Először is.~ szeretném megköszönni azoknak akik olvassák ezt a ficit.. sikeresen elértem a 4040 oldal megtekintést *w* elképesztően boldog vagyok! :DD Szeretlek titeket! :3♥ Viszont, el kell szomorítsalak benneteket :SS Csütörtökön már nem lesz rész, és szerintem holnap sem.. :SS szóval.. holnaptól... jövőhét Hétfőig... egyáltalán nem lesz semmi, mivel Erdélybe leszek(azon belül Kézdivásárhelyen... bár szerintem ez titeket hidegen hagy.xd) De amint hazaérek írok szinte mindegyik blogomhoz.:) Ne haragudjatok! ♥ Szeretlek titeket, és tudom, hogy megértitek a helyzetem :$:D xd Addig is legyetek kitartóak! SARANGHAE! ♥♥ *-*
Reggel arra keltem, hogy valami... azaz.... valaki a férfiasságomnál van. Ijedten pattantak ki szemeim, de egyből nyögtem is egyet a kellemes érzés miatt. Óvatosan felemeltem a takarót, hogy lássam ki is munkálkodik odalenn. WooHee volt az. Épp bekapta tagom, mikor felemeltem a takarót. Mosolyogva nézett fel rám, majd folytatta amit elkezdett. Inkább elengedtem a takarót, s élveztem a kényeztetést. WooHee keze begyorsított és feje is gyorsabban mozgott. Minél gyorsabban annál jobban éreztem, hogy eljött az én időm. Egy nagyobbat nyögtem, majd a lány szájába élveztem. Újra felemeltem a takarót, hogy megnézzem mit csinál. Nem nyelte le, hanem felpattant, s kiszaladt a fürdőbe. Felvettem boxerem, majd utána mentem. Épp a száját öblögette. Kiköpte a vizet, majd odajött hozzám, s megölelt. - Jó reggelt - pusziltam meg feje tetejét. - Neked is - bújt még jobban mellkasomba - hogy aludtál? - Remekül, de a reggelem még jobb volt - kuncogtam. - De csak mert megígértem..... - jól van, na gyere öltözzünk fel aztán menjünk, apáék már biztos felkeltek - indultunk ki a fürdőből. WooHee visszaadta a felsőmet, amit fel is vettem, plusz még a nadrágom. Ő is felhúzta ruháját. Kicsit rendbe szedtük magunkat, majd felvettük a cipőnket, s úgy hagytuk ott a szobát. - Nem lesznek mérgesek, hogy a szoba úgy maradt? - kérdezte félve. - Erre valók a takarítók - fogtam meg kezét. Lent kifizettem mindent, kijelentkeztünk a hotelből, majd elindultunk haza. Útközben megláttunk két embert. A fiú nagyon ismerős volt, de oldalról nem bírtam megállapítani, hogy pontosan ki az. A lány ismeretlen volt, de nem is foglalkoztam vele. WooHee csak csendben ballagott, nem is figyelt az útra így sikeresen megbotlott. Felsikított, de én elkaptam. Ő ijedten nézett rám, majd mikor észbe kapott megigazgatta magát. - Köszi - pirult el. - Ne köszönd, de nézz ide - motyogtam. Rám nézett mire én egy csókot loptam tőle. - YA! te kis... - én elkezdtem szaladni, ő pedig utánam. Csoda, hogy nem esett el - WonHo-ah, állj meg! - kezdett el nevetni. Már a nevetéstől nem bírt megállni a lábán majdnem elesett, megint. Az előttünk lévők egyszerre fordultak meg, így észrevettem, hogy kik ők. A fiúra szúrósan néztem aki pedig ledöbbenten nézett minket. Most megmutatom neki. WooHee odaért hozzám. Én gyorsan megöleltem, majd megfogtam derekát, ledöntöttem, s úgy csókoltam meg. Kicsit meglepődött, de viszonozta a csókom. Miután elváltunk egymástól ránéztem a srácra egy győztes mosollyal, majd megfogtam WooHee kezét, s megelőztük őket. Otthon halkan mentünk be, nehogy észrevegyék, hogy csak most értünk haza. Hál' istennek még mindenki aludt, így észrevétlenül felmentünk az emeletre. WooHee egyből bement a fürdőbe, s lefürdött. A fürdő ajtajához álltam így hallottam, hogy néha-néha felszisszent. Biztos, hogy fáj neki most. De reggel nem nagyon mutatta. Majd hirtelen elzárta a csapot, és egy nagy koppanást hallottam, aztán már csak annyit, hogy valaki hüppög. Ijedten néztem az ajtóra, de nem mertem bemenni. Inkább visszamentem a szobába, s ott vártam meg. WooHee P.o.V.~ Nem mutattam, hogy nagyon fáj, de amint egyedül voltam, lerogytam a zuhanyzóba, majd elkezdtem sírni. Senki előtt nem fogom mutatni, hogy fáj. Nem szeretném, ha ezt bárki is megtudná. Egy fél óra sírás után megpróbáltam felállni, s még egyszer letusoltam, majd megtörölköztem. Megnéztem magam a tükörbe, hogy nem- e látszanak a sírás nyomai, majd óvatosan betotyogtam a szobába. Mielőtt beértem volna mosolyt erőltettem magamra, s úgy nyitottam be. WonHo az ágyon ült, mint mindig. - Na, végre.. - pattant fel. - Bocsi - mosolyogtam. - Tudom, hogy fáj... mért nem mondtad?! Te is tudod, hogy nem akarom, hogy mégjobban fájjon. Így is sokat ártottam már neked, mért nem állítottál le? - kérdezte óvatosan. Láttam, hogy szemei csillognak, de nem az örömtől, hanem a könnyektől. Ezek szerint hallotta. - Nem fáj... - motyogtam. - Ne hazudj - szólt rám, kicsit erélyesebben. - Nem hazudok - erősítettem meg magam. - WooHee, mindent elmondhatsz nekem, csak kérlek... valld be, hogy fáj és akkor is nagyon fájt! - Akkor csak egy kicsit fájt, és most a velejáró fájdalommal is szembe nézek, nem nagy dolog, ha máskor, mással teszem meg úgy így fájna... még lehet, hogy jobban - magyaráztam. Tudta, hogy igazam van, ezért nem mondott semmit, csak magához húzott