~1.fejezet~

Jó pár évvel később.~


WooHee P.o.V.~

        Nagyon nem tetszett az elején, hogy ChiHoon és MinAe barátkoztak, de már azóta hozzászoktam.  

        EunMi és HyunJong-ot mintha kicserélték volna, nagyon nagy szájuk lett, és néha veszekszenek MinAe-val, persze ok nélkül. Már lassan 17 évesek az ikrek, de nem fogják fel, hogy MinAe még csak 16. Mivel jövő héten tölti a szülinapját.~

ChiHoon már nem egyszer aludt nálunk kiskorában, és MinAe is ott, de én mindezt elleneztem, viszont WonHo mint mindig rábeszélt a dolgokra. 
Most már minden másképp van, hiszen tinik. Nem engedem, hogy itt aludjon nálunk, és ő sem aludhat ott. Viszont amikor együtt mennek bulizni akkor frászt kapok. Komolyan. Anyuék vettek nekünk egy lakást, így WonHo is ideköltözött azzal az ürüggyel, hogy így mindenki kényelmesebben el fér. Anyuék csak bólintottak és örültek, hogy VÉGRE(!!) nem gyilkoljuk egymást, hanem támogatjuk a másikat. Persze, ha tudnák, hogy mi is az igazi ok, szerintem leesne az álluk. Na, mindegy.~
-       Anyu, elmentem. Majd jövök - kiabált be MinAe.
-       Hová mész? - mentem ki a nappaliba, hogy rálássak ahogy éppen húzza a cipőjét.
-       Parkba. Majd jövök - ezzel kirántotta az ajtót, s már menni akart, de az ajtó túl oldalán ott volt WonHo, így adott neki egy puszit az arcára, majd egy "Apa" szó után távozott.
-      Hová sietett ennyire? - lépett be WonHo a nappaliba, majd levágódott a kanapéra.
-      Tippelj - forgattam meg szemeim.
-      Jaj, fejezd már be. Annyira nagy dobra vered, hogy a legjobb fiú barátjával van, és mellesleg testvérek is, ha úgy nézzük.
-      Ezt felejtsd el! NEM testvérek! De ezt már egyszer megbeszéltük - szóltam rá szigorúan. Nem szerettem, ha emlegette azt, hogy "testvérek", ők nem azok, csak egy apától vannak, ennyi. 

MinAe P.o.V.~

   Úgy siettem ahogy csak tudtam, mivel ChiHoon már várt. Mikor odaértem teljesen ledöbbentem. HyunJong-ot pillantottam meg, ahogy épp beszélget Chi-vel. 
-     Sziasztok - lépdeltem oda kissé sokkosan.
-     MinAe? - szólított meg egyből.
-     Mit keresel itt? - vontam fel a szemöldököm. ChiHoon felvont szemöldökkel nézett ránk. Hiába ismer, nem meséltem neki az ikrekről. Nem tartottam fontosnak.
-     Az mindegy. Te mit csinálsz itt? - vont kérdőre.
-     Már megbocsáss, de a legjobb barátomhoz jöttem - néztem rá felvont szemöldökkel.
-     MinAe, - szólított meg Hoon - én ismerem HyunJong-ot, te honnan ismered? 
-     Maradjunk annyiban, hogy családtagok vagyunk, igaz? - néztem rá ferdén. 
-     Ezt eddig mért nem mondtad? Mindent elmondunk egymásnak! 
-     Nem tartottam fontosnak.
-     De ... mikor kicsik voltunk.... és ott aludtam... soha nem volt ott - magyarázott dadogva.
-     Tudom, de ez legyen mindegy. Majd máskor beszélünk. Hívj, ha Hyun elment - ezzel biccentettem és elindultam haza. Semmi kedvem nem volt így ott lenni, hogy Ő is ott van. Mindig csak piszkál, és bánt. Nem értettem az okát, hiszen én nem ártottam neki. 
Jó, mikor kicsi voltam akkor egyszer kitörtem egy kisautójának a kerekét, de utána anyu vett neki másikat, és megbeszéltük, hogyha "nagyobb" leszek, akkor vissza fizetem anyunak a pénzt. Persze ez csak hülyeség volt. Mivel anyu nem fogadta el, mikor kis idővel rá nyújtottam felé.
Nem kéne ez miatt utálnia. Azért utál, mert EunMi Barbijainak a fejét leborotváltam, a haját, kiszedtem a kezüket, lábukat, vagy valami hasonló? 
Tehetek én róla, hogy mindig kényszerítettek arra, hogy azokkal a mű csajokkal játsszak, mikor nem is voltak szimpatikusak. Erről én nem tehetek!


  Mikor hazaértem hallottam, hogy anyu nevet, a hang pedig a fürdőből jött. Aztán meghallottam apám nevetését is, így jobbnak láttam, békén hagyni őket. Bementem a szobámba, s csak vártam. Én sem tudom pontosan mire.A várakozás annyira lefárasztotta az agyam, hogy elaludtam. 

