~6.fejezet~

    Mikor kinyitottam szemem, egy ismeretlen helyen voltam. Be voltam takarva, fejemen borogatás, a szobában meleg. Fogalmam sem volt, hogy hol a fenében vagyok, de azt tudtam, hogy egy házban, biztonságban... vagy is reménykedem, hogy abban. Mikor felakartam kelni, kinyílt az ajtó, s egy kis fiú szaladt be az ajtón. Körülbelül kettő-három éves lehetett, de nagyon aranyos volt.
-       Noona - szólított meg aranyos kis hangján. 
-       Szia - kuncogtam. Kissé megijedtem, hogy alig van/volt hangom, de próbáltam hangosan beszélni, hogy ő is meghallja amit mondok - hogy hívnak? - ült le mellém az ágyra.
-       DaeHo .. - olyan aranyosan mondta ki nevét, azt hittem megzabálom ott helyben.  Ekkor nyílt ki az ajtó, s egy idősebb hölgy lépett be az ajtón.
-       DaeHo, megmondtam, hogy ne zavard a kis hölgyet, nemde? - szidta le a kis fiút, aki csak pirulva fordult felém - látom már felkeltél - fordult felém a legidősebb személy, aki a szobában volt - ugye nem a kis lurkó ébresztett fel?  
-       Nem, nem. Dehogy - mosolyogtam - már fent voltam mikor bejött. Nagyon aranyos kisfiú - simogattam meg a fejét.
-       Igen, de amilyen aranyos olyan rosszcsont is - kuncogott - még is mit keresett egy ilyen lány, mint te erre fele? - tette fel a kérdést hirtelen.
-       Sajnos ezt én sem tudom meg mondani - húztam el a számat - mindenesetre, nagyon szépen köszönök mindent. Hogy talált meg?
-       Nem én voltam, hanem a fiam, DaeHo apja. Szerencséje van, hogy épp arra járt. 
-       Oh, hogy tudom neki megköszönni? 
-       Mindjárt behívom - ezzel ott hagyott a kisfiúval. Amíg vártunk a kisfiú apukájára beszélgettem vele, s mesélt is pár történetet, amin csak mosolyogtam. Szerettem, mikor a kicsik elkezdenek mesélni, főleg, hogy hangjuk is vékony, pösze. Imádtam. 

Az ajtó újra kinyílt, s egy lehajtott fejű személy lépett be az ajtón. Nem nézett rám valamiért, de az anyuka megbökdöste, így muszáj volt rám nézzen. Mikor tekintetünk találkozott kissé lefagytam.
-       ChiHoon?! - teljesen ledöbbentem. Tuti, hogy nem az anyja, hiszen az ő anyja MiSoon, vagy Ő MiSoon, csak régen láttam? Nem. Mivel ők Seoul "közepén" laknak.
-        Szia MinAe.
-        Te... mit keresel itt?! Ő nem az anyád - morogtam. 
-        Tudom -vontam vállat - hanem a nagymamám.
-        Oh.. most már mindent értek. De akkor mért mondta azt, hogy a fia vagy?
-        Mert úgy tekint rám - vontam vállat.
-        Értem. És minek hoztál ide?! Nem akarok veled beszélni.! - duzzogtam, majd éreztem, hogy a kisfiú befészkeli magát mellém, s átölel. Azt hittem ott nyomban megeszem, olyan aranyos volt.
-       MinAe... - szólított meg.
-       Nem érdekel semmi, kérlek, többet ne keress. Ezennel Vége.. a barátságunknak.! - annyira nehéz volt kimondani ezeket a szavakat, majd lenyelni feltörni készülő könnyeim, hogy csak na. Még azt se mondta, hogy a nagymamája itt él. Pedig én mindent elmondtam neki mindig. Mindent tudott rólam, soha nem okoztam neki a családon belüli dolgokban csalódást, ő pedig mostanában egyre többször.
Nem bírtam tovább elviselni a titkokat, a hazugságokat. Egyszerűen már nem. Mindig csak bántott, minden szavával. Elegem van belőle. 

ChiHoon P.o.V.~~

     Most vágtam el magam MinAe-nél. Nem mertem semmit sem szólni, inkább csak csendben álltam a szobában, s vártam, hogy mondjon valamit, de meg sem szólalt, csak annyit láttam, hogy könnyei folynak arcán. Szívem megszakadt érte, de megértem, hiszen az unokatestvérével smároltam, de azt is csak kényszerből.~ 
Ha nem tettem volna meg, MinAe-nek baja esett volna, én pedig nem éltem volna túl, ha neki fáj, ha sírni látom. Erre tessék. 
-     ChiHoon - szólított meg hirtelen, mire odakaptam fejem.
-     Tessék? 
-     Hallottam valamit, amit lehet nem kellett volna, hogy megtudjak. 
-     Még is mit? - szemeim kikerekedtek. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
MIANHAE, HOGY ENNYIT KÉSTEM, ÉS LASSAN HOZOK RÉSZT! :SS
De.. előre szólok.. minimum vagy maximum .. még nem tudom 10 fejezetes lesz! :S
Nincs ihlet, se kedv már ehhez a ficihez :S
Ne haragudjatok!♥ 
Véleményeket kaphatok? :$ :DD
Bye♥

