~9.fejezet~

  #Comeback2hónapután.~ *magyarázat a fici végén*

 Nem sokkal később már a kórházban voltunk, egy -számomra- ismeretlen szobában, ahol vért vettem tőlem, ChiHoon-tól és apámtól. 
Mivel nem nagyon bírtam a vérvételt lefeküdtem utána az egyik ágyra, ami a szobában volt, hogy nehogy összeessek. A hányinger kerülgetett, de visszafogtam magam, hisz tudtam, hogy csak az előbb történtek miatt van. Láttam anyun is, hogy kicsit izgul, de ez érthető volt. Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk? Azt soha nem tudnám elfogadni.! Neki mondjuk szerintem egyszerűbben menne, mivel ott van neki az unokatestvérem, akivel majd nyalhatják-falhatják egymást, de mi lesz Velem?! 
Ahhh, belegondolni is borzalmas! ~ míg ezeken gondolkoztam kissé jobban lettem, így felültem az ágyon. 
- Három nap múlva már meg lesznek az eredmények - felelte a doki.
- Rendben - bólintottak anyámék - gyertek. Menjünk - mosolyogtak. Lesegítettek az ágyról, majd elindultunk kifele. 

***


-        Anya - szólítottam meg - mi lesz, ha testvérek vagyunk? - kérdeztem tőle félve, de persze úgy,hogy csak is kizárólag Ő hallja és senki más.! 
-        Ne aggódj - simított végig karomon - ugyanolyan jóban lesztek. sőt.. szerintem még jobban fog téged szeretni - kuncogott. 
-       AAAAAhhh, ez olyan felfoghatatlan - ráztam fejemet, miközben bementünk a házba.
-       Chi, feljössz? - mutattam az emeletre, mire bólintott.
-       ChiHoon, maradsz vacsorára, igaz? - kérdezte anyu kedvesen. Mi ütött ebbe?  Eddig nem nagyon szívelte, ha itt volt... vagy én nem tudom.~
-       Ha nem zavarok - mosolygott kissé félve. 
-       Soha nem zavarsz! - vágta rá apám. 
-       Szívesen maradna, de most megyünk. Pá - rendeztem le gyorsan, intettem egyet, s már húztam is fel a szobámba. Asszem egy kicsit beszélgetnünk kell. 

-      Áúú - esett be az ajtón.
-      Bocsi - lehet kicsit túúúúl gyors voltam. 
-      Nem baj, de minek siettél ennyire? 
-      Beszélgetni szeretnék veled...- huppantam le a fotelba, ami szobámban volt, ő pedig mellettem foglalt helyet, a karfán. Mint mindig....~
-      Az előbb történtekkel kapcsolatban? 
-      Hát, mondhatni - néztem le kezeimre, amikkel markolgattam felsőm alját. 
-      Na, had halljam - mosolygott biztatóan
-      Mi van, ha tényleg testvérek vagyunk..? Félek, hogy akkor végleg megromlana a kapcsolatunk - sóhajtottam fel szomorkásan.
-      Héé.!! Figyelj ide - fogta mancsaimat kezei közé - bármi is történjen, én akkor is melletted leszek.! 
-      De mi van, ha megutálsz? Mi van..ha...kevesebbet fogunk találkozni? Mi van...ha.... mondjuk... találsz valakit magadnak, és én már le leszek magasról kakilva? 
-      Fejezd már be ezt a sok "mi van, ha" mondatot! - morgott - nem fogunk eltávolodni egymástól. Ne parázz már - húzott magához, hogy megölelhessen. 
-     Remélem is. Mert akkor meghalsz! - fenyegettem, miközben én is átöleltem, s mellkasába fúrtam fejem - álmos vagyook - hisztiztem.
-     Aludjunk. Anyukádék úgy is felkeltenek majd, ha kész a vacsi - vigyorgott. Bólintottam, majd átmásztunk az ágyra. Elfeküdtünk rajta. Én szokásomhoz híven ráfeküdtem hasára, s úgy hunytam le pilláim.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ne haragudjatok, de ... eddig nagyon sok minden miatt nem tudtam írni. Elsősorban suli, második, nem volt jó a gépem, harmadik, nem volt ihlet se kedv.:S
Ne haragudjatok.!
Ezt a részt hosszúnak terveztem, de nem jött össze..ígérem, hogy a következő hosszabb lesz.. már ha..valakit még érdekel.! Ha nem, akkor abbahagyom itt :DD és mindegy! :))
Csak szóljatok, hogy érdekel-e még titeket..vagy inkább hagyjuk a picskuriba :DD:$
Véleményeknek most nagyon örülnék, hogy tudjam érdemes-e folytatni! (: ♥
Szerintem hétvégén 10.fejezet már fent lesz (HA!! lesz rá még érdeklődő)
ÉS MÉG VALAMI; Ferenczi Krisztina, Boldog Születésnapot.! ♥♥♥ (ha ma nem lenne születésnapja..még mindig nem írtam volna:$ xd csak születésnapi ajándékot szerettem volna:$)