Arra keltem, hogy csörög a telefonom. Egyből felkaptam, meg sem nézve, hogy ki hív.
-    Haló? - motyogom.
-    MinAe - hallom meg Chi hangját.
-    Mondd... 
-    Kéne egy kis segítség. Itt vagyok a házatoknál. Siess! - meglepődtem hangján. Ő nem szokott suttogni. Egyből felpattantam megigazítottam a hajam, majd már rohantam is.
Mikor kiértem senki nem volt ott, így unottan sóhajtottam, és tudomásul vettem , hogy megint csak szórakozott mint mindig. 
Már épp mentem volna vissza a lakásba, mikor valaki hátulról megölelt. Tudtam, hogy ő az. Óvatosan megfordultam, de mikor megpillantottam arcát, azt hittem ott esek össze. Szemei fel voltak dagadva, szeme alatt lilás,zöldes,kékes folt volt, és még pár helyen az arcán. A szája sarka fel volt repedve, s vérzett.
-     Már megint mibe keveredtél? - néztem rá. 
-     Majd egyszer elmondom, csak ápolj le, kérlek. 
-     Utálom, mikor bajba keveredsz, s én kell, hogy lekezeljem a sebeid. Tudd, hogy csak azért csinálom, hogy MiSoon Unnie, ne verjen otthon péppé! - pufogtam, majd halkan felmentünk az emeltre, s a fenti fürdőbe mentünk, hogy lekezeljem.
Már épp végeztünk mikor kinyílt az ajtó, s egy rémült anyával találtam szembe magam. Aztán felsikított, de mikor rájött, hogy ki az kissé megnyugodott, és ő is bejött a fürdőbe.
-     Apát felkeltetted legalább? 
-     Nincs itthon. 
-     Huh, akkor jó.
-     Mi történt veled? - kérdezte anyu a fiú felé fordulva. A gyerek előtt nem mutatta, hogy nem bírja, de nekem már párszor említette, és már hallottam, hogy ez miatt apával is veszekszenek, de nem érdekelt. Ő a legjobb barátom, nem fogom elhagyni.
-    Egy kis balhé - vont vállat. 
-    Kész ... - mosolyogtam. 
-    Anyám kinyír - nézett bele a tükörbe. Így hogy kicsit lekezeltem lejjebb ment a duzzanat, nem volt annyira csúnya.
-    H..Ha gondolod itt maradhatsz estére.. - látszott anyámon, hogy nehezére esik kimondani ezeket a szavakat, de megtette.
-     Komolyan? Köszönöm - hajolt meg. 
-     Csak fürödj meg. Adok valami göncöt WonHo cuccaiból -ezzel elment. Tudtam, hogy anyuék valójában nem is lehetnének együtt hiszen mostohatesók. Anyu mindent elmesélt a "gyerekkoráról". Aminek nagyon örültem. Mindent tudtam róluk. Így falaztam nekik nagyiéknál mindig. Soha nem lennék képes bemártani őket, hiszen.... annyit szenvedtek és most itt vagyok én. Nagyon szeretem őket!
-     Khm... - zökkentett ki ChiHoon - kimennél? Vagy inkább megmosod a hátam, mint kiskorunkban? - nézett rám egy kaján mosoly kíséretében
-     Perverz - nyammogtam orrom alatt, majd egy félmosolyt intéztem felé, miközben óvatosan ráztam a fejem, és kimentem a fürdőből.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
annyi ihletem van , hogy csak na.> <
de ebbe a részbe csak ennyi fért bele. Elég hosszúra sikeredett aminek örülök.^^
Véleményeket kaphatok? :$♥
Bye♥ 

2.Évadról.~

   Nos, sziasztok! :D
   Mivel sokan jelezték, hogy szeretnének 2.Évadot így lesz :D Már neki is kezdtem..viszont nem tudom, hogy mikor lesz közzétéve :D Remélem minél előbb!^^
Egy-két dolog amit szeretnék elmondani, nehogy összezavarjalak titeket! :)

   Első; Ugyan ebbe a blogban lesz.
Második; A részek mellé nem lesz odaírva, hogy "2.Évad" mivel másképp lesz jelezve, hogy az már egy másik dolog. Így; "~1.fejezet~" és így tovább.. Most nem rész lesz, hanem fejezet .. szóval, így könnyedén meg lehet majd különböztetni. :D
Harmadik; MinAe szemszögéből lesz írva az egész történet.. azaz alapjába véve. Úgy mint az első évadnál WooHee... csak most MinAe. :D Néha-néha lesznek POV-ok, de azokat , majd látni fogjátok úgy is.:p

     Remélem sokan fogjátok olvasni ezt az évadot is, hiszen eddig ez a legnézettebb Fanfiction-öm. Ami nagyon boldoggá tesz. Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok/olvastátok, és véleményezitek/véleményeztétek a részeket. Légyszíves most se felejtsetek el kommenteket hagyni a blogon. Ha jó, ha rossz elfogadom a véleményt, csak LEGYEN, mivel engem a vélemények inspirálnak :3

Asszem ennyit szerettem volna, ha még lesz valami, akkor majd a részek alatt, - mint eddig is - ott lesz :D
Még egyszer Boldog Új Évet Nektek!♥

Jaj, nem.>< még valami! Olyan sokan olvassátok a ficit, nem gondoljátok, hogy kéne nektek, -mint olvasóknak - ilyen kis fandom név:$ az olyan jó lenne:3
Ha szerintetek is jó ötlet akkor komiba írjátok, hogy szerintetek mi lenne jó. Mivel én ehhez nem nagyon értek :D
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2.ÉVADBÓL EGY KIS TEASER.~


"-     Khm... - zökkentett ki ChiHoon - kimennél? Vagy inkább megmosod a hátam, mint kiskorunkban? - nézett rám egy kaján mosoly kíséretében
-     Perverz - nyammogtam orrom alatt, majd egy félmosolyt intéztem felé, miközben óvatosan ráztam a fejem, és kimentem a fürdőből."   

