~9.rész.~

(Furi, hogy nem Kpop-ot teszek egy Kpop-os ficihez, nemde?! :D
Nos, ez azért van, mert ez a szám annyira gyönyörű *-*
És szeretném, ha ti is meghallgatnátok! :D
Érdemes.^^ Az egyik legjobb barátommal találtuk, s azóta ez a közös számunk :D
Imádom ezt a számot.^^ remélem nektek is tetszeni fog. :D )

____________________________________________________________

- MiSoon? - kérdeztem vissza félve.
- Látom tudod ki vagyok - kuncogott.
- Mit akarsz? - kérdeztem félve. 
- Holnap reggel, suli melletti kis sikátornál! Ne késs! - ezzel kinyomta a telefont. 
Van egy olyan érzésem, hogy nem teázgatni, és sütizgetni akar/ akarnak velem. 

- Ki volt az? - zökkentett ki gondolat menetemből SunWoong.
- Mindegy - erőltettem egy mosolyt magamra.
- Te tudod - vont vállat, majd bebújt az ágyba. 
Én még lekapcsoltam a lámpát, majd én is bebújtam takaróm alá. 
Körülbelül 40 percig szenvedhettem mire elaludtam. 

Reggel nyúzottan keltem. 
Hirtelen eszembe jutott a telefon + a fellépés. 
Gyorsan összekaptam magam, majd futottam a megbeszélt helyre, hogy minnél előbb letudhassam ezt az egészet. 
Mikor odaértem MiSoon, BinBin és GiTae már ott vártak. 
- Azt hittük nem is jössz - nevettek gúnyosan. 
- Mit akartok? - tértem rá egyből a lényegre. 
- Csak annyit, hogy most mondjuk el utoljára.! Szállj le WonHo Oppa-ról!! - kiáltották. 
- Engem nem érdekel az a szégyentelen - mondtam egyből.
- Hogy nevezted?
- Jól hallottátok! Elegem van belőletek is, hogy miatta engem bántanak! Tehetek én róla, hogy anyám és az apja nemsokára összeházasodnak?! - kiáltottam dühösen. 
- Ch... - vágott egy érdekes fejet MiSoon - szerinted el is hisszük amit mondasz? - jöttek közelebb. 
- Muszáj lesz - néztem mélyen szemébe. 
- Álmodj királylány - horkant fel BinBin.
- Jé, neked nem vitte el a macska a nyelved? - gúnyoltam. 
Itt szerintem mind a hármójuknál betelt a pohár, mivel MiSoon egy üveg vizet öntött a fejemre. 



Egyből elkezdtem kiabálni, hogy még is mi a fenét képzelnek magukról, de ők csak nevetve elmentek, de a sarkon valamiért megálltak. 
Elkezdtek háttal tolatni, majd mikor odaértek hozzám elkezdték húzni a hajam, csíptek, haraptak amit csak tudtak. 
Egy éles hang ugrasztotta el tőlem őket. 
- Ya! Mit csináltok? - ismertem fel a fiú hangját. 
- O..O..Oppa - dadogtak a lányok. 
- Azonnal menjetek a közeléből! - kiáltotta. 
A lányok egyből elfutottak.
Én csak döbbenten néztem WonHo-ra.




- Neo gwaenchanh-a? - kérdezte.
- Hm... - bólintottam. 
- Akkor jó - mosolygott. 
- hmpfg - dünnyögtem az orrom alatt.
- Tessék? - kérdezett vissza mosolyogva. 
Megakartam neki köszönni, de nem volt kedvem hangosan mondani.
- Gomawo - köszöntem meg végül. 
Nem mondott semmit, csak mosolygott. 
- Tegnap anyád nem tudott elérni telefonon - kezdett bele mondandójába. 
- SunWoong-al voltam - vágtam rá. 
- Értem - fintorgott, majd folytatta - holnap ugye péntek és mondta, hogy együtt menjünk haza, segítsek neked, majd este szeretne valamit mondani nekünk apámmal együtt - magyarázta. 
- Nem tudom, hogy veled megyek- e - mondtam - lehet SunWoong kísér haza! - mondtam makacsul. 
- Ahogy érzed - vont vállat, majd elment. Persze látszott rajta, hogy nem tetszett neki amit mondtam. 


