~12.rész~

WonHo P.o.V.~

Láttam, hogy WooHee fürdeni készül, de előtte még pötyög a mobilján.
Nem kell mondanom, hogy kivel. - szerintem.-
Mit sem törődve vele olvastam tovább a könyvem.

Mikor visszajött nagy szemekkel néztem rá.
Egy szál törülközőben állt előttem, haja ki volt engedve, s vizes volt.
Göndör tincsei vállára omlottak.
Mondanom sem kell, hogy egyből rossz dolgokra gondoltam.
A nadrágom megint elkezdett szűkülni odalent.

Már elkezdett volna öltözni, de hirtelen felpattantam.
Oda siettem hozzá, majd megfogtam  kezét, mire ijedten nézett rám.
- Mi van? - nézett rám.
- Csak.... izé... tudod mit? - néztem rá.
Hát, drágám, most visszaadom amit pár órával az előtt adtál nekem! 
- Na!?
- Öltözz fel előttem, DE szexin - mosolyodtam el.
- HOGY MI!? - nézett rám kétségbe esetten.
- Jól hallottad - mosolyogtam.
- Te megőrültél, vagy valami baj van ott bent!? - mutatott fejemre.
Én csak kuncogtam, majd megszólaltam.
- Tartozol nekem!
- Mégis mivel!?
- Tudod, szépen itt hagytál pár órával ez előtt... tartozol ennyivel, vagy jobb ha mindenkinek elmondom a titkaid - kacsintottam.
- Milyen titkokról beszélsz? - nézett értetlenül.
- Tudod, mindent hallottam amit anyád apámnak mondott még anno - suttogtam fülébe.
- Te szemét! - lökött el.
- Na, áll az alku? - néztem rá.
- Dögölj meg - ezzel leültem a szobában lévő fotelbe - ami a szoba másik felében volt-
Kényelmesen elhelyezkedtem, majd figyeltem ahogy végre hajtja kérésem.
Látszott rajta, hogy nem szívesen csinálja, de mindent beleadott.
Elég szexi volt ahhoz, hogy ne álljak fel, s mikor bugyiját akarta volna felvenni magamhoz rántottam, majd megcsókoltam.
Eleinte tiltakozott, de beadta derekát.

Mikor már éreztem, hogy mehetnék tovább megszólaltam.
- WooHee, add nekem magad - néztem mélyen a szemébe.
- H..Hogy érted? - dadogott.
- ÚGY - mondtam nyomatékosan, hogy 100%-ig értse mire célzok.
- Mi?! NEM! - akart elszakadni tőlem, de szorosan tartottam.
- SunWoong mivel jobb nálam? - kérdeztem dühösebben.
- Hagyj - ezzel kiszabadult, s körülbelül 5 másodpercen belül felöltözött, majd bebújt az ágyába.
- Jó éjt - dünnyögte dühösen.
- neked is - vonszoltam magam el ágyamig, majd lekapcsoltam a lámpám, s szinte egyből elaludtam.
Sikeresen WooHee-vel álmodtam ahogyan eljuttatom a csúcsra, s nevemet nyögi közben.
Mondhatom remek álom volt.

WooHee P.o.V.~

Ez a szemét. 
Nem tudom felfogni, hogy mért ilyen velem.
Egyik percben tök kedves másikban meg.... olyan bunkó. 
WonHo, én kinyírlak... idegileg! 
Ezzel a gondolattal hunytam le szemeimet, s gyönyörű álmom volt, ahogy kínoztam testvérem. 