~... MinAe POV-ból van.~ :D de szerintem levettétek.^_^♥

Jelentem.; már kész van az első fejezet, de nem szeretném még közzé tenni :DD:$$ xDD
Na, Jóéjt♥ azért 00:53-kor jó, hogy fent vagyok, és csütörtökön suli.ˇˇ .-. xdd (Y)

~47.rész~

Mikor kinyitottam a szemem WonHo ott ült az ágy szélén, fejét lehajtva, miközben tarkóját fogta. Óvatosan nyújtottam felé kezem, majd mikor elértem kézfejét megsimogattam, mikor Ő rám pillantott. 
- WooHee - szólalt meg, de nem nézett fel, mondjuk akkor sem nagyon láttam volna, mivel elég sötét volt már.
- Elment? - kérdeztem fáradt hangon.
- Már rég. Igazad volt... - suttogta.
- Még is miben? - néztem rá értetlenül.
- Ebben az egészben.. H..Hogy én vagyok a gyereknek az apja, aki most a pocakodban fejlődik - hallottam hangján, hogy mindjárt elsírja magát, de nem tudtam, hogy az örömtől vagy azért mert nem akarja, hogy az Övé legyen. 
Nem mertem válaszolni így csak vártam, hogy mondjon valamit, de helyette cselekedett. Felém fordult, az ölébe húzott, majd szorosan megölelt. Arcomat mellkasába fúrtam, s úgy öleltem vissza. 
Óvatosan felnéztem rá, ő pedig egyből birtokba vette ajkaimat. Eldőltünk az ágyon, s úgy csókolóztunk tovább. Hirtelen kiabált anyu, hogy menjek segíteni, mivel biztos hallotta, hogy fent vagyok.
Nagyot sóhajtottam, majd lemásztam WonHo-ról, s kiballagtam a szobából át a kicsik szobájába. 
- Itt vagyok.
- Segíts pelenkázni - mosolygott.
- Oké - csoszogtam oda EunMi ágyához, majd kivettem belőle a csöppséget.~ 






1 Évvel később...~

Ez az egy év arról szólt, hogy anyu mindent megtanított amit kellett. Megígérte, hogy segíteni fog amiben csak tud, s mellettem lesz. A kicsik már egy évesek, tudnak ülni, s pár lépést is megtudnak tenni. Megzabálom őket. Van mikor a csörgővel megcsapkodják egymást, de akkor is megzabálom őket. 
Én is túl estem a szülésen és már lassan egy hónapja velünk van a kis MinAe. WonHo mindenben mellettem van, de néha el kell menjen meglátogatni azt a Másikat is..  asszem annak a gyereknek ChiHoon a neve, de nem vagyok benne biztos, na mindegy is. Ez az egy év alatt nagyon sokat változtam. Nem csak szerintem, hanem a körülöttem lévők szerint is. Boomie nap, mint nap át jön, de ha nem is mindennap, akkor szól, hogy mikor. Szóval Ő is mindig mindenben támogatott/támogat. 
Annyira boldog vagyok, hogy el nem tudom mondani. A kicsiket mindig behozom a szobába, s úgy szokták nézegetni MinAe-t, ahogy alszik. 
Néha azon gondolkozom mi lesz, ha mind felnőnek és majd együtt fognak játszani. A gondolat mindig megmosolyogtat. Mind a három gyerkőcöt imádom. MinAe a mi szobánkban van, mivel nem szerettük volna oda bezsúfolni a két nagyobbhoz. 
Most épp az ágyon fekszem, WonHo mellettem, miközben a kislány a mellkasán alszik. Olyan aranyos, mindjárt megzabálom őket.
- Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó apának lenni - nézett rám.
- Elhiszem, én sem hittem, hogy ilyen lesz anyaként, de én örülök ennek. Viszont annak kevésbé, hogy MiSoon gyereke is tőled van. Ha nem is teljesen de félig száz százalék, hogy a tiéd. Nem hiszem, hogy csak tőled lenne - morogtam. 
- Jaj, nyugodj már le - adott egy puszit az arcomra. 
- Jó - pufogtam. Ez után nem szóltunk egymáshoz. Én felkászálódtam óvatosan leemeltem MinAe-t WonHo mellkasáról, majd betettem a kiságyba. 
Anyuék még mindig úgy tudják, hogy Sunwoong-tól van a gyerek, és Sunwoong is abban a hitben van, szóval.. néha-néha megszokott minket látogatni, de akkor alig akar haza menni. Néha már én szólok rá, hogy menjen el. 

