Köszönöm.!♥

   LÉGYSZÍVES MINDEN SO WHAT IF WE'RE SIBLINGS!? OLVASÓ OLVASSA EL.!!!!   

(Mit szóltok ehhez. IRIS2 OST. Ha gondoljátok erről is írhattok majd véleményt a blogba, hogy nektek ez mennyire tetszik, de most nem a zene a lényeg, hanem az alatta levő szöveg.! De azért kíváncsi lennék a véleményetekre.:D!)

       Tudom, nem nagyon kéne így idefirkálgassak csak így, de... egyszerűen nem tudom elmondani mennyire BOLDOG vagyok, amit nektek köszönhetek.! Nem csak a 2.évad olvasóinak -,mivel elég kevesen olvassátok, de megértem. Elég pocsék író vagyok -, hanem az 1.évad olvasóinak is. Akik több mint 25-en voltak *-* Most is vagyunk páran, de nem tudom pontosan mennyien, hiszen akiket megjelölök a fele véleményt sem mond.! :/ Ami nekem eléggé rossz, hiszen ezzel engem csak inspirálnátok, és tudnám mi a jó, mi a rossz, de nem. Helyette semmit nem mondtok!:s (tisztelet a kivételnek.!) 
De a lényeg amiért írtam az az, hogy Megköszönjem nektek amit MA értem el a bloggal. Ma elértem a 10.000 megtekintést és már több van, mint ami ma délelőtt volt. Nem tudjátok mennyit jelent ez nekem!:'D Eddig egy ficim se volt ilyen "híres"... sokaknak ez a kedvenc ficije -vagy ha nem is az első, de a kedvencek között van- , aminek még jobban örülök. Valamit Talán még is jól csinálok.! :D
Tényleg Bocsánat, hogy így idepingáltam, de úgy éreztem, hogy ki kell adjam magamból, hogy mennyire örülök és büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam. Nem hittem volna, hogy egyszer írni fogok, és azt sem , hogy ennyi lesz a nézettségem. Annak örültem, mikor régen a Sötét Éjszakákat írtam, meglett az 5000 látogató, erre most... 5000-el több.! BUDEWBFUEWNFEJWNFIEWNFJEWNFDKEWNFEWKMNFEKWMInjcnewrikfmewkdmewifherufbencik *-*
Tényleg nagyon szépen köszönöm.! Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok nektek, Dirty minds-ok.!♥♥♥

Ah, ezt most jól esett kiadni magamból. Igyekszem a folytatással. Szerintem már holnap vagy holnapután olvasható lesz.! :D Kérlek titeket... NAGYON szépen.! LEGALÁBB EGY SZÓT ÍRJATOK, hogy milyen lett. Hogy tudjam min változtassak, min ne. Mi tetszett, mi nem. Vagy csak annyit, hogy " jó lett " vagy "szar lett" ŐSZINTÉN.!!!!!
Ezért is nagyon hálás lennék.!~ Nem szeretek fenyegetőzni, de ha a következő résznél Minimum 5 komment nem lesz a blognál vagy a csoportban, akkor nem folytatom, mert akkor azt úgy veszem, hogy nem érdeklődök a fici iránt.! :S SAJNÁLOM.! :((

Még egyszer köszönöm.!♥♥ Igyekszem.!♥ Sziasztok, jó éjszakát.!:D

~8.fejezet~

Mint az előző résznél.. most is szeretném kikérni a véleményeteket az MV-ről... tudom, kicsit megkésve, de csak most volt energiám írni.~ Nekem nagyon tetszik, csak ne JR-el lenne az a nyamvadt csók.ˇˇ :D Nektek, hogy tetszett? :DD

ChiHoon P.o.V.~

-      Igen? - szóltam bele a készülékbe.
-      ChiHoon. Hol van MinAe? - kérdezte ijedten. 
-      A nagyinál vagyunk, nemsokára megyünk haza - köszörültem meg torkom.
-      Haza hoznád? 
-      Persze. Nemsokára indulunk. - Tettem le a telefont, majd a nagyihoz mentem, hogy elköszönjek tőle, s közöljem vele, hogy majd később jövök. Ő csak bólintott, majd még mielőtt kiléptem volna a szobájából rám parancsolt, hogy vigyázzak MinAe-ra, és becsüljem meg. Nem értettem, hogy mért mondja ezt, hiszen eddig is így tettem, de csak elmosolyodtam, majd bólintva elhagytam a helységet. A három szobával arrébb lévő lányhoz mentem, majd óvatosan megszólítottam. 
-      MinAe, készülődj. WooHee most hívott, hogy menned kell. Haza viszlek - magyaráztam.
-      Ok - vágta oda, majd óvatosan kikelt a kisfiú mellől, betakargatta, majd kicsit elrendezte haját és rám nézett - mehetünk.
-     Gyere - biccentettem, majd elhagytuk a helységet. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz míg hozzájuk nem érünk. Nem tudom, hogy mi lesz.. Majd kiderül.~