és megcsókolt. Unottan öltöztem fel, míg WonHo is elment fürdeni. Aztán mikor teljes díszbe fel volt öltözve, neki álltam kitakarítani a szobát. WonHo már ruhában lépett be, és rohant oda hozzám. - Te... feküdj le... majd én megcsinálom - hessegetett az ágy felé. - De nem vagyok álmos - néztem rá - és különben is... ez nem a világ vége.. ez a fájdalom, ne csináld belőle nagy ügyet. Úgy csinálsz mintha terhes lennék - gúnyolódom. Ekkor megáll a hessegetésben, és rám néz. - ö... - itt megakadt. - Mondd, hogy védekeztünk - szorítottam össze a szemeim. Nem akarok még most teherbe esni. Persze nem biztos, de minden kétely fent áll. - Mondanám, de nem mondhatom... - WONHO - néztem rá dühösen. Nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét. - Rendben, akkor csak úgy tudhatjuk meg, ha megvárjuk, hogy mi lesz... - motyogom. - Ezt hogy érted? - néz rám kíváncsian. - Ha megjön a menstruációm, akkor nem vagyok terhes, de ha igen, akkor az vagyok ... imádkozzunk, hogy jöjjön meg - suttogom az utolsó mondatot. - Rendben, addig is... én megcsinálom a szobát, te pihenj. - Nem vagyok álmos, segítek - néz rám. - Rendben - motyogja. Mivel nem tud mást tenni. 1 óra múlva már ragyogott a szoba. Anyu épp ekkor nyitott be, és meg is lepődött, hogy mekkora rend van. - Kész a reggeli - kuncog - hűha - lép beljebb. - Oké, megyünk.. tetszik, mi? - nézünk rá egyszerre. - Veletek meg mi történt? - néz ránk - a tegnap este meghozta a hatását, tényleg... milyen volt a közös randi? - kérdezi boldogan. - Közös? - kérdeztem egy fokkal magasabb hangon. - Randi? - így WonHo. - Oh, hát, WooHee, te nem SunWoong-al voltál? WonHo, te pedig... nem azzal a Suzy-val? - néz ránk ferdén. - Jaaaa, deeeeeee - vágjuk rá egyszerre. - Értem, és WooHee, kibékültél SunWoong-al? - kérdezi boldogan. - Nem - motyogom az orrom alatt. - Oh - szalad ki a száján - lent találkozunk - ezzel elmegy.
Reggeli után felballagunk az emeletre, s megnézem a telefonom, mert abban a pillanatban kaptam egy SMS-t. Unottan ballagtam oda, majd néztem meg az SMS-t. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ nos, ennyi lenne.>< REMÉLEM tetszett.^_^ VÉLEMÉNYEKET!! *-* Kamsa.~ Ja, és.. NaruShika ... Saengil Chukka Hamnida... neked.^_^♥♥♥♥ Bye♥
- Mi a fene? - hallottam meg egy álmos hangot mellőlem.
- Ez is csak álom volt.. huh..huh..huh - fújtam ki magam. Azt hittem ez is megtörtént. WonHo rákérdezett, persze én elmeséltem neki, mivel nem tudtam volna mással megosztani, amikor befejeztem elkezdett nevetni.
- Figyelj, azt mondtad álljak le... leálltam.. nyugodj már meg - csókolt meg.
- Ez nem vicces - keltem ki az ágyból.
- De az... - akart volna vissza húzni, de nem sikerült neki. Haragudtam rá amiért kinevetett. De ez a reggeli csók... megtudnám szokni, csak sajnos... ez az úgy mondd..."együtt lét" nem hiszem, hogy menni fog nekünk. Ahogy ismerem WonHo-t.
Visszabaktattam a szobámba, mikor is megláttam, hogy WonHo éppen magát kényeztetni... vagy is... kényeztette. Ijedten kaptam a kezem elé, majd felkiáltottam ; - WONHO, TE MI A FENÉT CSINÁLTÁL?! - kérdeztem dühösen, félve, és az se érdekelt, ha ez kihallatszik az utcára. Soha nem ordítottam még ekkorát, mint most. WonHo gyorsan magára húzta a takarót, s elkezdett motyogni valamit, de nem értettem.
- Ugye pont végeztél? - kérdeztem, miközben kilestem szemeim közül.
- Igen - morogta.
- Oké..
Hallottam, hogy csengettek, de nem nagyon foglalkoztam vele. Biztos anyuhoz jöttek.~
Elkezdtem mindent össze- vissza dobálni ki a gardróbomból, nem tudtam mit vegyek fel, hiszen én este WonHo-val megyek a Han folyóra. Lehet már el is felejtette!? ~ Szomorúan folytattam a pakolászást, míg WonHo kikelt az ágyból, de már fel volt öltözve. Oda jött hozzám, s hátulról átölelt.
- Köszönöm - morogta a nyakamba.
- Még is mit? - néztem értetlenül magam elé.
- Hogy adsz egy esélyt... remélem estére kicsíped magad - paskolta meg a hátsóm, mire csak kuncogtam egyet. Még sem felejtette el... Örültem meg magamnak.
Ekkor kopogtak.
- Egy pillanat - kiáltott ki WonHo. Hirtelen tapadt ajkaimra, de csak pár másodpercig, mivel még mindig vártak ránk.
- Úgy levenném most rólad ezt az egy- két ruhát - kezdte el lehúzni a pántos felsőmet.
- WonHo - néztem rá szúrósan.
- Jó, hagyom - mondta sértődötten.
Nem volt időm most vele foglalkozni és a hisztijével. Nagy lendülettel nyitottam ajtót. Teljesen letaglóztam, mikor megláttam rég látott ismerőseimet.
Tudtam, hogy WonHo még mindig haragszik, ezért is mondta azt amit. ; - WooHee, meséld el mit álmodtál - nézett rám WonHo egy perverz mosoly kíséretében.
Szúrósan néztem rá, de ő csak vállat vont.
- Na, mit? - támadtak le egyszerre.
- Egy tepsin repültem - vontam vállat.
- Ennyi?!
- Aha - vontam vállat.
Még beszélgettünk, majd úgy döntöttek, hogy mennek, mivel így is még van egy- két dolguk. Kiakartam őket kísérni, de azt mondták, hogy kitalálnak maguk is, ne fáradjak. Így a szobaajtóban még egy nagy ölelést adtunk egymásnak, majd elmentek.
