~11.fejezet~

  Valamikor tíz óra fele kelhettem fel, akkor is arra, hogy anyu éppen kiabál, hogy oda sül a hús. Biztos már megint "beszélgetett" apával. Akkor szokott ez történni. 

ChiHoon-ra pillantottam, aki még békésen pihent. Olyan szép arca volt. 

Lázmérőért nyúltam, majd megmértem a hőmérsékletem. Nem volt lázam. Hál' istennek. Óvatosan kikeltem mellőle, majd lementem a konyhába, hogy köszöntsem anyuékat, s beszámoljak nekik a hajnalban történtekről. 

-    Jó reggelt - ásítottam. 

-    Oh, felkeltél, kicsim? - mosolygott rám anyu - ChiHoon merre van?

-    Még alszik. Este volt egy kis baj velem, így kissé elfáradt az ide-oda szaladgálásban - húztam el számat.

-    Mi történt?! - jött ki apa egyből a szobába, kissé aggódó tekintete volt.

-    WonHo, nyugodj meg - kuncogott anyu. Apu mindent túl reagál.

-    Csak egy kis láz. Nem tudom, hogy mért, de mér jól vagyok. Nyugi - mosolyogtam - mért nem keltettél fel tegnap minket, anyu? 

-    Olyan aranyosan aludtatok. Nem szerettem volna, hogy felkeljetek - felelte.

-    Értem. Nos, én visszamegyek a szobába. Majd, ha Chi felkelt jövünk enni. Ne égess oda semmit, kérlek - fordultam egy pillanatra anyu felé. Tudta, hogy csak viccnek szánom így elkezdett vigyorogni, majd bólintott. Én pedig elindultam vissza a szobámba. 

Mikor beértem ChiHoon abban a pillanatban ült fel az ágyra, s ásított egyet.

-      Hali - intettem somolyogva.

-      Szia. Jobban vagy? - kérdezte egyből.

-     Igen - válaszoltam - már nincs lázam. Mintha semmi sem történt volna.

-     Örülök. Mennyi az idő? 

-     Nem tudom. Fél tizenegy körül - vontam vállat - mért? 

-     Úristen. Nekem mennem kell. Ne haragudj - pattant fel az ágyból, majd magára kapott még pár holmit, s már rohant is le a lépcsőn. Csalódottan néztem az ajtóra, de most nem mentem utána. Ha neki már fontosabb. Hát, jó. 

****

Három napon keresztül semmit sem tudtam ChiHoon-ról. Az nap jött el csak hozzánk, mikor mentünk az eredményekért. Haragudtam rá, s ezt szerintem észre is vette, ha nem akkor így járt. Én nem mondok neki semmit. Majd rájön, hogy mi van. Mindig én szólalok meg először. Mostantól nem.! 

-    Bármit is történjen - fordult felém apám - ne távolodjatok el egymástól.! Rendben? - nézett ránk kissé szigorúan. 

-    Oké. Nyugi - mondtam lazán. 

-    Baj van, kicsim? - kérdezte anyu. 

-    Ő a baj - mutattam ChiHoon-ra, aki meglepetten pislogott rám. 

-    Majd megbeszélitek, de ennek nem most jött el az ideje - zárta le apu, majd bementünk a dokihoz.

-    Jó napot - köszöntünk mind annyian, majd meghajoltunk. A doki csak meghajolt, majd egyből bele is kezdett; - nos, az eredménnyel pár perc múlva szolgálhatok. Viszont... amit már kitudtak szűrni, hogy a lányuk vérében Extasy-t találtunk - felelte a doki - kisasszony - fordult felém - maga drogozik? - tette fel a kérdést, ami engem teljesen lesokkolt.

-     Nem - ráztam a fejem - soha. Egyszer sem nyúltam ilyenekhez! - mondtam egyből. Hiszen ez volt az igazság. 

-    Akkor hogy került a szervezetébe.? - kérdezte. Anyuék teljesen lesokkolódtak. Én pedig magatehetetlenül álltam ott, s gondolkodtam. 

-    HyunJong - sziszegtem.

-    Tessék? 

-     Az unokatestvérem volt - mondtam nyugodtan. 

-    Honnan tudja? 

-    Tudom és kész - vágtam rá - nem kihallgatáson vagyunk! - morogtam - mondja meg az eredményeket. Kíváncsiak vagyunk - ez a doki olyan, mint egy nyomozó. Idegesít. 

