- WooHee.... tudod... az... úgy volt, hogy.... - kezdett bele. - Nem érdekel, terhes.. tőled... igaz? - vágtam szavába. Ő csak bólintott, mire én keserűen felsóhajtottam - akkor történt mikor én... és ... te... tudod... Sunwoong.. izéé.? - kezdtem el habogni, nem akartam ki mondani, hogy akkor mi történt. Ő megint csak bólintott - tényleg kényszerített? - néztem rá. Újabb fejbillentés - rendben.... vegyük úgy... hogy... meg sem történt ez a beszélgetés - vontam vállat - tudod, szeretlek. Viszont, ha az a lány miatt elhagysz.... megőrülök... végleseges - néztem rá. - Ne mondj ilyet. Te is tudod, hogy nem hagynálak el, egy olyan lányért mint az - morogta, majd megölelt. - Remélem is - öleltem vissza. Hirtelen kopogtak, majd anyu jött be az ajtón, mosolyogva. - Elmegyünk egy kicsit vásárolni, addig vigyáztok a kicsikre? - nézett ránk kérlelően. Mi csak bólintottunk, majd átmentünk a másik szobába. - Köszönöm. Sietünk - ezzel intett, s elment Mr.Shin-el együtt. - Nekem ez olyan bizarr.... - néztem magam elé. - Mert? - Anyu teljesen úgy viselkedik mintha nem történt volna velem semmi.... és... félek, hogy legbelül majd megeszi az ideg, hogy a lánya terhes - néztem rá. - Jaj, ne butáskodj - mosolygott. Én csak sóhajtottam, majd oda ballagtam a kis EunMi-hez, s megsimogattam. - Annyira aranyos... - mosolyogtam, ahogy ránéztem a kicsire. Annyira aranyos volt, ahogy kapálózott, s szájával tátogott, néha-néha kiadott egy kisebb kis nyögést is. - Szerintem is - hallottam meg egyből magam mögött egy hangot, mire odakaptam a fejem. WonHo közvetlen mögöttem állt, s a kis HyunJong-ot fogta karjaiban. - Megijesztettél - néztem rá. - Ne haragudj - ekkor hirtelen EunMi felsírt, én pedig azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Én ehhez nem értek. Gyorsan kiemeltem a kiságyból, s kezembe vettem, majd elkezdtem vele sétálgatni, miközben óvatosan rázogattam, hogy megnyugodjon. Hál' istennek sikerült, s már csak azt vettem észre, hogy szunyókál. - Tudod, nagyon aranyos vagy, ahogy fogod - nézett rám. - De én nem értek ehhez... félek... én ... még nem vagyok képes felnevelni egy gyereket - néztem rá aggódva. - Majd én, és az egész család segítünk. Nem leszel egyedül, ezt garantálom - simogatta meg karom, majd vissza tette szunyókálni a kis HyunJong-ot, én is így tettem, aztán leültem a földre, s néztem ki az ablakon... azaz.. néztem volna, ha a függöny nem lett volna behúzva. - Tudod - ült le mellém - most úgy megcsókolnálak - jelentette ki, mire én félre nyeltem a nyálam, majd vörösen rá néztem. Hiába, megőrjít még ilyenkor is. - A..Akkor... tedd a..amit s..szeretnél - dadogtam. WonHo óvatosan állam alá nyúlt, majd szemembe nézett, s megcsókolt. Lágyan csókolt, majd megnyalta alsó ajkam jelezve, hogy "be szeretne jönni", kissé szét nyitottam ajkaim, így beengedtem számba. Ez a csók nem volt vad, sem követelőző. Olyan volt mintha már évek óta nem találkoztak volna ajkaink, s most örülnek egymásnak. - Ti még is mit csináltok? - hallottunk meg egy elég ismerős hangot, mire szét ugrottunk, s ijedten néztünk a velünk szemben álló személyre.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ bocsi, kicsit rövid lett, de remélem tetszett.^_^ Remélem tetszett, és nem vagytok nagyon megzavarodva._.x"D Véleményeket? :$♥ Bye♥
WonHo P.o.V.~ Egyszerűen nem fogtam fel ami abban a kibaszott SMS-ben volt. Ez nem lehet igaz. Nem elég, hogy WooHee azt állatja tőlem van a gyerek, még ez is. Komolyan soha többet nem lövellem bele a magom. Ez most biztos hülyén hangozott, de tényleg így van, lesz.! WooHee-t ahogy nézem, és szenved, borzalmas. Tudom, hogy látta az üzenetet , tudom, hogy elolvasta azért viselkedett még furcsábban, de nem tudtam mit tenni. Nem az én hibám az ami történt... Szomorúan ballagtam vissza a szobába, de ekkor már WooHee aludt. Közel lépdeltem hozzá, hogy megnézzem biztos az igazak álmát alussza, vagy csak úgy csinál. De mikor odaértem a Hold megvilágította arcát, én pedig megijedtem. Szemei még így is vörösek voltak, hiába volt csukva. Arca piros, de nem azért mert zavarban volt, hanem mert sírt. Aztán hirtelen felkiáltott; - Ne tedd WonHo! Majd hallottam, hogy hüppög. Nem tudom elképzelni milyen álma lehetett, lehet nem is szeretném. Elég, ha látom, hogy hogyan omlik össze az akit, SZERETEK. Viszont muszáj volt véget vetnem ennek az egésznek, hiszen nem tudhatni, hogy kitől terhes, de ha így folytatja még a végén elvetél. Teljesen magába van zuhanva. Nem eszik, iszik szinte semmit. Ki sem mozdult ma a házból, azaz a szobából. Ahogy néztem arcát a szívem majd meg hasadt, s már csak azt vettem észre, hogy megfogom kezét, majd könnyeimmel küszködve nézem tovább arcát. Miattam ilyen, miattam sír, miattam ha elveszti a gyerekét én megölöm magam. Hiszen lehet, hogy az enyém. Már megint miattam sír, s miattam szomorú. Egyszerűen nem akartam, hogy több bántódást okozzak neki, erre tessék. Meglett a Baj.! Ahogy néztem arcát, nem is vettem észre, de elaludtam. WooHee P.o.V.