- Miért hoztad fel az álmom?! - néztem rá szúrósan.
- Mert haragszom rád - duzzogott.
- De már elmentek - mutogattam össze-vissza, mint egy őrült.
- Tudom - tápászkodott fel az ágyról, majd oda jött hozzám - öltözz fel valami dögösen, mivel kezd esteledni és előtte még elszeretnélek vinni egy bárba - simított végig arcomon.
- R..Rendben - motyogtam, majd a kiválasztott ruhát magamra vettem.
Hajam begöndörítettem, s egy elég szexi sminket tettem fel. Remélem ez elég jó lesz Mr. Shin-ek.~ Dönnyögtem magamban.
Mikor kimentem a szobába már teljesen sötét volt.
- Pedig nem is készülődtem sokáig - tűnődtem el.
- Csak 1,5 órát - motyogta WonHo a hátam mögül - nagyon csinos vagy - fogta meg a kezem.
- Köszönöm, te is jól festesz - mosolyogtam rá.
Nem mondott semmit csak bólintott, majd kéz a kézben, leindultunk a lépcsőn. WonHo beszólt anyuéknak, hogy elmegyünk, majd jövünk.
WonHo-n egy Kék/fehér felső volt, rajta egy kék dzsekivel, plusz egy sötét farmer. Nem csípte ki magát, de így is észvesztően jól nézett ki.
Mellette úgy éreztem magam mintha kicsit sok lennék. Hál' istennek nem magas sarkút vettem fel, hanem egy kis tutyit. Ami a ruhához illett.
WonHo férfias parfümje teljesen elkábított míg a bárhoz értünk.
- Megjöttünk - mosolygott.
- De amúgy.. mért jöttünk ide?!
- Hogy mielőtt elmegyünk a folyó partra, megadjuk a kezdő löketet - kuncogott.
Még mindig nem értettem mit mondd, de mikor beértünk, és egyből a bárpult felé mentünk, minden leesett. Most komolyan inni akar?! Engem gyorsan ki üt a pia, és nem megy ki belőlem gyorsan!
Féltem, hogy nem fogom tudni magam kontrollálni.
1 óra múlva már a Han folyónál voltunk, de én alig bírtam menni. WonHo még tudott menni, de beszélni már alig. Egész este egymáshoz se értünk, kéz fogáson kívül. Egy csók se volt. Amit furáltam.
- Menjünk... - ragadta meg a karom.
- Még is hovvvvá?! - néztem rá értetlenül.
- Ma egy hotelben alszunk - nyöszörögte ki.
- Mi?! Mért?! - én is elég érdekesen beszéltem.
- Csak - vont vállat. Az alkohol hatása miatt vagy sem.. nem tudom, de beadtam a derekam. A folyótól nem messze volt a hotel. Nem volt jó ötlet ilyen állapotba odaállítani, de amint láttam WonHo az út folyamán kijózanodott, de én egyáltalán nem. Bejelentkeztünk, majd mikor megkaptuk a kulcsokat felmentünk a szobába. Szinte egyből hívta a szobapincért, hogy hozzanak nekünk bort.
Körülbelül 5 perc után, már azt iszogattunk. Én még jobban oda volt mint előtte, és a meleg hatására WonHo megint csak jól érezhette magát.
Egyik pillanatról a másikra ledöntött az ágyra, majd megcsókolt. Annyira jól esett. WonHo benyúlt ruhám alá, és elkezdte simogatni a hasamat, majd a keze a mellemig vándorolt. Közben áttért a csókkal a nyakamra, kulcscsontomra. Én csak jól esően hümmögtem míg ő "dolgozott".
Aztán egy másodperc múlva már nem volt rajtam a szép kis ruhácska, hanem a földön hevert. WonHo kibújtatott a melltartómból, majd melleimet vette kezelésbe. Hirtelen jött érzéstől nyögtem egy kicsit.
- W..WonHo... - szorítottam meg a lepedőt.
Nem válaszolt, csak tovább munkálkodott.
WonHo P.o.V.~
Tudtam, hogy ez neki az első, így azt akartam, hogy élvezze. Lehet, hogy holnap nem fog rá emlékezni, és nagy köcsögség volt előtte inni, de így legalább nem szégyenlős, és én sem leszek az.
Mikor mellbimbói eléggé ágaskodtak akkor úgy döntöttem, hogy hasfalát fogom puszikkal ellepni. Hirteln húzott fel magához majd bújtatott ki felsőmből. Na, most beindult a kiscica.~ Igeeen bébii.! ~ örültem magamba, mint egy fogyatékos.
Gyorsan csatolta ki övem, majd húzta le rólam a nadrágot. A boxert rajtam hagyta, hogy attól, majd később szabadít meg.
Újra rátértem hasfalára, majd egyre lejjebb mentem. Bugyija szélénél megálltam, s kikerültem azt, majd inkább áttértem belső combjára, hogy ott kényeztessem, de szinte egyből felnyögött. Ekkor tudatosul bennem, hogy mi mit is csinálunk éppen. Hirtelen ültem fel, majd néztem rá. Ő csak szúrós pillantással illetett, majd megszólalt.
- Most mi vaan? - kezdett el hisztizni.
- Biztos, hogy akarod? - bólintott, ezért feltettem neki még egy kérdést - Holnap nem fogsz agyon ütni? - megint bólintott. Csak ennyit akartam tudni. Visszatértem oda ahol az előbb voltam, majd lehúztam róla a bugyit. Óvatosan kezdtem el izgatni csiklóját.
Már kezdtem unni ezért óvatosan belé vezettem egyik ujjam. Óvatos voltam, hiszen tudtam, hogy fáj neki.
Éreztem, hogy egyre könnyebben csúszkál benne ujjam, így bevetettem még egyet. Ez most kicsit nehéz volt, de ahhoz képest könnyen magába fogadta két kis "pajtásom". Egyre nagyobbakat nyögött így tudtam, hogy tetszik neki. Már-már néha visított,mikor egy ollózó mozdulatot hajtottam végre.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve felült.
- Mi a baj? - kérdeztem félve.
- Én... még.. nem csináltam neked semmi jót... - motyogta lehajtott fejjel.
