~25.rész~

- M..MiSoon?! Te mit keresel itt? Ez az apám esküvője - néztem rá ferdén. 
- Ugyebár... WonHo is meg van hívva, és én engem hívott el magával, nem tudtam, hogy te ebben a szobában van - nézett rám. 
- Aha, remek, ha most megbocsájtasz... én mennék - akartam volna elmenni mellette, de megfogta a csuklómat. 
- Jobb ha távol tartod magad Oppa-tól, nem érdekel, hogy egy házban laktok. Így se úgy se akarna tőled semmit, mivel.... - elharapta mondandóját, majd folytatta -  tudod te.
 - Persze, hogy tudom! nem vagyok hülye, de ne vágd a fejemhez. Te csak azért voltál az nap az ágyában, mert nem tudott mást megfektetni. Nem sajnállak drágám, viszont, szerintem nekem ne akarj megmondani semmit, mivel te is csak egy vagy a sok közül - kacsintottam. 
- Egy a sok közül? Pont te beszélsz? - nézett végig rajtam. 
- Én nem állok a sorban, már kiléptem onnan - ezzel elmentem. 
Nem érdekelt, semmi csak, hogy végre elmehessek a közeléből. Ekkora egy kis cafkát... UTÁLOM! 
Dühösen totyogtam a hosszú folyosón, mikor hirtelen neki mentem valakinek. 
- Oh.. elnézést - hajoltam meg, de nem néztem meg az illető arcát, csak nagy hajlongások közepette elmentem mellette, vagy is... mentem volna, ha utánam nem szól.
- WooHee- ssi - kuncogott rajtam az illető. Egyből megfordultam tengelyem körül, s szembe találtam magam az egyik rég látott ismerősömmel. 

SunWoong P.o.V.~

Meglepetésemre WonHo volt az öltözőbe, aki egyből megfordult, mikor észrevette, hogy kinyílt az ajtó. 
- SunWoong? Micsoda meglepetés - jött közelebb hozzám, egy sunyi mosollyal. 
- Ja, hali.. - fintorogtam. 
- Az mi? - bökött az öltönyömre. 
- Nem mindegy? - ezzel elvágtáztam, hogy keressek egy másik öltözőt.
Amit nagy keresgélések után, végre találtam. 
Gyorsan felvettem a barackszínű kis öltönyömet, s már futottam is, hogy megkeressem WooHee-t.
Sikeresen nekem jött egy jól öltözött kis koszorúslány, de mikor megszólalt egyből felismertem. 
- WooHee-sii - kuncogtam rajta, mivel úgy hajolgatott mint akinek valami baj van a gerincével. 



- S..SunWoong - fordult meg tengelye körül, majd magas sarkújában odatopogott hozzám és akkora pofont lekevert, hogy majdnem elestem. 
- Te ... tökfej - ölelt meg, fejét belefúrta mellkasomba. 
Végre megint a karjaim között tudhatom! Isteneeem..~~
- Ne haragudj, hogy nem jelentkeztek több mint egy hónapja, látom már felépültél szinte teljesen - temettem fejem vállába. 
- Igen, most már minden oké - tolt el magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni - Tudod, hogy egy nagy tökfej vagy? - nézett rám rezzenéstelen arccal. Kicsit megijedtem, de elnevette magát - látnod kellett volna a fejed - mutogatott vihogva rám. 
- Te kis - rántottam közel magamhoz, majd megöleltem. 
Épp ekkor fordult ki a sarkon WonHo és a suli menő csaja MiSoon. WonHo döbbent szemekkel nézett ránk, de WooHee nem vette őket észre így oda súgtam neki.
- WooHee, itt van WonHo és MiSoong - suttogtam, olyan volt mintha valami nagyon durvát mondanék, szándékosan úgy súgtam. 
- Tényleg? Ők úgy tudják, hogy mi... izé.. öm.. - kezdett el dadogni.
- Nyugi, segítek - húztam fél mosolyra arcom. 
- Köszönöm - lehelte, majd abban a pillanatban egy hosszú puszit nyomtam a szájára. A pusziból pedig egy kisebb csók lett. 
Hirtelen WonHo megköszörülte a torkát. 
- Sziasztok - köszönt, a mosolya nem igazi volt, ezt még egy vadidegen is látta volna.
- Helo - köszöntünk egyszerre WooHee-vel. 
- WooHee, nem is mesélted, hogy van barátod - tettette a hülyét MiSoon, mint mindig is.
- Most már tudod, de mi most megyünk, gyere drágám - fogtam meg a kezét WooHee-nek, és elmentünk onnan mivel lassan kezdődött a ceremónia. 