~ Borzalmasat álmodtam, nem tudom elmondani, hogy mit, csak pár szóra emlékszem az egészből; Szeretlek, Nem, Igen, Hagyj békén, Meghalt. Ennyi nekem bőven elég volt ahhoz, hogy megint elsírjam magam. Hiába álmodtam, akkor is. Borzalmas volt. Azt hittem, hogy a valóságban vagyok, aztán mikor reggel lihegve, fújtatva keltem fel az ágyban, akkor vettem észre, hogy valaki fogja a kezem, s ülve alszik mellettem. Mikor rájöttem a tulajdonosra kissé megrémültem, majd óvatosan kihúztam kezem, kezei közül, s elmentem fürdeni, majd rendbe szedni magam. 10 óra előtt végeztem, így egy kicsit leültem a laptopom elé, s írtam a "naplómba"m amit már elég régen frissítettem. Hirtelen hallottam meg, hogy valaki mocorog mögöttem így megfordultam. WonHo épp ekkor nyitotta ki szemeit, én pedig lesütöttem pilláim. Már sírni sem tudtam, ezért mosolyt erőltetve, - ami egy vicsorításhoz volt hasonló - ránéztem. - Jó reggelt - köszönt Ő. - Neked is. Mért aludtál a földön....ülve? Mért fogtad a kezem? - néztél rá. - Tudod, hibába még egy nap sem telt el, de nekem már akkor hiányzott as közelséged, nem tudom elmondani mennyire. WooHee, át gondoltam. Lehet, hogy most meg foglak zavarni egy kicsit... SŐT... biztos, de én szeretlek. Nem érdekel, hogy kié a gyerek vagy hogy kié nem, egy a lényeg. Segítek mindenben - hiába volt álmoskás, akkor is aranyos volt. - WonHo... - szipogtam. Még hogy nincsenek könnyeim? Jó vicc - akkor mért nem adtál legalább egy esélyt, hogy bebizonyítsam... igen is.. te vagy az apa, és szeretlek? - Mert megijedtem. A tudat, hogy apa... én...!? Amit akkor mondtam, az azért volt, mert egyszerűen nem tudtam elmondani , hogy milyen boldog, még is bosszús vagyok. Hiszen Sunwoong megerőszakolt... ha tőle van? - nézett rád ferdén. - Nem tőle van! - morogtam. - Honnan tudod? - Érzem. - Ch.. - Ne flegmáskodj - morogtam orrom alatt - most a cuki pillanatot ne rontsd el - duzzogtam. - Ne haragudj rám..... kérlek..... nem adunk egy Utolsó esélyt ennek az egésznek? Már mint a babával együtt? - az utolsó pármondatot úgy mondta, hogy kikelt az ágyból át ölelt, majd kezét hasamra tette. Hiába még egy kis dudor sem volt, se semmi, de ő így viselkedett ami megmosolyogtatott. Viszont mikor átölelt, s vissza ölelhettem volna megszólalt mind a kettőnk mobilja. Nekem Sunwoong írt ; Ne haragudj, de ma nem tudunk találkozni. Én csak ennyit írtam vissza; nem baj, így is más dolgom van.~ Ezzel nem is foglalkoztam vele, hátranéztem WonHo-ra, aki idegesen túr bele hajába. - Valami baj van? - Igen.. nézd - nyomta arcomba a képernyőt. Ha nem jelentkezel, véget vetek WooHee kezdetleges terhességének, de ha ez nem elég, elmondom mindenkinek, hogy terhes lettem ~ Ez állt az üzenetbe, én pedig zavarodottan néztem fel WonHo-ra. - Még is mi folyik itt? - néztem rá, kezeimet összekulcsoltam mellem alatt, s úgy néztem rá, dühösen. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Nos, ennyi voltam.,>< Babáim, Boldog Karácsonyt!♥♥ Remélem tetszett ez a rész is, és szerintem most aztán mindenkit megzavartam. XD még magamat is.>< bocsi :$ De majd lassan mindenre fény derül :D Véleményeket? :33 ♥♥♥ Bye♥
Mikor kinyitottam szemeim az ágyamban feküdtem. Mikor fel akartam kelni anyu ült az ágyamon, rosszallóan nézett rám. - Anya - nyöszörögtem - olyan rossz álmom volt - kámpicsorodott le szám. - Ha arra gondolsz, hogy orvosnál voltál.. és elájultál, akkor nem, nem álmodtál - mondta kissé dühösen. Teljesen leblokkoltam. Akkor még is igaz. Ne, Ne, Ne!!!! - WooHee, én nem ilyennek neveltelek! - nézett rám szomorúan. - Anya.... ne csináld ezt.... - szóltam rá - elég idős vagyok már szerintem ehhez - néztem rá szomorúan. - Kitől van? - tért rá a témára. - S..Sunwoong .... - motyogtam halkan. Erre anya nem mondott semmit, csak a telefonért nyúlt - mit csinálsz? - néztem rá ijedten. - Tud róla? - Még nem, majd én beszélek vele .... Anyu csak