- Gyere ide - húz magára WonHo, majd megcsókol. Egyből vissza csókolok, így egy kisebb nyelvcsatát indítunk, de egyáltalán nem bánom. Már rég csókolt így, de ezt sem bántam, hiányzott már.






3 Évvel később...~



MinAe már óvodába jár, HyunJong és EunMi is. A Két idősebb mindig vigyáznak MinAe-ra. Teljesen úgy tekintenek rá, mintha kistestvérek lennének. Imádom őket. 
MinAe-ért mentem épp az oviban. Már épp arra várok, hogy kijöjjön mikor meghallom, hogy egy kisfiúval beszélget. 
- Szia. Én vagyok az új kisfiú Shin ChiHoon -mosolyog kislányomra. Ekkor nyílik az óvoda ajtaja és az a nő lép be rajta, akit a hátam közepére sem kívánnék.
- Én pedig Shin MinAe - hallom meg kislányom hangját, majd észre vesz, s boldogan, futva jön oda hozzám - anyaaa - ölel meg egyből.
- Menj és húzd fel a cipőd, rendben? - ő csak bólint, majd elmegy. 
- WooHee? - ismer fel.
- Öm.. - húzom ki magam - igen, szia - nem nézek rá. Nem érdemli meg.
- Rég láttalak. 
- Igen, én is. De nem mintha hiányoztál volna - néztem rá szúrósan. És ekkor ér a még nagyobb meglepetés.
- Látod azt a kisfiút ott? - mutat arra a fiúra aki az előbb a lányommal játszott. Én csak bólintottam, majd folytatta - WonHo és az én gyerekem. Most írattam át ebbe az óvodába, mivel hallottam, hogy MinAe is itt lesz, hiszen állítólag fél testvérek. Nemde? Akkor legyenek együtt - nevetett fel idegesítő hangján.
- MiSoon, hagyj lógva - ezzel elmentem a kislányomhoz, hogy segítsek neki felöltözni.

Mikor mentünk ki a kapunk ChiHoon oda futott MinAe-hoz, és megfogta a kezét.
- Asszem jól kijönnek - jött mellém megint.
- Igen, jól. Attól, hogy a gyerekek jóban vannak, nekünk még nem kell szoros kapcsolatot alkotnunk - ezzel MinAe után mentem.
- Kicsim, köszönj el ChiHoon-tól.
- Szia - integetett. 
- Várj - ezzel a kisfiú odatipegett, majd aranyosan adott egy cuppanóst MinAe arcára.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

THE END!!!: DD


Na, babáim, hogy tetszett? :D
Remélem midnenkinek nagyon tetszett.^^ és.. még 2013 előtt megírtam-_- pedig nem akartam XD
NAGYON, NAGYON SOK, ÉS HOSSZÚ VÉLEMÉNYEKET KÉREK SZÉPEN!! :DDD♥♥
Nemsokára jön a 2.Évad.~♥
Bye♥ Jóéjt.~♥

~46.rész~

- Látom felkeltetek - ismertem fel a hang tulajdonosát. Félve pillantottam WonHo-ra, aki csak megköszörülte a torkát. 
- Csak én - mosolygott erőltetetten. 
- Rendben. WooHee mért a te ágyadban alszik? - mért ilyen kíváncsi?
- Nem tudom, szerintem az este folyamán átkúszott hozzám - magyarázta testvérem. 
- Oh, rendben. Bom már várja WooHee-t. Lassan, óvatosan légyszíves kezd el keltegetni - ezzel ki ment a szobából, én pedig nagyot sóhajtottam. 
- Ez .... gáz volt.... - nevettem ki magunkat - na, neki állok készülődni. Ma eleget fogok sétálni - morogtam.
- Mért hová mész?
- Boomie-val elmegyünk egy kicsit ..... - hagytam rá a dolgot. Nem faggatott tudta, hogyha akarom úgy is elmondom. 
Miután készen lettem mindennel elköszöntünk anyuéktól, majd elindultunk a Szálloda felé, ahol történtek a dolgok. 

- Na, itt vagyunk - fújtattam.
- Bármi is történjen erős kell legyél, rendben?! - szorította meg kezem barátnőm. 
- huh -sóhajtottam, majd beléptünk az épületbe. Egyből a recepcióhoz mentünk, hogy megkérdezzük ... merre találjuk a főnököt. A recepciós lány először nem akarta elmondani, de mikor azt mondtam, hogy az unokahúga vagyok a főnöknek egyből bocsánatot kért, és elmutogatta, hogy merre kell menni. Mi csak bólintottunk, majd arra mentünk amerre a kis festet szöszi mondta.
Mikor az ajtó elé értünk kopogtunk, de nem jött válasz így még egyszer, de megint semmi. Meguntam ezért benyitottam. Senki nem volt bent a szobában így egyszerűbb volt kicsivel. Pedig volt A, B, és C tervünk is. Ha még is valami lenne. Gyorsan megkerestük a kazettát amin az akkori dátum volt, majd Bom betette a táskájába, s kislisszoltunk az ajtón. 
Hál' istennek senki nem volt ott, így egyszerűen tudtunk kiballagni. Mikor leértünk a kis csajszi csak mosolyogva intett, mi pedig amint kiértünk lepacsiztunk, s elindultunk haza.
- Alig várom, hogy végre kiderüljön az igazság! - morogtam, miközben leszálltunk a buszról.