- Még nincs vége az estének, és egyébként is... most én szeretnék örömet okozni neked, aztán lehet róla, szó, hogy te is kicsit kényeztetsz - mosolyogtam elégedetten.
Láttam, hogy nem nagyon fogta fel, de bólintott, majd visszafeküdt.
Letornáztam magamról a boxerem, lábait széjjelebb tettem, s elhelyezkedtem közötte.
- Biztos, hogy akarod? - kérdeztem meg még utoljára.
- Ühüm - bólogatott.
- Rendben, de ha fáj.. szólj! - parancsoltam rá. Megint bólintott, majd óvatosan belé helyeztem merev férfiasságom. Centiről- centire "haladtam befelé", majd mikor teljesen benne voltam felsikoltott. Láttam szemében megcsillanni egy könnycseppet.
Egyből kiakartam húzódni belőle, de ő nem engedte.
- Ez az első, ne csodálkozz, hogy kicsit fáj, de mindjárt megszokom - motyogta.
- Ahh, rendben - adtam meg magam. Én tényleg nem akarok neki több fájdalmat okozni. Elég volt az... a... tudjátok mi.!
Óvatosan kezdtem el benne mozogni, minden egyes lökésnél nagyobbakat nyögött. Bekövetkezett amitől féltem... elkezdett vérezni... Nem álltam meg, hiszen nem engedte, pedig megakartam.
- WhonHooo ... gyhorsíths - nyögte.
Kérésének eleget téve gyorsítottam, de szinte egyből elélvezett. Én még löktem egy párat, hogy nekem is siker élményem legyen. Óvatosan kihúzódtam belőle, majd vártam, hogy légzésünk egyenletesé váljon. Aztán felkaptam a karomba és a szoba fürdőjébe siettem vele. Teste össze volt gubózódva és csak nyögdécselt. Gyorsan megmosdattam, majd magamat is lemostam. Rátekertem egy törölközőt, leültettem a fürdőben lévő kis székre. Amíg én hívtam a szobaszolgalatot, hogy át kéne cserélni az ágyneműt.
Mikor mindennel megvoltunk WooHee-t visszaöltöztettem a fehérneműjébe, ráadtam a felsőm. Én visszahúztam a boxerem, majd adtam egy nagy csókot neki.
- Köszönöm - suttogtam. Ő már békésen aludt. Tudtam, hogy holnap nagyon fájni fog mindene, de majd én segítek neki amiben csak lehet.
WooHee P.o.V.~
Reggel hirtelen nyitottam ki szemeim, majd ültem fel, de azzal a lendülettel vissza is feküdtem. Nagyon szúrt a hasam!? Ijedten néztem körbe a hotelszobában, s mikor láttam, hogy a ruhám a földön és WonHo nadrágija is, majd az ő felsője rajtam, rajta pedig egy boxer még jobban megrémültem.
Aztán kezdtek felelevenülni a tegnap esti dolgok. Omo... neeeeeeee!!!! majdnem elsírtam magam, de már ne tudtam mit tenni. Már értettem, hogy mért szúrt.
De hirtelen beugrott, hogy én valamit beszéltem WonHo-val.
"- Mi a baj? - kérdezte félve.
- Én... még.. nem csináltam neked semmi jót... - motyogtam lehajtott fejjel.
- Még nincs vége az estének, és egyébként is... most én szeretnék örömet okozni neked, aztán lehet róla, szó, hogy te is kicsit kényeztetsz - mosolyogta elégedetten. "
Én... még mindig nem csináltam semmit. Szegénykém ennyit megérdemelne. Csak talán nem ebben a helyzetben kéne, de most mindegy. Úgy is együtt vagyunk. Akkor mért ne.
Nagy mosollyal az arcomon húzódtam le a takaró alá, majd kerestem meg "barátom" boxerét, s vettem elő "játékszerem".
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
OMG!!!!!!!!! életemben nem írtam ilyen szar +18-ast XD Remélem azért tetszett nektek.^^ remélem a kövi ILYEN
résznél már összeszedettebb leszek :D Nos, ezek ellenére.. remélem mindenkinek tetszett.^^ VÉLEMÉNYEKET!! ERRE NAGYON KÉNE!!!!! köszönöm.~ Bye♥
Teljesen összezavarodtam. Már nem tudtam, hogy mi van velem. WonHo túlságosan meglepett a kérdésével. Az eszem azt mondta, ne!, de a szívem, mást mondott... teljesen mást. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit tegyek. Végül bólintottam egyet. WonHo arcán egy nagy mosoly terült el, ezt onnan láttam, hogy pont belehajolt a old fénybe. - Köszönöm - csókolt meg - köszönöm, köszönöm, köszönöm - minden "köszönöm" után egy puszit adott, de mindig máshová. Én csak mosolyogtam, majd figyeltem, hogy mit ügyködik. Hirtelen éreztem meg egy kezet a nadrágomnál matatni. - WonHo, mit csinálsz?! - kérdeztem megrémülve. - Köszönetet mondok - suttogta. - De... ne... kérlek... - estem pánikba. Nekem ez lenne az első.. Hozzám még egy fiú sem ért... én... én.. félek..! Hiába nem mondtam ki hangosan ugyan úgy féltem, mintha ki mondtam volna. WonHo tudta, hogy én még soha... szóval.. soha nem érintkeztem fiúval, ő még is ezt csinálja. - Azt szeretném, ha neked én lennék az első.. - motyogta, közben lehúzta nadrágom, majd bugyin keresztül simított végig szeméremdombomon. - De... .de...de... kérlek... ó..óvatos...an.. - adtam be végül a derekam. - Ígérem, vigyázok rád - kúszott fel hozzám, s megcsókolt. Mikor bugyimat akarta lehúzni megállítottam. - Ez nem jó ötlet... én... inkább megyek az ágyamba... - húztam fel a nadrágom, s akartam volna kiszállni az ágyból mikor WonHo vissza húzott. - Akkor legalább aludj velem.... - Rendben... WonHo átkarolta a derekam, én is így tettem, majd vártuk, hogy eljöjjön értünk az álom manó, de nem akart jönni,mivel délután aludtunk most fel voltunk pörögve.
