~26.rész~

Mikor teljesen tudatosult bennem, hogy még is hol a fenében vagyok el szomorodtam. A régi próbaterembe voltam. A próbateremben égett a lámpa így félve, de oda mentem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd belestem rajta. Sunwoong volt ott, éppenséggel halálra táncolta magát. Látszott rajta, hogy nem nyugodt. 



Aztán egyik percről a másikra odament a magnóhoz, kikapcsolta, majd dühösen levágódott a földre, s elfeküdt azon. Dühösen fogta meg fejét, s látszott, hogy nagyon gondolkozik valamin. 



















- Mindent elrontottam, minek ismertelek meg WooHee-ssi?! - kérdezte magától. 
Szóval én vagyok a baj? ~ folyt le egy könnycsepp az arcomon. Sunwoong-ot a legjobb barátomnak tekintettem, de most már mindegy. 
- WooHee-sii, mért teszed ezt velem?! Szállj ki a fejemből! - dühöngött.
- Rendben van - szólaltam meg, mire odakapta a fejét, de én nem foglalkoztam vele. Elmentem... vagy is.. futottam. Nem akartam vele beszélni. Most már tudja, hogy nem kell a segítsége. 

Otthon WonHo mikor meglátott egyből biccentett a fejével, hogy menjek fel, beszélni akar velem. Én csak vállat vontam, majd miután beköszöntem anyuéknak a szobájukba felmentem az emeletre ahová "hívattak." 
- Mondd - tettem karba a kezem. 
- Tudom, hogy nem vagytok együtt. 
- Mi?! - Először nem esett le, hogy miről beszél aztán PAFF mint akit fejbe vágtak úgy esett le a tantusz - ezt meg honnét veszed!? - kérdeztem ölbe tett karokkal, miközben leültem az ágyam szélére. 
- Az most mindegy, csak tudom - mosolygott elégedetten. 
- Akkor rosszul tudod - motyogtam. 
- WooHee, ne hazudj nekem! - szólt rám erőteljesen. 
- Nem hazudok! - álltam fel dühösen. 
- De igen! - jött közelebb hozzám. Testünk szinte összesimult olyan közel volt hozzám, de nem léptem hátra, és még a szemkontaktust is tartottam. Megmutatom, hogy nem vagyok gyáva! 
- Biztos vagy benne, hogy tovább hazudsz? - kérdezte majd kezét rátette derekamra, és ha ennél jobban lehetett még közelebb húzott magához. Kíváncsi volt, hogy mikor állítom meg, de nem csináltam semmit, csak tűrtem. 
- Nem hazudok, de ahogy érzed - vontam vállat, majd mikor közelebb hajolt, megakart csókolni, de pont kopogtak. 
- Ezt megszívtad - löktem le az ágyamra büszke vigyorral arcomon nyitottam ki a szoba ajtót, ahol Mr.Shin állt. 
- WooHee, gyere egy kicsit - megrémültem. 
Félve bólintottam, majd követtem le a szobába ahol anyu feküdt. A pocakja egyre nagyobb lesz aminek nagyon örülök. 
- Valami baj van? - kérdeztem félve.
- Nem dehogyis, csak először veled szeretnénk közölni a hírt, mivel tudom, hogy WonHo kifog bukni, szeretnélek megkérni, hogy segíts nekem. 
- Rendben, de mondjátok már. Appa, legalább te - néztem rá. 
- Mivel már mi is jó régóta vagyunk együtt, és már közös gyerekünk is lesz, arra gondoltam, hogy megkérem anyád kezét, de nagyon kis esküvő lenne... te, én, WonHom anyád és Boomie... meg SunWo.. - itt közbe vágtam. 
- Rendben, de én és SunWoong már nem vagyunk együtt - motyogtam. 
- Hogy micsoda?! - kelt fel anyám az ágyról. 
- Tudod, keveset találkozunk, és ez nem egészséges egy kapcsolatban - füllentettem. 
- Értem, de ne légy szomorú - simított végig karomon anyám. 
- Nem vagyok az, nyugi - mosolyogtam - viszont... az esküvőre visszatérve. 
- MILYEN ESKÜVŐ?! - robbantott be a szobába WonHo. 
Mindenki ijedten kapta felé a fejét, s csak bámultunk rá, mint borjú az új kapura.
Nem így kell megtudnia, mert nagyon nagy hisztit csap le akkor, én pedig nem szeretnék, most vitát.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
na, ezt még megszültem magamból.xD
Nos, csak azért írtam meg, mert..><
mert.. ma.. egy különleges nap van.^^ (az én számomra.)
és, hogy érezzétek mennyire szeretlek titeket, de
mostantól nem lesz.>< csak ... 2 hét után.. vagy kicsit előbb. :D
remélem tetszett^^
VÉLEMÉNYEKET.! :D
Bye♥