Otthon mindenki a kanapén ült, és épp beszélgettek. Fogalmam sincs, hogy miről. Félve néztem rájuk, mivel nem tudtam, hogy most mi van. Anyu szúrósan figyelte WonHo mellett ülő személyt, de az arcát nem láttam, mivel ő pont háttal ült nekem.
- Meg jöttünk - szóltam oda, mire mindenki hátra pillantott, csak a lány nem. 
- Remek. Gyertek ti is csatlakozzatok hozzánk - szólt anyu. Hallatszott hangján, hogy nagyon nem élvezi azt a társaságot ami most körülötte van. Hogy mért? Azt még nem tudom. Boomie-val odabattyogtunk, majd leültünk egy székre. A lány arcát még mindig nem láttam, mivel így is oldalt ültem. 
- Ki ez? - böktem a fejemmel a csajszi felé. Ekkor nézett rám - TE?! - visítottam fel, majd jobbnak láttam, ha inkább elmegyek. Még a végén neki esek és baja lesz a még így is nagyon apró magzatnak. 
- WooHee - jött utánam Bom. 
Bent a konyhában töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd húzóra megittam. Ha már alkoholt nem is, akkor vizet. Talán berúgok tőle... se.!
- Ezt nem hiszem el, nem elég, hogy ez a lány.... érted... - morogtam - még ide is jön , és rontja a levegőt. Kitépem a hajam! - fogtam ujjaim közé... jó pár tincset, majd húzni kezdtem, de az én kis barátosném rám szólt. Így abba hagytam. Felvánszorogtunk a szobába. Én pedig bedőltem az ágyba.
- Asszem kicsit alszok. Majd kelts fel, ha elment az a csaj ... - motyogtam a párnákba.
- Rendben, aludj csak - simogatta hajam, majd hallottam, hogy hirtelen nyitódik az ajtó, aztán elaludtam. 

WonHo P.o.V.~

Sejtettem, hogy WooHee így fog reagálni a vendégünkre. Vártam egy kicsit, majd utánuk mentem a szobába, de mikor felértem WooHee aludt, Bom pedig az ágyon ült, s simogatta a haját, hogy még mélyebben tudjon aludni. 
- Mi van? - kérdezte hűvösen. Néha tisztára olyan mint régen WooHee volt, de megértem hiszen barátnők. Mindent megértek. Boomie nem szereti, ha a barátnőjét bántják, nem szereti, ha WooHee szomorú. Azt szereti mikor önfeledten nevet, s mosolyog. Mondjuk én is sokkal jobban szeretem azt az énjét. Nem pedig a szomorút, de ahogy észrevettem most megint magába zuhant. Ha felkel elkenődött és dühös lesz. Nem akarok vitát, de tuti , hogy lesz valami. 
Illetlenség vagy nem, de ott hagytam a kanapén ülő lányt. Nem foglalkozva a hisztizésével. Ne égessen le a saját családom előtt.~ 
- Semmi, csak gondoltam megnézem, hogy hogyan van, de mint látom alszik - magyaráztam.
- Igen, jól látod. Most már mehetsz vissza ahhoz a csajhoz. Akadj le WooHee-ről. De ha nem, akkor inkább foglalkozz vele. Meg van a videó - oktatott ki.
- Milyen videó? - vontam fel a szemöldököm. Láttam rajta, hogy megbánta, amit mondott.
- Válaszolj! Milyen. Videó.? - mondtam szavanként, így talán felfogja.
- Hagyjuk - vont vállat.
- Oké, te akartad. Add ide a táskád - tartottam ki kezem. Kissé zavartan, de átnyújtotta a táskáját. Biztos nem értette, hogy mért kérem, de mikor leesett neki utánam kapott, de én már kivettem azt a nyamvadt tárgyat, a táskát pedig odadobtam neki. Elmentem le a pincébe, bezárkóztam, majd betettem a videó lejátszóba, s elkezdtem nézni. 
Ilyenkor imádom, hogy a pincébe is van Tv.

Mikor vége lett a videónak kicsit bámultam még magam elé, majd az a pár szavas kis mondat járt egész végig a fejemben.;
WooHee nem hazudott.!!!~


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Asszem erre az évre ez az utolsó fejezet.~ ,de lehet még gyorsan meg írom a 47. részt.~ mivel EBBŐL AZ ÉVADBÓL AZ LESZ AZ UTOLSÓ FEJEZET!!! :DD
De(!!!!!!!) Érdekelne, hogy kit érdekel a 2. évad.... mert 2 ember miatt nem fogok írni :SS 
Nos, remélem tetszett.^^ Ha nem lesz új rész akkor ; előre is Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! :D♥
Köszönöm, hogy ebben az évben velem voltatok és olvastátok az irományaimat/irományomat :D
Remélem mindegyiket szerettétek :D
Véleményeket? :33
Bye♥