Az esküvő után WooHee felhúzta a sulis egyenruháját mivel ma még be megy a suliba, hogy szóljon holnap már megy. 
Kint az öltöző előtt vártam rá, míg nem nyílt az ajtó. Még így is gyönyörű volt. 
A sminkjét lemosta, haját pedig összefogta. 
- Mehetünk? - kérdeztem, miközben ellöktem magam az ajtófélfától. 
- Igen - bólintott. 
Megfogtam a kezét, s elindultunk a suli felé. 

A suliban ugyan úgy folyt a tanítás, de pont szünet volt, így mindenki minket nézett, hogy ki vagyok és mért fogom WooHee kezét, de hidegen hagyott. 



- Innen már nem kísérlek tovább, nem szeretném ha az igazgató még véletlenül is rá jönne, hogy én voltam Irene - húztam el a számat mikor megálltunk. 
- Oh, rendben - látszott rajta, hogy nem örül neki. 

- Ugye nem haragszol? - döntöttem kicsit oldalra fejem, hogy láthassam még jobban arcát. 



- N..Nem.. - dadogott. Láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát ezért odahúztam magamhoz és megöleltem. 



Hidd el WooHee, így lesz mind a kettőnknek a legjobb. Ha nem találkozunk, és elfejeltük egymást. Nem szeretném, ha szenvednél. Minden hónapban legalább egyszer meglátogatlak. Ilyen kis meglepetés leszek, nem fogod tudni mikor jelenek meg. A telefont nem veszem fel, nem fogok életjelet adni magamról.~ 
Tudom, ha találkozunk, majd mindig megkapom a nagy fejmosást, de nem érdekel.~

Ezzel a gondolattal öleltem őt, majd megszólaltam.
- Most megyek, majd még látjuk egymást. 



- Hm.. rendben... Vigyázz magadra! - erőltetett magára egy mosolyt. 



Gyorsan közel hajoltam hozzá, ő lehunyta szemeit.



Majd mikor ott voltam, hogy na, megcsókolom kinyitottam szemeim, elfordítottam fejem, s érdekesen néztem rá. 

- Akkor... szia - intettem neki, majd elmentem. 

WooHee P.o.V.~

Tényleg elment. Megint magamra hagyott, de most már van egy barátnőm akinek bármit elmondhatok. Teljesen elment a kedvem, hogy szóljak az igazgatónak, ezért megfogtam magam és haza ballagtam. Megint a sírás fojtogatott, de nem szabadott elérzékenyüljek. Nem. Megígértem, hogy nem leszek szomorú.! 
- SunWoong-ah, te tökfej - gördült le akaratlanul is egy könnycsepp az arcomon, de gyorsan letöröltem. Nem szerettem volna az utcán sírni. 
Lépteimet gyorsabbra vettem, de csak akkor vettem észre, hogy hol vagyok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bocsi, de a vége.. >< az.. :SS
Nem tudom mi van velem :S
Tiszta depi vagyok, és most így jött ki.xd
ezek ellenére remélem mindenkinek tetszett^^
VÉLEMÉNYEKET.~
Ja, és mostanában nem lesz rész :SS
Sorry :SS
Bye♥