-    Rendben. Nos, az eredmény - vette kezébe a papírokat, amit most hoztak meg. Mindenki nagy szemekkel figyelte a doki mozdulatait, s vártunk a válaszára. 

-    Otthon még beszélünk erről az egészről - mondta apám halkan. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos, remélem tetszett^^ 

Véleményeket kérek szépen :3♥

Azt mondtam, hogy csak 10. fejezetes lesz xd erre tessék. Már a 11.fejezetnél vagyok:DDxd

~10.fejezet~

(mit szóltok ehhez a kliphez? :$ ÉN KIDÖGLÖTTEM..MÉG MINDIG FOLYIK A NYÁLAM*W*♥)

  

  Arra ébredtem, hogy fázok, viszont be vagyok takarva. Nagy nehezen kimásztam ChiHoon mellől, majd a telefonomért nyúltam. Hajnali egy volt. ~ Ezek szerint anyu nem keltett fel minket. Halkan próbáltam kimenni a szobából, hogy eljussak a fenti fürdőig, ahol a lázmérő volt, gyógyszerek miegymás, de mikor nyitottam az ajtót úgy megszédültem, hogy azzal a lendülettel, ahogy nyitottam ki azt, elestem, s bevertem a fejem a küszöbbe. 

-      Áúú - sírtam fel.

-      Mi? Mi? - ijedten ült fel Chi, majd körbe nézett a szobába. Már hozzászokott a szemem a sötéthez, így láttam, hogy épp az ágyban matat. Szerintem utánam - MinAe... Hol vagy? - kérdezte ijedten álmos hangján.

-      A földön - potyogtak könnyeim. Felkapcsolta a kislámpát, ami az ágynál volt. Hunyorítanom kellett a hirtelen fényviszonyok miatt, de hamar megszoktam. 

-      Mi történt? - szaladt oda hozzám - már amennyire tudott szaladni. Nem hiszem, hogy akit most keltenek fel nagyon fitt lenne. 

-      Fázok... lázat akartam mérni, de... elestem, és bevertem a fejem - mutogattam szomorkásan a fejemre. 

-      Ajj teee...! Mért nem keltettél fel? - emelt fel, s visszavitt az ágyba - maradj itt! Majd én hozom a lázmérőt - mosolygott és már ment is. 

Nagyot sóhajtottam. Mekkora egy szerencsétlen, béna, buta vagyok.~

-      Na, nézzük - huppant le mellém.

-     Gyors voltál - állapítottam meg.

-     Nagyon sápadt vagy. Még jó, hogy siettem! 

-     Köszönöm - bújtam hozzá közel, de nem engedte, hogy sokáig öleltem, mivel meg kellett mérni azt a nyamvadt lázat. 

Kettő perc múlva már sípolt is, hogy kész. ChiHoon kivette hónom alól, majd megnézte a kis kütyüt.

-      Na? - néztem rá kíváncsian. 

-    Azonnal befekszel ide - mutatott az ágyra, mire én rögvest bemásztam ágyikómba. Rám terítette a takarót, majd eltűnt a szobából, de nem sokkal később visszatért egy pohár vízzel, s gyógyszerrel. 

-    Tessék. Ettől jobban leszel - nyújtotta át nekem. Elvettem a kis pirulát, majd egyből le is nyeltem. 

-    Köszönöm... - hálálkodtam tovább. 

Leakart feküdni a fotelbe, de nem engedtem neki, így mellém jött. Persze előtte megkérdeztem, hogy nem-e fél, hogy elkapja tőlem. Azt mondta nem. Így mellettem maradt. Lekapcsoltuk a lámpát, amint jobban lettem.

Hozzábújtam, majd folytattam az álmom ott, ahol abbahagytam. ~ 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

azt ígértem hosszú fejezet lesz?:$
hoppá..xddd
Bocsánat!:$ Remélem azért így is tetszik.^^♥
Előbb jött, mint gondoltam :DD
Véleményeket? :33 ( a vidiről is...pls *w*)