bólintott, majd kiment a szobából. Ezt hogy fogom kimagyarázni? Sunwoong biztos tök boldog lesz, de én..... nem, mivel hazudtam. WonHo teljesen magába fog zuhanni, ha megtudja. Ekkor belépett a gondolataimban lévő személy a szobába. - Jobban vagy már ? - kérdezte, miközben leült mellém az ágyra. - I..igen.. - motyogtam. - Tudom, hogy mi van veled - fogta meg a kezem, mire én ijedten néztem rá - már értem, hogy mért mondtad azt pár hete, hogy gyereket akarsz ...... - mondta inkább magának mint nekem. - Tessék!? - lepődtem meg. - Semmi, hagyjuk - legyintett. - WonHo, én tőled várok gyereket! - vágtam rá egyből. - Hogy mi!? - lepődött meg. - Csak elég érdekes lenne, ha azt mondtam volna, hogy tőled van, nemde? - néztem rá kíváncsian. - Csak azért mondod, mert velem vagy együtt - nézett rám. - Te most ... komolyan nem hiszel nekem!!?? - teljesen elhűltem. - WooHee... szerintem szakítsunk - ezzel felállt, és kiment a szobából. Király. Már megint ez. Észre sem vettem, de könnyeim elkezdtek folyni arcomon. Egyre jobban, és jobban sírtam. Fájt, hogy WonHo nem hitt nekem. Szinte az egész napot végig sírtam. Telefon csörgésre lettem figyelmes, olyan este hét óra felé. De nem az enyém. Hirtelen szálltam ki az ágyból, de mire odaértem, csak egy SMS fogadott. Teljesen leblokkoltam mikor el olvastam az üzenetet amit WonHo-nak írtak. Ha eddig nem is , most teljesen összetörtem legbelül. Könnyeim megint patakként kezdtek el lefolyni arcomról, majd azt vettem észre, hogy az én mobilom is zenél. Lassú léptekkel mentem oda, de a személy aki hívott nem akarta abba hagyni szóval, ahányszor nem vettem fel ő mindig újra hívott. Mikor végre odaértem a készülékhez felvettem, majd vártam míg megszólal a vonal másik végén lévő személy. - WooHee... - ismertem fel Sunwoong hangját. Asszem vele kell lennem, ha már azt mondtam, hogy az ő gyereke.! - Szia... - motyogtam, majd letöröltem könnyeim. - Mi a baj? - Semmi.. mért hívtál? - Csak szeretném ha tudnád, hogy anyukád felhívott. El nem tudom mondani, mennyire boldoggá tettél most - hallottam, hogy mosolyog, de ekkor eszembe jutott, hogy mit is tett velem pontosan. - Ne örülj annyira. Hiába a a te gyereked lesz, de felejtsd el Őt! Mivel nem szerelemből feküdtem le veled. Ja, helyesbítek. Nem is emlékszem az együtt létünkre! - kiáltottam az utolsó mondatot. - Ide figyelj.... - hangja dühös volt, de miután újra megszólalt kedves lett - Figyelj, sajnálom. Megbántam mindent - hallottam hangján, hogy komolyan beszél, de lehet ezt is csak megjátssza. Nem bízok már benne, de tudom, hogy WonHo már nem lehet az enyém. Az SMS-t ha meglátja biztos, hogy teljesen elvesztem. Örökre. - Rendben - sóhajtottam, ekkor jött be Ő a szobába. Kissé ideges volt, de nem foglalkoztam vele. - Sunwoong - szólítottam meg. - Mondd. - Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valahová kettesbe? Legalább tudunk kicsit beszélgetni erről az egész gyereknevelésről.. kicsit még korai, de jobb időben elkezdeni, nemde? - kuncogtam. - Remek ötlet. Holnap reggel 10-re érted megyek.. - Rendben - ezzel bontottam a vonalat, s vissza feküdtem az ágyba. Akarva vagy sem, de megint elkezdtek folyni könnyeim, közben nagyokat szipogtam. - Mit bőgsz? - kezdett el megint flegmázni. Vissza jött a régi énje. Köszönöm szépen. Ez még egy döfés a szívembe. - Hagyj - suttogtam takarómba. - WooHee.... te hozzányúltál a telefonomhoz? - kérdezte ideges hangon. - Nem... - motyogtam. - Na, persze.. akkor ki nézte meg az SMS-em? - kérdezte, majd leakart szidni mikor elkezdett fuldokolni. - Most meg mi van? - Semmi.... - ezzel kiment az ajtón, jól becsapva az ajtót. Mért mindig nekem kell szenvednem? Mért mindig én vagyok a rossz? Mért? Már kezdek hozzászokni, hogy senki nem szeret, erre most terhes lettem. És nem is attól akit mondok. Be kell bizonyítsam és vissza kell szerezzem WonHo-t, és a szerelmét.! Hiába sírtam, nem voltam álmos, de szemeim annyira fájtak, hogy egyszerűen nem bírtam tovább nyitva tartani őket, ezért elaludtam. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ nos, ez egy ilyen feji lett XD Észre vettétek, hogy van mikor hetekig nem írok aztán hozok egy csomó részt? XD Király vagyok.>< Ja, amúgy Saengil Chukka Hamnida JunHyung [Beast!]♥ Remélem tetszett :$♥ Véleményeket!!:3♥ Bye♥:D
