~47.rész~

Mikor kinyitottam a szemem WonHo ott ült az ágy szélén, fejét lehajtva, miközben tarkóját fogta. Óvatosan nyújtottam felé kezem, majd mikor elértem kézfejét megsimogattam, mikor Ő rám pillantott. 
- WooHee - szólalt meg, de nem nézett fel, mondjuk akkor sem nagyon láttam volna, mivel elég sötét volt már.
- Elment? - kérdeztem fáradt hangon.
- Már rég. Igazad volt... - suttogta.
- Még is miben? - néztem rá értetlenül.
- Ebben az egészben.. H..Hogy én vagyok a gyereknek az apja, aki most a pocakodban fejlődik - hallottam hangján, hogy mindjárt elsírja magát, de nem tudtam, hogy az örömtől vagy azért mert nem akarja, hogy az Övé legyen. 
Nem mertem válaszolni így csak vártam, hogy mondjon valamit, de helyette cselekedett. Felém fordult, az ölébe húzott, majd szorosan megölelt. Arcomat mellkasába fúrtam, s úgy öleltem vissza. 
Óvatosan felnéztem rá, ő pedig egyből birtokba vette ajkaimat. Eldőltünk az ágyon, s úgy csókolóztunk tovább. Hirtelen kiabált anyu, hogy menjek segíteni, mivel biztos hallotta, hogy fent vagyok.
Nagyot sóhajtottam, majd lemásztam WonHo-ról, s kiballagtam a szobából át a kicsik szobájába. 
- Itt vagyok.
- Segíts pelenkázni - mosolygott.
- Oké - csoszogtam oda EunMi ágyához, majd kivettem belőle a csöppséget.~ 






1 Évvel később...~

Ez az egy év arról szólt, hogy anyu mindent megtanított amit kellett. Megígérte, hogy segíteni fog amiben csak tud, s mellettem lesz. A kicsik már egy évesek, tudnak ülni, s pár lépést is megtudnak tenni. Megzabálom őket. Van mikor a csörgővel megcsapkodják egymást, de akkor is megzabálom őket. 
Én is túl estem a szülésen és már lassan egy hónapja velünk van a kis MinAe. WonHo mindenben mellettem van, de néha el kell menjen meglátogatni azt a Másikat is..  asszem annak a gyereknek ChiHoon a neve, de nem vagyok benne biztos, na mindegy is. Ez az egy év alatt nagyon sokat változtam. Nem csak szerintem, hanem a körülöttem lévők szerint is. Boomie nap, mint nap át jön, de ha nem is mindennap, akkor szól, hogy mikor. Szóval Ő is mindig mindenben támogatott/támogat. 
Annyira boldog vagyok, hogy el nem tudom mondani. A kicsiket mindig behozom a szobába, s úgy szokták nézegetni MinAe-t, ahogy alszik. 
Néha azon gondolkozom mi lesz, ha mind felnőnek és majd együtt fognak játszani. A gondolat mindig megmosolyogtat. Mind a három gyerkőcöt imádom. MinAe a mi szobánkban van, mivel nem szerettük volna oda bezsúfolni a két nagyobbhoz. 
Most épp az ágyon fekszem, WonHo mellettem, miközben a kislány a mellkasán alszik. Olyan aranyos, mindjárt megzabálom őket.
- Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó apának lenni - nézett rám.
- Elhiszem, én sem hittem, hogy ilyen lesz anyaként, de én örülök ennek. Viszont annak kevésbé, hogy MiSoon gyereke is tőled van. Ha nem is teljesen de félig száz százalék, hogy a tiéd. Nem hiszem, hogy csak tőled lenne - morogtam. 
- Jaj, nyugodj már le - adott egy puszit az arcomra. 
- Jó - pufogtam. Ez után nem szóltunk egymáshoz. Én felkászálódtam óvatosan leemeltem MinAe-t WonHo mellkasáról, majd betettem a kiságyba. 
Anyuék még mindig úgy tudják, hogy Sunwoong-tól van a gyerek, és Sunwoong is abban a hitben van, szóval.. néha-néha megszokott minket látogatni, de akkor alig akar haza menni. Néha már én szólok rá, hogy menjen el. 

- Gyere ide - húz magára WonHo, majd megcsókol. Egyből vissza csókolok, így egy kisebb nyelvcsatát indítunk, de egyáltalán nem bánom. Már rég csókolt így, de ezt sem bántam, hiányzott már.






3 Évvel később...~



MinAe már óvodába jár, HyunJong és EunMi is. A Két idősebb mindig vigyáznak MinAe-ra. Teljesen úgy tekintenek rá, mintha kistestvérek lennének. Imádom őket. 
MinAe-ért mentem épp az oviban. Már épp arra várok, hogy kijöjjön mikor meghallom, hogy egy kisfiúval beszélget. 
- Szia. Én vagyok az új kisfiú Shin ChiHoon -mosolyog kislányomra. Ekkor nyílik az óvoda ajtaja és az a nő lép be rajta, akit a hátam közepére sem kívánnék.
- Én pedig Shin MinAe - hallom meg kislányom hangját, majd észre vesz, s boldogan, futva jön oda hozzám - anyaaa - ölel meg egyből.
- Menj és húzd fel a cipőd, rendben? - ő csak bólint, majd elmegy. 
- WooHee? - ismer fel.
- Öm.. - húzom ki magam - igen, szia - nem nézek rá. Nem érdemli meg.
- Rég láttalak. 
- Igen, én is. De nem mintha hiányoztál volna - néztem rá szúrósan. És ekkor ér a még nagyobb meglepetés.
- Látod azt a kisfiút ott? - mutat arra a fiúra aki az előbb a lányommal játszott. Én csak bólintottam, majd folytatta - WonHo és az én gyerekem. Most írattam át ebbe az óvodába, mivel hallottam, hogy MinAe is itt lesz, hiszen állítólag fél testvérek. Nemde? Akkor legyenek együtt - nevetett fel idegesítő hangján.
- MiSoon, hagyj lógva - ezzel elmentem a kislányomhoz, hogy segítsek neki felöltözni.

Mikor mentünk ki a kapunk ChiHoon oda futott MinAe-hoz, és megfogta a kezét.
- Asszem jól kijönnek - jött mellém megint.
- Igen, jól. Attól, hogy a gyerekek jóban vannak, nekünk még nem kell szoros kapcsolatot alkotnunk - ezzel MinAe után mentem.
- Kicsim, köszönj el ChiHoon-tól.
- Szia - integetett. 
- Várj - ezzel a kisfiú odatipegett, majd aranyosan adott egy cuppanóst MinAe arcára.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

THE END!!!: DD


Na, babáim, hogy tetszett? :D
Remélem midnenkinek nagyon tetszett.^^ és.. még 2013 előtt megírtam-_- pedig nem akartam XD
NAGYON, NAGYON SOK, ÉS HOSSZÚ VÉLEMÉNYEKET KÉREK SZÉPEN!! :DDD♥♥
Nemsokára jön a 2.Évad.~♥
Bye♥ Jóéjt.~♥