~30.rész~

- Mi a fene? - hallottam meg egy álmos hangot mellőlem. 

- Ez is csak álom volt.. huh..huh..huh - fújtam ki magam. Azt hittem ez is megtörtént. WonHo rákérdezett, persze én elmeséltem neki, mivel nem tudtam volna mással megosztani, amikor befejeztem elkezdett nevetni. 

- Figyelj, azt mondtad álljak le... leálltam.. nyugodj már meg - csókolt meg. 

- Ez nem vicces - keltem ki az ágyból. 

- De az... - akart volna vissza húzni, de nem sikerült neki. Haragudtam rá amiért kinevetett. De ez a reggeli csók... megtudnám szokni, csak sajnos... ez az úgy mondd..."együtt lét" nem hiszem, hogy menni fog nekünk. Ahogy ismerem WonHo-t. 

Visszabaktattam a szobámba, mikor is megláttam, hogy WonHo éppen magát kényeztetni... vagy is... kényeztette. Ijedten kaptam a kezem elé, majd felkiáltottam ; - WONHO, TE MI A FENÉT CSINÁLTÁL?! - kérdeztem dühösen, félve, és az se érdekelt, ha ez kihallatszik az utcára. Soha nem ordítottam még ekkorát, mint most. WonHo gyorsan magára húzta a takarót, s elkezdett motyogni valamit, de nem értettem. 

- Ugye pont végeztél? - kérdeztem, miközben kilestem szemeim közül. 

- Igen - morogta. 

- Oké.. 

Hallottam, hogy csengettek, de nem nagyon foglalkoztam vele. Biztos anyuhoz jöttek.~

Elkezdtem mindent össze- vissza dobálni ki a gardróbomból, nem tudtam mit vegyek fel, hiszen én este WonHo-val megyek a Han folyóra. Lehet már el is felejtette!? ~ Szomorúan folytattam a pakolászást, míg WonHo kikelt az ágyból, de már fel volt öltözve. Oda jött hozzám, s hátulról átölelt. 

- Köszönöm - morogta a nyakamba. 

- Még is mit? - néztem értetlenül magam elé.

- Hogy adsz egy esélyt... remélem estére kicsíped magad - paskolta meg a hátsóm, mire csak kuncogtam egyet. Még sem felejtette el... Örültem meg magamnak. 

Ekkor kopogtak. 

- Egy pillanat - kiáltott ki WonHo. Hirtelen tapadt ajkaimra, de csak pár másodpercig, mivel még mindig vártak ránk. 

- Úgy levenném most rólad ezt az egy- két ruhát - kezdte el lehúzni a pántos felsőmet. 

- WonHo - néztem rá szúrósan. 

- Jó, hagyom - mondta sértődötten. 

Nem volt időm most vele foglalkozni és a hisztijével. Nagy lendülettel nyitottam ajtót. Teljesen letaglóztam, mikor megláttam rég látott ismerőseimet. 

Tudtam, hogy WonHo még mindig haragszik, ezért is mondta azt amit. ; - WooHee, meséld el mit álmodtál - nézett rám WonHo egy perverz mosoly kíséretében. 

Szúrósan néztem rá, de ő csak vállat vont. 

- Na, mit? - támadtak le egyszerre. 

- Egy tepsin repültem - vontam vállat. 

- Ennyi?! 

- Aha - vontam vállat. 

Még beszélgettünk, majd úgy döntöttek, hogy mennek, mivel így is még van egy- két dolguk. Kiakartam őket kísérni, de azt mondták, hogy kitalálnak maguk is, ne fáradjak. Így a szobaajtóban még egy nagy ölelést adtunk egymásnak, majd elmentek. 

- Miért hoztad fel az álmom?! - néztem rá szúrósan. 

- Mert haragszom rád - duzzogott. 

- De már elmentek - mutogattam össze-vissza, mint egy őrült. 

- Tudom - tápászkodott fel az ágyról, majd oda jött hozzám - öltözz fel valami dögösen, mivel kezd esteledni és előtte még elszeretnélek vinni egy bárba - simított végig arcomon. 

- R..Rendben - motyogtam, majd a kiválasztott ruhát magamra vettem.

 Hajam begöndörítettem, s egy elég szexi sminket tettem fel. Remélem ez elég jó lesz Mr. Shin-ek.~ Dönnyögtem magamban. 

Mikor kimentem a szobába már teljesen sötét volt. 

- Pedig nem is készülődtem sokáig - tűnődtem el. 

- Csak 1,5 órát - motyogta WonHo a hátam mögül - nagyon csinos vagy - fogta meg a kezem. 

- Köszönöm, te is jól festesz - mosolyogtam rá. 