Hátulról megölelt, állát vállamra helyezte, s úgy nézett le anyura. - Jaj, látom nagyon összenőttetek. Nagyon örülök, hogy végre nem gyilkoljátok egymást...... annyira - szólalt meg Mr.Shin. - Hm.. igen, ezt tényleg jó látni - mosolygott anyu. - Igen.. igen.. most már tényleg teljesen összeszoktunk, de azért még vannak nézet eltérések - magyaráztam, miközben zavartan vigyorogtam anyuékra. - WonHo, WooHee, szeretnénk nektek elmondani valamit - szólalt meg Mr. Shin. - Hallgatunk - néztünk rá. - Ugye furcsálltátok már a szoba rendezésekor, hogy mindenből kettő van - mosolygott anyu. - Igen, elég érdekes volt ... - néztünk össze WonHo-val. - Nos, az az igazság, hogy ikrek lettek - szólalt meg WonHo vér szerinti apja. - Mi?! - kaptuk fel a fejünket mosolyogva. - Na, akkor nem kell veszekedni, hogy én fiút, te lányt akarsz - morgott WonHo. - Héé! - bokszoltam bele vállába, de csak óvatosan, mire mindenki elkezdett nevetni. Még egy kicsit bent voltunk anyunál, majd mi ketten inkább haza mentünk. Fáradt voltam, és WonHo is. Anyunak adtam egy puszit a homlokára, majd elindultunk. - Ugye tudod, hogy most nagyon boldog vagyok? - néztem WonHo-ra - bárcsak nekem is lehetne gyerekem - hajtottam le fejem. Biztos nagy gonddal járna, de szeretnék anyuka lenni. Nagyon is.~ - Szerintem ezen még ne nagyon gondolkozz - nézett rám ijedten, mire én is kicsit megijedtem. - Mért... te nem szeretnél apa lenni? - néztem rá. - Nem az, hogy nem szeretnék, de szerintem még korai. - Neked lehet az, de nekem nem - húztam fel orrom, majd észre vettem, hogy megérkeztünk így hát felvágtattam a lépcsőn, s jó hangosan becsaptam az ajtót. Most megbántott! Tudom, kicsit túl spirálom a dolgot, de még is, csak..... valami ott van bennem, hogy WonHo valamit csinált a hátam mögött és azért ilyen. Félek. WonHo P.o.V.~ Remek most megbántottam. Nem tehetek róla, hogy lelkiismeret furdalásom van. Ha úgy vesszük megcsaltam, de nem önszántamból! Nem tudok rendesen a szemébe nézni, és azt mondani, szeretlek. Egyszerűen nem megy. Ha WooHee megtudja, hogy mit tettem, szerintem egy életre megutál, de ha nem is, akkor a - nem olyan rég kezdődött - kapcsolatunknak biztos, hogy vége. Ismerem már annyira. Annyi gyötrelem érte, hogy el nem tudom mondani, és most ha ez is a tudtára adódna nekem végem lenne.~ Utána mentem a szobába, de amint láttam alszik. Elkezdtem cirógatni arcát, talán felébred. El kell neki mondjam az igazságot! MOST! Be is vált a kis "tervem". Hirtelen kezdett el mozgolódni, majd nyöszörgött egyet, s rám nézett. - Mondd - nyújtózott egyet. - WooHee... kérlek, ne haragudj meg rám jó? - néztem rá félve. - Már mért tenném!? WonHo mit csináltál? - ült fel az ágyban ijedten. - Ha úgy vesszük megcsaltalak, de nem .... ez nem jó kifejezés.... kényszerítettek - néztem rá, de amit láttam szemeiben az teljesen meglepett. Nem volt benne düh, se szomorúság. Nyugodt volt. - H..Hol.... é..és mikor... ? -oké, szemeiben nem látszott, de hangján hallani lehet, hogy mindjárt el sírja magát. - Az nap... - célozgattam a Sunwoong-al történtekre - amikor elértünk MiSoon házába .... ott... hát, az úgy volt, hogy - és elmeséltem neki mindent. Töviről hegyire. Nem kicsit illetődött meg, de aztán elmosolyodott. - Felejtsük el - vont vállat. - oh - lepődtem meg. - Te is elnézted nekem a Sunwoong-os dolgot, amiről persze én semmit nem tudtam. Én is elnézem neked. Kezdjük tisztalappal, rendben? - nézett rám csillogó szemekkel. Én csak bólintottam, majd megcsókoltam. - Annyira szeretlek - végre kibírtam mondani! - Én is téged, te buta - kuncogott. WooHee P.o.V.~ 2 Héttel később.~~ Anyuékat haza engedték már a kórházból, s mi pedig mindenben segítünk amiben csak lehet. Viszont az elmúlt pár napban nagyon rosszul voltam, hány ingerem volt... és még sok egyéb más. Teljesen megijedtem, hogy összeszedtem valami betegséget és lehet, hogy megfertőzöm vele a kicsiket is ezért elmentem orvoshoz. Azon is csodálkoztam, hogy nem jött még meg a minden hónapban, egy hetes problémám. Teljesen megvoltam rémülve, de anyunak nem mertem szólni. Elmentem a dokihoz, aki megvizsgált, és olyan hírt közölt velem amitől állam a padlón landolt. Remegő kezekkel, lábakkal léptem ki a váróterembe, ahol WonHo ült, és rám várt. - Na, végre - állt fel - mehetünk? - I..igen - motyogtam. - Mi történt? Ennyire súlyos a dolog - teljesen rémült arccal nézett rám. - W..W..WonHo - és innentől se kép, se hang.~ Még arra emlékszem, hogy WonHo a nevemet kiabálja, majd szorosan fogja meg derekam. Elájultam.~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ne haragudjatok, hogy kések a részekkel, de a suli nagyon kicseszett velem :S Plusz az utolsó hétre lebetegedtem, szóval bocsánat, ha valamit félre írtam, de alig látok ki a betegségből, már megint... ._.>.< Remélem tetszett ez a rész is.^-^ Véleményeket!! :$♥ Bye♥ :3