~9.fejezet~

  #Comeback2hónapután.~ *magyarázat a fici végén*

 Nem sokkal később már a kórházban voltunk, egy -számomra- ismeretlen szobában, ahol vért vettem tőlem, ChiHoon-tól és apámtól. 
Mivel nem nagyon bírtam a vérvételt lefeküdtem utána az egyik ágyra, ami a szobában volt, hogy nehogy összeessek. A hányinger kerülgetett, de visszafogtam magam, hisz tudtam, hogy csak az előbb történtek miatt van. Láttam anyun is, hogy kicsit izgul, de ez érthető volt. Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk? Azt soha nem tudnám elfogadni.! Neki mondjuk szerintem egyszerűbben menne, mivel ott van neki az unokatestvérem, akivel majd nyalhatják-falhatják egymást, de mi lesz Velem?! 
Ahhh, belegondolni is borzalmas! ~ míg ezeken gondolkoztam kissé jobban lettem, így felültem az ágyon. 
- Három nap múlva már meg lesznek az eredmények - felelte a doki.
- Rendben - bólintottak anyámék - gyertek. Menjünk - mosolyogtak. Lesegítettek az ágyról, majd elindultunk kifele. 

***


-        Anya - szólítottam meg - mi lesz, ha testvérek vagyunk? - kérdeztem tőle félve, de persze úgy,hogy csak is kizárólag Ő hallja és senki más.! 
-        Ne aggódj - simított végig karomon - ugyanolyan jóban lesztek. sőt.. szerintem még jobban fog téged szeretni - kuncogott. 
-       AAAAAhhh, ez olyan felfoghatatlan - ráztam fejemet, miközben bementünk a házba.
-       Chi, feljössz? - mutattam az emeletre, mire bólintott.
-       ChiHoon, maradsz vacsorára, igaz? - kérdezte anyu kedvesen. Mi ütött ebbe?  Eddig nem nagyon szívelte, ha itt volt... vagy én nem tudom.~
-       Ha nem zavarok - mosolygott kissé félve. 
-       Soha nem zavarsz! - vágta rá apám. 
-       Szívesen maradna, de most megyünk. Pá - rendeztem le gyorsan, intettem egyet, s már húztam is fel a szobámba. Asszem egy kicsit beszélgetnünk kell. 

-      Áúú - esett be az ajtón.
-      Bocsi - lehet kicsit túúúúl gyors voltam. 
-      Nem baj, de minek siettél ennyire? 
-      Beszélgetni szeretnék veled...- huppantam le a fotelba, ami szobámban volt, ő pedig mellettem foglalt helyet, a karfán. Mint mindig....~
-      Az előbb történtekkel kapcsolatban? 
-      Hát, mondhatni - néztem le kezeimre, amikkel markolgattam felsőm alját. 
-      Na, had halljam - mosolygott biztatóan
-      Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk..? Félek, hogy akkor végleg megromlana a kapcsolatunk - sóhajtottam fel szomorkásan.
-      Héé.!! Figyelj ide - fogta mancsaimat kezei közé - bármi is történjen, én akkor is melletted leszek.! 
-      De mi van, ha megutálsz? Mi van..ha...kevesebbet fogunk találkozni? Mi van...ha.... mondjuk... találsz valakit magadnak, és én már le leszek magasról kakilva? 
-      Fejezd már be ezt a sok "mi van, ha" mondatot! - morgott - nem fogunk eltávolodni egymástól. Ne parázz már - húzott magához, hogy megölelhessen. 
-     Remélem is. Mert akkor meghalsz! - fenyegettem, miközben én is átöleltem, s mellkasába fúrtam fejem - álmos vagyook - hisztiztem.
-     Aludjunk. Anyukádék úgy is felkeltenek majd, ha kész a vacsi - vigyorgott. Bólintottam, majd átmásztunk az ágyra. Elfeküdtünk rajta. Én szokásomhoz híven ráfeküdtem hasára, s úgy hunytam le pilláim.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ne haragudjatok, de ... eddig nagyon sok minden miatt nem tudtam írni. Elsősorban suli, második, nem volt jó a gépem, harmadik, nem volt ihlet se kedv.:S
Ne haragudjatok.!
Ezt a részt hosszúnak terveztem, de nem jött össze..ígérem, hogy a következő hosszabb lesz.. már ha..valakit még érdekel.! Ha nem, akkor abbahagyom itt :DD és mindegy! :))
Csak szóljatok, hogy érdekel-e még titeket..vagy inkább hagyjuk a picskuriba :DD:$
Véleményeknek most nagyon örülnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni! (: ♥
Szerintem hétvégén 10.fejezet már fent lesz (HA!! lesz rá még érdeklődő)
ÉS MÉG VALAMI; Ferenczi Krisztina, Boldog Születésnapot.! ♥♥♥ (ha ma nem lenne születésnapja..még mindig nem írtam volna:$ xd csak születésnapi ajándékot szerettem volna:$)