~34.rész~

        - Szóval.. mi lenne, ha....... segítenénk anyunak? - ajánlottam fel csillogó szemekkel. 
        - Mégpedig? - nézett rám értetlenül. 
        - Néha annyira bírom, azt a csöpp agyad... na, szerinted... hogy!? - néztem rá unottan. 
        - Figyelj, vagy elmagyarázod... vagy hagyjuk a fenébe - válaszolta kicsit bunkón. Nem esett jól, de próbáltam nem ügyet vetni rá. 
        - Jó. Nos, mivel nekem és neked is jó a kézügyességünk... mit szólnál hozzá, ha ..... mi csinálnánk meg a kicsi szobáját? - csillantak meg szemeim. 
        - Nincs kedvem rózsaszín szobát díszíteni, csillámpónikkal - nézett rám. Szemei arról árulkodtak, hogy tényleg nincs kedve olyan színű szobába belépni, és hercegnőket, meg lovakat rajzolni. 
        - Ki mondta, hogy azt kell? - megint egy érdekes fejet vágtam, mire megvonta a vállát. 
        - Senki, de egy kislánynak az a kedvence.. Barbi, Póni stb... - fintorgott.
        - Akkor most nem Barbi, Póni lesz, hanem... egy ... legyen mondjuk.. Narancssárga a szobája - ajánlottam fel.
        - Remek, az a kedvenc színem - mosolygott.
        - Na, látod - veregettem hátba - na, akkor... a szoba szín meg van... és milyen minta legyen rajta? - tudakoltam. 
        - Mondjuk csinálhatnánk rá... feketével.. valami kis mintát.. - ajánlotta fel. 
        - És még is milyen mintát? - kérdeztem. 
        - Legyeeeeeeeen ... öm.... egy naaagy fa - mosolygott.
        - Rendben, de akkor virágozzon.. vagy tudod mit? - néztem rá nagy mosollyal. 
        - Na, mondd - mosolyodott el ő is. 
        - Ugye négy fal van. Mi lenne, ha felrajzolnánk a falra más-más színekkel a fákat és aláírnánk az évszakokat? - vigyorogtam - remélem érted miről beszélek. 
        - Igen, értem. Ez tök jó ötlet - kicsit meglepődtem vidámságán, de most kivételesen nem zavart.
        - Na, miről beszéltek? - jött oda hozzánk anyu.  Mind a két kezében volt szatyor. Az egyik kék a másik rózsaszín volt. 
        - Mért nem tudták egybe rakni a ruhákat? - mutattam a szatyrokra.
        - Vagy ha nem is egybe, akkor egyforma színű szatyorba - mutatott ő is arra amire én. 
        - Nekem így jobban tetszik, na gyertek menjünk haza - mosolygott.
        - Miket vettél? - mentünk utána.
        - Majd meglátjátok - nézett hátra ránk, mivel mi kicsit lemaradtunk.
        - Oh, anyu, menj csak haza... nekünk még dolgunk van - mosolyogtam rá.
        - Rendben, de siessetek haza, mert a vacsi a kedvenced lesz. 
        - Oké. Szia - intettünk neki, majd elindultunk a festékbolt felé. 


        - Te, hallod....  nekem anyu kezd egyre furcsább lenni - böktem meg a hasát, miközben haza fele mentünk.
        - Nekem is - fintorgott.
        - Na, mindegy... este neki állunk... addig tüntessük el a cuccokat - morogtam.
        - Oké.. és amúgy.. berendezni is mi fogjuk? - kérdezte, miközben már a kapunk mentünk be. Ügyeltünk arra, hogy senki ne lásson meg minket, majd lementünk a pincébe. Nem nagyon szerettem azt a helyet a történtek óta, de most mindegy. 
        - Igen, minden bent van a szobába, szóval.... - magyaráztam. 
        - Okés - pakoltuk el a cuccokat egy eldugottabb helyre. A fekete festékből az lett, hogy szinte semmi. Minden színből vettünk, hogy feltudjuk festeni a falra rendesen a dolgokat. 

