~15.rész~

Köszönöm még mindenkinek!
Még csak 15.rész van, de már ennyi megjelenítés *-*
Nagyon örülök *-*
Kamsahamnida! ♥ *-* Egy kis Sarang Surowo.^_^ Hallgassátok ezt is meg! :"D

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Haló? - szóltam bele vidáman. 

- WooHee - szólított meg a személy. 

- SunWoong - sikítottam a nevét.

- Hé-hé... Halkabban, megsüketülök - kuncogott a telefonba.

De hiányzott már... pedig még csak egy napja ment el. 

- Bocsi - kuncogtam. 

Felálltam az asztaltól, meghajoltam, majd kimentem a konyhánál lévő teraszra. 

Leültem a székre, s úgy beszélgettem vele. 

- Oppa, annyira rossz, hogy nem vagy itt - szomorodtam el. 

- O..Oppa? - kérdezett vissza, hallottam hangján a meglepettséget. 

- Bocsi, felejtsd el - motyogtam.

- Nem.. nem.. semmibaj, csak meglepett, de jól esett, hogy így hívtál - hallottam hangján, hogy mosolyog. 

- Ja, rendben - én is elmosolyodtam. 

- Na, mesélj, milyen volt az estéd? 

- Hát, először is, mikor elmentél .................... - elmeséltem neki mindent, majd mosolyogva vártam a válaszát, persze, azt kihagytam, hogy sírtam.. azt mondtam helyette, hogy megbotlottam, s úgy találkoztam Bom-al. 

- WOW... - csak annyit bírt kinyögni.

- SunWoong, te szemét... - vágtam hozzá hirtelen.. eddig bírtam!- Mért hagytál itt? - kérdeztem rekedt hangon. 

- Mi?! - kérdezett vissza.

- Miattad sírtam, miattad ismertem meg Boomie-t, miattad alig bírtam aludni, miattad.... szomorú vagyok - suttogtam az utolsó szót. 

- WooHee, ne csináld ezt, kérlek.! Tudod, milyen nehéz nekem így? Kérlek... 

- Szerinted mért nem akartam előtted sírni, szerinted... mért mondtam azt, hogy elestem, s úgy ismerkedtem meg Bom-al? - kérdeztem, közben egy könnycsepp folyt végig arcomon, majd követte a többi is - oppa, gyere vissza - kérleltem - WonHo csak bánt. Te voltál az egyetlen aki mellett jól éreztem magam.! Jaebal! - könyörögtem, majd könnyeim teljesen eláztatták arcom.

- WooHee - suttogta. 

- SunWoong, tedd már le azt a k*baszott telefont - hallottam meg a háttérből. 

- Sajnálom, most mennem kell.. vigyázz magadra. Szia - ezzel letette a telefont. 

Eddigi ülő helyzetemből lecsúsztam a földre, s úgy sírtam. 

Telefon még mindig a kezemben volt.

Fáj, hogy elment. 

Nagyon hozzám nőtt.

- WooHee - szólított meg Mr. Shin. 

- Tessék_? - fordultam felé, miközben megtöröltem könnyeim, s felálltam. 

- Mi történt? - jött közelebb.

- SunWoong - kezdtem el megint könnyezni. 

Megölelt, majd úgy zokogtam tovább.

Most éreztem először úgy mintha az apám lenne. 

Most már érzem, hogy képes lennék apának hívni Mr. Shin-t. 

Anyu is sikeresen meghallotta, hogy sírok ezért ő is odaszaladt. 

- Mi történt? - kérdezte egyből.

- Nem tudom, még nekem sem mondta el, szívem - magyarázta Mr. Shin.. azaz apa. 

- Semmi Eomeoni - néztem rá -, csak appa észrevette, hogy sírok, mert.....SunWoong felhívott és ... ennyi - nem tudtam rendesen elmondani a dolgokat. Nem akartam, hogy megtudják, hogy SunWoong elment. 

Mind a ketten nagy szemekkel néztek rám, s álluk a padlót koppantotta...

- Mit mondtál kicsim? - kérdezte anyu mosolyogva. 

- Azt, hogy SunWoong felhívott - vágtam furcsa fejet. 

- Nem.. nem..! az előtt- magyarázta. 

- öm..csak appa észrevette, hogy sírok - néztem rájuk még mindig zavartan. 

Aztán leesett. 

Mr. Shin olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt. 

- N..nem kapok levegőt - nyögtem ki nagy nehezen.

- Bocsánat -engedett el, majd összekócolta hajam nevetve. 

Én csak mosolyogtam, majd megigazítottam hajam. 

Anyu beszaladt a fényképezőért, majd megörökítette ezt a pillanatot ahogy nevetve nézünk egymásra. 

- Apu, elmegye... -itt megakadt WonHo,mivel látta, hogy éppen megöleltem - ez mi? - nézett ránk. 

- Képzeld fiam, WooHee ma azt mondta nekem, hogy appa - mosolygott boldogan.

WonHo nagy szemekkel nézett rám/ránk, majd dühösen odajött, megragadta csuklómat, s elkezdett húzni teljesen fel a szobánkig. 

Az se hatotta meg, hogy az apja szólt neki, s még én is kiabáltam, hogy engedjen el, mert fáj ahogy fog, de nem foglalkozott vele. 

Egyik fülén be, másikon ki. 

Mikor végre elengedett előre lökött, én egyből megfordultam, s pofon vágtam. 

- Mi a fene bajod van? - néztem rá dühösen. 

- Te, nem hívhatod úgy apám, hogy apa! - jelentette ki, miközben arcát fogta.

- Jó, hogy nem te szabod meg mikor vegyek levegőt - néztem le - ő nevel... és úgy hívom ahogy akarom! - vágtam  rá, majd kiakartam menni a szobából, de elállta utam. 

- ki engednél? - néztem rá dühösen.

- Nem, amíg nem kapok valamit... - nézett rám. 

- Na, mit kérsz? - tettem ölbe kezem.

- Ezt - ezzel megfogta derekam, közel húzott magához, majd megcsókolt. 

Ellöktem magamtól, majd adtam neki még egy pofont - jóval nagyobbat, mint először -, majd kiviharoztam a szobából.

~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azért teszem ki mégis. :D
mert már most sok az oldal megjelenítés,
pedig csak hnap akartam volna.^^
remélem tetszett.^^:D
VÉLEMÉNYEKET! :DD
Bye♥