~5.fejezet~

TEASER.~

"       Alig vártam, hogy elmenjen anyám vendége, hogy végre lemehessek hozzá beszélni, de ekkor éppen telefonált. Nem tudom, hogy kivel, de mivel a kíváncsi természetemre hallgattam , így oda osontam, s hallgattam a beszélgetést.~
-           Nem, nem, nem! - szólalt fel anyu. - SunWoong, fejezd be! Mondtam, hogy nem a Te lányod. Értsd már meg... Különben is... majd a teszt kideríti. Az előbb hagytad el a lakásom, de már zaklatsz. Hagyj már békén - ezzel lecsapta  a telefont. Én óvatosan hátrálni kezdtem, majd mikor az ajtóval egy vonalban voltam el kezdtem futni kifele. Azonnal találkoznom kell ChiHoon-al. Miközben szaladtam felhívtam , hogy találkozzunk a parkban.
  De mikor odaértem lesokkolódtam, épp egy lány szájában volt, s úgy falták egymást, hogy csak csuda, mikor a lány megfordult állam a padlón landolt.~ "

FICI.~~~

-         Hello - intett boldogan, de én még mindig a padlón voltam. Nem köszöntem, csak odamentem ChiHoon-hoz, majd ránéztem dühösen. 

-         Mikor azt mondtam, hogy találkozzunk... nem így értettem - ezzel elvágtattam. Tudta nagyon jól, hogy nem vagyunk jóban EunMi-vel, erre tessék. Leáll vele. Dühösen fújtattam egyet, ahogy kikanyarodtam a sarkon, majd heves futásba kezdtem. Azt sem tudtam, hogy hová megyek, csak azt, hogy el innen. Nem hiszem el, hogy Chi ezt tette velem. Mért? Azt mondtam, hogy vele, nem pedig egy csajjal akarok találkozni, aki a szájába mászik. Ez nem is lenne akkora baj, ha nem az unokatestvéremmel tette volna.
Lehet azért vagyok ilyen mert kissé féltékeny vagyok? 
De jogosan, hiszen.. még is csak velem szokott aludni, másrészt pedig a ROKONOM, basszus! Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy milyen düh volt bennem ekkor. Gyorsan kapkodtam lábaim, már csak azt vettem észre, hogy Szöul egyik leglakatlanabb részénél vagyok. Nem tudom, hogy ... hogyan, s miként találtam ide, de azt igen, hogy erre még soha életemben nem voltam, és brrr... félek. Nem tudom, hogy most mit csináljak. Félve fordultam meg, majd kaptam a hangok irányába fejem. Nem tudtam, hogy honnét jönnek. Nem tudtam semmit, csak azt, hogy ha én innen nem kerülök ki, elkezdek visítani, üvölteni, és sírni egyszerre. Borzalmas egy helynek néz ki.
    Egyszerűen nem tudtam hová kapni a fejem, mindenhonnét ijesztő hangokat, morgásokat, sikításokat hallottam. Ami tuti, hogy nem állatból, és nem is fiúból/pasiból jött ki hanem, egy lányból/nőből. Attól függ.~ Éreztem, hogy mindenem remeg, gyomrom görcsösen összehúzódik, majd észleltem, hogy kezd el hagyni az erőm is. Mikor meg akartam támaszkodni valamiben, nem tudtam, így a földre zuhantam.... eszméletlenül. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

HÁT, NEM LETT HOSSZÚ OO" de valami még is.:Dxd
Remélem azért tetszett.^^ végleges véleményt szeretnék.^^♥
Nem tudom, hogy mikor lesz folytatás, mert most a tanulásra, és a Szerepezésekre koncentrálok elsősorban. De amikor van ihlet, és kedv akkor írok egy picit mindig.^^ :))
Szóval.. Köszönöm, hogy megértetek.~
Bye♥

~4.fejezet~

-     MinAe - szólított meg anya - menj fel légyszíves a szobádba.
-     Mért mennék? 
-     Mert... beszédem van ezzel az emberrel. 
-     Rendben, de már volt nálunk nem egyszer, ugye? 
-     Igen, voltam - mosolygott.
-     És mért jött megint? 
-     Mert beszédem van WooHee-vel. Viszont jobb lenne, ha te is itt maradnál, hogy halld mi is a vitánk tárgya.
-     Inkább kihagyom, majd anya elmeséli - mondtam, majd felvágtattam a szobámba.