- WooHee- szólított meg az illető, majd éreztem, hogy rázogatni kezd, én pedig végleg kinyitom szemeim, s lihegve ülök fel. Ez csak egy álom volt. Egy rossz álom. - Mi történt WooHee? - kérdezte WonHo. Rápillantottam, s láttam aggódó arcát. - R..Rosszat álmodtam - bújtam oda hozzá. - Mit? - kérdezte egyből. - Azt, hogy beteg vagyok, és kimegyek a fürdőbe, hogy kicsit megmossam arcom, mikor egy maszkos férfi áll mögöttem, éés egy kés volt a kezében - kezdtem el remegni. - Nyugi nincs semmi baj. Én itt vagyok. Senki nem bánthat! - szorított közel magához. Én még jobban hozzábújtam, majd miután kicsit lenyugodtam visszabújtunk az ágyba, de most már összebújva. Nem akarok még egy ilyen szörnyű álmot mint ez volt.!~ Ez így is volt. Az álmom ezek után már nagyon aranyos volt. Nem volt benne semmi rossz, csak is a jó. Mikor kinyitottam szemem WonHo aranyos pillantásával találtam szembe magam. - Látom felkeltél - adott egy csókot, majd kikelt az ágyból - anyud már keresett - mosolygott. - Hogy? - néztem rá félve. - Semmi különös, csak ... - nem folytatta, ami az őrületbe kergetett. - Mondd már - türelmetlenkedtem. - Látta a szobát - mosolygott. - Tényleg? - pattantam ki egyből én is az ágyból - és mit szólt? - kérdeztem egyből. - Nagyon boldog volt, de gyere menjünk le hozzájuk, a konyhába várnak - mosolygott. Egyből elkezdtem lefele futni a lépcsőn, majd mikor leértem anyuhoz mentem, aki nevetve ölelt át, s puszilgatta tele arcom. - Köszönöm - pityeredett el, ami miatt kicsit megijedtem, de megnyugtatott, hogy csak öröm könnyek. - Éééés.. hogy tetszik? - kérdeztük egyszerre WonHo-val. Ezek szerint ő is be van zsongva. Nem csak én. - Nagyon tetszik - mosolygott anyu, majd hirtelen abba hagyta a mosolygást, s nagy levegőket kezdett el venni. - Anyu.. mi a baj? hallod..? - ijedtem meg egyből, mire Mr.Shin felállt, minket pedig kitessékelt a konyhából. - W..WonHo - estem kétségbe. - Nyugi, biztos, csak rúgott egyet a pici - mosolygott. - Remélem, hogy csak ennyi - morogtam. Mr.Shin P.o.V.~ Nem hittem , hogy WooJung-nak ilyen hamar fájásai lesznek. Mondjuk megértem. Hiszen már a nyolcadik hónapnak a végén jár. Te jézusom. El sem hiszem, hogy megint gyerekem fog születni. WooJung könyörögve nézett rám jelezve, hogy vigyem be a kórházba, mert ő már nem bírja sokáig. WooHee és WonHo felszívódtak, aminek most felettébb örültem. Nem az, hogy nem akarom, hogy velünk tartsanak, de szerintem így jobb lesz. Segítettem WooJung-nak beülni az autóba, majd felkiabáltam az emeletre, hogy most el kell mennem, de majd jövök, ne csináljanak semmi "rosszat". Aztán elindultunk a kórházba. Útközben azért felhívtam azt a helységet, ahová viszem szerelmem. Majd mikor megérkeztünk gyorsan -amilyen gyorsan csak tudtunk - bementünk, majd mondtam, hogy én telefonáltam. Egyből elkísértek minket a szülő szoba felé, hiszen mint kiderült WooJung ma meg fog szülni. A kicsik picit előbb jönnek, de nem bánom. Sőt én csak ennek örülök. WooHee P.o.V.~ Nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor elmentek itthonról anyuval. Aggódtam érte, de most sejtésem sem volt, hogy hová mehettek. Unottan feküdtünk az ágyon, mikor megcsörrent a mobilom. Egyből felkaptam. - Halló? - szóltam bele azonnal. - WooHee.... gyertek a kórházba - hallottam meg Mr.Shin hangját. Teljesen megijedtem. - Melyikbe? Mr. Shin elmondta, hogy merre kell menni a kórházhoz, majd egyből szóltam WonHo-nak aki vette a lapot, s már indultunk is a kórházba. Persze futva. - Appa - szólaltam meg, mikor megláttam Mr.Shin-t a szülőszoba(?) előtt. - Na végre! - állt fel, majd oda jött hozzánk. - Na, mi a szitu? - kérdezte WonHo. - WooHee, anyukád.. most éppen szül - mondta boldogan Mr.Shin. Kicsit lesokkoltam, majd mikor eljutott a tudatomig felsikoltottam, majd elkezdtem ugrálni. - Végre megszületik a húgom - kezdtem el táncolni a kórház folyosóján, mire mindenki hülyén nézett rám, de most nem nagyon érdekelt. AZ volt a lényeg, hogy végre eljön a várva várt pillanat. Még azt is elfelejtettem amit tegnap Sunwoong csinált. Hiszen... WonHo velem van, s vigyáz rám. Nem haragudott meg, szeret. Nekem ennél több nem kell, de azzal a mocsokkal SOHA TÖBBET NEM TALÁLKOZOM!
