~19.rész~

Nagy szemekkel figyeltünk apára, majd nagy nehezen kinyögtük, hogy... holnap. 

Nem tudjuk, hogy honnan jött pont az a nap, de legalább ugyan arra gondoltunk, s nem égtünk be. És most jön a csattanó. Apa megkérte SunWoong-ot, hogy töltse itt az estét, de ő visszautasította, mivel az újonnan debütált bandája már így is hiányolja. 

Minden megköszöntünk neki, majd ki kísértük, s távozott. 

- WooHee - szólított meg anyám - szeretnél ma egy szobán osztozkodni WonHo-val, vagy nem? - kérdezte félve. 

- Nyugi, ennél nagyobb baj már nem lehet - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Jó is, hogy mondod - akart elindulni apa a szobába, de elkaptam a karját. 

Kicsit fel szisszen-tettem , mivel nagyon fáj a kezem, de nem érdekelt most.

- Mi az, kicsim? - fordult felém.

- Hagyd... megérdemeltem! 

- Na, de... WooHee, még is nézz magadra.. mindenhol sebes vagy, így még az utcára sem mehetsz ki! - kezdett el érvelni, de én megráztam a fejem. 

- Hidd el, az nagyobb fájdalom lesz neki, hogy nem állok vele szóba .. és szerintem te sem fogsz vele mostanában nagyon beszélgetni vele - hajtottam le a fejem. 

- Az csak egy dolog, de ez nem állapot.. nézz már magadra - nézett rám könnyes szemekkel. 

- Nem érdekes - vontam vállat - hagyd csak - simogattam meg alkarját, majd nagy nehezen felmentem a lépcsőn, be a szobába. 

WonHo épp az Én ágyamon feküdt. 

- Khm... - köszörültem meg torkom, mire rám kapta fejét. Nagy szemekkel nézett rám. Szemeiben megbánást láttam, de hidegen hagyott. Az az érzés amit eddig iránta éreztem, minden... az szeretet volt, de az most átfordult dühbe, szomorúságba, megvetésbe. Nem érdekel, hogy mit csinál vagy mit nem, nem érdekel semmi ami hozzáköt. Nem volt elég, hogy ..... MiSoon.. és Ő... még... meg is vert.. jogosan, de egy lányt akkor sem szabad verni! Ha jót tesz, ha rosszat! Mindenki követ el hibákat, nemde?!

Kipattant az ágyamból, majd megigazította úgy, hogy egy ránc sem volt rajta. Megrántottam vállam, majd leakartam feküdni, de nem bírtam. Fájt a hasam is. Mindenem. Mozogni is alig bírtam, nemhogy leülni, lefeküdni. Mi lesz így a fürdéssel?! Jaj, asszem még sok mindennel fogok szenvedni. 

WonHo odasietett, majd segített lefeküdni. Betakargatott, de én csak ránéztem, majd mikor szólásra nyitotta volna formás ajkait elfordítottam fejem. Nem akartam vele beszélni. Most lehet csak azért csinálja ezeket, hogy ne legyen bűntudata, de kihasználom a kedvességét, ennyivel jön nekem.!Én már megfizettem azért a képért, most ő jön. 

- WooHee-ssi - szólított meg halkan. 

- Mondd - mondtam unottan. 

- Ne haragudj rám, csak.... - nem tudta tovább folytatni. Hallottam, hogy szipog. Lassan felé fordítottam fejem, majd megnéztem, hogy igaz-e amire gondolok. 

Igaz. WonHo könnyezett. Most éreztem, hogy úgy megbocsájtanék neki, de még mindig fájt, fájtak azok a szavak amiket akkor hozzám vágott ; " - Tudom, hogy féltékeny vagy. Ne tagadd! De biztos, hogy már te is odaadtad magad a kis SunWoong-nak, hiszen... olyan jól elvoltatok egymással, de most itt hagyott, mivel senkinek sem kellesz! Ahhoz túl csúnya vagy, s most már egy utolsó kis senki is... nem mintha eddig nem lettél volna az - mondta gúnyosan, fintorogva "

Ezek a szavak mély sebet hagytak bennem. Komolyan kinézné belőlem, hogy... én és SunWoong!? 

Bár, meghaltam volna azoktól az ütésektől, bár , ne kéne szenvednem, bár, tudnám, hogy mért nem utálom ezek után még mindig.! Nem tudom mi van velem, de egyszerűen nem tudom utálni, az eszem azt mondja, hogy utáljam, vessem meg, de a szívem... a szívem.. teljesen mást mondd. Amikor meglátom, vagy akárcsak a hangját hallom őrülten kezdi el pumpálni a vért ereimbe.  Minden percben képes lennék megcsókolni... DE! igen, az a fránya "de"... Még sem.. egy gonosz, nagy képű, arrogáns tökfejt, amiért mindig elszáll az iránta érzett szeretetem. 

- Tudod mit? - préselem ki a szavakat - felejtsük el - nézek mélyen a szemeibe. 

- Mi!? - néz rám meglepetten. 

- Jól hallottad - mosolyodtam rá - nincs értelme haragba lenni, megtörtént, nem tudok ellene mit tenni - vontam meg vállam egy picit, de csak óvatosan mert ott is fájt. 

- De... hát.. - tátotta el a száját.