WooHee P.o.V.~

-    Mért viselkedett így velem? - vont kérdőre hívatlan vendégem.
-    Nem tudom.
-    Fogadok nem mondtad el neki!
-    Mit? Hogy te vagy az apja? Ez nagy hazugság! WonHo az apja! - morogtam.
-    Kétlem. Még te mondtad... ne hazudj.
-    Azt csak azért mondtam, hogy anyámék ne legyenek olyan mérgesek - mondtam unottan.
-    Na, persze... - fújatott.
-    Van bizonyítékom, hogy mikor megerőszakoltál VÉDEKEZTÉL!!!! - még sem mondhattam azt, hogy védekeztünk, hiszen én nem tudtam semmiről. Ekkor egy pillanatra megfagyott, majd gondolkozni kezdett. 
-     Nem védekeztem...
-     Sunwoong, kit akarsz becsapni? Bizonyítékom van, de tudod mit? Csináltassunk egy tesztet.... na? 
-     Rendben, de akkor ChiHoon is jön.
-     Tőlem - vontam vállat - csináltassunk tesztet . Mind a két gyerekkel. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle - morogtam.
-     Benne vagyok.
-     Akkor majd hívlak, hogy mikor jó. Szia - ezzel jeleztem, hogy nem akarok vele többet beszélni. Ahogy láttam vette a lapot, s elindult az ajtó felé. Kinyitotta, majd miután kilépett a lakásból jól becsapta maga mögött az ajtót.
Miután minden hangosság elmúlt leültem a kanapéra, s elkezdtem gondolkozni azon, hogy most hogyan tovább. Mi van, ha kiderül, hogy ChiHoon, WonHo gyereke? Mi van, ha... valami olyasmi lesz, hogy Sunwoong és WonHo is az apja? 
- Remélem nem - suttogtam magam elé. Csak MinAe és ChiHoon ne legyenek testvérek! Nem bírnám ki. Tudom, hogy a fiú , hogyan néz a lányomra, látom, hogy mit érez iránta, csak MinAe még nem vette észre, de nekem ez is egy ok, hogy nem szeretem. Nem szeretném, hogy úgy járjanak mint én és WonHo. Anyámék még mindig nem tudják, de asszem lassan elmondjuk nekik, mert ez így nem mehet tovább. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
sajnálom, de csak ennyire futotta. 
Ezt a részt már régebben megírtam, azt hittem fogom tudni folytatni, de egyszerűen nem megy :SS  Sajnálom, hogy ilyen rövid résszel "ajándékozhatlak" meg benneteket, de remélem azért tetszett.^^ :D Szeretnék előre szólni, hogy mostanában kevesebbet lesznek részek, mert .... khm.,.. elég SZAR lesz a bizonyítványom, ezért most nagyon bele kell húznom, remélem megértitek, és hiába lesz keveset rész, akkor is vissza fogtok térni és olvasni fogjátok.! :)
Véleményeket kaphatok? :D
Kamsa.~♥
Bye♥ saranghae!♥ 

~3.fejezet~

ChiHoon P.o.V.~

Nem tetszett HyunJong ajánlata. Egyáltalán nem. MinAe az egyik hozzátartozója ezek szerint.
-    Milyen kapcsolat van közted és MinAe között? 
-    Mármint?
-    Úgy értem, hogy milyen családi kapcsolat vagy mi.
-    A nagybátyja vagyok - vont vállat. A nagybátyja vagyok, A nagybátyja vagyok, A nagybátyja vagyok ~ visszhangzott a fejemben.
-    És képes lennél ilyet tenni vele? 
-    Megérdemli. 
-    Mégis mért?
-    Figyelj, legyen annyi elég, hogy egyszer miatta szakított velem a barátnőm. Akit mindennél jobban szerettem. Ennyit csak megérdemel, nemde? 
-    Nem. Ennyit sem! Biztos nem tudta, hogy ki ő.
-    Igen, végül is. Érthetően elmagyaráztam neki, hogy ne jöjjön be a szobámba, de ő azért is bejött és nyálasan még "oppa"-zott is egyet - próbálta utánozni MinAe-t, de helyette csak egy nyávogás jött ki. 
-    Megértem, hogy haragszol rá. De lépj már túl. Az régen volt. MinAe felfogása még nem volt olyan erős.
-    Tudom, mivel aki veled van, annak az agykapacitása lejjebb csökken a kelleténél - mosolygott.
-    Héé! Tudom, de most hagyjál.
-    Na, megteszed vagy nem?
-    Nem. Kizárt dolog.!
-    Oké, akkor majd én. 
Már nem tudtam semmit reagálni, felpattant helyéről, majd elment.
-    Remek... - szidtam magam, majd levágódtam az egyik padra, s gondolkozni kezdtem.

WooHee P.o.V.~

Nem örültem neki, hogy ChiHoon itt alszik. Ezt mindenki nagyon jól tudtad, csak Ő nem. Nem szerettem volna megbántani, hiszen ismerem az anyját, még ha a lányom, és ő nem is annyira. Tudom, hogy képes lett volna még jobban agyon verni, vagy kiküldeni az utcára, hogy éjszakázzon ott.
Az este folyamán alig aludtam valamit, hiszen fél óránként fel, le járkáltam, hogy biztos ne legyen semmi közöttük. Egyszer be is nyitottam este, de csak aludtak. Vagy is ChiHoon fejjel lefele lógott az ágyon, míg MinAe a hasán feküdt. Majdnem elnevettem magam, olyan aranyosak voltak. 
Csukott szemmel még egy NAGYON(!!!) kicsit (!!!!) hasonlítanak is, de nem érdekel. Biztos, hogy nem WonHo gyereke! Ez 100%, érzem. 