***

Vacsi után anyuék elmentek lepihenni, mi pedig úgy csináltunk mintha a mi szobánkba mennénk, aztán gyorsan irányt változtattunk, amint meghallottuk, hogy anyuék szobája becsukódott, s bementünk. 
        - Te, hallod... mért van itt két pelenkázó és két kis ágy? - nézett rám döbbenten WonHo.
        - Jó kérdés - lepődtem meg én is. 
        - Ott a szőnyeg a sarokba - mutatott a felállított szőnyegre. 
        - Asszem... hosszú este elé nézünk - sóhajtottam fájdalmasan. 
        - Meghiszem azt. Na, menjünk le a cuccokért - akart volna kiindulni, de megállítottam.
        - Már felhoztam - mutattam a szobánk felé, fejemmel. 
        - Akkor át hozom - mondta, majd el is tűnt. 
Én addig leültem a hideg földre, s gondolkodtam. 
Megint az van mint rég. Eddig gyilkoltuk egymást, s most megint kezdünk kedvesek lenni egymással. Be kell valljam, félek. Nagyon is. 
Nem akarok megint abba a hibába esni mint 4 hónappal ezelőtt. Elég volt, hogy azt hittük terhes vagyok, de hál' istennek nem. 
Az érzéseim semmit nem változtak, csak leplezem őket. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön.! Még magam sem ismerem be, csak néha. Boomie és Seung azóta egy párt alkotnak, persze... szinte minden héten össze vesznek valami kis hülyeségen, és én mindig akkor vagyok ott. Szóval, bearanyozzák a napomat, mikor rajtuk nevetek, és mikor egyszerre rám néznek dühösen. A nap csúcspontja. 

Gondolat menetemből az ajtó csapódása zökkentett ki. 
        - Megjöttem.
        - Hallom - álltam fel, leporoltam magam - na, kezdjünk neki - mosolyogtam. Mind a ketten "munkás" ruhában voltunk.. azaz.. olyan ruhában amit nem sajnáltunk összefestékezni. 
Először mindent a szoba közepére pakoltunk, persze a lehető leghalkabban. Miután ezekkel végeztünk nekiálltunk a festésnek, mivel nem voltak repedések a falon, se sehol, így nem kellett újra vakolni... se semmi. De mázlink van!
Két henger volt, így egyszerűbb volt. 
1 óra múlva, már a narancssárga festék már fent díszelgett a falon, és csak arra vártunk, hogy végre megszáradjon. 

        - VÉGRE! megszáradt! Na álljunk neki a díszítésnek.. melyikeket vállalod? - néztem rá. öm.. Nyár és Ősz - motyogta.
- Oké. Enyém a Tavasz és a Tél - álltam a falhoz, majd belemártottam az ecsetet. 
Mondhatom, nem kis munka ezt fel festeni a falra. 

*****

        - Kész, ennyi... hulla vagyok - morogta WonHo álmosan. 
        - Nekem is, de már csak a szobát kell berendezni... ne hisztizz már!! - néztem rá. 
        - Jó, de siessünk - dünnyögött. 
Ledöntöttük a szőnyeget, majd kicsavartuk, de kicsit meglepődtünk, mikor egy autós és egy herceg nős szőnyeg volt. 
        - EZ meg mi!? - mutattam az autósra.
        - Én nem tudom - vont vállat. 
        - Na, mindegy.. csináljuk meg ezt az izét.


A szoba teljes díszben volt. Nem tudtuk mire vélni ezeket a dolgokat, így úgy döntöttünk, hogy a szoba egy sarkába tettük a kocsis kis szőnyeget... és oda pakoltunk mindenből egy darabot. Szekrény, Ágy, Pelenkázó. A másik oldalra ugyan ez, csak hercegnős szőnyeggel. 
        - Milyen otthonos - mosolygott.
        - Már csak ezt kell feltegyem - mutattam a kezemben lévő díszre, ami a lámpára való. 
Még jó, hogy volt bent egy szék, arra felálltam, majd elkezdtem vele próbálkozni, de nem akart sikerülni, majd mikor végre feltettem, hirtelen két kart éreztem meg hasamnál. WonHo volt az, és épp engem ölelt. Nagy szemekkel néztem rá, miközben figyeltem, hogy mit csinál. 
        - W..Wonho - dadogtam.
        - Csak még egy kicsit - suttogta. 
Nem mondtam semmit, csak hagytam, hogy így "álljunk" még pát percig, majd elengedett. Én még feltettem az ablak matricákat az ablakra, ami a szoba közepén volt. Úgy ismerem ezt a szobát mint a tenyeremet, de most sokkal másabb volt. Olyan.. gyerekes. 
        - Na, menjünk aludni.
        - Mennyi az idő? - kérdeztem.
        - Fél 3.
        - Hajnali? - úgy meglepődtem, hogy majdnem kiestem a számon. 
        - Ja. 
        - Ez költői kérdés volt - motyogtam, majd elindultunk a szobába. Ledobtam a kantáros kis nadrágomat, majd bebújtam az ágyba.
Hirtelen süppedt meg mellettem az ágy, majd mikor kinyitottam volna a szemem, valaki betakarta.

Szobákról képek..~ Mármint... ilyen féle festmények voltak a falon.~
A hangulok a képek alján azért vannak mert a falon lévő festményeken is ott vannak. :) 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nem a legjobb rész :S
kicsit összecsapott, de na:$
remélem azért tetszett *-*
VÉLEMÉNYEKET! :DD
Köszi♥
Bye♥