~45.rész~

- HyunSeung - néztem rá unottan - tudod, hogy megijedtem? - néztem rá dühösen.
- Örülj neki, hogy csak én és Bom törtünk rátok, nem valaki más - szólt ránk. 
- Igaz - lépett mellé Boomie is. Egyből felpattantam a földről, s szorosan megöleltem.
- Mi van veletek mostanában? El vagytok tűnve - lepődött meg Hyun. 
- Tudjuk.. elég sok minden - szomorodtam el - hogy- hogy ide tévedtetek? 
- Hallottuk, hogy anyukád megszült, és szerettük volna megnézni a kicsiket. Hoztunk nekik egy-két cuccot is - mosolygott barátnőm.
- Oh.. igazán nem kellett volna - vettem el tőlük a pelenkát , és a két cumis üveget amit hoztak.
- Még sem jöhettünk üres kézzel. Nem illik - pufogott - most meséljetek mi van veletek? 
- Gyertek - leültünk egy körbe, majd elkezdtem mesélni nekik, hogy mi volt velünk abban a pár hétben míg nem találkoztunk. Mikor megtudták, hogy terhes vagyok, Boomie majdnem agyon csapott, majd kicsit félre vonultunk kettesbe beszélni, így elmondtam neki, hogy mi történt köztem és Sunwoong között, de mikor elmondtam, hogy egy szállodában voltunk, és hogy melyikbe barátnőm a fejére csapott. 
- Most meg mi van? - néztem rá félve. 
- Drágám, az a szálloda be van kamerázva. Simán vissza lehet nézni, hogy mi is volt köztetek pontosan - motyogta.
- Ne őrjíts meg! - néztem rá fenyegetően, mire ő csak bólintott. Teljesen fel voltam vidulva - kérlek, menjünk el valamelyik nap abba a szállóba és keressük meg a felvételt. Látnom kell! - Bom csak bólintott, majd visszamentünk a szobába.
- Na, mi volt? - kérdezte WonHo.
- Hm... majd mesélek - bújtam oda hozzá. Ekkor felsírt a kis HyunJong, mire EunMi is felkelt. 
- Ne mááááááár.... - hisztizett WonHo.
- Ne hisztizz inkább segíts visszaaltatni őket - mondtam miközben kivettem az egyik kicsit , majd elkezdtem vele "táncolni". 
- Már most úgy viselkedsz mint egy anya, és egy feleség - piszkálódott Seungie, mire én kicsit megtorpantam. Feleség?! 
- Kuss! - szóltam rá dühösen - Boomie, állítsd le a barátod, mert fejbe dobom, egy pisis pelenkával! - fenyegettem, mire mindenki elnevette magát. 

- Kicsit megfoghatom? - jött oda hozzám Boomie, mosolyogva. Én csak bólintottam, majd óvatosan átadtam a kezébe a kicsit. 
- Jézusom, de furcsa - nevetett fel zavartan. HyunSeung mögé lépett, s átölelte a derekát, állát pedig barátnőm vállára tette. 
- Hhh - sóhajtottam - olyan aranyosak - mosolyogtam WonHo-ra, miközben ő visszatette EunMi-t a kiságyba. 
- Azok - nézett rám - ez a lány mindig olyan gyorsan visszaalszik - nevette ki a legkisebb nő neműt, aki a szobában tartózkodott.
- Nem baj. Legalább megnő - simogattam meg a hátát.  Ezt az aranyos kis pillanatot Boomie telefonja zavarta meg. Odaadta nekem HyunJong-ot, majd elkezdett telefonálni. 
- Sajnálom, de mennünk kell. Anyu hívott - fintorgott - majd még benézünk - intettek - köszönöm - ölelt meg. 
- Várj. Lekísérlek titeket - ajánlottam fel.
- Kitalálunk mi is. 
- De ez illetlenség.
- Maradj itt! - szólt rám erélyesen, mire fülem, farkam behúztam, s csak óvatosan pislogtam rájuk. Ők végleg intettek, majd mentek. 

****

- Megjöttünk - kiáltott be anyu a szobába, de én már alig érzékeltem a külvilágot, hiszen félig aludtam WonHo mellkasán, és ahogy éreztem ő is szundikált.
- Oh - hallottam meg Mr.Shin-t.
- Ne keltsük fel őket. Gyere - hallottam, hogy csukódik az ajtó, majd kimennek. Aztán végleg elaludtam.

Mikor kinyitottam a szemem, már a szobánkban voltam, WonHo-val együtt.
Hogy kerültem ide? WonHo hozott be? És ő? Elég sok kérdés, de mind megválaszolatlanul. Hirtelen kezdett el mozgolódni mellettem WonHo, majd felkelt. Mosolyogva nézett rám, de a mosoly egyből lehervadt arcáról mikor meglátta, hogy nyílt az ajtó. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bocsi, hogy rövid lett, de közben rádiót hallgatok. Nem tudok nagyon koncentrálni, de ma minden képp kellett írjak egy részt.. hiszen.. ma.. Biát ünnepeljük.^^
Remélem tetszett.^_^
Véleményeket :$
Bia, drágám. Neked még egyszer NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! :D♥ (nincs erőm egy külön ficit írni.. >< ne haragudj..) remélem ez is megteszi "kis ajándéknak" :$  Szeretlek kis poszakom! :33♥♥♥♥ Nagyon.!^-^ http://www.youtube.com/watch?v=xOnVC6ycU10 
Bye♥

