~32.rész~

Ijedten néztem a telefonomra. Nem akartam hinni a szememnek. Nem, nem, nem... ez nem lehet! Kezdtem el ideges lenni. Tudom, hogy nem kéne, de ez van. Ez az SMS kicsit megrázott.
Ez állt benne : Remélem jól sikerült a tegnap estéd.;) sikeresen elbúcsúzhatsz az eddigi életedtől, mert mindenkinek elmondom, hogy kivel voltál! Elvetted tőlem. TE! Készülj fel! ~ Az SMS küldője ismeretlen volt. De megijedtem, nem akartam, hogy megtudják. Nem engedhettem hiszen WonHo... és ha anyuék megtudják, nagyon nagyot csalódnának bennem, bennünk.
Szomorúan, de egyben idegesen ültem le az ágyamra, s olvastam el újra, és újra az üzenetet. Sehogy sem bírtam felfogni,hogy ki láthatott minket, de az biztos, hogy egy olyan ember aki mind a kettőnket ismer. Nem csak, hogy ismer, de még szerelmes is WonHo-ba. Elég sokan vannak, így nem tudhatom meg, hogy ki volt, de amint rájövök kinyírom.
Ekkor jött be Ő a szobába. Odajött hozzám, és megcsókolt, de nem viszonoztam így kicsit érdekesen nézett rám.
        - Mi a baj? - nézett rám félve. Nem válaszoltam, csak az orra alá nyomtam a telefonom. Nagy szemekkl olvasta végig a pár soros üzenetet, majd rám nézett.
        - Ne aggódj, ez csak egy hülyeség! - láttam rajta, hogy magát is bíztatja vele.
        - O..Oppa - nyöszörögtem - mi lesz most?! - néztem rá félve.
        - Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha kapsz még ijeneket... szólj nekem! Oké? - nézett rám. Csak egy aprót bólintottam, majd akaratlanul is lefolyt egy könnycsepp arcomon.
        - Héé..Héé... nyugi.. - húzott magához. Én belefúrtam fejem mellkasába, s úgy szippantottam be férfias illatát. Imádom, mikor ölel. Akkor mindig biztonságban érzem magam, de ha nincs velem, mindig olyan üresnek érzem magam, de félek.... hogy.... ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani. Ebben a percben kaptam egy új Üzenetet.
Gyorsan nyitottam meg, majd kezdtem el olvasni. WonHo ám nézett, de én csa megint a kezébe adtam készüléket, had olvassa el ő magától.
        - MI!? - hallottam, hogy dühös - biztos, hogy nem.
        - WonHo, csak így lehet megoldani, én nem akarok neked, se senkinek bajt! - néztem rá én is szomorúan.
        - De ... hiszen... csak... most... - mutogatott az ujjával, s akarta volna folytatni, de leintettem.
        - Ez az SMS sok mindent megváltoztatna, inkább hallgassunk rá! - motyogtam. 
        - WooHee! - nézett rám kérlelően. 
        - Ne nézz rám így - ezzel megfogtam a telefont és válaszoltam, majd elküldtem. 
        - MÉRT?! - ordított rám.
        - Elég, ne ordíts - ezzel felpattantam az ágyról, le az emeletről, majd teljesen Boomie házáig futottam, de ott nem találtam egyedül. 
HyunSeung volt ott, aki épp egy puszit adott arcára, majd elindult a kapu fele. Én kifújtam magam, hátrébb mentem, mintha nem láttam volna semmit, s csak most mentem volna hozzá. Seung egy kicsit meglepődött, majd intett. Én csak mosolyogtam egyet, majd mentem tovább.
Boomie még nem ment be, így nagy mázlim volt. 
        - Boomie - kiáltottam neki. 
        - Oh.. WooHee, hát te? - lepődött meg.
        - Gondoltam meg látogatlak - erőltettem mosolyt magamra.
        - Gyere be. 

