~1.fejezet~

Jó pár évvel később.~


WooHee P.o.V.~

        Nagyon nem tetszett az elején, hogy ChiHoon és MinAe barátkoztak, de már azóta hozzászoktam.  

        EunMi és HyunJong-ot mintha kicserélték volna, nagyon nagy szájuk lett, és néha veszekszenek MinAe-val, persze ok nélkül. Már lassan 17 évesek az ikrek, de nem fogják fel, hogy MinAe még csak 16. Mivel jövő héten tölti a szülinapját.~

ChiHoon már nem egyszer aludt nálunk kiskorában, és MinAe is ott, de én mindezt elleneztem, viszont WonHo mint mindig rábeszélt a dolgokra. 
Most már minden másképp van, hiszen tinik. Nem engedem, hogy itt aludjon nálunk, és ő sem aludhat ott. Viszont amikor együtt mennek bulizni akkor frászt kapok. Komolyan. Anyuék vettek nekünk egy lakást, így WonHo is ideköltözött azzal az ürüggyel, hogy így mindenki kényelmesebben el fér. Anyuék csak bólintottak és örültek, hogy VÉGRE(!!) nem gyilkoljuk egymást, hanem támogatjuk a másikat. Persze, ha tudnák, hogy mi is az igazi ok, szerintem leesne az álluk. Na, mindegy.~
-       Anyu, elmentem. Majd jövök - kiabált be MinAe.
-       Hová mész? - mentem ki a nappaliba, hogy rálássak ahogy éppen húzza a cipőjét.
-       Parkba. Majd jövök - ezzel kirántotta az ajtót, s már menni akart, de az ajtó túl oldalán ott volt WonHo, így adott neki egy puszit az arcára, majd egy "Apa" szó után távozott.
-      Hová sietett ennyire? - lépett be WonHo a nappaliba, majd levágódott a kanapéra.
-      Tippelj - forgattam meg szemeim.
-      Jaj, fejezd már be. Annyira nagy dobra vered, hogy a legjobb fiú barátjával van, és mellesleg testvérek is, ha úgy nézzük.
-      Ezt felejtsd el! NEM testvérek! De ezt már egyszer megbeszéltük - szóltam rá szigorúan. Nem szerettem, ha emlegette azt, hogy "testvérek", ők nem azok, csak egy apától vannak, ennyi. 

MinAe P.o.V.~

   Úgy siettem ahogy csak tudtam, mivel ChiHoon már várt. Mikor odaértem teljesen ledöbbentem. HyunJong-ot pillantottam meg, ahogy épp beszélget Chi-vel. 
-     Sziasztok - lépdeltem oda kissé sokkosan.
-     MinAe? - szólított meg egyből.
-     Mit keresel itt? - vontam fel a szemöldököm. ChiHoon felvont szemöldökkel nézett ránk. Hiába ismer, nem meséltem neki az ikrekről. Nem tartottam fontosnak.
-     Az mindegy. Te mit csinálsz itt? - vont kérdőre.
-     Már megbocsáss, de a legjobb barátomhoz jöttem - néztem rá felvont szemöldökkel.
-     MinAe, - szólított meg Hoon - én ismerem HyunJong-ot, te honnan ismered? 
-     Maradjunk annyiban, hogy családtagok vagyunk, igaz? - néztem rá ferdén. 
-     Ezt eddig mért nem mondtad? Mindent elmondunk egymásnak! 
-     Nem tartottam fontosnak.
-     De ... mikor kicsik voltunk.... és ott aludtam... soha nem volt ott - magyarázott dadogva.
-     Tudom, de ez legyen mindegy. Majd máskor beszélünk. Hívj, ha Hyun elment - ezzel biccentettem és elindultam haza. Semmi kedvem nem volt így ott lenni, hogy Ő is ott van. Mindig csak piszkál, és bánt. Nem értettem az okát, hiszen én nem ártottam neki. 
Jó, mikor kicsi voltam akkor egyszer kitörtem egy kisautójának a kerekét, de utána anyu vett neki másikat, és megbeszéltük, hogyha "nagyobb" leszek, akkor vissza fizetem anyunak a pénzt. Persze ez csak hülyeség volt. Mivel anyu nem fogadta el, mikor kis idővel rá nyújtottam felé.
Nem kéne ez miatt utálnia. Azért utál, mert EunMi Barbijainak a fejét leborotváltam, a haját, kiszedtem a kezüket, lábukat, vagy valami hasonló? 
Tehetek én róla, hogy mindig kényszerítettek arra, hogy azokkal a mű csajokkal játsszak, mikor nem is voltak szimpatikusak. Erről én nem tehetek!