~44.rész~

- WooHee.... tudod... az... úgy volt, hogy.... - kezdett bele.
- Nem érdekel, terhes.. tőled... igaz? - vágtam szavába. Ő csak bólintott, mire én keserűen felsóhajtottam - akkor történt mikor én... és ... te... tudod... Sunwoong.. izéé.? - kezdtem el habogni, nem akartam ki mondani, hogy akkor mi történt. Ő megint csak bólintott - tényleg kényszerített? - néztem rá. Újabb fejbillentés - rendben.... vegyük úgy... hogy... meg sem történt ez a beszélgetés - vontam vállat - tudod, szeretlek. Viszont, ha az a lány miatt elhagysz.... megőrülök... végleseges - néztem rá. 
- Ne mondj ilyet. Te is tudod, hogy nem hagynálak el, egy olyan lányért mint az - morogta, majd megölelt.
- Remélem is - öleltem vissza. Hirtelen kopogtak, majd anyu jött be az ajtón, mosolyogva. 
- Elmegyünk egy kicsit vásárolni, addig vigyáztok a kicsikre? - nézett ránk kérlelően. Mi csak bólintottunk, majd átmentünk a másik szobába.
- Köszönöm. Sietünk - ezzel intett, s elment Mr.Shin-el együtt.
- Nekem ez olyan bizarr.... - néztem magam elé. 
- Mert? 
- Anyu teljesen úgy viselkedik mintha nem történt volna velem semmi.... és... félek, hogy legbelül majd megeszi az ideg, hogy a lánya terhes - néztem rá. 
- Jaj, ne butáskodj - mosolygott. Én csak sóhajtottam, majd oda ballagtam a kis EunMi-hez, s megsimogattam. 
- Annyira aranyos... - mosolyogtam, ahogy ránéztem a kicsire. Annyira aranyos volt, ahogy kapálózott, s szájával tátogott, néha-néha kiadott egy kisebb kis nyögést is.
- Szerintem is - hallottam meg egyből magam mögött egy hangot, mire odakaptam a fejem. WonHo közvetlen mögöttem állt, s a kis HyunJong-ot fogta karjaiban. 
- Megijesztettél - néztem rá. 
- Ne haragudj - ekkor hirtelen EunMi felsírt, én pedig azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Én ehhez nem értek. Gyorsan kiemeltem a kiságyból, s kezembe vettem, majd elkezdtem vele sétálgatni, miközben óvatosan rázogattam, hogy megnyugodjon. 
Hál' istennek sikerült, s már csak azt vettem észre, hogy szunyókál. 
- Tudod, nagyon aranyos vagy, ahogy fogod - nézett rám. 
- De én nem értek ehhez... félek... én ... még nem vagyok képes felnevelni egy gyereket - néztem rá aggódva.
- Majd én, és az egész család segítünk. Nem leszel egyedül, ezt garantálom - simogatta meg karom, majd vissza tette szunyókálni a kis HyunJong-ot, én is így tettem, aztán leültem a földre, s néztem ki az ablakon... azaz.. néztem volna, ha a függöny nem lett volna behúzva. 
- Tudod - ült le mellém - most úgy megcsókolnálak - jelentette ki, mire én félre nyeltem a nyálam, majd vörösen rá néztem. Hiába, megőrjít még ilyenkor is. 
- A..Akkor... tedd a..amit s..szeretnél - dadogtam. WonHo óvatosan állam alá nyúlt, majd szemembe nézett, s megcsókolt. Lágyan csókolt, majd megnyalta alsó ajkam jelezve, hogy "be szeretne jönni", kissé szét nyitottam ajkaim, így beengedtem számba.
Ez a csók nem volt vad, sem követelőző. Olyan volt mintha már évek óta nem találkoztak volna ajkaink, s most örülnek egymásnak. 
- Ti még is mit csináltok? - hallottunk meg egy elég ismerős hangot, mire szét ugrottunk, s ijedten néztünk a velünk szemben álló személyre. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, kicsit rövid lett, de remélem tetszett.^_^
Remélem tetszett, és nem vagytok nagyon megzavarodva._.x"D
Véleményeket? :$♥
Bye♥ 