- Tudsz aludni? - kérdezte WonHo körülbelül egy óra múlva. - Nem - motyogtam unottan. - Köszönöm, hogy adtál egy esélyt... ígérem bebizonyítom - morogta nyakamba. - hmm - mosolyodtam el. Szemeim kezdtek elnehezedni a nagy semmittevésbe így 5 perc múlva én már álom világba repültem. Az álmomban tepsin repültem és elég érdekes dolgokat csináltam még. Borzasztó egy álom volt. Soha többé nem szeretnék ilyen baromságot álmodni. Reggel arra keltem, hogy testem megremeg, majd nyögök egy nagyot. Hirtelen nyitom ki szemeim, majd WonHo-ra nézek. Boomie P.o.V.~ Mostanában nagyon keveset beszélek WooHee-vel, aminek meg van az oka. WonHo nagyon ijesztő. Nem nagyon szeretnék vele egy légkörben lenni. Unottan sétálgattam az utcán mikor találkoztam HyunSeung-al. A buli óta nem beszéltünk egymással. Lehet ő nem emlékszik semmire, de én igen. Mindenre! Tisztán! - Szia - köszönt mosolyogva. - Merre mész? - Épp haza indultam, nincs kedved felugrani? - kérdezte mosolyogva. - De... legalább megbeszélünk pár dolgot - mosolyogtam kicsit sem kedvesen. - Mi a baj? Történt valami? - kérdezte egyből. - Ezek szerint tényleg nem emlékszik - suttogtam magamnak, de ő még így is meghallotta. - Mire nem emlékszem? - Majd nálad megbeszéljük - veregettem vállba. - Hát, jó.. - zártuk le a beszélgetést majd unottan sétáltunk tovább. HyunSeung kiment a konyhába, hogy hozzon egy pohár vizet nekem. Addig én átgondoltam amit mondani szeretnék neki. - Nos, mi az amire nem emlékszem? - Amikor a bulid volt - kortyoltam bele a vízbe. - Igen? - Akkor.. t..te .. engem... megcsókoltál - az utolsó szót halkan mondtam. - HOGY MI!? - szegénykém úgy meglepődött, hogy majdnem kiesett a száján. - Jól hallottad, de ezek szerint nem emlékszel rá - vigyorogtam rá. - Ne haragudj! Kérlek! - nézett mélyen a szemembe - te is tudod, hogy ha józan vagyok, akkor nem teszek ilyet, hiszen a legjobb barátom vagy. Hittem neki, hiszen igaza van. - Amúgy mizu veled és WooHee-vel? - Hát, tudod, az az igazság, hogy .............. - és mindent elmeséltem neki ami eddig történt. - Azt a... -csak ennyit bírt könygni - szegénykém. És nincs kedved elmenni és meglátogatni? - Ami az illeti, de - mosolyogtam. - Akkor menjünk együtt, én is már rég láttam - sóhajtott. - Rendben -mosolyogtam. Letettem az üres poharat a nappaliban lévő kis asztalra, majd el is indultunk. Mikor a házhoz értünk beakartunk csengetni, de hallottunk egy nagy ordibálást az emeletről. Így kihallatszik?! Te jó isten. - WONHO, TE MI A FENÉT CSINÁLTÁL?! - hallottam meg barátnőm ideges hangját. - mindig gyilkolják egymást - kérdezte félve Seung. - Aha - vontam vállat. - Még azok után is!? - lepődött meg. - Ezek szerint... na, de csöngessünk már. HyunSeung rátette a kezét a csengőre, majd megnyomta. - Megyek már - hallottam meg WooHee anyukájának a hangját - oh, Boomie - mosolygott. - Jó napot- hajoltam meg. - és ő kicsoda? a Fiúd? - kérdezte nagy mosollyal az arcán. - Neeeem, csak barátok vagyunk - jöttem zavarba. - Értem, gyertek beljebb - nyitotta ki az ajtót -mindjárt szólok WooHee-nek, de amint hallom megint veszekszenek - sóhajtott fájdalmasan. - Ne aggódjon, ha megszületik a pici nem hiszem, hogy veszekedni fognak - biztattam - amúgy ... nagyon szépen nő a pocakja - hajtottam le a fejem. - Remélem is ... Ohóó.. köszönöm - kuncogott rajtam. Annyira zavarban voltam, nem tudom, hogy mért. Lehet HyunSeung miatt?! - Na, szólok neki - akart volna felmenni, de utána szóltam. - Hagyja csak, majd mi felmegyünk - mosolyogtam. - Jaj, rendben. Ezzel ő elment, mi pedig felmentünk a lépcsőn bekopogtunk az ajtón, majd mikor hallottam, WonHo-t, hogy "egy pillanat" akkor vártunk, majd egy meglepett WooHee nyitott ajtót. - Omo.. sziasztok - köszönt, még mindig kicsit le volt döbbenve - mi a helyzet? - kérdezte miközben beengedett minket. - Semmi csak gondoltuk meglátogatunk titeket... azaz téged - köszörültem meg torkom. - Bocsi a kupiért... épp ... hagyjuk - legyintett - WonHo, kimennél? - nézett rá szúrós szemekkel. - Nem - vont vállat, majd vissza feküdt az előbb említett az ágyába. - Min kaptatok így össze? - kérdeztem félve. - Majd elmesélem. - WooHee, anyukád nagyon aranyos... képzeld... azt hitte én és Bom együtt vagyunk - közölte zavartan Seung. - oh... - csak ennyit tudott kimondani barátnőm. - WooHee, meséld el mit álmodtál - nézett rá WonHo egy perverz mosoly kíséretében. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Boomie.~♥♥*-*
NA, ez borzalmas rész lett XD Remélem azért tetszett.^^ Véleményeket.^^ Bye♥
