~29.rész~

Teljesen összezavarodtam. Már nem tudtam, hogy mi van velem. WonHo túlságosan meglepett a kérdésével. Az eszem azt mondta, ne!, de a szívem, mást mondott... teljesen mást. Nem tudtam eldönteni, hogy most mit tegyek. 
Végül bólintottam egyet. WonHo arcán egy nagy mosoly terült el, ezt onnan láttam, hogy pont belehajolt a old fénybe. 
- Köszönöm - csókolt meg - köszönöm, köszönöm, köszönöm - minden "köszönöm" után egy puszit adott, de mindig máshová. Én csak mosolyogtam, majd figyeltem, hogy mit ügyködik. 
Hirtelen éreztem meg egy kezet a nadrágomnál matatni. 
- WonHo, mit csinálsz?! - kérdeztem megrémülve.
- Köszönetet mondok - suttogta. 
- De... ne... kérlek... - estem pánikba. Nekem ez lenne az első.. Hozzám még egy fiú sem ért... én... én.. félek..! Hiába nem mondtam ki hangosan ugyan úgy féltem, mintha ki mondtam volna. WonHo tudta, hogy én még soha... szóval.. soha nem érintkeztem fiúval, ő még is ezt csinálja. 
- Azt szeretném, ha neked én lennék az első.. - motyogta, közben lehúzta nadrágom, majd bugyin keresztül simított végig szeméremdombomon. 
- De... .de...de... kérlek... ó..óvatos...an.. - adtam be végül a derekam. 
- Ígérem, vigyázok rád - kúszott fel hozzám, s megcsókolt. 
Mikor bugyimat akarta lehúzni megállítottam. 
- Ez nem jó ötlet... én... inkább megyek az ágyamba... - húztam fel a nadrágom, s akartam volna kiszállni az ágyból mikor WonHo vissza húzott. 
- Akkor legalább aludj velem.... 
- Rendben... 
WonHo átkarolta a derekam, én is így tettem, majd vártuk, hogy eljöjjön értünk az álom manó, de nem akart jönni,mivel délután aludtunk most fel voltunk pörögve. 

- Tudsz aludni? - kérdezte WonHo körülbelül egy óra múlva. 
- Nem - motyogtam unottan. 
- Köszönöm, hogy adtál egy esélyt... ígérem bebizonyítom - morogta nyakamba. 
- hmm - mosolyodtam el. 
Szemeim kezdtek elnehezedni a nagy semmittevésbe így 5 perc múlva én már álom világba repültem. 
Az álmomban tepsin repültem és elég érdekes dolgokat csináltam még. Borzasztó egy álom volt. Soha többé nem szeretnék ilyen baromságot álmodni. 

Reggel arra keltem, hogy testem megremeg, majd nyögök egy nagyot. Hirtelen nyitom ki szemeim, majd WonHo-ra nézek. 

Boomie P.o.V.~ 

Mostanában nagyon keveset beszélek WooHee-vel, aminek meg van az oka. WonHo nagyon ijesztő. Nem nagyon szeretnék vele egy légkörben lenni. Unottan sétálgattam az utcán mikor találkoztam HyunSeung-al. A buli óta nem beszéltünk egymással. Lehet ő nem emlékszik semmire, de én igen. Mindenre! Tisztán! 
- Szia - köszönt mosolyogva. 
- Merre mész? 
- Épp haza indultam, nincs kedved felugrani? - kérdezte mosolyogva.
- De... legalább megbeszélünk pár dolgot - mosolyogtam kicsit sem kedvesen. 
- Mi a baj? Történt valami? - kérdezte egyből. 
- Ezek szerint tényleg nem emlékszik - suttogtam magamnak, de ő még így is meghallotta. 
- Mire nem emlékszem? 
- Majd nálad megbeszéljük - veregettem vállba. 
- Hát, jó.. - zártuk le a beszélgetést majd unottan sétáltunk tovább.