Nem mondott semmit csak bólintott, majd kéz a kézben, leindultunk a lépcsőn. WonHo beszólt anyuéknak, hogy elmegyünk, majd jövünk. 

WonHo-n egy Kék/fehér felső volt, rajta egy kék dzsekivel, plusz egy sötét farmer. Nem csípte ki magát, de így is észvesztően jól nézett ki. 

Mellette úgy éreztem magam mintha kicsit sok lennék. Hál' istennek nem magas sarkút vettem fel, hanem egy kis tutyit. Ami a ruhához illett. 

WonHo férfias parfümje teljesen elkábított míg a bárhoz értünk. 

- Megjöttünk - mosolygott. 

- De amúgy.. mért jöttünk ide?! 

- Hogy mielőtt elmegyünk a folyó partra, megadjuk a kezdő löketet - kuncogott.

Még mindig nem értettem mit mondd, de mikor beértünk, és egyből a bárpult felé mentünk, minden leesett. Most komolyan inni akar?! Engem gyorsan ki üt a pia, és nem megy ki belőlem gyorsan! 

Féltem, hogy nem fogom tudni magam kontrollálni.

1 óra múlva már a Han folyónál voltunk, de én alig bírtam menni. WonHo még tudott menni, de beszélni már alig. Egész este egymáshoz se értünk, kéz fogáson kívül. Egy csók se volt. Amit furáltam. 

- Menjünk... - ragadta meg a karom. 

- Még is hovvvvá?! - néztem rá értetlenül.

- Ma egy hotelben alszunk - nyöszörögte ki. 

- Mi?! Mért?! - én is elég érdekesen beszéltem. 

- Csak - vont vállat. Az alkohol hatása miatt vagy sem.. nem tudom, de beadtam a derekam. A folyótól nem messze volt a hotel. Nem volt jó ötlet ilyen állapotba odaállítani, de amint láttam WonHo az út folyamán kijózanodott, de én egyáltalán nem. Bejelentkeztünk, majd mikor megkaptuk a kulcsokat felmentünk a szobába. Szinte egyből hívta a szobapincért, hogy hozzanak nekünk bort. 

Körülbelül 5 perc után, már azt iszogattunk. Én még jobban oda volt mint előtte, és a meleg hatására WonHo megint csak jól érezhette magát. 

Egyik pillanatról a másikra ledöntött az ágyra, majd megcsókolt. Annyira jól esett. WonHo benyúlt ruhám alá, és elkezdte simogatni a hasamat, majd a keze a mellemig vándorolt. Közben áttért a csókkal a nyakamra, kulcscsontomra. Én csak jól esően hümmögtem míg ő "dolgozott".  

Aztán egy másodperc múlva már nem volt rajtam a szép kis ruhácska, hanem a földön hevert. WonHo kibújtatott a melltartómból, majd melleimet vette kezelésbe. Hirtelen jött érzéstől nyögtem egy kicsit. 

- W..WonHo... - szorítottam meg a lepedőt. 

Nem válaszolt, csak tovább munkálkodott. 

WonHo P.o.V.~

Tudtam, hogy ez neki az első, így azt akartam, hogy élvezze. Lehet, hogy holnap nem fog rá emlékezni, és nagy köcsögség volt előtte inni, de így legalább nem szégyenlős, és én sem leszek az. 

Mikor mellbimbói eléggé ágaskodtak akkor úgy döntöttem, hogy hasfalát fogom puszikkal ellepni. Hirteln húzott fel magához majd bújtatott ki felsőmből. Na, most beindult a kiscica.~ Igeeen bébii.! ~ örültem magamba, mint egy fogyatékos. 

Gyorsan csatolta ki övem, majd húzta le rólam a nadrágot. A boxert rajtam hagyta, hogy attól, majd később szabadít meg. 

Újra rátértem hasfalára, majd egyre lejjebb mentem. Bugyija szélénél megálltam, s kikerültem azt, majd inkább áttértem belső combjára, hogy ott kényeztessem, de szinte egyből felnyögött. Ekkor tudatosul bennem, hogy mi mit is csinálunk éppen. Hirtelen ültem fel, majd néztem rá. Ő csak szúrós pillantással illetett, majd megszólalt. 

- Most mi vaan? - kezdett el hisztizni. 

- Biztos, hogy akarod? - bólintott, ezért feltettem neki még egy kérdést - Holnap nem fogsz agyon ütni? - megint bólintott. Csak ennyit akartam tudni. Visszatértem oda ahol az előbb voltam, majd lehúztam róla a bugyit. Óvatosan kezdtem el izgatni csiklóját. 

Már kezdtem unni ezért óvatosan belé vezettem egyik ujjam. Óvatos voltam, hiszen tudtam, hogy fáj neki. 