~43.rész~

WonHo P.o.V.~

      Egyszerűen  nem fogtam fel ami abban a kibaszott SMS-ben volt. Ez nem lehet igaz. Nem elég, hogy WooHee azt állatja tőlem van a gyerek, még ez is. Komolyan soha többet nem lövellem bele a magom. Ez most biztos hülyén hangozott, de tényleg így van, lesz.! WooHee-t ahogy nézem, és szenved, borzalmas. Tudom, hogy látta az üzenetet , tudom, hogy elolvasta azért viselkedett még furcsábban, de nem tudtam mit tenni. Nem az én hibám az ami történt... 
     Szomorúan ballagtam vissza a szobába, de ekkor már WooHee aludt. Közel lépdeltem hozzá, hogy megnézzem biztos az igazak álmát alussza, vagy csak úgy csinál. De mikor odaértem a Hold megvilágította arcát, én pedig megijedtem. Szemei még így is vörösek voltak, hiába volt csukva. Arca piros, de nem azért mert zavarban volt, hanem mert sírt. Aztán hirtelen felkiáltott; - Ne tedd WonHo! 
Majd hallottam, hogy hüppög. Nem tudom elképzelni milyen álma lehetett, lehet nem is szeretném. Elég, ha látom, hogy hogyan omlik össze az akit, SZERETEK. Viszont muszáj volt véget vetnem ennek az egésznek, hiszen nem tudhatni, hogy kitől terhes, de ha így folytatja még a végén elvetél. Teljesen magába van zuhanva. Nem eszik, iszik szinte semmit. Ki sem mozdult ma a házból, azaz a szobából. 
Ahogy néztem arcát a szívem majd meg hasadt, s már csak azt vettem észre, hogy megfogom kezét, majd könnyeimmel küszködve nézem tovább arcát. Miattam ilyen, miattam sír, miattam ha elveszti a gyerekét én megölöm magam. Hiszen lehet, hogy az enyém. Már megint miattam sír, s miattam szomorú. Egyszerűen nem akartam, hogy több bántódást okozzak neki, erre tessék. Meglett a Baj.! 
Ahogy néztem arcát, nem is vettem észre, de elaludtam. 


WooHee P.o.V.~


   Borzalmasat álmodtam, nem tudom elmondani, hogy mit, csak pár szóra emlékszem az egészből; Szeretlek, Nem, Igen, Hagyj békén, Meghalt.
Ennyi nekem bőven elég volt ahhoz, hogy megint elsírjam magam. Hiába álmodtam, akkor is. Borzalmas volt. Azt hittem, hogy a valóságban vagyok, aztán mikor reggel lihegve, fújtatva keltem fel az ágyban, akkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezem, s ülve alszik mellettem. Mikor rájöttem a tulajdonosra kissé megrémültem, majd óvatosan kihúztam kezem, kezei közül, s elmentem fürdeni, majd rendbe szedni magam.
  10 óra előtt végeztem, így egy kicsit leültem a laptopom elé, s írtam a "naplómba"m amit már elég régen frissítettem. Hirtelen hallottam meg, hogy valaki mocorog mögöttem így megfordultam. WonHo épp ekkor nyitotta ki szemeit, én pedig lesütöttem pilláim. Már sírni sem tudtam, ezért mosolyt erőltetve, - ami egy vicsorításhoz volt hasonló - ránéztem.
- Jó reggelt - köszönt Ő.
- Neked is. Mért aludtál a földön....ülve? Mért fogtad a kezem? - néztél rá.
- Tudod, hibába még egy nap sem telt el, de nekem már akkor hiányzott as közelséged, nem tudom elmondani mennyire. WooHee, át gondoltam. Lehet, hogy most meg foglak zavarni egy kicsit... SŐT... biztos, de én szeretlek. Nem érdekel, hogy kié a gyerek vagy hogy  kié nem, egy a lényeg. Segítek mindenben - hiába volt álmoskás, akkor is aranyos volt. 
- WonHo... - szipogtam. Még hogy nincsenek könnyeim? Jó vicc - akkor mért nem adtál legalább egy esélyt, hogy bebizonyítsam... igen is.. te vagy az apa, és szeretlek? 
- Mert megijedtem. A tudat, hogy apa... én...!? Amit akkor mondtam, az azért volt, mert egyszerűen nem tudtam elmondani , hogy milyen boldog, még is bosszús vagyok. Hiszen Sunwoong megerőszakolt... ha tőle van? - nézett rád ferdén.
- Nem tőle van! - morogtam.
- Honnan tudod? 
- Érzem. 
- Ch.. 
- Ne flegmáskodj - morogtam orrom alatt - most a cuki pillanatot ne rontsd el - duzzogtam. 
- Ne haragudj rám..... kérlek..... nem adunk egy Utolsó esélyt ennek az egésznek? Már mint a babával együtt? - az utolsó pármondatot úgy mondta, hogy kikelt az ágyból át ölelt, majd kezét hasamra tette. Hiába még egy kis dudor sem volt, se semmi, de ő így viselkedett ami megmosolyogtatott. Viszont mikor átölelt, s vissza ölelhettem volna megszólalt mind a kettőnk mobilja. Nekem Sunwoong írt ; Ne haragudj, de ma nem tudunk találkozni. 
Én csak ennyit írtam vissza; nem baj, így is más dolgom van.~ 
Ezzel nem is foglalkoztam vele, hátranéztem WonHo-ra, aki idegesen túr bele hajába.
- Valami baj van? 
- Igen.. nézd - nyomta arcomba a képernyőt. 
Ha nem jelentkezel, véget vetek WooHee kezdetleges terhességének, de ha ez nem elég, elmondom mindenkinek, hogy terhes lettem ~ Ez állt az üzenetbe, én pedig zavarodottan néztem fel WonHo-ra. 
- Még is mi folyik itt? - néztem rá, kezeimet összekulcsoltam mellem alatt, s úgy néztem rá, dühösen. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, ennyi voltam.,><
Babáim, Boldog Karácsonyt!♥♥
Remélem tetszett ez a rész is, és szerintem most aztán mindenkit megzavartam. XD még magamat is.>< bocsi :$ De majd lassan mindenre fény derül :D
Véleményeket? :33 ♥♥♥
Bye♥