de mindegy.><
A szavazás végeredménye; 

UK style	1 (6%)
Angel team	5 (31%)
Evil spirit	4 (25%)
Dirty minds.	9 (56%)

Úgy hogy.. mostantól.. Dirty Minds-ok.. szeretlek titeket!♥♥ :D
Véleményeket? :3♥
Bye♥ Jóéjt.^_^♥

~2.fejezet~

    Miután ChiHoon kijött a fürdőből én is elmentem megfürdeni, majd mielőtt visszamentem volna a szobámba, lementem anyuhoz.
-    Omma - szólítottam meg, halkan.
-    Hmm? 
-    Tudom, hogy nem szereted, de köszönöm - mentem oda hozzá, majd adtam egy puszit az arcára.
-    Csak azért teszem, mert tudom milyen MiSoon, plusz... láttam, hogy te is aggódsz érte - simogatta meg arcom - , de ésszel! 
-    Jaj, istenem. Hagyjál már ezzel. Te is tudod, hogy Ő csak barát - mosolyogtam rá, majd intettem, s felballagtam a szobába.
Chi az ágyamon ült, és ahogy elnéztem valakit várt. Mikor meglátott félmosolyra kúsztak ajkai, s felállt az ágyról. 
-    Azt hittem, hogy soha nem jössz már - nézett rám.
-    Anyánál voltam - vontam vállat - kicsit kimennél? - néztem rá félve.
-    Mért? 
-    Talán mert köntösben vagyok, és szeretnék felöltözni.
-    Régen is láttalak meztelenül - vont vállat.
-    ChiHoon, az már több mint 10 éve volt! 
-    Nem baj - újabb vállrántás. 
-    Légyszíves - bevetettem kölyökkutyaszemeimet, így nagyot sóhajtott, majd kiment a szobából. Én amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, majd szóltam neki, hogy jöhet. 
-    Hol fogok aludni? 
-    Mellettem, te lökött - pöcköltem meg a fejét, mire egy grimaszt kaptam válaszul.
-    Nagyon fáj? - néztem a szeme alatti kis kékségre. 
-    Már nem annyira. 
-    Most már elmondod, hogy ki tette ezt veled? 
-    Idővel... mindent elmondok, de most még nem. 
-    Jó, akkor tereljünk - vontam vállat - te nem szoktad furcsállni, hogy apám sokat van nálatok? mert én néha igen. 
-    Ez már nekem is feltűnt. Nem tudom mért járkál hozzánk, biztos mindig van valami megbeszélni valója anyámmal.
-    Én... félek... - vallottam be. 
-    Még is mitől? 
-    Mi van, ha apa megcsalja anyát? Én... teljesen összeomlanék. Ne hogy félre értsd, csak ... még is.. 
-    Neked legalább van apád - vágta hozzám. Ez most kicsit fájt. 
-    Nem is ismerted? 
-    Ez hülye kérdés. Te ismersz a legjobban még is ilyen kérdést teszel fel? MinAe, kiskorunk óta együtt vagyunk, nem tűnt fel, hogy soha nem láttál semmilyen férfit anyám mellett? 
-    De... de most ne egyél meg! - szóltam rá. Szoktunk veszekedni, és szerintem most is egy kisebb vita fog kialakulni közöttünk, de ha egyszer kíváncsi vagyok. Tudom, hogy érzékeny az "apa" szóra, hiszen neki tényleg nem volt apja, és én is szeretném tudni, hogy ki volt az a balfasz, aki elhagyta Őket!
-   Ne haragudj, te is tudod, hogy nem szeretek erről beszélni - fogta meg a kezem. Én csak bólintottam, majd megöleltem. 
-    Olyan hülye vagyok - nevettem fel fájdalmasan.
-    Most perpillanat mért? 
-    Hagyjuk - intettem - inkább aludjunk. Álmos vagyok - ezzel a mozdulattal, már bújtam is be az ágyba. Pár másodperc múlva Chi is követett az ágyba, így végre tudunk aludni. Már megszoktam, hogy ölelkezve alszunk. Kiskorunk óta egymást öleljük, mivel egy ilyen 3D-s plüssállatnak számítunk ilyenkor. Én neki, és Ő nekem. 


Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Óvatosan kinyitottam, s szembe találtam magam apával, miközben ujját szájára tette, jelezve, hogy maradjak csendben, mert ChiHoon még alszik. 
-    Appa - mosolygok rá fáradtan.
-    Szia. Hogy- hogy itt aludt ChiHoon? - lepődött meg.
-    Megint balhéba keveredett. Nézd meg az arcát. 
Apa felállt az ágyról, majd át ment a másik oldalra, s megnézte a fiú arcát. 
-    Már leápoltam neki, így nem annyira vészes, de este itt maradt. Anyu nem akarta, hogy MiSoon Unnie mérges legyen - magyaráztam. 
-    Oh, értem. Hát, elég csúnyácska. De már megint mibe keveredett?
-    Senkinek nem mondta el...... még... 
-    Aha... majd ha felkelt gyertek reggelizni. Pihenj - adott egy puszit a homlokomra, majd ő is kiment.  Kis idő múlva visszaaludtam, mert elég álmos voltam, de nem aludhattam sokat, mert Hoon telefonja csörgött. 
Szegénykém tiszta álmosan nyújtózott,majd felvette a zenélő készüléket. Már épp akartam volna én is felkelni, mikor beleszólt a telefonba.
-    HyunJong - szólította meg.
-    Ah, ChiHoon. Mikor tudunk találkozni? 
-    Nem tudom. Mondjuk... 1 óra múlva?
-    Nekem jó.
Ezzel bontották a vonalat. Örültem ilyenkor, hogy ChiHoon telefonja olyan hangos,hogy nem is kell kihangosítani , érted amit a másik fél beszél. 
Körülbelül 5 perc múlva, - eljátszottam, hogy - elkezdtem nyöszörögni, majd fordultam egyet, s kinyitottam szemeim.
-    Jó reggelt - köszöntem.
-     Neked is. 
-     Appa bent volt. Azt mondta, ha felkeltünk menjünk enni - amint kimondtam az "enni" szót, már pattant is ki az ágyból. Én csak kuncogtam egyet, majd követtem.
Kint meg volt terítve, de csak nekünk. Leültünk, majd nekiálltunk enni. Ekkor néztem rá az órámra ami délelőtt tizenegyet ütött. 
-    Azért mi is tudunk aludni - bólogattam elismerősen. 
-    Tudom, de most mért? - a fejemmel csak az óra felé böktem, ő pedig odanézett - az úgy konkrét... - ennyit mondott, majd visszafordult a tányérjához.


 Reggeli után épp mentünk ki a konyhából, mikor hirtelen ChiHoon elterült a földön, de előtt egy nagy koppanást, és egy fájdalmas nyögés hagyta el száját. Az ajtó amin épp apa akart kijönni pont telibe találta szegénykémet.





Majdnem elnevettem magam, de tartanom kellett magam, hiszen ChiHoon úgy nevet most mint egy elmebeteg , aki nem tudja, hogy épp hol van. 





Odafutottam hozzá, majd fölé hajoltam.
-    ChiHoon, jól vagy? - néztem rá aggódva. Fejét fogva bólintott, majd egy "jól vagyok" után segítettem neki fel állni. Apa még mindig sokkosan állt, s figyelte, hogy mi történik.
-    Ne haragudj - nyögte ki, még mindig le volt döbbenve.
-    Előfordulnak véletlenek. Semmi baj - mosolygott - , de nekem most mennem kell, majd még látjuk egymást - meghajolt, majd gyorsan még felment az emeletre telefonjáért , persze én is követtem. 
-    Veled megyek.
-    Rendben.
-    Anyuuuu, majd jövöööök - ezzel elmentünk, meg sem várva, hogy mit válaszolnak az ősök. Tényleg ott volt HyunJong a parkban, elég lazán ült. Soha nem láttam még így -vagy is, de- , de nem ennyire lazának. 



-    Már megint mért vagy itt, MinAe? 
-    HyunJong, hagyjál. 
-    Inkább menj és látogasd meg EunMi-t.
-    Otthon van? 
-    Eddig még otthon volt. Épp most akart menni vásárolni. Hívd fel, hogy várjon meg. Menjetek együtt - vont vállat.
-    Oké, köszi - ezzel elmentem. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
TÁDÁ! XD :D
gyerekek, tudjátok mit vettem észre?!:_: 
Ugye Kim Hyun Joong játssza ChiHoon szerepét.. 
és... most gondolkoztam el, hogy a ficiben HyunJong - az egyik iker - HYUNJONG, CSAK EGY O-VAL._. XDDDDD ez milyen gáz.~ :SS :_:x DD na, mindegy. >.<"
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is.^^
Véleményeket?:$♥
Bye♥