~11.fejezet~

  Valamikor tíz óra fele kelhettem fel, akkor is arra, hogy anyu éppen kiabál, hogy oda sül a hús. Biztos már megint "beszélgetett" apával. Akkor szokott ez történni. 

ChiHoon-ra pillantottam, aki még békésen pihent. Olyan szép arca volt. 

Lázmérőért nyúltam, majd megmértem a hőmérsékletem. Nem volt lázam. Hál' istennek. Óvatosan kikeltem mellőle, majd lementem a konyhába, hogy köszöntsem anyuékat, s beszámoljak nekik a hajnalban történtekről. 

-    Jó reggelt - ásítottam. 

-    Oh, felkeltél, kicsim? - mosolygott rám anyu - ChiHoon merre van?

-    Még alszik. Este volt egy kis baj velem, így kissé elfáradt az ide-oda szaladgálásban - húztam el számat.

-    Mi történt?! - jött ki apa egyből a szobába, kissé aggódó tekintete volt.

-    WonHo, nyugodj meg - kuncogott anyu. Apu mindent túl reagál.

-    Csak egy kis láz. Nem tudom, hogy mért, de mér jól vagyok. Nyugi - mosolyogtam - mért nem keltettél fel tegnap minket, anyu? 

-    Olyan aranyosan aludtatok. Nem szerettem volna, hogy felkeljetek - felelte.

-    Értem. Nos, én visszamegyek a szobába. Majd, ha Chi felkelt jövünk enni. Ne égess oda semmit, kérlek - fordultam egy pillanatra anyu felé. Tudta, hogy csak viccnek szánom így elkezdett vigyorogni, majd bólintott. Én pedig elindultam vissza a szobámba. 

Mikor beértem ChiHoon abban a pillanatban ült fel az ágyra, s ásított egyet.

-      Hali - intettem somolyogva.

-      Szia. Jobban vagy? - kérdezte egyből.

-     Igen - válaszoltam - már nincs lázam. Mintha semmi sem történt volna.

-     Örülök. Mennyi az idő? 

-     Nem tudom. Fél tizenegy körül - vontam vállat - mért? 

-     Úristen. Nekem mennem kell. Ne haragudj - pattant fel az ágyból, majd magára kapott még pár holmit, s már rohant is le a lépcsőn. Csalódottan néztem az ajtóra, de most nem mentem utána. Ha neki már fontosabb. Hát, jó. 

****

Három napon keresztül semmit sem tudtam ChiHoon-ról. Az nap jött el csak hozzánk, mikor mentünk az eredményekért. Haragudtam rá, s ezt szerintem észre is vette, ha nem akkor így járt. Én nem mondok neki semmit. Majd rájön, hogy mi van. Mindig én szólalok meg először. Mostantól nem.! 

-    Bármit is történjen - fordult felém apám - ne távolodjatok el egymástól.! Rendben? - nézett ránk kissé szigorúan. 

-    Oké. Nyugi - mondtam lazán. 

-    Baj van, kicsim? - kérdezte anyu. 

-    Ő a baj - mutattam ChiHoon-ra, aki meglepetten pislogott rám. 

-    Majd megbeszélitek, de ennek nem most jött el az ideje - zárta le apu, majd bementünk a dokihoz.

-    Jó napot - köszöntünk mind annyian, majd meghajoltunk. A doki csak meghajolt, majd egyből bele is kezdett; - nos, az eredménnyel pár perc múlva szolgálhatok. Viszont... amit már kitudtak szűrni, hogy a lányuk vérében Extasy-t találtunk - felelte a doki - kisasszony - fordult felém - maga drogozik? - tette fel a kérdést, ami engem teljesen lesokkolt.

-     Nem - ráztam a fejem - soha. Egyszer sem nyúltam ilyenekhez! - mondtam egyből. Hiszen ez volt az igazság. 

-    Akkor hogy került a szervezetébe.? - kérdezte. Anyuék teljesen lesokkolódtak. Én pedig magatehetetlenül álltam ott, s gondolkodtam. 

-    HyunJong - sziszegtem.

-    Tessék? 

-     Az unokatestvérem volt - mondtam nyugodtan. 

-    Honnan tudja? 

-    Tudom és kész - vágtam rá - nem kihallgatáson vagyunk! - morogtam - mondja meg az eredményeket. Kíváncsiak vagyunk - ez a doki olyan, mint egy nyomozó. Idegesít. 

-    Rendben. Nos, az eredmény - vette kezébe a papírokat, amit most hoztak meg. Mindenki nagy szemekkel figyelte a doki mozdulatait, s vártunk a válaszára. 

-    Otthon még beszélünk erről az egészről - mondta apám halkan. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos, remélem tetszett^^ 

Véleményeket kérek szépen :3♥

Azt mondtam, hogy csak 10. fejezetes lesz xd erre tessék. Már a 11.fejezetnél vagyok:DDxd