Reggel nagy puffanásra keltem, majd egy nagy morgásra. Aztán láttam, hogy WonHo visszacsukja az ajtót, s felszisszen. 
-      Mi történt? - szólalok meg álmosan.
-     Jó reggelt - mosolyog - öm... ChiHoon... neki ment az ajtónak - erre én is felszisszentem. Nem kellemes érzés, ha valaki felakad az ajtón.
Kis idő múlva WonHo kimegy az ajtón, s hallom, hogy bocsánatot kér a fiatalabbtól, majd utána már csak MinAe kiáltását, hogy majd jön.~
-     Elmentek? - jött be szerelmem újra.
-     El - vakarta tarkóját.
-     Nem bújsz vissza egy picit? - néztem rá bociszemekkel. Ő csak elvigyorodott, majd bebújt mellém, s átölelt hátulról. Vállamat kezdte el puszilgatni, majd nyakamat, arcomat, aztán ajkaimnál állapodott meg, s oda adott egy hosszú puszit, de mikor elakar húzódni visszahúztam , így egy csókba forrtunk össze.

MinAe P.o.V.~

Mikor nagyiék házához értem egyből bementem. Mindenki fent volt, s a kanapén ültek. 
-     Ah, MinAe - köszönt nagyi, majd Mr. Shin.
-     Annyeong - hajoltam meg.
-     Azt hittük már megfeledkeztél rólunk.
-     Dehogy... csak sok volt a dolgom.
-     Ja, képzelem - szólt közbe EunMi.
-     Még mindig haragszotok egymásra? - szólalt meg Mr.Shin.
-     Várj... haragszol rám? - pillantottam az idősebb lányra. Ő csak bólintott. Na, ezt már tényleg nem értem. Látszik, hogy ikrek.
-     Remek - fújtattam.
-     EunMi épp vásárolni indult.
-     Tudom.
-     Honnan.
-     HyunJong-tól.
-     Hol találkoztál vele?
-     Legyen mindegy. 
-     Elkíséred? - szólt közbe nagyi, mivel tudta, hogy csak vita lenne belőle.
-     Meggondoltam magam, majd máskor jövök. Hali - inkább megyek haza, és punnyadok egész nap, minthogy EunMi szótlan, lenéző fejét kelljen bámuljam. 
Legalább elmondnák, hogy mért pikkelnek rám, de még arra sem méltatnak. Igazán kedves rokonok, komolyan.~

Már majdnem otthon voltam, mikor leparkolt előttem egy ismerős kocsi, és kiszállt belőle HyunJong.
-    Szállj be. 
-    Hová megyünk?
-    Először is, hozzátok. Felveszel valami jó kis rucit, aztán bulizni.
-    Mi ez a hirtelen kedvesség? 
-    Eddig rossz napjaim voltak, na benne vagy?
-    Benne - mosolyogtam, majd beszálltam a másik ülésre. 

****

-   Ez nem is annyira dögös - fintorgott.
-   Nem szeretek kiöltözni. Legyen elég ez is - néztem rá szúrósan.
-   HHH - sóhajtott - oké, csak menjünk. 
Egész úton csendben ültünk, majd egy sikátor szerűségnél álltunk meg. Ott kiszállt a kocsiból. Elővett egy jó pár üveg alkoholt, majd két poharat, s töltött mind kettőnknek.
-    Ez nem is buli hely - duzzogtam.
-    Itt jobb - mosolygott.
-    Ha te mondod - vontam vállat. Már nem egyszer ittam alkoholt, ezzel nincs bajom... szóval. 

****

Már egy órája itt ülünk a kocsiban, mikor hirtelen HyunJong kiszállt vitte magával a poharamat is, majd kis idővel később visszajött, de a poharam már tele volt töltve. 
-    Minek vitted magaddal? 
-    Mert töltöttem bele inni(?)
-    Mindegy - legyintettem, majd kiszálltam a kocsiból, de amint felálltam meginogtam kicsit. Hát, igen, nem keveset ittam.  El indultam előre, HyunJong pedig követett, így mikor egy olyan részhez értünk, késztetést éreztem, hogy megcsókoljam. De nem tettem, majd hirtelen neki lökött a falnak, s szinte egyből rátapadt ajkaimra.



Ha tudtam volna, hogy mit csinál, csinálok tuti, hogy ellöktem volna, de annyira ki voltam éhezve, hogy egyből visszacsókoltam. Azt sem tudtam, hogy éppen kivel csókolózok, csak azt, hogy rohadt jól esett. 






A csók után egymásra néztünk, de nekem.... a szívem eszméletlenül fájt, nem szabadott volna. Nem szeretnék abba a bűnbe esni mint anyámék. Plsuz nem is esett jól a végére a csók.~ Nem éreztem semmi bizsergést, csak simán ott volt azt kész.~ 
Brr... most kicsit undorodok magamtól! 



