~36.rész~

Nos, hogy ne csak én élvezhessem ezt a BAROMI JÓ SZÁMOT! :3 Ezért... tádáá ;
Yang YoSeob és Yong JunHyung sikerére írtam.~ :D Élvezzétek a zenét, s a ficit :D *-*♥ 

Én úgy meglepődtem, hogy majd' kiestem a számon. WonHo egy idióta! Tuti, hogy nem fogom se őt, se magam, se SENKIT veszélybe sodorni. Nem! Nem! N.E.M.!
        - S..Sajnálom, de... nem lehet - hajtottam le a fejem, majd hirtelen megcsörrent WonHo mobilja. Ő csak szomorúan nézett rám, majd kikászálódott az ágyból, s felvette a telefont.
        - Haló? - szólt bele álmoskás hangon. 

WonHo P.o.V.~

        - Haló? - szóltam bele a készülékbe álmosan. 
        - Szia WonHo - hallottam meg a túloldalt egy nyávogós hangot.
        - Ki vagy? - tértem rá a lényegre. WooHee nagy szemekkel nézett rám, de most nem nagyon foglalkoztam senkivel.
        - 4 hónapja várok arra, hogy végre segíts nekem teherbe esni!! Hol a fenében járkálsz már?! Kezdek dühös lenni - nyávogott.
        - Oh, már meg van ki vagy. Vagy is a neved nem tudom, de azt tudom, hogy Te zargattál engem, és Sunwoong. Most mondom el utoljára. Nem foglak megbaszni csak azért, hogy gyereked legyen! Főleg nem tőlem! - mondtam kicsit ingerülten. Ez így reggelre csodálatos, mondhatom.~ Ha WooHee eddig nem is volt olyan meglepődött, most már teljesen tátva marad a szája. Leláttam a gyomrába komolyan. Intettem neki, hogy majd a telefon beszélgetés után elmondom mi van, ő csak bólintott, majd visszafeküdt addig az ágyba. 
        - Akkor az a cafka fogja megbánni és az anyja.... plusz a gyerek - morogta hisztérikusan. 
        - Hozzájuk ne merj érni! - fenyegetőztem. 
        - Mert ha igen!? Mit csinálsz? Nem fogja tudni senki, hogy én voltam! - suttogta. 
        - Na, jó. Rin, elég volt - hallottam meg Sunwoong hangját. 
        - Te? - lepődtem meg. 
        - Szia WonHo. 
        - Na, idefigyelj, de barom, ha hozzájuk mertek érni... én kinyírlak titeket! kezdtem begurulni. 
        - Akkor csak ennyi a kérésünk. Ejtsd teherbe! Senki nem fogja megtudni, hogy a te gyereked, addig amíg szót fogadsz nekünk - hallottam, hogy a mondata végére egy gúnyos mosolyt ejt, majd vár a válaszomra.        - Rendben, DE! csak akkor ha nem nyúltok hozzájuk! - mondtam a feltételt.
        - Megegyeztünk! 
Ezzel bontottam a vonalat. WooHee felült az ágyon, s várta, hogy meséljek. Leültem mellé, majd elmeséltem neki, hogy 4 hónappal ezelőtt mi volt, és szerintem az SMS-eket is Ők küldték. Persze azt kihagytam, hogy mit ígértem meg nekik, hiába kérdezősködött nem válaszoltam. 

SunWoong P.o.V.~

        - Nos, drágáim. Végre sikerült amit eddig akartunk. Aznap mikor megláttam őket az utcán, miközben kijönnek egy Hotelből. Eldöntöttem, hogy visszaszerzem WooHee-t, csak még nem tudom, hogy hogyan, de most már minden meg van. WonHo teherbe ejt téged - simítottam végig Rin arcán - miközben én elmondom a drága kis WooHee-nak, aki persze egyből megutálja a hős szerelmest..... - itt MiSoon a szavamba vágott.
        - És a te karjaidba fog vigaszt találni - motyogta unottan, miközben körmét nézegette.
        - Pontosan. Látom tanultatok valamit - mosolyogtam, majd adtam egy-egy nyelves csókot mindkettőjüknek, majd elhagytam a helyet. 