Mikor felkeltem arra lettem figyelmes, hogy nagyon sötét van a szobában, de még mindig ugyan abban a pózban. Kivéve azt, hogy egy kezet éreztem fenekemen. Szemeim egyből kipattantak, majd észrevettem, hogy WonHo még alszik így nem akartam felkelteni, de a keze... nagyon.. zavarba hozott. Tisztára elvörösödtem. Hiába nem látszott én tudtam, hogy most olyan vörös vagyok mint egy paradicsom. Félve tettem vissza fejem eddigi helyére, majd mélyet szippantottam illatából. Olyan férfias volt. Úgy éreztem a mennyben vagyok, de ez az érzés nem tartott sokáig, mivel éreztem, hogy a kéz ami eddig fenekemen volt elkezdett vándorolni hátamon, majd vissza eddigi helyére. Ezt körülbelül háromszor megismételte, majd éreztem, hogy megmozdul. Fel kelt volna? Óvatosan felé fordítottam fejem, hogy megnézzem, de csk a sötétséget láttam. Még a hold sem világított, hogy láthassam az arcát. - WooHee- sii - motyogta WonHo. Talán álmában, vagy fent van? Inkább nem válaszoltam, lehet alszik - kérlek, soha ne hagyj el. Tudom, hogy SunWoong és te nem vagytok együtt. Ne hagyj el, kérlek. Kérlek! - motyogta, majd megint csend lett a szobába. "Tudom, hogy SunWoong és te nem vagytok együtt. Ne hagyj el, kérlek." Még is honnan tudja? Jaj, istenem, most már mindegy.~ " Ne hagyj el, kérlek." Mi az, hogy ne hagyjam el?! Mindig ő volt velem elutasító.! Gondolatmenetemből egy nagy dörrenés, majd egy villám ugrasztott ki. Mondhatom nem kicsit megijedtem. Jobban kapaszkodtam WonHo felsőjébe amit meg is érezhetett, hiszen.... megmozdult, megint. Nagyon félek a viharoktól, és már a szél is elég rendesen rá kezdett. Ha ennél jobban lehetett akkor még jobban hozzábújtam az alattam fekvő fiú pólójába. Éreztem, hogy karja hirtelen derekamra tér át, s már ő húz magához. Na, most már felkelt.~ - Mi a baj? - kérdezte álmos hangon. - V..Vihar - motyogtam remegve. Eszméletlenül félek tőlük, de ezt már mondtam. - Gyere ide - mutatott a párnájára. Felkúsztam, majd oda feküdtem. Ránk tette a takarót, mivel már elég hűvös is volt, s így néztük egymást egy jó darabig. Nagyon közel voltunk egymáshoz, szánk már majdnem összeért, mivel kicsit közelebb csúszott hozzám, hogy át tudja ölelni derekam. Ha jobban bele gondolok még romantikus is lenne, ha nem lenne ilyen tapló. De most... most teljesen normális aminek örültem, s nem is. Hogy mért nem?! Azért, mert attól félek, hogy holnap már megint az az ellenséges kis tuskó lesz mint eddig, amit nem szeretnék. Ha ez az énje marad meg, akkor szívesen beszélgetek vele, de ha nem, akkor ugyan olyan leszek mint ő! - Min gondolkozol ennyire? - zökkentett ki. - Semmi lényegesen - mosolyogtam. - Na, mondd. - Mondom. - Hát, jó, te tudod, de akkor most... - nem fejezte meg, hanem még közelebb húzott magához. Teljesen mellkasához voltam simulva és szánkat körülbelül 2 milliméter választotta el, szóval, ha mondjuk... most épp csücsörítene, már rég összeértek volna. A levegő megállt köztünk, s elmélyülve néztünk egymás szemébe. - Kérlek - suttogta. Nem értettem mit akar, hiszen így is már majdnem összeértek. Hirtelen ajkait az enyémre tapasztotta. Nem szabad... ! Nem engedhetem...! Hiába keringtek ezek a parancsok, nem tudtam teljesíteni, most érzem azt, hogy a pillangók elindulnak a pocimban felfelé, éreztem, hogy nem fogok tudni megállni, ha visszacsókolok, de megtettem. Szenvedélyesen téptük egymás ajkait. Éreztem, hogy WonHo nadrágja éltre kel, s hozzám nyomódik, így sóhajtottam egyet. - B..Bocsi - tért észhez WonHo, s elhúzódott tőlem, de engem most nagyon beindított azért megfogtam felsőjét, s úgy húztam vissza magamhoz, hogy megint összekapcsoljam ajkainkat. Nagy szemekkel nézett rám, de én csak belemosolyogtam a csókba, majd elváltam tőle. - Semmi probléma, de ..... - nem mondtam tovább, inkább beharaptam ajkaimat, és úgy néztem szemeibe. Bár ne tettem volna. WonHo P.o.V.~ Teljesen elvesztettem az eszem. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit csinálok. A rózsaszín felhő ellepte az agyamat így önkéntelenül is lesmároltam. Teljesen beindultam, de tudtam, hogy ő ezt nem akarja, vagy még is!? Csókja olyan heves volt mint az enyém, de hirtelen húzódtam el tőle, és félve pillantottam rá, lihegve. De ő persze, hogy nem állt le, és itt tört el a mécses! Hirtelen gördültem "rá", s tapadtam megint ajkaira. Úgy érzem nem tudok meg lenni ezek nélkül, ha ma nem mondom meg neki amit már lassan 2 hónapja akarok, akkor mindennek vége. Nem bírom már magam tartani, nem bírom már, hogy folyton ellenséges vagyok, amikor nem is akarok! Elegem van mindenből.! ~ - WooHee- ssi - váltam el tőle lihegve - p..próbáljuk meg.. - néztem szemeibe. - Még is mit?! - egyből rosszra gondolt. A lányok fantáziáját én annyira bírom, de komolyan. - Próbáljuk... meg.... együtt - nyögtem ki félve. - De miiit?! - értetlenkedett továbbra is. - LEGYÜNK EGY PÁR, AZ ISTEN