~31.rész~

WonHo P.o.V.~

Reggel arra keltem, hogy valami... azaz.... valaki a férfiasságomnál van. Ijedten pattantak ki szemeim, de egyből nyögtem is egyet a kellemes érzés miatt. Óvatosan felemeltem a takarót, hogy lássam ki is munkálkodik odalenn. WooHee volt az. Épp bekapta tagom, mikor felemeltem a takarót. Mosolyogva nézett fel rám, majd folytatta amit elkezdett. 
Inkább elengedtem a takarót, s élveztem a kényeztetést. WooHee keze begyorsított és feje is gyorsabban mozgott. Minél gyorsabban annál jobban éreztem, hogy eljött az én időm. Egy nagyobbat nyögtem, majd a lány szájába élveztem. 
Újra felemeltem a takarót, hogy megnézzem mit csinál. Nem nyelte le, hanem felpattant, s kiszaladt a fürdőbe. 
Felvettem boxerem, majd utána mentem. Épp a száját öblögette. Kiköpte a vizet, majd odajött hozzám, s megölelt. 
- Jó reggelt - pusziltam meg feje tetejét. 
- Neked is - bújt még jobban mellkasomba - hogy aludtál? 
- Remekül, de a reggelem még jobb volt - kuncogtam. 
- De csak mert megígértem..... 
- jól van, na gyere öltözzünk fel aztán menjünk, apáék már biztos felkeltek - indultunk ki a fürdőből.
WooHee visszaadta a felsőmet, amit fel is vettem, plusz még a nadrágom. Ő is felhúzta ruháját. Kicsit rendbe szedtük magunkat, majd felvettük a cipőnket, s úgy hagytuk ott a szobát. 
- Nem lesznek mérgesek, hogy a szoba úgy maradt? - kérdezte félve. 
- Erre valók a takarítók - fogtam meg kezét. 

Lent kifizettem mindent, kijelentkeztünk a hotelből, majd elindultunk haza. Útközben megláttunk két embert. A fiú nagyon ismerős volt, de oldalról nem bírtam megállapítani, hogy pontosan ki az. A lány ismeretlen volt, de nem is foglalkoztam vele. WooHee csak csendben ballagott, nem is figyelt az útra így sikeresen megbotlott. Felsikított, de én elkaptam. Ő ijedten nézett rám, majd mikor észbe kapott megigazgatta magát. 
- Köszi - pirult el. 
- Ne köszönd, de nézz ide - motyogtam.  Rám nézett mire én egy csókot loptam tőle. 
- YA! te kis... - én elkezdtem szaladni, ő pedig utánam. Csoda, hogy nem esett el - WonHo-ah, állj meg! - kezdett el nevetni. Már a nevetéstől nem bírt megállni a lábán majdnem elesett, megint.
Az előttünk lévők egyszerre fordultak meg, így észrevettem, hogy kik ők. A fiúra szúrósan néztem aki pedig ledöbbenten nézett minket. Most megmutatom neki. WooHee odaért hozzám. Én gyorsan megöleltem, majd megfogtam derekát, ledöntöttem, s úgy csókoltam meg. Kicsit meglepődött, de viszonozta a csókom. 
Miután elváltunk egymástól ránéztem a srácra egy győztes mosollyal, majd megfogtam WooHee kezét, s megelőztük őket. 

Otthon halkan mentünk be, nehogy észrevegyék, hogy csak most értünk haza. Hál' istennek még mindenki aludt, így észrevétlenül felmentünk az emeletre. WooHee egyből bement a fürdőbe, s lefürdött. A fürdő ajtajához álltam így hallottam, hogy néha-néha felszisszent. Biztos, hogy fáj neki most. De reggel nem nagyon mutatta. 
Majd hirtelen elzárta a csapot, és egy nagy koppanást hallottam, aztán már csak annyit, hogy valaki hüppög. Ijedten néztem az ajtóra, de nem mertem bemenni. Inkább visszamentem a szobába, s ott vártam meg. 