Reggel sikeresen volt 20 percem elkészülni, s odaérni a megbeszélt helyre amit SunWoong-al beszéltünk meg.
Siettem ahogy csak tudtam.
Rekord idő alatt készültem el, s pont időben odaértem.
SunWoong már ott várt rám.
Mikor meglátott intett, hogy menjek oda.
Odafutottam hozzá, majd megöleltem.
- Ne haragudj a tegnap esti miatt.. tudom, hogy a szülinapo.... - itt félbe szakított.
- Felejtsük el, én így is remekül éreztem magam, köszönöm - ölelt meg.
- Én köszönöm, mindent - öleltem még szorosabban magamhoz - mért akartál találkozni? - kérdeztem félve.
Éreztem, hogy nem azért, hogy közölje velem.... süt a nap és gyönyörű idő van.
- hhhh - nagy levegőt vett, majd kifújta - elköltözöm WooHee - jelentette ki.
- Hogy mi? Hová? Mért? - kezdtem el bombázni.
- Igen, sajnálom. Nem mondhatok semmit - hajtotta le fejét.
Erősnek kellett lennem.
Nagyon megszerettem ezt a fiút, soha nem fogom elfelejteni, hogy megmentette az életem.
Nem fogok semmit elfelejteni.
- Amikor erre járok mindig benézek, rendben? - mosolygott.
- Hm.. rendben - mosolyogtam.
WooHee, erős kell legyél! ~ biztattam magam. 

Ekkor megcsörrent SunWoong mobilja.
5 perc telefonálás után... vége ... felém fordult.
- Most mennem kell, sajnálom.
- Hová mész? - néztem rá.
- Indul a repülőm - közölte velem.
A szívemben éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
Még egyszer megöleltük egymást, majd elment.
Míg nem ment el addig erős voltam.
Amint láttam, hogy eltűnt a földre rogytam, s elkezdtem sírni.
Itt hagyott, elment, egyedül maradtam, ő volt az egyetlen akiben megbíztam. Nem volt egy barátnőm se. Rin volt az egyetlen aki .... úgy mond foglalkozott velem. 
Senki más! MiSoon megvetett úgy mint két barátnője BinBin, s GiTae.
Pedig nem ártottam nekik semmit sem, SOHA!
csak annyit, hogy a nagy szerelmük mostoha-húga vagyok.. tehetek én róla?

Nem tudom mennyi lehetett az idő, de egyszer csak valaki megfogta a vállam.
Ijedten kaptam fel a fejem, majd szembesültem azzal a személlyel.
Egy lány volt az.
Nem ismertem.
Gyorsan megtöröltem arcom, majd felálltam.
- Szia, Park Bom vagyok, de a barátaimnak csak Boomie - mosolygott.
- Oh, szia. Shin WooHee vagyok - mosolyogtam.
- Mért sírtál? Mi történt? - kérdezte aranyosan.
- Lényegtelen - mosolyt erőltettem magamra.
- Rendben, de ha gondolod elmondhatod... én szívesen meghallgatlak - mosolygott tovább.
Nem tudom mért, de éreztem, hogy benne megbízhatok. Teljes mértékben!
Elkezdtem neki mesélni.
Amint láttam szemei elkerekedtek mire a mondandóm végére értem.
- Mindent értek, de tudod te hány óra van ? - kérdezte nevetve.
- Nem, mért mennyi? - néztem rá félve.
- Lassan este 8 - válaszolta.
- MI?! te jó isten! - kiáltottam fel - már értem, hogy mért kezd le menni a nap - nevettem ki magam.
- Ha gondolod hazakísérlek - ajánlotta fel.
- Köszi nem, nem szeretném, ha egyedül mászkálnál sötétben - mosolyogtam.
- Jaj, ne butáskodj, gyere menjünk - kezdett el húzni, de én megálltam - mi a baj?
- öm.. a másik irányban lakom - kezdtem el nevetni, mire ő is elnevette magát.
Együtt mentünk haza.
Otthon mindenki leakart osztani, de Boomie kivédett.
- Elnézést, az én hibám - hajtotta le a fejét - én hívtam el magunkhoz és elment az idő DVD nézés közben.
Csak nagy szemekkel néztem Bom-ra, aki kacsintott.
Innentől kezdve nem érdekelt semmi és senki. Megbíztam benne, s nagyon hálás voltam neki.
Anyuék megkérték, hogy maradjon estére.
WonHo persze ezt nem nézte jó szemmel.

~~~~~~~~~~~~~~~~~
Na, hát találgassatok mi lesz az este folyamán .;)
Remélem tetszett ez a rész is! :D
VÉLEMÉNYEKET ne felejtsetek el mondani! :D
Bye♥