SZERELMÉRE! - törtem ki. WooHee, csak nagy szemekkel nézett rám, majd láttam, hogy nyel egy nagyot. Biztos, most őt is összezavartam, nem csak saját magam. De muszáj... Muszáj.! Egyszerűen nem bírnám tovább, ha nem ölelhetném meg, nem csókolhatnám. - Csak egy próba idő..... kérlek.... - nyöszörögtem. A nadrágom már, így is sokkal szűkebb mint eddig. WooHee ágyékánál van, és ha lökök egyet, biztos, hogy nyögni fog, ami nekem nem jelent jót. - Oppa... - csak ennyit bírt kinyögni, mivel hirtelen megmozdítottam csípőmet, s ő persze egy nagyon sóhajtott. Ami irtó szexi volt. - Naaaa - néztem a szemébe. Még soha nem könyörögtem egy lánynak sem. Ha igen-t mondd, én itt és most olyan gyönyört nyújtok neki, hogy utána egy hétig nem kel fel innen. - É..É..Én... izé.... - teljesen elpirult. Hiába volt sötét én tudtam. Most már nem akartam tovább várni. Szerettem volna, ha ő lesz az ÉN barátnőm, de ő csak nem nyögte ki. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ elég érdekes egy rész lett.xDD remélem tetszett.^^ VÉLEMÉNYEKET! :D Bye♥
- Na, elmondjátok végre? - nézett ránk nagy szemekkel. - O..Oppa, gyere velem - fogadtam meg karját, de kirántotta kezeim közül se perc alatt - gyere velem! - mondtam kicsit durvábban, mire végre hajlandó volt velem felcammogni az emeletre. Mielőtt kiléptünk a szobából egy pillantást vetettem anyuék felé, akik aggódva néztek ránk, de én csak mosolyogtam egyet, majd felvonszoltuk magunkat. - Milyen esküvő? - esett nekem egyből. - Kérlek, ne borulj ki, de... - nem bírtam befejezni, mert közbe vágott. - Mondd, hogy nem te és SunWoong - nézett rám félve. Hogy mi?! Én és..S..Sunwoong?! Féltékeny lenne?! ~ merengtem el. - Kérlek, mondd azt, hogy... nem - ragadta meg vállamat, s elkezdett rángatni, ami cseppet sem volt jó érzés. - Héé.. állj már le, mi van.. féltékeny vagy?! - néztem rá gúnyosan. - És ha igen!? - vont vállat. - Huh?! - lepődtél meg. - Mondom, és ha igen!? - vágott unott pofát. - Nos, akkor szeretném közölni veled, hogy nincs okod a féltékenységre, mivel nem én fogok megházasodni... még fiatal vagyok hozzá.. - tettem gyorsan hozzá, majd folytattam - anyu és az apád - motyogtam. - Huh - fújta ki az eddig bent tartott levegőt - most megkönnyebbültem - mosolygott. - Nem is bánod? - néztem rá félve. Féltem tőle, féltem attól, hogy ennek sem fog örülni, de csak megrázta a fejét mosolyogva, majd magához húzott. Olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt, plusz még a meglepődöttség is közrejátszott. - W..WonHo.. -nyöszörögtem. - Hm? - temette vállamba arcát. - N..Nem kapok levegőt - motyogtam. - Oh, bocsi - tolt el magától kuncogva. Mi a fene van ezzel a gyerekkel?! Teljesen összezavar.!!! - WonHo, mi van veled?! - néztem rá nagy szemekkel. - Hogy érted? - vágott be egy érdekes fejet. - Úgy.. hogy... eddig mindig bunkó, tuskó voltál, most pedig.. ilyen vagy. Összezavarsz! - motyogtam az utolsó szót olyan halkan , hogy alig lehetett hallani, de ő még is meghallotta. - Ne haragudj, de én sem tudom mi van velem - hajtotta le a fejét - figyelj, van egy ötletem - egyből felemelte buksiját és nagy mosoly terült el arcán - menjünk el holnap este a Han folyóhoz, oké? - fogta meg a kezem - persze, csak ha SunWoong-nak nem baj - suttogta. - Rendben... de.. ne beszéljük SunWoong-ról, szakítottunk - mosolyogtam. Igazából nem is voltunk együtt szóval, elég érdekesen szakítottunk, na mindegy is. Adok WonHo-nak egy eséjt, hogy megmutassa milyen az ő énje.. mármint a másik.~ A gonosz, bunkó, arreoáns, tuskó oldalát már megismertem Régen! Kíváncsi vagyok, hogy mivel rukkol elő. Még a végén kiderül, hogy tényleg tud kedves is lenni.~ Kíváncsian várom a holnap estét.! - Én.. most lemegyek anyuékhoz, hogy szóljak nekik, jól fogadtad a hírt - mutogattam az ajtó felé. - Rendben - bólintott, majd leült az ágyára. Gyorsan lefutottam anyák szobájába, s berontottam szó szerint. Egyből elszégyelltem magam hiszen épp egymás szájában voltak. Annyira cukik. - Bocsiiii~ - motyogtam, majd kiakartam menni, de anyu utánam szólt. - Nem gond, kicsim. Mit szólt WonHo a hírhez? - tért rá egyből a lényegre. - Most kifogtok nevetni, de nem is érdekelte, beletörődött... inkább, inkább... öm.. attól félt, hogy én és SunWoong fogunk összeházasodni - húztam el a számat. - Oh - csúszott ki Mr.Shin száján. - Elég furcsa volt, hogy ez miatt aggódott, de mindegy... holnap elmegyünk a Han folyóra, kíváncsi vagyok a kedvesebbik énére is - csillantak fel szemeim, amit anyuék is észrevehettek mivel elmosolyodtak - na, de én nem is zavarok - ezzel becsuktam az ajtót, és felbaktattam a szobába. WonHo az ágyán feküdt és unottan nézte a figurákat, amik a szekrényén voltak.
