~43.rész~

WonHo P.o.V.~

      Egyszerűen  nem fogtam fel ami abban a kibaszott SMS-ben volt. Ez nem lehet igaz. Nem elég, hogy WooHee azt állatja tőlem van a gyerek, még ez is. Komolyan soha többet nem lövellem bele a magom. Ez most biztos hülyén hangozott, de tényleg így van, lesz.! WooHee-t ahogy nézem, és szenved, borzalmas. Tudom, hogy látta az üzenetet , tudom, hogy elolvasta azért viselkedett még furcsábban, de nem tudtam mit tenni. Nem az én hibám az ami történt... 
     Szomorúan ballagtam vissza a szobába, de ekkor már WooHee aludt. Közel lépdeltem hozzá, hogy megnézzem biztos az igazak álmát alussza, vagy csak úgy csinál. De mikor odaértem a Hold megvilágította arcát, én pedig megijedtem. Szemei még így is vörösek voltak, hiába volt csukva. Arca piros, de nem azért mert zavarban volt, hanem mert sírt. Aztán hirtelen felkiáltott; - Ne tedd WonHo! 
Majd hallottam, hogy hüppög. Nem tudom elképzelni milyen álma lehetett, lehet nem is szeretném. Elég, ha látom, hogy hogyan omlik össze az akit, SZERETEK. Viszont muszáj volt véget vetnem ennek az egésznek, hiszen nem tudhatni, hogy kitől terhes, de ha így folytatja még a végén elvetél. Teljesen magába van zuhanva. Nem eszik, iszik szinte semmit. Ki sem mozdult ma a házból, azaz a szobából. 
Ahogy néztem arcát a szívem majd meg hasadt, s már csak azt vettem észre, hogy megfogom kezét, majd könnyeimmel küszködve nézem tovább arcát. Miattam ilyen, miattam sír, miattam ha elveszti a gyerekét én megölöm magam. Hiszen lehet, hogy az enyém. Már megint miattam sír, s miattam szomorú. Egyszerűen nem akartam, hogy több bántódást okozzak neki, erre tessék. Meglett a Baj.! 
Ahogy néztem arcát, nem is vettem észre, de elaludtam. 


WooHee P.o.V.~


   Borzalmasat álmodtam, nem tudom elmondani, hogy mit, csak pár szóra emlékszem az egészből; Szeretlek, Nem, Igen, Hagyj békén, Meghalt.
Ennyi nekem bőven elég volt ahhoz, hogy megint elsírjam magam. Hiába álmodtam, akkor is. Borzalmas volt. Azt hittem, hogy a valóságban vagyok, aztán mikor reggel lihegve, fújtatva keltem fel az ágyban, akkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezem, s ülve alszik mellettem. Mikor rájöttem a tulajdonosra kissé megrémültem, majd óvatosan kihúztam kezem, kezei közül, s elmentem fürdeni, majd rendbe szedni magam.
  10 óra előtt végeztem, így egy kicsit leültem a laptopom elé, s írtam a "naplómba"m amit már elég régen frissítettem. Hirtelen hallottam meg, hogy valaki mocorog mögöttem így megfordultam. WonHo épp ekkor nyitotta ki szemeit, én pedig lesütöttem pilláim. Már sírni sem tudtam, ezért mosolyt erőltetve, - ami egy vicsorításhoz volt hasonló - ránéztem.
- Jó reggelt - köszönt Ő.
- Neked is. Mért aludtál a földön....ülve? Mért fogtad a kezem? - néztél rá.
- Tudod, hibába még egy nap sem telt el, de nekem már akkor hiányzott as közelséged, nem tudom elmondani mennyire. WooHee, át gondoltam. Lehet, hogy most meg foglak zavarni egy kicsit... SŐT... biztos, de én szeretlek. Nem érdekel, hogy kié a gyerek vagy hogy  kié nem, egy a lényeg. Segítek mindenben - hiába volt álmoskás, akkor is aranyos volt. 
- WonHo... - szipogtam. Még hogy nincsenek könnyeim? Jó vicc - akkor mért nem adtál legalább egy esélyt, hogy bebizonyítsam... igen is.. te vagy az apa, és szeretlek? 
- Mert megijedtem. A tudat, hogy apa... én...!? Amit akkor mondtam, az azért volt, mert egyszerűen nem tudtam elmondani , hogy milyen boldog, még is bosszús vagyok. Hiszen Sunwoong megerőszakolt... ha tőle van? - nézett rád ferdén.
- Nem tőle van! - morogtam.
- Honnan tudod? 
- Érzem. 
- Ch.. 
- Ne flegmáskodj - morogtam orrom alatt - most a cuki pillanatot ne rontsd el - duzzogtam. 
- Ne haragudj rám..... kérlek..... nem adunk egy Utolsó esélyt ennek az egésznek? Már mint a babával együtt? - az utolsó pármondatot úgy mondta, hogy kikelt az ágyból át ölelt, majd kezét hasamra tette. Hiába még egy kis dudor sem volt, se semmi, de ő így viselkedett ami megmosolyogtatott. Viszont mikor átölelt, s vissza ölelhettem volna megszólalt mind a kettőnk mobilja. Nekem Sunwoong írt ; Ne haragudj, de ma nem tudunk találkozni. 
Én csak ennyit írtam vissza; nem baj, így is más dolgom van.~ 
Ezzel nem is foglalkoztam vele, hátranéztem WonHo-ra, aki idegesen túr bele hajába.
- Valami baj van? 
- Igen.. nézd - nyomta arcomba a képernyőt. 
Ha nem jelentkezel, véget vetek WooHee kezdetleges terhességének, de ha ez nem elég, elmondom mindenkinek, hogy terhes lettem ~ Ez állt az üzenetbe, én pedig zavarodottan néztem fel WonHo-ra. 
- Még is mi folyik itt? - néztem rá, kezeimet összekulcsoltam mellem alatt, s úgy néztem rá, dühösen. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, ennyi voltam.,><
Babáim, Boldog Karácsonyt!♥♥
Remélem tetszett ez a rész is, és szerintem most aztán mindenkit megzavartam. XD még magamat is.>< bocsi :$ De majd lassan mindenre fény derül :D
Véleményeket? :33 ♥♥♥
Bye♥