*****
Már lassan este 9 óra mikor bemehettünk anyuhoz, ő pedig mosolyogva nézett ránk. - WooHee - fogta meg a kezemet. - Mondd - teljesen boldog voltam. A mosolyt nem lehetett levakarni a képemről. - Én annyira boldog vagyok - suttogta, mire elnevettem magam. - Tudom, én is. De nyugi nem csak te - mosolyogtam, ekkor WonHo mögém lépett, s olyat tett amire nem számítottam. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ tudom, ez is rövid, de muszáj volt kiírjam magamból.xD és igen.. 40.rész~ Ha ti nem vagytok, nem hiszem, hogy idáig eljutottam volna, hiszen a sok építő kritika miatt vagyok ott ahol. :D Köszönöm nektek, hogy olvassátok még ha ilyen... zavaros is mostanában az egész fici.~ a végére mindent megértetek ezt garantálni tudom! :D Nos, akkor VÉLEMÉNYEKET !:3♥ Bye♥ *-*
Nem tudtam mit csináljak. WooHee eszméletlenül esett a földre. Nem akartam, de más választásom nem volt. Muszáj volt valahogy megállítanom. Hiába vagyok együtt MiSoon-al, még mindig WooHee-t szeretem, s csak a hiányát akartam pótolni, de nem sikerült. Viszont MiSoon, Rin és Suzy eszméletlenek az ágyban. Kíváncsi vagyok, hogy Ő milyen. Fel emeltem WooHee-t a földről, majd lefektettem az ágyra. Kezeit, s lábait oda bilincseltem az ágyhoz, majd lehúztam róla a szoknyát, magamról a boxert, s belé hatoltam. WooHee P.o.V.~ Mikor felkeltem teljesen fel voltam öltözve, s az ágyon feküdtem, betakarva. Semmi furcsa nem volt. Azt hittem, hogy Sunwoong kap az alkalmon, de nem. Ez kedves tőle. Óvatosan felültem az ágyon, majd észrevettem egy cetlit, s pár bilincset az asztalon. Gyorsan felkeltem, majd megnéztem mi van a papírra írva. Ez állt rajta; " Ha felkelsz akkor várj meg. Nemsokára vissza jövök. " Nem értettem,hogy mire írta ezért vállat vontam, majd visszadőltem az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor megjött Sunwoong. - Fent vagy már? - mosolygott. A mosolya.... annyira érdekes volt. Önelégült, boldog, s még egy valami amit nem tudtam hová tenni. Meg vontam a vállam, majd ránéztem. - Nem, szellemet játszok - mondtam unottan, miközben átfordultam a másik oldalamra. - De vicces vagy, drágám - jött oda, majd adott egy puszit a számra. Teljesen ledermedtem. - Drágám?! - vontam fel a szemöldököm - és ez meg mi a fene volt?! - néztem rá dühösen. - Jaj, ne haragudj. Ezek szerint nem keltél fel miközben..... hmm - mondta, majd végig nyalta száját. Egyből levágtam mi van. - MI A FENÉT CSINÁLTÁL TE VELEM!!!!!!!? - kiáltottam kétségbeesetten. - Semmi különöset, csak.... gondoltam kipróbállak - kacsintott, majd rápillantott órájára. Kint már jó sötét volt, így gondoltam, hogy nemsokára 10 óra. - De most nincs időnk veszekedni.... mert mindjárt 10 óra- morogta, majd elindult az ajtó felé, de én megfogta csuklóját. Érdekesen nézett rám, de mikor két nagy pofon csattant arcán ledöbbent. - Ugye tudod, hogy simán feljelenthetnélek? - kérdeztem gúnyosan. - Ugye tudod, hogy sokra nem mész vele. Hiszen én sztár vagyok - vágott vissza. Csak megforgattam a szemem. Megakarta fogni a kezemet, de elrántottam onnan. - NE MERJ HOZZÁM ÉRNI! - kiáltottam rá, majd kiviharoztam az ajtón, s odasiettem a lifthez. Amint felért a lift beszálltam, majd a földszinten ki. Aztán ki a Hotel elé, ahol WonHo és a három lány már várt minket. - Mehettek - mosolygott a három kis.... hagyjuk mi. - Kösz, hogy megengeded - vágtam nekik oda. WonHo felettébb csendes volt egész úton, mint ahogy én is. Féltem, hogy hogyan mondom el neki a történteket. Nem merek a szemébe nézni. Hiszen ha úgy vesszük megerőszakoltak, mivel akaratom ellenére is... Hirtelen tört rám a sírás haza fele menet. WonHo ekkor megállt, s rám pillantott. - Mi a baj? - kérdezte félve. - Semmi, csak... k..kérlek.. ne érj hozzám - emeltem fel kezem, majd gyorsabban kezdtem el menni. WonHo érdekesen nézett rám, majd utánam jött, s vállamnál fogva vissza fordított, hogy a szemébe tudjak nézni. - Sunwoong - sírtam fel hangosan. - Mit csinált az a barom? - kérdezte dühösen. - Fejbe vert.. vagy is gondolom.. aztán pedig... - ekkor tudatosult bennem csak igazán, hogy mi is történt pontosan velem. - Ugye nem?! - kérdezte még dühösebben WonHo. Én csak egy aprót biccentettem fejemmel, jelezve, de pontosan az van amire Ő gondol - én megfojtom azt a k_cs_göt, ha találkozom vele - morogta, majd inkább elindult velem kézen fogva. Otthon elmentem egyből fürdeni, majd bementem a szobába, felöltöztem miközben WonHo elment fürdeni. Mikor WonHo bejött a szobába mosolygott. Nem értettem. Bebújtam az ágyba, ő pedig a saját ágyához indult, de én megszólaltam. - N..Nem aludnál velem? - kérdeztem félve. Elmosolyodott, majd bebújt mellém. Én szorosan hozzábújtam, majd adtam egy neki egy pici puszit a nyakára. - Ne.. csikiz - kuncogott. Én csak tovább folytattam, majd egyre feljebb értem. Aztán mikor ajkaihoz értem, rájuk tapadtam. Kezdtünk bevadulni, de nem érdekelt. Hiába nem emlékeztem a Sunwoong-al való együttlétemre elakartam felejteni. WonHo is teljesen beindult, de elszakadt tőlem. - Álljunk le... nem akarom, hogy megbánd - motyogta számba. - Kérlek - néztem rá. Hiába ellenkezett én könyörögtem neki, addig amíg be nem adta a derekát.