Talán ő is rájött, hogy én nem olyan vagyok mint ő.. hanem teljesen más?! Sokkal nagyobb szívem van mint neki?! Jaj, bár csak így lenne. 

- Ne dadogj... inkább feküdj vissza - célozgattam a mellettem lévő helyre.

Nagyot sóhajtott, majd bebújt mellém. Éreztem, hogy kezét végig simítja enyémen, majd mikor a vágáshoz ért... feljajdultam. 

- B..Bocsánat - hallottam, hogy akadozva mondja ki a szavakat, mivel megijedt. 

WonHo P.o.V.~

Kicsit messzire mentem. Jó.. nagyon! Rohadtul megbántam, amit tettem. Nem kellett volna, de nagyon ideges lettem, WooHee remélem megbocsájt, ha nem ... akkor én felkötöm magam vagy nem tudom. Nagyon megbántam MINDENT! de már nem tudom visszapörgetni az időt. SAJNOS! 

Mikor befeküdtem mellé, s kezénél egy rossz ponthoz értem, majd felsóhajtott. Nagyon megijedtem. Nem akarok, szeretnék neki több fájdalmat okozni. Soha! 

Meg fogok változni, ez így nem mehet tovább, s míg ilyen állapotban van nekem mellette kell lennem, s ápolnom őt. Az anyjának elég nehézkes lesz, mivel a kicsire is sok figyelem kell, hiába nem született még meg. Nekik is segítek amiben csak lehet. 

Apám most biztos nagyon haragszik, nem értem, hogy még mért nem jött fel, s látta el a bajom, hogy mit képzelek magamról.. stb.. stb.. 

Arra lettem figyelmes, hogy WooHee lélegzetvételei egyenletesek. Elaludt. Annyira békésen aludt. Hogy bírtam neki ártani?! Egy ilyen gyönyörű lánynak! 

Óvatosan kikeltem mellőle, majd lebaktattam a lépcsőn, hogy megkapjam a fejmosást amit apám nekem tartogat. 

Lassan keltem ki mellőle, semmiképp nem szerettem volna, ha felkel. Halkan csuktam be az ajtót, majd csoszogtam le a lépcsőn. Apa a nappaliban olvasta a szokásos újságát, rám nézett majd vissza az újságra. Mi a fene!? 

- Szerencséd, hogy SunWoong adta azt az ütést - mondta komoran, majd letette az olvasmányt a kezéből, felkelt eddigi pozíciójából, majd odajött hozzám - ugye tudod, hogy nem azért nem adom vissza a dolgokat, mert nem szeretném , hanem mert WooHee megkért, hogy ne tegyem! - mondta. 

- H..hogy WooHee? - esett le az állam. 

Ennek a lánynak nagyon nagy szíve van, és én ... szörnyetegként viselkedtem vele. Istenem, de egy barom vagyok. 

- Igen, ő - mondta , majd elment.

- A..Apa - szóltam utána. 

- Mondd - fordult felém. 

- Hol.. v..van.. WooJung? - kérdeztem félve.

- Konyhában, ebédet csinál a lányának, mért? - kérdezte közömbösen. Fáj, hogy így viselkedett velem apám, de megértem. Én is így viselkednék. 

- Oké, köszi - ezzel becsoszogtam a konyhába. 

- W..WooJung .. - szólítottam meg félve. 

- Oh, WonHo - fordult felém nagy szemekkel. 

- Kérlek, ne haragudj rám - néztem rá könnyes szemekkel.

- WonHo-ah, ha a lányom nem haragszik, én ... én sem.. - mondta. 

- WooHee-vel beszéltem, de nem tudom, hogy mért ilyen kedves... hiszen... - haraptam alsó ajkamra, nem akartam róla beszélni. 

- Én mindig úgy neveltem, hogyha vele ellenségesek ő akkor is legyen kedves, ha tetszik, ha nem.. - mosolygott - különben is, ne nekem magyarázkodj hanem az apjának, ha 2 héten belül nem tűnnek el neki a horzsolások - motyogta.

- Mértis? - vontam fel a szemöldököm.

- WooHee lesz a koszorúslány az apja esküvőjén ... nem mesélte még? - nézett rám. 

- Öm.. nem.

- Na, most már tudod, viszont én megyek, felviszem neki ezt a kis ételt - akart volna elindulni, de megállítottam. 

- Majd én... ennyivel csak tartozom - vettem el tőle a tálcát.

- Hhh, rendben, köszönöm - ezzel elment apám után.

Felmentem WooHee-hez, majd letettem az ágya melletti asztalra a tálcát. Gondoltam mélyen alszik így icsit kölcsön veszem a laptopját, remélem nem haragszik meg. 

Mivel a természetem mindig is kíváncsi volt most se tudtam megállni, hogy ne menjek rá a "WooHee.:$" mappára ami az asztalon volt kint. Persze megnyitottam egy Internetet is, hogyha fel kel akkor azt mondjam neki .. keresgélek valamit. 

Mondhatom nem kicsit meglepődtem, mikor megláttam a képeket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bocsi, hogy nem hoztam tegnap :$
Ezért most egy kis kárpótlásnak.. Cliffhanger! xDD♥
Holnap megpróbálok írni, de nem ígérek semmit :D
Remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET!~
Bye♥