Éreztem, hogy egyre könnyebben csúszkál benne ujjam, így bevetettem még egyet. Ez most kicsit nehéz volt, de ahhoz képest könnyen magába fogadta két kis "pajtásom". Egyre nagyobbakat nyögött így tudtam, hogy tetszik neki. Már-már néha visított,mikor egy ollózó mozdulatot hajtottam végre. 

Hirtelen jött ötlettől vezérelve felült. 

- Mi a baj? - kérdeztem félve. 

- Én... még.. nem csináltam neked semmi jót... - motyogta lehajtott fejjel. 

- Még nincs vége az estének, és egyébként is... most én szeretnék örömet okozni neked, aztán lehet róla, szó, hogy te is kicsit kényeztetsz - mosolyogtam elégedetten. 

Láttam, hogy nem nagyon fogta fel, de bólintott, majd visszafeküdt. 

Letornáztam magamról a boxerem, lábait széjjelebb tettem, s elhelyezkedtem közötte. 

- Biztos, hogy akarod? - kérdeztem meg még utoljára.

- Ühüm - bólogatott.

- Rendben, de ha fáj.. szólj! - parancsoltam rá. Megint bólintott, majd óvatosan belé helyeztem merev férfiasságom. Centiről- centire "haladtam befelé", majd mikor teljesen benne voltam felsikoltott. Láttam szemében megcsillanni egy könnycseppet.

Egyből kiakartam húzódni belőle, de ő nem engedte. 

- Ez az első, ne csodálkozz, hogy kicsit fáj, de mindjárt megszokom - motyogta. 

- Ahh, rendben - adtam meg magam. Én tényleg nem akarok neki több fájdalmat okozni. Elég volt az... a... tudjátok mi.! 

Óvatosan kezdtem el benne mozogni, minden egyes lökésnél nagyobbakat nyögött. Bekövetkezett amitől féltem... elkezdett vérezni... Nem álltam meg, hiszen nem engedte, pedig megakartam. 

- WhonHooo ... gyhorsíths  - nyögte. 

Kérésének eleget téve gyorsítottam, de szinte egyből elélvezett. Én még löktem egy párat, hogy nekem is siker élményem legyen. Óvatosan kihúzódtam belőle, majd vártam, hogy légzésünk egyenletesé váljon. Aztán felkaptam a karomba és a szoba fürdőjébe siettem vele. Teste össze volt gubózódva és csak nyögdécselt. Gyorsan megmosdattam, majd magamat is lemostam. Rátekertem egy törölközőt, leültettem a fürdőben lévő kis székre. Amíg én hívtam a szobaszolgalatot, hogy át kéne cserélni az ágyneműt. 

Mikor mindennel megvoltunk WooHee-t visszaöltöztettem a fehérneműjébe, ráadtam a felsőm. Én visszahúztam a boxerem, majd adtam egy nagy csókot neki. 

- Köszönöm - suttogtam. Ő már békésen aludt. Tudtam, hogy holnap nagyon fájni fog mindene, de majd én segítek neki amiben csak lehet. 

WooHee P.o.V.~ 

Reggel hirtelen nyitottam ki szemeim, majd ültem fel, de azzal a lendülettel vissza is feküdtem. Nagyon szúrt a hasam!? Ijedten néztem körbe a hotelszobában, s mikor láttam, hogy a ruhám a földön és WonHo nadrágija is, majd az ő felsője rajtam, rajta pedig egy boxer még jobban megrémültem. 

Aztán kezdtek felelevenülni a tegnap esti dolgok. Omo... neeeeeeee!!!! majdnem elsírtam magam, de már ne tudtam mit tenni. Már értettem, hogy mért szúrt. 

De hirtelen beugrott, hogy én valamit beszéltem WonHo-val. 

"- Mi a baj? - kérdezte félve. 

- Én... még.. nem csináltam neked semmi jót... - motyogtam lehajtott fejjel. 

- Még nincs vége az estének, és egyébként is... most én szeretnék örömet okozni neked, aztán lehet róla, szó, hogy te is kicsit kényeztetsz - mosolyogta elégedetten. "

Én... még mindig nem csináltam semmit. Szegénykém ennyit megérdemelne. Csak talán nem ebben a helyzetben kéne, de most mindegy. Úgy is együtt vagyunk. Akkor mért ne. 

Nagy mosollyal az arcomon húzódtam le a takaró alá, majd kerestem meg "barátom" boxerét, s vettem elő "játékszerem". 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

OMG!!!!!!!!! életemben nem írtam ilyen szar +18-ast XD
Remélem azért tetszett nektek.^^ remélem a kövi ILYEN 

résznél már összeszedettebb leszek :D
Nos, ezek ellenére.. remélem mindenkinek tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET!! ERRE NAGYON KÉNE!!!!!
köszönöm.~
Bye♥