- Ugyhe tudhod, hogy nagyon szerethlek? - kérdezte WonHo miközben rám hanyatlott. - Én is szeretlek. Kérlek, ne hagyj el... - nyöszörögtem, majd vissza vettük a pizsamánkat, s álomra hajtottuk fejünket. Reggel arra ébredtem, hogy szédülök, s hányingerem van. Plusz lázas voltam. Aztán mikor kimentem a fürdőbe, hogy kicsit megmossam arcom, akkor a hátam mögött egy maszkos férfi állt késsel a kezében....~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ nos, tudom.. már mindenki alszik, de kész van! xDD ééés.. nem olyan hosszú, de ez is valami :3 Véleményeket *-*♥ Remélem tetszett ez a rész is..Imádlak titeket!:3♥ Bye♥ ja, és Jóéjt!♥ *-*
- Oh, kicsim. Épp most akartam felmenni hozzátok, hogy szóljak vendégetek van - mosolygott, majd félre állt a képből, így megláttuk a két vendéget. - Ti!? - lepődött meg WonHo. - Sziasztok - intettek egyszerre. - Mit kerestek itt? - tértünk egyből a lényegre. - Kicsim, legyetek kedvesebbek - nézett ránk anyu. - Bocs - vágtam oda, majd újra vendégeinkre néztem - mit akartok? - néztem rájuk. - Anyukáddal beszéltem, és el engedett mára egy kis kirándulásra. Szeretnénk WonHo-t is meghívni - mosolygott. - Rendben - néztem rájuk. - Én is?! - lepődött meg WonHo, mire az egyik vendégünk kacsintott egyet, amit nem bírtam mire vélni. Vállat rántottam, majd felszaladtunk gyorsan az emeletre pakolni. - Nem tetszik ez nekem - szomorodott el, mikor mentünk le az emeletről. - Nekem se, de majd kibírjuk valahogy - mosolyogtam rá biztatóan. - Remélem - mosolygott vissza, majd leértünk, s anyáékra néztünk. - Vigyázzatok magatokra, és ha lehet.. WonHo ne piszkáljátok egymást WooHee-vel - motyogta anyu. - ANYA!- szóltam rá erélyesen. - Mostanában jól kijövünk, igaz.... húgi? - látszott rajta, hogy nehezen mondja ki a "húgi" szót, de megbirkózott vele. - Ennek örülök, na de menjetek - szó szerint kilökött minket az ajtón. - Ne aggódj WooJung, minden rendben lesz - mosolygott Sunwoong, majd beültünk a kocsiba, s indultunk is. - Hová megyünk? - kérdeztem egyből. - Én és te elmegyünk ..... majd elmondom, míg WonHo és a lányok is elmennek, de ezt majd a lányok elmondják WonHo-nak, ha te és én már nm leszünk ott. Te meg velem leszel, és majd én is elmondom, ha négy szemközt leszünk - mosolygott. - Remek! - zsörtölődtem - de, én nem szeretnék távol lenni WonHo-tól - mosolyogtam rá - tudod, nagyon jó bátyó és megszerettem, mellőle nem megyek semerre - motyogtam. - Egy fél napot csak ki bírsz nélküle - mondta gúnyosan. - Ésszel beszélj! - szólt közbe WonHo. Inkább nem folytattuk a beszélgetést, féltem, hogy valami lesz. Inkább csendre intettem őket, s csak vártam, hogy végre megérkezzünk a kitűzött célhoz. - Megjöttünk - szólt hátra a sofőr. Nem szóltunk semmit, csak kiszálltunk egy Hotel előtt. - Nos, Suzy, MiSoon és Rin ti akkor mehettek is WonHo-val... én és WooHee is elindulunk. Este pontban 10-kor itt találkozunk. Sziasztok - ezzel elhúzott onnét és bevitt abba a Hotelbe. Már délután három óra körül lehetett, de nem az érdekelt, hanem az , hogy mit akar tőlem Sunwoong. Olyan ijesztő. Mikor megkaptunk a szoba kulcsokat felmentünk a szobába. Én leültem az ágyra, s csak figyeltem, hogy mit csinál. Először levette felsőjét, majd nadrágját. Nagyot nyeltem. Féltem. Féltem attól, hogy most mi lesz. - S..Sunwoong - motyogtam félve, de nem néztem rá. - Mondd - hallatszott hangján, hogy mosolyog. - Kérlek, öltözz vissza - suttogtam. - Minek? Most akarok fürdeni menni - válaszolta. Egy kisebb kő esett le szívemről mikor ezt kimondta, de még nem fejezte be mondani valóját; - veled - suttogta fülembe. - Mi?! Nem! Nem! Nem! - kezdtem el hevesen tiltakozni. - Azt mondtam, hogy velem fogsz fürdeni. Világos - rántott fel az ágyról. Mondanom sem kell összerezzentem. Még soha nem láttam ilyennek, mint most. Fel is sikoltottam úgy megijedtem, majd azt vettem észre, hogy levette felsőmet, és a szoknyámat, majd akart nyúlni a melltartómért, de rácsaptam kezére. - Ne. Merj. Hozzám. Érni. - szótagoltam neki. - Jaj, cicus. WonHo-val még nem fürödtél együtt, akkor ideje, hogy valakivel igen - mosolygott gúnyosan. - Hogy mi?! - Tudom, hogy közted és WonHo közt nem csupán.. "testvériség" van - suttogta fülembe, majd megnyalta fülcimpám. - Fejezd be! Te semmit nem tudsz! - löktem el, majd felkaptam a szoknyámat, s mikor a felsőmet akartam akkor hirtelen.... minden elsötétül. Már csak arra emlékszem, hogy a földön landolok, és beverem a fejem...... WonHo P.o.V.