~40.rész~

- WooHee- szólított meg az illető, majd éreztem, hogy rázogatni kezd, én pedig végleg kinyitom szemeim, s lihegve ülök fel. Ez csak egy álom volt. Egy rossz álom. 
- Mi történt WooHee? - kérdezte WonHo. Rápillantottam, s láttam aggódó arcát.
- R..Rosszat álmodtam - bújtam oda hozzá.
- Mit? - kérdezte egyből. 
- Azt, hogy beteg vagyok, és kimegyek a fürdőbe, hogy kicsit megmossam arcom, mikor egy maszkos férfi áll mögöttem, éés egy kés volt a kezében - kezdtem el remegni.
- Nyugi nincs semmi baj. Én itt vagyok. Senki nem bánthat! - szorított közel magához. Én még jobban hozzábújtam, majd miután kicsit lenyugodtam visszabújtunk az ágyba, de most már összebújva. Nem akarok még egy ilyen szörnyű álmot mint ez volt.!~

Ez így is volt. Az álmom ezek után már nagyon aranyos volt. Nem volt benne semmi rossz, csak is a jó. Mikor kinyitottam szemem WonHo aranyos pillantásával találtam szembe magam. 
- Látom felkeltél - adott egy csókot, majd kikelt az ágyból - anyud már keresett - mosolygott.
- Hogy? - néztem rá félve.
- Semmi különös, csak ... - nem folytatta, ami az őrületbe kergetett.
- Mondd már - türelmetlenkedtem.
- Látta a szobát - mosolygott.
- Tényleg? - pattantam ki egyből én is az ágyból - és mit szólt? - kérdeztem egyből.
- Nagyon boldog volt, de gyere menjünk le hozzájuk, a konyhába várnak - mosolygott. Egyből elkezdtem lefele futni a lépcsőn, majd mikor leértem anyuhoz mentem, aki nevetve ölelt át, s puszilgatta tele arcom.
- Köszönöm - pityeredett el, ami miatt kicsit megijedtem, de megnyugtatott, hogy csak öröm könnyek.
- Éééés.. hogy tetszik? - kérdeztük egyszerre WonHo-val. Ezek szerint ő is be van zsongva. Nem csak én. 
- Nagyon tetszik - mosolygott anyu, majd hirtelen abba hagyta a mosolygást, s nagy levegőket kezdett el venni. 
- Anyu.. mi a baj? hallod..? - ijedtem meg egyből, mire Mr.Shin felállt, minket pedig kitessékelt a konyhából. 
- W..WonHo - estem kétségbe.
- Nyugi, biztos, csak rúgott egyet a pici - mosolygott.
- Remélem, hogy csak ennyi - morogtam. 

Mr.Shin P.o.V.~

Nem hittem , hogy WooJung-nak ilyen hamar fájásai lesznek. Mondjuk megértem. Hiszen már a nyolcadik hónapnak a végén jár. Te jézusom. El sem hiszem, hogy megint gyerekem fog születni. WooJung könyörögve nézett rám jelezve, hogy vigyem be a kórházba, mert ő már nem bírja sokáig. 
WooHee és WonHo felszívódtak, aminek most felettébb örültem. Nem az, hogy nem akarom, hogy velünk tartsanak, de szerintem így jobb lesz.
Segítettem WooJung-nak beülni az autóba, majd felkiabáltam az emeletre, hogy most el kell mennem, de majd jövök, ne csináljanak semmi "rosszat". 

Aztán elindultunk a kórházba. Útközben azért felhívtam azt a helységet, ahová viszem szerelmem. Majd mikor megérkeztünk gyorsan -amilyen gyorsan csak tudtunk - bementünk, majd mondtam, hogy én telefonáltam. Egyből elkísértek minket a szülő szoba felé, hiszen mint kiderült WooJung ma meg fog szülni. A kicsik picit előbb jönnek, de nem bánom. Sőt én csak ennek örülök.

WooHee P.o.V.~

Nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor elmentek itthonról anyuval. Aggódtam érte, de most sejtésem sem volt, hogy hová mehettek.
Unottan feküdtünk az ágyon, mikor megcsörrent a mobilom. Egyből felkaptam.
- Halló? - szóltam bele azonnal.
- WooHee.... gyertek a kórházba - hallottam meg Mr.Shin hangját. Teljesen megijedtem.
- Melyikbe? 
Mr. Shin elmondta, hogy merre kell menni a kórházhoz, majd egyből szóltam WonHo-nak aki vette a lapot, s már indultunk is a kórházba. Persze futva.

- Appa - szólaltam meg, mikor megláttam Mr.Shin-t a szülőszoba(?) előtt.
- Na végre! - állt fel, majd oda jött hozzánk.
- Na, mi a szitu? - kérdezte WonHo.
- WooHee, anyukád.. most éppen szül - mondta boldogan Mr.Shin. Kicsit lesokkoltam, majd mikor eljutott a tudatomig felsikoltottam, majd elkezdtem ugrálni.
- Végre megszületik a húgom - kezdtem el táncolni a kórház folyosóján, mire mindenki hülyén nézett rám, de most nem nagyon érdekelt. AZ volt a lényeg, hogy végre eljön a várva várt pillanat. Még azt is elfelejtettem amit tegnap Sunwoong csinált. Hiszen... WonHo velem van, s vigyáz rám. Nem haragudott meg, szeret. Nekem ennél több nem kell, de azzal a mocsokkal SOHA TÖBBET NEM TALÁLKOZOM! 

*****

Már lassan este 9 óra mikor bemehettünk anyuhoz, ő pedig mosolyogva nézett ránk.
- WooHee - fogta meg a kezemet. 
- Mondd - teljesen boldog voltam. A mosolyt nem lehetett levakarni a képemről.
- Én annyira boldog vagyok - suttogta, mire elnevettem magam.
- Tudom, én is. De nyugi nem csak te - mosolyogtam, ekkor WonHo mögém lépett, s olyat tett amire nem számítottam. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tudom, ez is rövid, de muszáj volt kiírjam magamból.xD
és igen.. 40.rész~
Ha ti nem vagytok, nem hiszem, hogy idáig eljutottam volna, hiszen a sok építő kritika miatt vagyok ott ahol. :D
Köszönöm nektek, hogy olvassátok még ha ilyen... zavaros is mostanában az egész fici.~ a végére mindent megértetek ezt garantálni tudom! :D
Nos, akkor VÉLEMÉNYEKET !:3♥
Bye♥ *-*