****

-    Menjünk haza - ezzel elindította a motort, majd haza vitt. Míg kint voltunk a levegőn kijózanodtam ezért minden oké volt. Már csak egy dolog nem.~ 
A házunk előtt még egy picit vártam, majd ránéztem.
-    Ami ma történt... felejtsük el, ok? - néztem rá kérlelően.
-    Ok - biccentett.
-    Ja, és még valami. Gusztustalan féreg vagy! Hogy lehetsz a rokonom, nem értem - néztem rá, majd kiszálltam a kocsiból, az ajtaját jól be vágva magam mögött. Aztán beszaladtam a házba, de ott elég érdekes dolog fogadott.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nos, végeztem ezzel is. XDD
00:16 -KOR XD OH YEAH :'''d
Király vagyok.>< hnap .. azaz ma...nem tudom, hogy hogyan kelek fel, de mindegy.><
A szavazás végeredménye; 

UK style	1 (6%)
Angel team	5 (31%)
Evil spirit	4 (25%)
Dirty minds.	9 (56%)

Úgy hogy.. mostantól.. Dirty Minds-ok.. szeretlek titeket!♥♥ :D
Véleményeket? :3♥
Bye♥ Jóéjt.^_^♥

~2.fejezet~

    Miután ChiHoon kijött a fürdőből én is elmentem megfürdeni, majd mielőtt visszamentem volna a szobámba, lementem anyuhoz.
-    Omma - szólítottam meg, halkan.
-    Hmm? 
-    Tudom, hogy nem szereted, de köszönöm - mentem oda hozzá, majd adtam egy puszit az arcára.
-    Csak azért teszem, mert tudom milyen MiSoon, plusz... láttam, hogy te is aggódsz érte - simogatta meg arcom - , de ésszel! 
-    Jaj, istenem. Hagyjál már ezzel. Te is tudod, hogy Ő csak barát - mosolyogtam rá, majd intettem, s felballagtam a szobába.
Chi az ágyamon ült, és ahogy elnéztem valakit várt. Mikor meglátott félmosolyra kúsztak ajkai, s felállt az ágyról. 
-    Azt hittem, hogy soha nem jössz már - nézett rám.
-    Anyánál voltam - vontam vállat - kicsit kimennél? - néztem rá félve.
-    Mért? 
-    Talán mert köntösben vagyok, és szeretnék felöltözni.
-    Régen is láttalak meztelenül - vont vállat.
-    ChiHoon, az már több mint 10 éve volt! 
-    Nem baj - újabb vállrántás. 
-    Légyszíves - bevetettem kölyökkutyaszemeimet, így nagyot sóhajtott, majd kiment a szobából. Én amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, majd szóltam neki, hogy jöhet. 
-    Hol fogok aludni? 
-    Mellettem, te lökött - pöcköltem meg a fejét, mire egy grimaszt kaptam válaszul.
-    Nagyon fáj? - néztem a szeme alatti kis kékségre. 
-    Már nem annyira. 
-    Most már elmondod, hogy ki tette ezt veled? 
-    Idővel... mindent elmondok, de most még nem. 
-    Jó, akkor tereljünk - vontam vállat - te nem szoktad furcsállni, hogy apám sokat van nálatok? mert én néha igen. 
-    Ez már nekem is feltűnt. Nem tudom mért járkál hozzánk, biztos mindig van valami megbeszélni valója anyámmal.
-    Én... félek... - vallottam be. 
-    Még is mitől? 
-    Mi van, ha apa megcsalja anyát? Én... teljesen összeomlanék. Ne hogy félre értsd, csak ... még is.. 
-    Neked legalább van apád - vágta hozzám. Ez most kicsit fájt. 
-    Nem is ismerted? 
-    Ez hülye kérdés. Te ismersz a legjobban még is ilyen kérdést teszel fel? MinAe, kiskorunk óta együtt vagyunk, nem tűnt fel, hogy soha nem láttál semmilyen férfit anyám mellett? 
-    De... de most ne egyél meg! - szóltam rá. Szoktunk veszekedni, és szerintem most is egy kisebb vita fog kialakulni közöttünk, de ha egyszer kíváncsi vagyok. Tudom, hogy érzékeny az "apa" szóra, hiszen neki tényleg nem volt apja, és én is szeretném tudni, hogy ki volt az a balfasz, aki elhagyta Őket!
-   Ne haragudj, te is tudod, hogy nem szeretek erről beszélni - fogta meg a kezem. Én csak bólintottam, majd megöleltem. 
-    Olyan hülye vagyok - nevettem fel fájdalmasan.
-    Most perpillanat mért? 
-    Hagyjuk - intettem - inkább aludjunk. Álmos vagyok - ezzel a mozdulattal, már bújtam is be az ágyba. Pár másodperc múlva Chi is követett az ágyba, így végre tudunk aludni. Már megszoktam, hogy ölelkezve alszunk. Kiskorunk óta egymást öleljük, mivel egy ilyen 3D-s plüssállatnak számítunk ilyenkor. Én neki, és Ő nekem. 


Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Óvatosan kinyitottam, s szembe találtam magam apával, miközben ujját szájára tette, jelezve, hogy maradjak csendben, mert ChiHoon még alszik. 
-    Appa - mosolygok rá fáradtan.
-    Szia. Hogy- hogy itt aludt ChiHoon? - lepődött meg.
-    Megint balhéba keveredett. Nézd meg az arcát. 
Apa felállt az ágyról, majd át ment a másik oldalra, s megnézte a fiú arcát. 
-    Már leápoltam neki, így nem annyira vészes, de este itt maradt. Anyu nem akarta, hogy MiSoon Unnie mérges legyen - magyaráztam. 
-    Oh, értem. Hát, elég csúnyácska. De már megint mibe keveredett?
-    Senkinek nem mondta el...... még... 
-    Aha... majd ha felkelt gyertek reggelizni. Pihenj - adott egy puszit a homlokomra, majd ő is kiment.  Kis idő múlva visszaaludtam, mert elég álmos voltam, de nem aludhattam sokat, mert Hoon telefonja csörgött. 
Szegénykém tiszta álmosan nyújtózott,majd felvette a zenélő készüléket. Már épp akartam volna én is felkelni, mikor beleszólt a telefonba.
-    HyunJong - szólította meg.
-    Ah, ChiHoon. Mikor tudunk találkozni? 
-    Nem tudom. Mondjuk... 1 óra múlva?
-    Nekem jó.
Ezzel bontották a vonalat. Örültem ilyenkor, hogy ChiHoon telefonja olyan hangos,hogy nem is kell kihangosítani , érted amit a másik fél beszél. 
Körülbelül 5 perc múlva, - eljátszottam, hogy - elkezdtem nyöszörögni, majd fordultam egyet, s kinyitottam szemeim.
-    Jó reggelt - köszöntem.
-     Neked is. 
-     Appa bent volt. Azt mondta, ha felkeltünk menjünk enni - amint kimondtam az "enni" szót, már pattant is ki az ágyból. Én csak kuncogtam egyet, majd követtem.
Kint meg volt terítve, de csak nekünk. Leültünk, majd nekiálltunk enni. Ekkor néztem rá az órámra ami délelőtt tizenegyet ütött. 
-    Azért mi is tudunk aludni - bólogattam elismerősen. 
-    Tudom, de most mért? - a fejemmel csak az óra felé böktem, ő pedig odanézett - az úgy konkrét... - ennyit mondott, majd visszafordult a tányérjához.


 Reggeli után épp mentünk ki a konyhából, mikor hirtelen ChiHoon elterült a földön, de előtt egy nagy koppanást, és egy fájdalmas nyögés hagyta el száját. Az ajtó amin épp apa akart kijönni pont telibe találta szegénykémet.





Majdnem elnevettem magam, de tartanom kellett magam, hiszen ChiHoon úgy nevet most mint egy elmebeteg , aki nem tudja, hogy épp hol van. 





Odafutottam hozzá, majd fölé hajoltam.
-    ChiHoon, jól vagy? - néztem rá aggódva. Fejét fogva bólintott, majd egy "jól vagyok" után segítettem neki fel állni. Apa még mindig sokkosan állt, s figyelte, hogy mi történik.
-    Ne haragudj - nyögte ki, még mindig le volt döbbenve.
-    Előfordulnak véletlenek. Semmi baj - mosolygott - , de nekem most mennem kell, majd még látjuk egymást - meghajolt, majd gyorsan még felment az emeletre telefonjáért , persze én is követtem. 
-    Veled megyek.
-    Rendben.
-    Anyuuuu, majd jövöööök - ezzel elmentünk, meg sem várva, hogy mit válaszolnak az ősök. Tényleg ott volt HyunJong a parkban, elég lazán ült. Soha nem láttam még így -vagy is, de- , de nem ennyire lazának. 



-    Már megint mért vagy itt, MinAe? 
-    HyunJong, hagyjál. 
-    Inkább menj és látogasd meg EunMi-t.
-    Otthon van? 
-    Eddig még otthon volt. Épp most akart menni vásárolni. Hívd fel, hogy várjon meg. Menjetek együtt - vont vállat.
-    Oké, köszi - ezzel elmentem. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
TÁDÁ! XD :D
gyerekek, tudjátok mit vettem észre?!:_: 
Ugye Kim Hyun Joong játssza ChiHoon szerepét.. 
és... most gondolkoztam el, hogy a ficiben HyunJong - az egyik iker - HYUNJONG, CSAK EGY O-VAL._. XDDDDD ez milyen gáz.~ :SS :_:x DD na, mindegy. >.<"
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is.^^
Véleményeket?:$♥
Bye♥

~1.fejezet~

Jó pár évvel később.~


WooHee P.o.V.~

        Nagyon nem tetszett az elején, hogy ChiHoon és MinAe barátkoztak, de már azóta hozzászoktam.  

        EunMi és HyunJong-ot mintha kicserélték volna, nagyon nagy szájuk lett, és néha veszekszenek MinAe-val, persze ok nélkül. Már lassan 17 évesek az ikrek, de nem fogják fel, hogy MinAe még csak 16. Mivel jövő héten tölti a szülinapját.~