WooHee P.o.V.~

Nem mutattam, hogy nagyon fáj, de amint egyedül voltam, lerogytam a zuhanyzóba, majd elkezdtem sírni. Senki előtt nem fogom mutatni, hogy fáj. Nem szeretném, ha ezt bárki is megtudná. 
Egy fél óra sírás után megpróbáltam felállni, s még egyszer letusoltam, majd megtörölköztem. Megnéztem magam a tükörbe, hogy nem- e látszanak a sírás nyomai, majd óvatosan betotyogtam a szobába. Mielőtt beértem volna mosolyt erőltettem magamra, s úgy nyitottam be. 
WonHo az ágyon ült, mint mindig. 
- Na, végre.. - pattant fel. 
- Bocsi - mosolyogtam. 
- Tudom, hogy fáj... mért nem mondtad?! Te is tudod, hogy nem akarom, hogy mégjobban fájjon. Így is sokat ártottam már neked, mért nem állítottál le? - kérdezte óvatosan. 
Láttam, hogy szemei csillognak, de nem az örömtől, hanem a könnyektől. 
Ezek szerint hallotta. 
- Nem fáj... - motyogtam. 
- Ne hazudj - szólt rám, kicsit erélyesebben. 
- Nem hazudok - erősítettem meg magam. 
- WooHee, mindent elmondhatsz nekem, csak kérlek... valld be, hogy fáj és akkor is nagyon fájt! 
- Akkor csak egy kicsit fájt, és most a velejáró fájdalommal is szembe nézek, nem nagy dolog, ha máskor, mással teszem meg úgy így fájna... még lehet, hogy jobban - magyaráztam. Tudta, hogy igazam van, ezért nem mondott semmit, csak magához húzott és megcsókolt. 

Unottan öltöztem fel, míg WonHo is elment fürdeni. Aztán mikor teljes díszbe fel volt öltözve, neki álltam kitakarítani a szobát. WonHo már ruhában lépett be, és rohant oda hozzám. 
- Te... feküdj le... majd én megcsinálom - hessegetett az ágy felé. 
- De nem vagyok álmos - néztem rá - és különben is... ez nem a világ vége.. ez a fájdalom, ne csináld belőle nagy ügyet. Úgy csinálsz mintha terhes lennék - gúnyolódom. 
Ekkor megáll a hessegetésben, és rám néz. 
- ö... - itt megakadt.
- Mondd, hogy védekeztünk - szorítottam össze a szemeim. Nem akarok még most teherbe esni. Persze nem biztos, de minden kétely fent áll. 
- Mondanám, de nem mondhatom... 
- WONHO - néztem rá dühösen. 
Nem mondott semmit, csak lehajtotta a fejét. 
- Rendben, akkor csak úgy tudhatjuk meg, ha megvárjuk, hogy mi lesz... - motyogom.
- Ezt hogy érted? - néz rám kíváncsian. 
- Ha megjön a menstruációm, akkor nem vagyok terhes, de ha igen, akkor az vagyok ... imádkozzunk, hogy jöjjön meg - suttogom az utolsó mondatot. 
- Rendben, addig is... én megcsinálom a szobát, te pihenj. 
- Nem vagyok álmos, segítek - néz rám. 
- Rendben - motyogja. Mivel nem tud mást tenni.

1 óra múlva már ragyogott a szoba. Anyu épp ekkor nyitott be, és meg is lepődött, hogy mekkora rend van. 
- Kész a reggeli - kuncog - hűha - lép beljebb. 
- Oké, megyünk.. tetszik, mi? - nézünk rá egyszerre.
- Veletek meg mi történt? - néz ránk - a tegnap este meghozta a hatását, tényleg... milyen volt a közös randi? - kérdezi boldogan.
- Közös? - kérdeztem egy fokkal magasabb hangon.
- Randi? - így WonHo. 
- Oh, hát, WooHee, te nem SunWoong-al voltál? WonHo, te pedig... nem azzal a Suzy-val? - néz ránk ferdén. 
- Jaaaa, deeeeeee - vágjuk rá egyszerre. 
- Értem, és WooHee, kibékültél SunWoong-al? - kérdezi boldogan. 
- Nem - motyogom az orrom alatt.
- Oh - szalad ki a száján - lent találkozunk - ezzel elmegy. 


Reggeli után felballagunk az emeletre, s megnézem a telefonom, mert abban a pillanatban kaptam egy SMS-t. Unottan ballagtam oda, majd néztem meg az SMS-t. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nos, ennyi lenne.><
REMÉLEM tetszett.^_^ 
VÉLEMÉNYEKET!! *-*
Kamsa.~
Ja, és.. NaruShika ... Saengil Chukka Hamnida... neked.^_^♥♥♥♥
Bye♥