- Azok a bigyók.. honnét vannak? - szólaltam meg hirtelen. - Még anyukámtól kaptam, mikor kicsi voltam, csak ez maradt már tőle - ült fel az ágyán. - Sajnálom - hajtottam le a fejem. Mi történt vele? - kérdeztem félve. Még soha nem mesélt az anyukájáról, lehet nem kellett volna felhozzam a témát, mert ha ennél jobban elbírt volna kenődni akkor megtette. - Meghalt... - suttogta. - Omo, ne haragudj... sajnálom.. én tényleg... - mentem oda hozzá, majd megöleltem. Nagy parasztság volt tőlem, hogy így rákérdeztem, mikor láttam, hogy a kis figurákat is szomorúan nézi. - Semmi baj, már régen történt - ölelt vissza. Hirtelen dőltünk el az ágyon, én félig rajta voltam ő pedig alattam egy győztes mosollyal nézett rám. Dühösen rácsaptam mellkasára, s mikor elakartam venni a kezem úgy rántott mellkasára, így hallhattam hevesen verő szívét. Nem tudtam mire vélni... hiszen ilyen őrült tempóban nekem akkor vert, mikor rájuk nyitottunk. És akkor féltékeny voltam. Már rájöttem. Nem tudok kiigazodni az érzéseimen. Adok magamnak egy hónapot, és várom, hogy mi lesz velem, tuti beleőrülök. - Milyen hevesen ver a szíved - kuncogtam végül. - Hm.. majd idővel megtudod mért - ezzel lezártnak tekintettük a témát. Még csak délelőtt volt, de olyan kényelmesen feküdtem, hogy elaludtam. WonHo P.o.V.~ Mikor észrevettem, hogy WooHee elaludt elkezdtem simogatni a fejét, s kis idővel én is elaludtam. AZ álmom nagy baromság volt, de nem nagyon foglalkoztam vele. Annyira megrémültem, mikor meghallottam az esküvő szót, hogy az valami hihetetlen. Aztán közölte velem, hogy csak apám veszi el az anyját megkönnyebbültem. Bele kell törődnöm, hogy másik anyám lesz. Ő is ugyan úgy szeret, de én mindig visszautasítottam. Mostantól megváltozok! Nem leszek tapló mint eddig. Harcolni fogok azért ami/aki az enyém. Nem fogok egy könnyen engedni senkinek, főként nem WooHee terén. Szeretném, ha meglátná a kedvesebbik énem. Nem akart az elején bele menni a sétába, de végül beadta a derekát. Így már minden sínen volt. Most már csak el kell intézzek egy- két dolgot és a "sétánk" tökéletes lesz. Alig várom már. Álmomban elmosolyodtam, de nem a hülye álmon, hanem azon, hogy hirtelen bevillant WooHee arca ahogy mosolyog. Te jó ég, de régen láttam már mosolyogni. Őszintén! ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ nos, remélem ez a rész is tetszett.^^ Véleményeket ne hagyjatok le.^^ :P Köszönöm :D Byee♥
Mikor teljesen tudatosult bennem, hogy még is hol a fenében vagyok el szomorodtam. A régi próbaterembe voltam. A próbateremben égett a lámpa így félve, de oda mentem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd belestem rajta. Sunwoong volt ott, éppenséggel halálra táncolta magát. Látszott rajta, hogy nem nyugodt.
Aztán egyik percről a másikra odament a magnóhoz, kikapcsolta, majd dühösen levágódott a földre, s elfeküdt azon. Dühösen fogta meg fejét, s látszott, hogy nagyon gondolkozik valamin.
- Mindent elrontottam, minek ismertelek meg WooHee-ssi?! - kérdezte magától. Szóval én vagyok a baj? ~ folyt le egy könnycsepp az arcomon. Sunwoong-ot a legjobb barátomnak tekintettem, de most már mindegy. - WooHee-sii, mért teszed ezt velem?! Szállj ki a fejemből! - dühöngött. - Rendben van - szólaltam meg, mire odakapta a fejét, de én nem foglalkoztam vele. Elmentem... vagy is.. futottam. Nem akartam vele beszélni. Most már tudja, hogy nem kell a segítsége. Otthon WonHo mikor meglátott egyből biccentett a fejével, hogy menjek fel, beszélni akar velem. Én csak vállat vontam, majd miután beköszöntem anyuéknak a szobájukba felmentem az emeletre ahová "hívattak." - Mondd - tettem karba a kezem. - Tudom, hogy nem vagytok együtt. - Mi?! - Először nem esett le, hogy miről beszél aztán PAFF mint akit fejbe vágtak úgy esett le a tantusz - ezt meg honnét veszed!? - kérdeztem ölbe tett karokkal, miközben leültem az ágyam szélére. - Az most mindegy, csak tudom - mosolygott elégedetten. - Akkor rosszul tudod - motyogtam. - WooHee, ne hazudj nekem! - szólt rám erőteljesen. - Nem hazudok! - álltam fel dühösen. - De igen! - jött közelebb hozzám. Testünk szinte összesimult olyan közel volt hozzám, de nem léptem hátra, és még a szemkontaktust is tartottam. Megmutatom, hogy nem vagyok gyáva! - Biztos vagy benne, hogy tovább hazudsz? - kérdezte majd kezét rátette derekamra, és ha ennél jobban lehetett még közelebb húzott magához. Kíváncsi volt, hogy mikor állítom meg, de nem csináltam semmit, csak tűrtem. - Nem hazudok, de ahogy érzed - vontam vállat, majd mikor közelebb hajolt, megakart csókolni, de pont kopogtak. - Ezt megszívtad - löktem le az ágyamra büszke vigyorral arcomon nyitottam ki a szoba ajtót, ahol Mr.Shin állt. - WooHee, gyere egy kicsit - megrémültem. Félve bólintottam, majd követtem le a szobába ahol anyu feküdt. A pocakja egyre nagyobb lesz aminek nagyon örülök. - Valami baj van? - kérdeztem félve. - Nem dehogyis, csak először veled szeretnénk közölni a hírt, mivel tudom, hogy WonHo kifog bukni, szeretnélek megkérni, hogy segíts nekem. - Rendben, de mondjátok már. Appa, legalább te - néztem rá. - Mivel már mi is jó régóta vagyunk együtt, és már közös gyerekünk is lesz, arra gondoltam, hogy megkérem anyád kezét, de nagyon kis esküvő lenne... te, én, WonHom anyád és Boomie... meg SunWo.. - itt közbe vágtam. - Rendben, de én és SunWoong már nem vagyunk együtt - motyogtam. - Hogy micsoda?! - kelt fel anyám az ágyról. - Tudod, keveset találkozunk, és ez nem egészséges egy kapcsolatban - füllentettem. - Értem, de ne légy szomorú - simított végig karomon anyám. - Nem vagyok az, nyugi - mosolyogtam - viszont... az esküvőre visszatérve. - MILYEN ESKÜVŐ?! - robbantott be a szobába WonHo. Mindenki ijedten kapta felé a fejét, s csak bámultunk rá, mint borjú az új kapura. Nem így kell megtudnia, mert nagyon nagy hisztit csap le akkor, én pedig nem szeretnék, most vitát.~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ na, ezt még megszültem magamból.xD Nos, csak azért írtam meg, mert..>< mert.. ma.. egy különleges nap van.^^ (az én számomra.) és, hogy érezzétek mennyire szeretlek titeket, de mostantól nem lesz.>< csak ... 2 hét után.. vagy kicsit előbb. :D remélem tetszett^^ VÉLEMÉNYEKET.! :D Bye♥