  Mikor hazaértem hallottam, hogy anyu nevet, a hang pedig a fürdőből jött. Aztán meghallottam apám nevetését is, így jobbnak láttam, békén hagyni őket. Bementem a szobámba, s csak vártam. Én sem tudom pontosan mire.A várakozás annyira lefárasztotta az agyam, hogy elaludtam. 

Arra keltem, hogy csörög a telefonom. Egyből felkaptam, meg sem nézve, hogy ki hív.
-    Haló? - motyogom.
-    MinAe - hallom meg Chi hangját.
-    Mondd... 
-    Kéne egy kis segítség. Itt vagyok a házatoknál. Siess! - meglepődtem hangján. Ő nem szokott suttogni. Egyből felpattantam megigazítottam a hajam, majd már rohantam is.
Mikor kiértem senki nem volt ott, így unottan sóhajtottam, és tudomásul vettem , hogy megint csak szórakozott mint mindig. 
Már épp mentem volna vissza a lakásba, mikor valaki hátulról megölelt. Tudtam, hogy ő az. Óvatosan megfordultam, de mikor megpillantottam arcát, azt hittem ott esek össze. Szemei fel voltak dagadva, szeme alatt lilás,zöldes,kékes folt volt, és még pár helyen az arcán. A szája sarka fel volt repedve, s vérzett.
-     Már megint mibe keveredtél? - néztem rá. 
-     Majd egyszer elmondom, csak ápolj le, kérlek. 
-     Utálom, mikor bajba keveredsz, s én kell, hogy lekezeljem a sebeid. Tudd, hogy csak azért csinálom, hogy MiSoon Unnie, ne verjen otthon péppé! - pufogtam, majd halkan felmentünk az emeltre, s a fenti fürdőbe mentünk, hogy lekezeljem.
Már épp végeztünk mikor kinyílt az ajtó, s egy rémült anyával találtam szembe magam. Aztán felsikított, de mikor rájött, hogy ki az kissé megnyugodott, és ő is bejött a fürdőbe.
-     Apát felkeltetted legalább? 
-     Nincs itthon. 
-     Huh, akkor jó.
-     Mi történt veled? - kérdezte anyu a fiú felé fordulva. A gyerek előtt nem mutatta, hogy nem bírja, de nekem már párszor említette, és már hallottam, hogy ez miatt apával is veszekszenek, de nem érdekelt. Ő a legjobb barátom, nem fogom elhagyni.
-    Egy kis balhé - vont vállat. 
-    Kész ... - mosolyogtam. 
-    Anyám kinyír - nézett bele a tükörbe. Így hogy kicsit lekezeltem lejjebb ment a duzzanat, nem volt annyira csúnya.
-    H..Ha gondolod itt maradhatsz estére.. - látszott anyámon, hogy nehezére esik kimondani ezeket a szavakat, de megtette.
-     Komolyan? Köszönöm - hajolt meg. 
-     Csak fürödj meg. Adok valami göncöt WonHo cuccaiból -ezzel elment. Tudtam, hogy anyuék valójában nem is lehetnének együtt hiszen mostohatesók. Anyu mindent elmesélt a "gyerekkoráról". Aminek nagyon örültem. Mindent tudtam róluk. Így falaztam nekik nagyiéknál mindig. Soha nem lennék képes bemártani őket, hiszen.... annyit szenvedtek és most itt vagyok én. Nagyon szeretem őket!
-     Khm... - zökkentett ki ChiHoon - kimennél? Vagy inkább megmosod a hátam, mint kiskorunkban? - nézett rám egy kaján mosoly kíséretében
-     Perverz - nyammogtam orrom alatt, majd egy félmosolyt intéztem felé, miközben óvatosan ráztam a fejem, és kimentem a fürdőből.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
annyi ihletem van , hogy csak na.> <
de ebbe a részbe csak ennyi fért bele. Elég hosszúra sikeredett aminek örülök.^^
Véleményeket kaphatok? :$♥
Bye♥