        - Na, most már igazán elmondhatnád, hogy mi az igazi bajod - nézett rám, miközben beleszürcsöltem teámba. 
        - Boomie, kaptam egy SMS-t.... - motyogtam. 
        - És? - nézett rám még mindig értetlenül. 
        - Tessék - adtam a kezébe a telefont. Nagy szemekkel olvasta végig az első SMS-t, majd ment a következőre... amiben ez állt :  " Ha szakítasz oppa-val, békén hagylak, s ezek az SMS-ek megszűnnek. Mintha meg sem történtek volna.  DE! ha a közelébe mersz menni. Mindenkinek elmondok mindent! ~ "
Persze a válaszomat még nem mutattam meg neki. Majd elmondom neki valamikor, de most a kérdéseire kell válaszoljak előbb.
        - Na, ez már sok! - idegeskedett ő is - de viszont, melyik oppa-val?! - vonta fel a szemöldökét. Ekkor esett le, hogy ő nem tud rólam és WonHo-ról.
        - öm.... ami.... azt illeti - vakartam meg a tarkóm.
        - NEEEE- üvöltött nevetve. 
        - dee - húztam el a számat. 
        - Huhuhúúú - nevetett , majd hirtelen elkomolyodott - nekem nem szóltál - mondta tök komoly arccal.
        - Senkinek sem - mondtam szomorkásan. 
        - De én a legjobb barátnőd vagyok..... tudtommal! - kelt ki magából.
        - Héé, te se mondtad, hogy Seung és közted van valami - vágtam vissza.
        - Miből gondolod, hogy van? - nézett rám.
        - Jaj, de hazudj nekem - böktem meg oldalát.
        - Jó-jó, de most nem rólam van szó, hanem rólad.... - terelte vissza a témát - Mióta vagytok/ voltatok együtt? - nézett rám nagy szemekkel - meddig mentetek? - kérdezett megint. 
Ebből már sehogy sem jövök ki. Ő a barátnőm, neki elmondok mindent, most sem hagyom ki. 
        - Háát, nem tudom.. körülbelül 1 hete... - húztam el a szám - és..... izé.... - nem bírtam befejezni, mert szavamba vágott.
        - Lefeküdtetek?! - kerekedtek el szemei. 
Nem válaszoltam, csak bólintottam, mire ő még mindig sokkos állapotban volt. 
        - Tegnap este - mondtam még ki, majd hirtelen megcsörrent a mobilom. WonHo volt az.
        - Ő az? 
        - Ühüm.. - bólogattam szomorkásan. 
        - Vedd fel!!! - ezzel kivette a kezemből a készüléket, elfogadta a hívást, s a fülemhez tette a készüléket. 
        - WooHee, gyere haza... most! - hallatszott, hogy aggódik. Én csak némán hallgattam, hogy beszél, de nem volt erőm válaszolni - hallod... !! WooHee! - kezdett el hangosabban ordítani, így barátnőm is meghallotta, elvette tőlem a telefont. 
        - Ne aggódj, itt van nálam. Gyere érte - ezzel kinyomta - WooHee, mit válaszoltál az SMS-re ? 
        - A...azt, hogy.... el...elh..elha.. - nem bírtam befejezni, mert könnyeim utat törtek maguknak, s elkezdtek folyni arcomon. Nem tudtam mit kezdni magammal. Ahogy hallottam WonHo aggódó hangját, teljesen elszontyolodtam. Nem mintha eddig nem lettem volna magam alatt. 
        - MI!? TE NEM VAGY NORMÁLIS!!!! - ordította le a fejem barátnőm is. 
        - Tudom, de nem szeretnék neki rosszat! Értsd már meg... olyan vagy mint WonHo. Ő sem érti meg, hogy miatta csinálom... mi van, ha kiderül?! Ha anya fülébe jut!? HUH?! Rád is rossz szemmel néznének, hogy a barátnőm vagy...- teljesen kiakadtam.  Inkább örülnének, hogy nem az én érdekeimet nézem, hanem az övékét, egy részben.! 
        - Én megértelek, de engem nem érdekelne, hogy ki hogyan néz rám! Mert a barátnőm vagy! - ölelt meg. Annyira jól estek szavai, hogy el nem tudom mondani. 
Ezt a kis aranyos pillanatot a csengő zavarta meg. 
        - Szerintem meg jött WonHo - állt fel a kanapéról, majd az ajtóhoz sietett. 

        - WooHee - trappolt be a szobába. Én csak ott ültem, mint egy fadarab. Odajött hozzám, majd megölelt. Én még mindig nem mozdultam, de mikor ránéztem barátnőmre, s ő csak mosolygott visszaöleltem. 
        - Kérlek, ne csináld ezt.. Ne mindig mások érdekét nézd, hanem a tiédet is... most pedig menjünk haza.... anyukád teljesen ki van borulva, amiért elmentél, s nem is szóltál neki... - fogta meg kezem. 
Én odamentem még gyorsan barátnőmhöz, majd a fülébe súgtam egy köszönöm-öt, aztán haza indultunk. 
        - Ugye tudod, hogy az az SMS tényleg igazi volt, és bármikor kiderülhet minden - szólaltam meg halkan.
- Nem érdekel - vont vállat.
WonHo egyik percben aranyos, kedves.... másikban meg... bunkó, arrogáns, idióta. Nem tudok rajta kiigazodni. 


        - Kicsim - rohant le anyu. 
        - Anyu, csak Boomie- hoz mentem, ne aggódj már - öleltem meg.
        - Tudom, de nekem mindig szólsz, hogy hová mész, most pedig nem, és megijedtem egy kicsit. 
        - Csak 2 óra volt! Ne ijedjetek már meg ennyire! Nem kell félteni! Élek, nem haltam meg .. nyugi - ezzel felmentem a szobába. 
Lehet kicsit sok volt amit csináltam, de ez már tényleg sok volt. Még 50 évesen is a nyomomban lesznek, nem- e raboltak el, vagy mi!? 

WonHo P.o.V.~

WooHee még soha nem beszélt így az anyjával. Mikor feltrappolt az emeletre, a másik személy ledöbbenten nézett maga elé, s szerintem fel sem fogta, hogy mi történt az előbb.
Most WooHee volt az aki egy "tapló"-t játszott. Ahogy ő szokott fogalmazni. 
Hiszen csak aggódtak érte, de ha majd nem fognak akkor meg az lesz baja. Nem hiszem el, hogy mindig valami kell legyen ebben a házban. 
Barátok Közt kettő. (-.-) 

Hirtelen csörrent meg a telefonom. Gondolkozás nélkül vettem ki a zsebemből, majd néztem meg a kijelzőt. 
Ismeretlen. 
Nem szoktam felvenni az ilyeneket, de most még is megnyomtam a zöld gombot.
        - Haló?! - szóltam bele. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hát, nem a legjobb, de 4 nap alatt teljesen elfelejtettem írni XD
mármint fogalmazni.><
Érdekel- e valakit, hogy milyen volt Erdélybe? :D
Mert ha igen, akkor szóljatok és felteszem ide, s elolvashatjátok.:)
Véleményeket kaphatok? :33
Kamsa.~
Remélem azért tetszett.^^
Tudom, hogy tegnap volt, de Boldog Születésnapot Adraa..!!!♥♥♥ *-* (így utólag is.:P)
Bye.♥