MinAe P.o.V.~

Egész úton feszülten ültem az anyósülésen. Nem szóltam hozzá, nem érdemelte meg... még azt sem. 
-     Megjöttünk... - szólalt meg halkan.
-     Látom - mondtam unottan - gyere be te is, szerintem tőled is akarnak valamit. Legjobb, ha te is bejössz - bármennyire nem akartam most, hogy nálunk legyen. Muszáj volt behívjam... hiszen nem tudtam, hogy mit szeretne anya. Bár, lehet csak aggódott értem. Azt is teljesen megérteném, hiszen csak úgy eltűntem, de ezt viszont már megszokhatta volna. 


-    Végre - sóhajtott fel, amint beléptünk az ajtón - szeretnék nektek valamit elmondani - hajtotta le a fejét, de ekkor apa lépett ki a konyhából.
-    És én is... - sóhajtott fel. 
-    Mondjátok?! - néztem rájuk kíváncsian.
-    Menjünk be a nappaliba inkább.


-    Na, elmondjátok vagy még várjunk egy kicsit? - kérdeztem izgatottan. Nem tudtam, hogy miről lesz szó. Mindig ilyen vagyok, ha valamit eltitkolnak előlem. 
-    Egy tesztről lenne szó, amit el kéne végezzünk... egy bizonyos dolog miatt - mondta anyu.
-    Oh, hogy az.. - morogtam - csak essünk már túl rajta. Semmi kedvem nincs ehhez..
-    Te tudsz róla MinAe? - nézetek rám kérdőn szüleim.
-     Hallottam, mikor anya azzal a Sunwoong-al beszélget vagy kivel - fintorogtam. 
-     Ezek szerint szinte mindent tudsz. 
-     Nagyjából. Essünk túl rajta....
-     Rendben, de ezzel együtt négy embernek lesz megcsinálva a teszt - ecsetelte.
-     Gondoltam. Nekem, annak az embernek, apának és ChiHoon-nak, nem? 
-     Igen - bólintottak. Míg ezeket beszélgettünk a fiú csak csendben figyelt minket. Mikor kérdeztünk tőle valamit vagy megrázta a fejét, vagy csak simán mosolyogva bólintott egyet.
-     Öm... mikor mennénk? - tettem fel a kérdést.
-     Körülbelül egy óra múlva. Nektek is jó, ugye? 
-     Nekem oké - szólalt meg végre Ő is.
-     Akkor én elmegyek lefürdeni és átöltözni - pattantam fel.
-     Addig én menjek haza vagy várjam meg MinAe-t míg végez? - tette fel a kérdést ChiHoon.
-     Itt is megmosakodhatsz, van itt ruhád, nem? - így apa.
-     Nem szeretnék zavarni.. 
-     Igen... igen.. nem szeretne zavarni - helyeseltem. 
-     Nem baj, nyugodtan fürödj meg itt - ezzel lezártnak tekintette a témát. Zavratan megvakartam tarkómat, majd felbattyogtunk az emeletre. Előkaptam egy köntöst, majd intettem neki, hogy majd jövök. 
Húsz perc múlva végeztem, kiballagtam a fürdőből. Bent a szobába ChiHoon már ruhákkal a kezében várt, hogy mikor érek vissza, hogy mehessen ő is.
-     Mehetsz... 
-    Rendben - ezzel kilépett a szobából. Amint kilépett a helységből ledobtam magamról a köntöst, s még egyszer jól megtörölgettem magam, majd felöltöztem. Hajamat kiengedtem, majd egy kis sminket feltettem magamra. 




Mire kész lettem már egy illatozó Chi lépett be a szobába.
-   Mehetünk szerintem.. 
-   Oké - sóhajtottam, majd végig mértem legjobb barátomat. Fehér póló, rajta egy fekete kis mellénnyel, farmernadrág. Haja kissé még szétállt, de jól állt neki. Pár kis kiegészítőt vett magára, amit soha nem hagyott el magáról..szóval...nem lepődtem meg. 




~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Önnyi.^^ Remélem tetszett.:D Bocsánat a késésért.! :DD Próbáltam hosszúra írni :$
Véleményeket kérek szépen.!! (Vagy nem lesz folytatás. :S sajnálom, de .. a véleményektől leszek erős, és ha nem kapok véleményt, akkor semmi értelme.... az egésznek, hogy folytassam.!) 