ChiHoon már nem egyszer aludt nálunk kiskorában, és MinAe is ott, de én mindezt elleneztem, viszont WonHo mint mindig rábeszélt a dolgokra. 
Most már minden másképp van, hiszen tinik. Nem engedem, hogy itt aludjon nálunk, és ő sem aludhat ott. Viszont amikor együtt mennek bulizni akkor frászt kapok. Komolyan. Anyuék vettek nekünk egy lakást, így WonHo is ideköltözött azzal az ürüggyel, hogy így mindenki kényelmesebben el fér. Anyuék csak bólintottak és örültek, hogy VÉGRE(!!) nem gyilkoljuk egymást, hanem támogatjuk a másikat. Persze, ha tudnák, hogy mi is az igazi ok, szerintem leesne az álluk. Na, mindegy.~
-       Anyu, elmentem. Majd jövök - kiabált be MinAe.
-       Hová mész? - mentem ki a nappaliba, hogy rálássak ahogy éppen húzza a cipőjét.
-       Parkba. Majd jövök - ezzel kirántotta az ajtót, s már menni akart, de az ajtó túl oldalán ott volt WonHo, így adott neki egy puszit az arcára, majd egy "Apa" szó után távozott.
-      Hová sietett ennyire? - lépett be WonHo a nappaliba, majd levágódott a kanapéra.
-      Tippelj - forgattam meg szemeim.
-      Jaj, fejezd már be. Annyira nagy dobra vered, hogy a legjobb fiú barátjával van, és mellesleg testvérek is, ha úgy nézzük.
-      Ezt felejtsd el! NEM testvérek! De ezt már egyszer megbeszéltük - szóltam rá szigorúan. Nem szerettem, ha emlegette azt, hogy "testvérek", ők nem azok, csak egy apától vannak, ennyi. 

MinAe P.o.V.~

   Úgy siettem ahogy csak tudtam, mivel ChiHoon már várt. Mikor odaértem teljesen ledöbbentem. HyunJong-ot pillantottam meg, ahogy épp beszélget Chi-vel. 
-     Sziasztok - lépdeltem oda kissé sokkosan.
-     MinAe? - szólított meg egyből.
-     Mit keresel itt? - vontam fel a szemöldököm. ChiHoon felvont szemöldökkel nézett ránk. Hiába ismer, nem meséltem neki az ikrekről. Nem tartottam fontosnak.
-     Az mindegy. Te mit csinálsz itt? - vont kérdőre.
-     Már megbocsáss, de a legjobb barátomhoz jöttem - néztem rá felvont szemöldökkel.
-     MinAe, - szólított meg Hoon - én ismerem HyunJong-ot, te honnan ismered? 
-     Maradjunk annyiban, hogy családtagok vagyunk, igaz? - néztem rá ferdén. 
-     Ezt eddig mért nem mondtad? Mindent elmondunk egymásnak! 
-     Nem tartottam fontosnak.
-     De ... mikor kicsik voltunk.... és ott aludtam... soha nem volt ott - magyarázott dadogva.
-     Tudom, de ez legyen mindegy. Majd máskor beszélünk. Hívj, ha Hyun elment - ezzel biccentettem és elindultam haza. Semmi kedvem nem volt így ott lenni, hogy Ő is ott van. Mindig csak piszkál, és bánt. Nem értettem az okát, hiszen én nem ártottam neki. 
Jó, mikor kicsi voltam akkor egyszer kitörtem egy kisautójának a kerekét, de utána anyu vett neki másikat, és megbeszéltük, hogyha "nagyobb" leszek, akkor vissza fizetem anyunak a pénzt. Persze ez csak hülyeség volt. Mivel anyu nem fogadta el, mikor kis idővel rá nyújtottam felé.
Nem kéne ez miatt utálnia. Azért utál, mert EunMi Barbijainak a fejét leborotváltam, a haját, kiszedtem a kezüket, lábukat, vagy valami hasonló? 
Tehetek én róla, hogy mindig kényszerítettek arra, hogy azokkal a mű csajokkal játsszak, mikor nem is voltak szimpatikusak. Erről én nem tehetek!


  Mikor hazaértem hallottam, hogy anyu nevet, a hang pedig a fürdőből jött. Aztán meghallottam apám nevetését is, így jobbnak láttam, békén hagyni őket. Bementem a szobámba, s csak vártam. Én sem tudom pontosan mire.A várakozás annyira lefárasztotta az agyam, hogy elaludtam. 

