~42.rész~

Mikor kinyitottam szemeim az ágyamban feküdtem. Mikor fel akartam kelni anyu ült az ágyamon, rosszallóan nézett rám.
- Anya - nyöszörögtem - olyan rossz álmom volt - kámpicsorodott le szám. 
- Ha arra gondolsz, hogy orvosnál voltál.. és elájultál, akkor nem, nem álmodtál - mondta kissé dühösen. Teljesen leblokkoltam. Akkor még is igaz. Ne, Ne, Ne!!!!
- WooHee, én nem ilyennek neveltelek! - nézett rám szomorúan.
- Anya.... ne csináld ezt.... - szóltam rá - elég idős vagyok már szerintem ehhez - néztem rá szomorúan.
- Kitől van? - tért rá a témára.
- S..Sunwoong .... - motyogtam halkan. Erre anya nem mondott semmit, csak a telefonért nyúlt - mit csinálsz? - néztem rá ijedten. 
- Tud róla? 
- Még nem, majd én beszélek vele .... 
Anyu csak bólintott, majd kiment a szobából. Ezt hogy fogom kimagyarázni? Sunwoong biztos tök boldog lesz, de én..... nem, mivel hazudtam. WonHo teljesen magába fog zuhanni, ha megtudja. Ekkor belépett a gondolataimban lévő személy a szobába.
- Jobban vagy már ? - kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
- I..igen.. - motyogtam.
- Tudom, hogy mi van veled - fogta meg a kezem, mire én ijedten néztem rá - már értem, hogy mért mondtad azt pár hete, hogy gyereket akarsz ...... - mondta inkább magának mint nekem. 
- Tessék!? - lepődtem meg. 
- Semmi, hagyjuk - legyintett. 
- WonHo, én tőled várok gyereket! - vágtam rá egyből.
- Hogy mi!? - lepődött meg.
- Csak elég érdekes lenne, ha azt mondtam volna, hogy tőled van, nemde? - néztem rá kíváncsian. 
- Csak azért mondod, mert velem vagy együtt - nézett rám.
- Te most ... komolyan nem hiszel nekem!!?? - teljesen elhűltem.
- WooHee... szerintem szakítsunk - ezzel felállt, és kiment a szobából. Király. Már megint ez. Észre sem vettem, de könnyeim elkezdtek folyni arcomon. Egyre jobban, és jobban sírtam. Fájt, hogy WonHo nem hitt nekem. 

Szinte az egész napot végig sírtam. Telefon csörgésre lettem figyelmes, olyan este hét óra felé. De nem az enyém. Hirtelen szálltam ki az ágyból, de mire odaértem, csak egy SMS fogadott. Teljesen leblokkoltam mikor el olvastam az üzenetet amit WonHo-nak írtak. Ha eddig nem is , most teljesen összetörtem legbelül. Könnyeim megint patakként kezdtek el lefolyni arcomról, majd azt vettem észre, hogy az én mobilom is zenél. Lassú léptekkel mentem oda, de a személy aki hívott nem akarta abba hagyni szóval, ahányszor nem vettem fel ő mindig újra hívott. 
Mikor végre odaértem a készülékhez felvettem, majd vártam míg megszólal a vonal másik végén lévő személy.
- WooHee... - ismertem fel Sunwoong hangját. Asszem vele kell lennem, ha már azt mondtam, hogy az ő gyereke.!
- Szia... - motyogtam, majd letöröltem könnyeim.
- Mi a baj? 
- Semmi.. mért hívtál? 
- Csak szeretném ha tudnád, hogy anyukád felhívott. El nem tudom mondani, mennyire boldoggá tettél most - hallottam, hogy mosolyog, de ekkor eszembe jutott, hogy mit is tett velem pontosan. 
- Ne örülj annyira. Hiába a a te gyereked lesz, de felejtsd el Őt! Mivel nem szerelemből feküdtem le veled. Ja, helyesbítek. Nem is emlékszem az együtt létünkre! - kiáltottam az utolsó mondatot. 
- Ide figyelj.... - hangja dühös volt, de miután újra megszólalt kedves lett - Figyelj, sajnálom. Megbántam mindent - hallottam hangján, hogy komolyan beszél, de lehet ezt is csak megjátssza. Nem bízok már benne, de tudom, hogy WonHo már nem lehet az enyém. Az SMS-t ha meglátja biztos, hogy teljesen elvesztem. Örökre. 
- Rendben - sóhajtottam, ekkor jött be Ő a szobába. Kissé ideges volt, de nem foglalkoztam vele.
- Sunwoong - szólítottam meg.
- Mondd. 
- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valahová kettesbe? Legalább tudunk kicsit beszélgetni erről az egész gyereknevelésről.. kicsit még korai, de jobb időben elkezdeni, nemde? - kuncogtam.
- Remek ötlet. Holnap reggel 10-re érted megyek..
- Rendben - ezzel bontottam a vonalat, s vissza feküdtem az ágyba. Akarva vagy sem, de megint elkezdtek folyni könnyeim, közben nagyokat szipogtam.
- Mit bőgsz? - kezdett el megint flegmázni. Vissza jött a régi énje. Köszönöm szépen. Ez még egy döfés a szívembe. 
- Hagyj - suttogtam takarómba. 
- WooHee.... te hozzányúltál a telefonomhoz? - kérdezte ideges hangon.
- Nem... - motyogtam.
- Na, persze.. akkor ki nézte meg az SMS-em? - kérdezte, majd leakart szidni mikor elkezdett fuldokolni.
- Most meg mi van? 
- Semmi.... - ezzel kiment az ajtón, jól becsapva az ajtót. Mért mindig nekem kell szenvednem? Mért mindig én vagyok a rossz? Mért? Már kezdek hozzászokni, hogy senki nem szeret, erre most terhes lettem. És nem is attól akit mondok. Be kell bizonyítsam és vissza kell szerezzem WonHo-t, és a szerelmét.! 
Hiába sírtam, nem voltam álmos, de szemeim annyira fájtak, hogy egyszerűen nem bírtam tovább nyitva tartani őket, ezért elaludtam. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nos, ez egy ilyen feji lett XD
Észre vettétek, hogy van mikor hetekig nem írok aztán hozok egy csomó részt? XD
Király vagyok.><
Ja, amúgy Saengil Chukka Hamnida JunHyung [Beast!]♥
Remélem tetszett :$♥
Véleményeket!!:3♥
Bye♥:D