Boldog születésnapot Nekik: CL, Changsub.~♥♥

   

~7.fejezet~

Mit szóltok a B.A.P új klippjéhez? :DDD <- ha lehet, akkor a blogba lent válaszoljatok^^ Kíváncsi vagyok :33♥

-       Lehet, hogy...... testvérek vagyunk - nyögtem ki. Szemei kissé kitágultak, majd elkezdett habogni, amiből semmit nem értettem - egy tesztet akarnak csináltatni, hogy meg legyen az eredmény. Anyukád tuti nem tud róla. Ne is mondd neki. Felejtsd el amit mondtam - fordultam inkább a kisfiú felé, aki időközben el aludt.  Olyan aranyos volt. 
-      Akkor se hiszem el. Tuti, hogy nem... 
-      Mondtam, hogy felejtsd el - rivalltam rá. Nem szerettem volna veszekedni, de mindig feltudott idegesíteni. Legszívesebben fejbe verném magamat is, hogy mindig mindent elkotyogok - mostantól nem szeretnék veled beszélni, se találkozni. Ami régen volt.... felejtsd el, rendben? - megakartam vele szüntetni a kapcsolatot. Elegem van belőle, hogy folyton hazudozik. Én nem ilyennek ismertem meg. 
-    És ha azt mondom... nem?! - vonta fel szemöldökét.
-    Oké, akkor nem. Viszont, ha keresel, nem nyitok ajtót, nem veszem fel a telefont, nem nézem meg az üzeneteidet, se semmi. Mostantól.Felejts.El. - szótagoltam. 
-    MinAe, mi ütött beléd?! 
-    Hogy mi ütött belém? Hogy belém mi ütött? - kezdtem el sipákolni, persze nem olyan hangosan. Nem szerettem volna, ha fel kel DaeHo - gondolkozz már egy kicsit légyszíves. Az unokatestvéremmel smárolsz, és utána még hazudsz is?! Mostanában soha semmit nem mondasz el. Mindig titkolózol. Mikor kicsik voltunk megesküdtünk, hogy SOHA, DE SOHA nem fogunk hazudni egymásnak, mindig megbeszéljük a dolgokat. De te.... nem tartottad be az ígéreted! - fortyogtam a dühtől - nálad ezek szerint ezt jelenti a "soha" szó - mosolyodtam el gúnyosan. 
-   Ezt inkább most fejezd be. 
-   Inkább menj ki - vontam vállat - fáradt vagyok. Nem tudtam, hogy a TE fiad DaeHo.. - suttogtam, de szerencsétlenségemre meghallotta.
-   Hogy mi!? - fordult meg.
-   Jól hallottad. A nagymamád... akiről nekem nem meséltél!.... azt mondta, hogy a te fiad. Persze, nekem erről sem meséltél... - morogtam - nekem nem mondasz el semmit, de te elvárod, hogy mindig beszámoljak mindenről... ch..
-   Nem az én fiam - lepődött meg - nagyi fiának a fia, aki most külföldön van..
-   Hát.. persze - mondtam ironikusan - megértem - nem tudtam ebből mi igaz, vagy mi nem. De inkább ráhagytam - most már mehetsz... - mutattam az ajtó felé. 
Nagyot sóhajtott, majd elhagyta a szobát.
Szükségem volt egy kis egyedüllétre. Nem dolgoztam még fel rendesen a dolgokat, és nem hiszem, hogy egyhamar menni fog ez az egész. Azt tudom, hogy most semmi képp nem szeretnék találkozni egy ideig ChiHoon-al. A teszt után szerintem elköltözök egy kis időre, hogy tényleg ne találkozzunk. Remélem anyuék majd megértik a helyzetemet, és megengedik. 

ChiHoon P.o.V.~ 


     Kissé meglepődtem mikor bejelentette, hogy "lehet testvérek vagyunk", de... anyám már mesélt, hogy régen WonHo Hyung-al kavart, úgyhogy nem lepődnék meg. Mivel Hyung is sokat jár hozzánk, ami elég furcsa.
Ah, remélem nem vagyunk testvérek, akkor tényleg le kell mondanom a nagy szerelmemről. Azt pedig nem nagyon szeretném. Hirtelen csörrent meg a telefonom, viszont aki hívott azon nem kicsit meglepődtem. WooHee.~ 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, véleményeket kérek szépen .. mind az MV-re , mind a ficire. :D
Köszönöm.^^
BOLDOG VALENTIN NAPOT NEKTEK, Dirty Minds-ok.!:3♥
Bye♥