Arra keltem, hogy csörög a telefonom. Egyből felkaptam, meg sem nézve, hogy ki hív.
-    Haló? - motyogom.
-    MinAe - hallom meg Chi hangját.
-    Mondd... 
-    Kéne egy kis segítség. Itt vagyok a házatoknál. Siess! - meglepődtem hangján. Ő nem szokott suttogni. Egyből felpattantam megigazítottam a hajam, majd már rohantam is.
Mikor kiértem senki nem volt ott, így unottan sóhajtottam, és tudomásul vettem , hogy megint csak szórakozott mint mindig. 
Már épp mentem volna vissza a lakásba, mikor valaki hátulról megölelt. Tudtam, hogy ő az. Óvatosan megfordultam, de mikor megpillantottam arcát, azt hittem ott esek össze. Szemei fel voltak dagadva, szeme alatt lilás,zöldes,kékes folt volt, és még pár helyen az arcán. A szája sarka fel volt repedve, s vérzett.
-     Már megint mibe keveredtél? - néztem rá. 
-     Majd egyszer elmondom, csak ápolj le, kérlek. 
-     Utálom, mikor bajba keveredsz, s én kell, hogy lekezeljem a sebeid. Tudd, hogy csak azért csinálom, hogy MiSoon Unnie, ne verjen otthon péppé! - pufogtam, majd halkan felmentünk az emeltre, s a fenti fürdőbe mentünk, hogy lekezeljem.
Már épp végeztünk mikor kinyílt az ajtó, s egy rémült anyával találtam szembe magam. Aztán felsikított, de mikor rájött, hogy ki az kissé megnyugodott, és ő is bejött a fürdőbe.
-     Apát felkeltetted legalább? 
-     Nincs itthon. 
-     Huh, akkor jó.
-     Mi történt veled? - kérdezte anyu a fiú felé fordulva. A gyerek előtt nem mutatta, hogy nem bírja, de nekem már párszor említette, és már hallottam, hogy ez miatt apával is veszekszenek, de nem érdekelt. Ő a legjobb barátom, nem fogom elhagyni.
-    Egy kis balhé - vont vállat. 
-    Kész ... - mosolyogtam. 
-    Anyám kinyír - nézett bele a tükörbe. Így hogy kicsit lekezeltem lejjebb ment a duzzanat, nem volt annyira csúnya.
-    H..Ha gondolod itt maradhatsz estére.. - látszott anyámon, hogy nehezére esik kimondani ezeket a szavakat, de megtette.
-     Komolyan? Köszönöm - hajolt meg. 
-     Csak fürödj meg. Adok valami göncöt WonHo cuccaiból -ezzel elment. Tudtam, hogy anyuék valójában nem is lehetnének együtt hiszen mostohatesók. Anyu mindent elmesélt a "gyerekkoráról". Aminek nagyon örültem. Mindent tudtam róluk. Így falaztam nekik nagyiéknál mindig. Soha nem lennék képes bemártani őket, hiszen.... annyit szenvedtek és most itt vagyok én. Nagyon szeretem őket!
-     Khm... - zökkentett ki ChiHoon - kimennél? Vagy inkább megmosod a hátam, mint kiskorunkban? - nézett rám egy kaján mosoly kíséretében
-     Perverz - nyammogtam orrom alatt, majd egy félmosolyt intéztem felé, miközben óvatosan ráztam a fejem, és kimentem a fürdőből.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
annyi ihletem van , hogy csak na.> <
de ebbe a részbe csak ennyi fért bele. Elég hosszúra sikeredett aminek örülök.^^
Véleményeket kaphatok? :$♥
Bye♥ 

2.Évadról.~

   Nos, sziasztok! :D
   Mivel sokan jelezték, hogy szeretnének 2.Évadot így lesz :D Már neki is kezdtem..viszont nem tudom, hogy mikor lesz közzétéve :D Remélem minél előbb!^^
Egy-két dolog amit szeretnék elmondani, nehogy összezavarjalak titeket! :)

   Első; Ugyan ebbe a blogban lesz.
Második; A részek mellé nem lesz odaírva, hogy "2.Évad" mivel másképp lesz jelezve, hogy az már egy másik dolog. Így; "~1.fejezet~" és így tovább.. Most nem rész lesz, hanem fejezet .. szóval, így könnyedén meg lehet majd különböztetni. :D
Harmadik; MinAe szemszögéből lesz írva az egész történet.. azaz alapjába véve. Úgy mint az első évadnál WooHee... csak most MinAe. :D Néha-néha lesznek POV-ok, de azokat , majd látni fogjátok úgy is.:p

     Remélem sokan fogjátok olvasni ezt az évadot is, hiszen eddig ez a legnézettebb Fanfiction-öm. Ami nagyon boldoggá tesz. Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok/olvastátok, és véleményezitek/véleményeztétek a részeket. Légyszíves most se felejtsetek el kommenteket hagyni a blogon. Ha jó, ha rossz elfogadom a véleményt, csak LEGYEN, mivel engem a vélemények inspirálnak :3

Asszem ennyit szerettem volna, ha még lesz valami, akkor majd a részek alatt, - mint eddig is - ott lesz :D
Még egyszer Boldog Új Évet Nektek!♥

Jaj, nem.>< még valami! Olyan sokan olvassátok a ficit, nem gondoljátok, hogy kéne nektek, -mint olvasóknak - ilyen kis fandom név:$ az olyan jó lenne:3
Ha szerintetek is jó ötlet akkor komiba írjátok, hogy szerintetek mi lenne jó. Mivel én ehhez nem nagyon értek :D
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2.ÉVADBÓL EGY KIS TEASER.~


"-     Khm... - zökkentett ki ChiHoon - kimennél? Vagy inkább megmosod a hátam, mint kiskorunkban? - nézett rám egy kaján mosoly kíséretében
-     Perverz - nyammogtam orrom alatt, majd egy félmosolyt intéztem felé, miközben óvatosan ráztam a fejem, és kimentem a fürdőből."   

~... MinAe POV-ból van.~ :D de szerintem levettétek.^_^♥

Jelentem.; már kész van az első fejezet, de nem szeretném még közzé tenni :DD:$$ xDD
Na, Jóéjt♥ azért 00:53-kor jó, hogy fent vagyok, és csütörtökön suli.ˇˇ .-. xdd (Y)