HyunSeung kiment a konyhába, hogy hozzon egy pohár vizet nekem. Addig én átgondoltam amit mondani szeretnék neki. 
- Nos, mi az amire nem emlékszem? 
- Amikor a bulid volt - kortyoltam bele a vízbe. 
- Igen? 
- Akkor.. t..te .. engem... megcsókoltál - az utolsó szót halkan mondtam. 
- HOGY MI!? - szegénykém úgy meglepődött, hogy majdnem kiesett a száján. 
- Jól hallottad, de ezek szerint nem emlékszel rá - vigyorogtam rá. 
- Ne haragudj! Kérlek! - nézett mélyen a szemembe - te is tudod, hogy ha józan vagyok, akkor nem teszek ilyet, hiszen a legjobb barátom vagy. 
Hittem neki, hiszen igaza van. 
- Amúgy mizu veled és WooHee-vel? 
- Hát, tudod, az az igazság, hogy .............. - és mindent elmeséltem neki ami eddig történt. 
- Azt a... -csak ennyit bírt könygni - szegénykém. És nincs kedved elmenni és meglátogatni?
- Ami az illeti, de - mosolyogtam. 
- Akkor menjünk együtt, én is már rég láttam - sóhajtott. 
- Rendben -mosolyogtam. 
Letettem az üres poharat a nappaliban lévő kis asztalra, majd el is indultunk. 
Mikor a házhoz értünk beakartunk csengetni, de hallottunk egy nagy ordibálást az emeletről. Így kihallatszik?! Te jó isten. 
- WONHO, TE MI A FENÉT CSINÁLTÁL?! - hallottam meg barátnőm ideges hangját. 
- mindig gyilkolják egymást - kérdezte félve Seung. 
- Aha - vontam vállat. 
- Még azok után is!? - lepődött meg. 
- Ezek szerint... na, de csöngessünk már. 
HyunSeung rátette a kezét a csengőre, majd megnyomta. 
- Megyek már - hallottam meg WooHee anyukájának a hangját - oh, Boomie - mosolygott. 
- Jó napot- hajoltam meg. 
- és ő kicsoda? a Fiúd? - kérdezte nagy mosollyal az arcán. 
- Neeeem, csak barátok vagyunk - jöttem zavarba. 
- Értem, gyertek beljebb - nyitotta ki az ajtót -mindjárt szólok WooHee-nek, de amint hallom megint veszekszenek - sóhajtott fájdalmasan. 
- Ne aggódjon, ha megszületik a pici nem hiszem, hogy veszekedni fognak - biztattam - amúgy ... nagyon szépen nő a pocakja - hajtottam le a fejem. 
- Remélem is ... Ohóó.. köszönöm - kuncogott rajtam. Annyira zavarban voltam, nem tudom, hogy mért. Lehet HyunSeung miatt?! 
- Na, szólok neki - akart volna felmenni, de utána szóltam. 
- Hagyja csak, majd mi felmegyünk - mosolyogtam. 
- Jaj, rendben. 
Ezzel ő elment, mi pedig felmentünk a lépcsőn bekopogtunk az ajtón, majd mikor hallottam, WonHo-t, hogy "egy pillanat" akkor vártunk, majd egy meglepett WooHee nyitott ajtót. 
- Omo.. sziasztok - köszönt, még mindig kicsit le volt döbbenve - mi a helyzet? - kérdezte miközben beengedett minket. 
- Semmi csak gondoltuk meglátogatunk titeket... azaz téged - köszörültem meg torkom. 
- Bocsi a kupiért... épp ... hagyjuk - legyintett - WonHo, kimennél? - nézett rá szúrós szemekkel. 
- Nem - vont vállat, majd vissza feküdt az előbb említett az ágyába. 
- Min kaptatok így össze? - kérdeztem félve. 
- Majd elmesélem. 
- WooHee, anyukád nagyon aranyos... képzeld... azt hitte én és Bom együtt vagyunk - közölte zavartan Seung. 
- oh... - csak ennyit tudott kimondani barátnőm. 
- WooHee, meséld el mit álmodtál - nézett rá WonHo egy perverz mosoly kíséretében. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Boomie.~♥♥*-*

NA, ez borzalmas rész lett XD
Remélem azért tetszett.^^
Véleményeket.^^
Bye♥