Nos, ebben a 4 hónapban minden " remekül " ment. MiSoon, Suzy és Rin segítenek nekem összeszedni WooHee-t, közben pedig eltávolítják WonHo-t a közeléből. Oké, hogy boldog leszek, de mi van ha WooHee-t, csak megbántom ezzel?! Még is félek. Átvertem őt, és szinte mindenkit aki a közelemben volt, s szeretett. Lehet, hogy most mindenki meg fog utálni? Majd kiderül. Csak reménykedni tudok, hogy ne így legyen! MiSoon és Rin nem egyszer voltak már az ágyamban, de persze mindez szerelem nélkül, csak egy kis kaland, semmi több.~ Rin-nek nincs is barátja, csak kell valami "alany" , hogy megbírjuk szerezni azt amit akarunk.~ MiSoon másképp van. Neki van barátja, de viszont WonHo-tól akar gyereket. Szerintem WonHo két gyereket fog egyszerre csinálni. ( ;D )
Unottan ballagtam be a dormba ahol mindenki el volt terülve.
- Sunwoong, mi van veled mostanában? - nézett rám egyik csapattársam. 
- Majd megtudod..... idővel ... - mosolyogtam sejtelmesen, majd beballagtam a szobába, s ledőltem az ágyra.
Annyira elvoltam fáradva, hogy egyből kidőltem. 

WooHee P.o.V.~

WonHo szavai lesokkoltak. Nem tudtam mit reagálni a helyzetre, de próbáltam értelmes fejet vágni, ami nem nagyon sikerült. Mikor elment, hogy lefürödjön... stb..stb.. Én lementem a konyhába - még mindig pizsiben voltam. 
        - Jó reggelt - köszönt vidáman anyu. 
        - Neked is - mosolyogtam, majd odamentem hozzá, s megöleltem.
        - Pont kész van a reggeli, gyere enni - mosolygott. 
        - Apa? - kérdeztem félve. 
        - Még alszik - mosolygott - WonHo merre jár? - kérdezett most ő. 
        - Nem tudom, de most nem is nagyon érdekel - vontam vállat, majd segítettem anyunak az asztalra pakolni. Ekkor jött be Mr.Shin a konyhába. 
- Sziasztok - ment oda anyuhoz, s adott neki egy csókot. Az esküvőről már meg vannak a tervek, s úgy lett megbeszélve, hogy amint megszületik a kicsi megesküdnek. Hát, nem aranyos?! (*-*)
        - Szia - intettem neki - gyere - húztam oda az asztalhoz, majd leültettem egy székre. Anyu csak kuncogva rázta a fejét, s oda sétált az asztalhoz, majd ő is lecsüccsent, amit én követtem. 

Éppen egy korty narancslevet akarok lenyelni, mikor WonHo rohan be a konyhába. 
        - Anya... Nem tudod, hogy ho... - ekkor megakad. Én sikeresen kiköptem a rostos innivalót, s döbbenten nézek WonHo-ra. Mr.Shin a villáját elfelejtette betenni a szájába, s úgy bámul fiára. Miközben anyu épp el akarta vágni az ételt, de hirtelen lefagyott, s csak bámulta a tányért, persze a szemei akkorák voltak mint egy szoba. Óvatosan ránézett, mire WonHo megköszörülte a torkát.
        - Azaz... khm... WooJung - motyogta orra alatt. 
        - T..Tessék? - ennyit bírt csak kinyögni anyu, miközben felállt a székről, s oda ment WonHo-hoz, majd megölelte. Hallottam, hogy kicsit szipog, majd elhúzódik tőle, letörli öröm könnyeit, s ránk néz. Mi még mindig sokkos állapotban bámulunk magunk elé, de WonHo és anyu teljesen elvannak. Már csak azt vesszük észre, hogy leül Ő is közénk, s falatozni kezd. 
Kis idővel, mi is észbe kapunk, s folytatjuk a reggelit... Ebédet inkább. 
        - Köszi - álltam fel, majd felbattyogtam a szobámba, hogy átöltözzek. Mikor a felsőmet is levettem, s húztam volna fel melltartómat két kezet éreztem meg melleimen, majd egy morgást. A mai nap a megdöbbenések napja!? Ismét nagy szemekkel néztem az előttem lévő kis éjjeli szekrényt,s nyeltem egy nagyot. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, már tegnap megírtam az 50%-át, így ezzel már nem volt sok bajom :D
Remélem tetszett ez a rész is.^^ :$
VÉLEMÉNYEKET! :D*-*♥
(nem tudom , hogy mikor lesz kövi.~ xD Remélem minél hamarabb :D)
Bye♥