~ Egyáltalán nem örültem annak, hogy WooHee nincs velem, és azzal az állattal van. És.. állj.. Suzy?! Nem mondtam ki hangosan, de nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy ilyen mocskokkal össze áll, mint ez a Sunwoong gyerek. Csalódtam benne, de most nem volt időm ezen gondolkozni, hiszen amint elértünk egy házhoz belöktek rajta, majd bezárták a bejárati ajtót. Gyönyörű ház volt, meg be kell valljam. - Ki lakik itt? - néztem a három lányra. - MiSoon - mutattak az említett lányra, aki csak elmosolyodott. - És a szüleid? - lepődtem meg. - Üzleti úton vannak - vont vállat. - Értem. Mért is jöttünk ide? - tértem rá a lényegre. - Mivel eddig nem segítettél, így most fogsz - motyogta Rin. - Még is mib.. - nem bírtam befejezni, mert hirtelen leesett a tantusz - nem! - morogtam. - Ide figyelj, én gyereket akarok! De eddig Sunwoong nem volt képes egyet se csinálni nekem, mert valahogy soha nem jött össze. Hiába vagyunk már együtt lassan 5 hónapja - morogta MiSoon. - ÁÁÁÁ, szóval, te voltál az a bizonyos telefonáló. Hogy a fenében nem esett le - mondtam gúnyos mosollyal arcomon - és.. mi az, hogy Sunwoong? - lepődtem meg - ez a gyerek egyre durvább ... szánalmas - mondtam magam elé bámulva, s ezt inkább magamnak jegyeztem meg, minthogy nekik mondtam volna. - Nos, akkor menjetek - lökött meg minket Rin és Suzy. - Én nem - vontam vállat, majd elindultam a kanapéra. Leültem rá, s bekapcsoltam a Tv-z. Teljesen úgy viselkedtem, mintha otthon lennék, de nem zavart cseppet sem. Meg várom, míg este 10 lesz, majd aztán felállok a Televízió elől, s indulhatunk is.~ De hirtelen valaki az ölembe ült, s nyakamat kezdte el cirógatni. - Akkor majd itt - motyogta MiSoon. - Tőlem azt csinálsz amit akarsz, de legalább a nagy fejed vidd félre a képernyőről. Nézni akarom a Tv-t - vágtam neki oda, mire teljesen bedurcázott, de folytatta amit elkezdett. A két lány leültek - a bal oldal lévő - fotelra, s onnan figyelték az eseményeket. - Mi van nem telik pornó kazettára? - kérdeztem, miközben lenézően ránéztem Suzy-ra, s Rin-re. - Hchmfg - morogtak, majd inkább nézték velem a készüléket. Annyira belemerültem, hogy el is felejtettem, hogy ülnek az ölemben, csak akkor eszméltem fel, mikor MiSoon felnyögött. Ekkor vettem észre, hogy kicsatolta nadrágom, s már férfiasságomon ül. - Szállj már le rólam - morogtam, majd leakartam lökni magamról, de erőm kezdett elhagyni, hiszen ... még is csak egy lány ül rajtam, s én pasiból vagyok. Ha jobban belegondolok, most ..... épp..... megcsalom WooHee-t. Döbbentem rá az igazságra, de már nem bírtam leállni. MiSoon-t egyre jobban húztam magamra, miközben néha-néha felsóhajtok. - Tudtam, hogy beadod... a ... derekhhhad - mosolygott önelégülten. - Chh.... ne hidd, hogy azért csinálom, mert kívánatos vagy - kacsintottam rá, mire csak mosolygott egyet. - Még is velem szexelsz most - suttogta fülembe. - Az csak egy dolog - vontam vállat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Nos, kérnék szépen mindenkitől jó hosszú kommenteket :D És bocsánat, hogy eddig kimaradtam, csak ... nem volt ihlet.>< aztán tegnap elkezdtem írni, s ma végre befejeztem ezt a fejezetet is xD Ha lesz erőm.. akkor még hozok egy részt ma, de nem ígérek semmit.~ Remélem tetszett *-*♥ Véleményeket.~♥ Bye♥:3 Ja, és Saengil Cukka Hamnida Minho.~ ♥