~6.fejezet~

    Mikor kinyitottam szemem, egy ismeretlen helyen voltam. Be voltam takarva, fejemen borogatás, a szobában meleg. Fogalmam sem volt, hogy hol a fenében vagyok, de azt tudtam, hogy egy házban, biztonságban... vagy is reménykedem, hogy abban. Mikor felakartam kelni, kinyílt az ajtó, s egy kis fiú szaladt be az ajtón. Körülbelül kettő-három éves lehetett, de nagyon aranyos volt.
-       Noona - szólított meg aranyos kis hangján. 
-       Szia - kuncogtam. Kissé megijedtem, hogy alig van/volt hangom, de próbáltam hangosan beszélni, hogy ő is meghallja amit mondok - hogy hívnak? - ült le mellém az ágyra.
-       DaeHo .. - olyan aranyosan mondta ki nevét, azt hittem megzabálom ott helyben.  Ekkor nyílt ki az ajtó, s egy idősebb hölgy lépett be az ajtón.
-       DaeHo, megmondtam, hogy ne zavard a kis hölgyet, nemde? - szidta le a kis fiút, aki csak pirulva fordult felém - látom már felkeltél - fordult felém a legidősebb személy, aki a szobában volt - ugye nem a kis lurkó ébresztett fel?  
-       Nem, nem. Dehogy - mosolyogtam - már fent voltam mikor bejött. Nagyon aranyos kisfiú - simogattam meg a fejét.
-       Igen, de amilyen aranyos olyan rosszcsont is - kuncogott - még is mit keresett egy ilyen lány, mint te erre fele? - tette fel a kérdést hirtelen.
-       Sajnos ezt én sem tudom meg mondani - húztam el a számat - mindenesetre, nagyon szépen köszönök mindent. Hogy talált meg?
-       Nem én voltam, hanem a fiam, DaeHo apja. Szerencséje van, hogy épp arra járt. 
-       Oh, hogy tudom neki megköszönni? 
-       Mindjárt behívom - ezzel ott hagyott a kisfiúval. Amíg vártunk a kisfiú apukájára beszélgettem vele, s mesélt is pár történetet, amin csak mosolyogtam. Szerettem, mikor a kicsik elkezdenek mesélni, főleg, hogy hangjuk is vékony, pösze. Imádtam. 

Az ajtó újra kinyílt, s egy lehajtott fejű személy lépett be az ajtón. Nem nézett rám valamiért, de az anyuka megbökdöste, így muszáj volt rám nézzen. Mikor tekintetünk találkozott kissé lefagytam.
-       ChiHoon?! - teljesen ledöbbentem. Tuti, hogy nem az anyja, hiszen az ő anyja MiSoon, vagy Ő MiSoon, csak régen láttam? Nem. Mivel ők Seoul "közepén" laknak.
-        Szia MinAe.
-        Te... mit keresel itt?! Ő nem az anyád - morogtam. 
-        Tudom -vontam vállat - hanem a nagymamám.
-        Oh.. most már mindent értek. De akkor mért mondta azt, hogy a fia vagy?
-        Mert úgy tekint rám - vontam vállat.
-        Értem. És minek hoztál ide?! Nem akarok veled beszélni.! - duzzogtam, majd éreztem, hogy a kisfiú befészkeli magát mellém, s átölel. Azt hittem ott nyomban megeszem, olyan aranyos volt.
-       MinAe... - szólított meg.
-       Nem érdekel semmi, kérlek, többet ne keress. Ezennel Vége.. a barátságunknak.! - annyira nehéz volt kimondani ezeket a szavakat, majd lenyelni feltörni készülő könnyeim, hogy csak na. Még azt se mondta, hogy a nagymamája itt él. Pedig én mindent elmondtam neki mindig. Mindent tudott rólam, soha nem okoztam neki a családon belüli dolgokban csalódást, ő pedig mostanában egyre többször.
Nem bírtam tovább elviselni a titkokat, a hazugságokat. Egyszerűen már nem. Mindig csak bántott, minden szavával. Elegem van belőle. 

ChiHoon P.o.V.~~

     Most vágtam el magam MinAe-nél. Nem mertem semmit sem szólni, inkább csak csendben álltam a szobában, s vártam, hogy mondjon valamit, de meg sem szólalt, csak annyit láttam, hogy könnyei folynak arcán. Szívem megszakadt érte, de megértem, hiszen az unokatestvérével smároltam, de azt is csak kényszerből.~ 
Ha nem tettem volna meg, MinAe-nek baja esett volna, én pedig nem éltem volna túl, ha neki fáj, ha sírni látom. Erre tessék. 
-     ChiHoon - szólított meg hirtelen, mire odakaptam fejem.
-     Tessék? 
-     Hallottam valamit, amit lehet nem kellett volna, hogy megtudjak. 
-     Még is mit? - szemeim kikerekedtek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
MIANHAE, HOGY ENNYIT KÉSTEM, ÉS LASSAN HOZOK RÉSZT! :SS
De.. előre szólok.. minimum vagy maximum .. még nem tudom 10 fejezetes lesz! :S
Nincs ihlet, se kedv már ehhez a ficihez :S
Ne haragudjatok!♥ 
Véleményeket kaphatok? :$ :DD
Bye♥