Este már izgatottan vártam, hogy végre felléphessek aztán mehessek a szobámba. 
Minden remekül ment a fellépésen.
SunWoon még fényképezett is. : 




Mivel ez egy sulis fellépés volt, nem nagyon kellett kiöltözni, de én nem is akartam. 
De ez is csak egy "fellépő ruha szerűség volt". 

Miután végeztünk gondoltam elmegyek egy kicsit a suli kinti medencéjéhez. 
Zenét hallgatni. 

Boldogan hallgattam a zenét, s énekelem a Twinkle-t. 

Teljesen magába szédített a zene. Imádom ezt a számot. 

Majd hirtelen erős lökést éreztem a hátamon.

Nagyon sikítottam, majd csak azt vettem észre, hogy a vízben vagyok. 

Dühösen néztem a két lányra akik csak jót nevettek. 

BinBin és GiTae voltak azok. 

Hangosan kezdtek el nevetni, majd GiTae nevetve szólt BinBin-ek, hogy adja oda a fényképezőt, persze az nem volt náluk így elmentek. 
Én csak visítottam egyet, majd odanyúltam fülemhez, de nem találtam sehol az MP3-t. 

Egyből neki álltam keresni, de ahogy kerestem lábam begörcsölt. 
Minél jobban kapálóztam annál jobban mentem beljebb, s beljebb a mélyebb részre. 
Már nem ért le a lábam se, csak kapálóztam.

SunWoong P.o.V.~ 




- WooHee?! - kérdeztem magamtól - mit csinál ez a vízben? - nem kaptam választ.
Inkább lesiettem. 

WooHee P.o.V.~ 

- Segítség! - kiabáltam - Segítség - kezdtem el kapálózni, majd éreztem, hogy valaki beugrik a vízbe, s felemel. 



- Jól vagy? - kérdezte SunWoon aggódva. 
Nem válaszoltam, csak kapkodtam a levegőt. 

SunWoon segített kimászni, majd ő is kijött. 
kicsit kicsavarta vizes felsőjét, majd rám terítette. 

- Jól vagy WooHee? - kérdezte miközben igazgatta rajtam fehér pulcsiját. 
Nem tudtam mit mondani, csak elkezdtem sírni. 
Nagyon megijedtem. 
Közel húzott magához, s megölelt. 

- most már minden rendben van nyugodj meg - simogatta a hátam. 

Miután lenyugodtam eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. 
- Még is mit csináltál bent a vízben? - kérdezte kicsit ingerülten. 
Nem akartam elmondani neki a rendes okát ezért, csak egy részt mondtam el. 
- Bele esett az MP3 lejátszóm - válaszoltam halkan. 
- Azt tudunk venni másikat! És ha megfulladsz?! Ha nem vagyok itt?! - kérdezte még hangosabban mint eddig. 
- Ne haragudj! - kezdtem el megint pityeregni, de nem sokáig. 
Nem akartam, hogy sírósnak higgyen, de nagyon megijedtem. 
- Aggódtam érted - halkult el a hangja, majd megsimogatta arcom, miközben letörölt egy könnycseppet, s eltűrte arcomba lóhó hajamat a fülem mögé. 






Kimentünk a suli elé, ahol várta már a kocsi. 
Megbeszéltük, hogy jön amint tud, de még próbálnia kell. 
Elköszöntünk egymástól, majd éreztem, hogy néz, ezért hátranéztem, de úgy, hogy ne lássa. 



Elmentem fürdeni, majd lefeküdtem az ágyamra, de csak forgolódtam. 
Egy idő után bevillantak a képek a ma estéről, a szívem hevesebben kezdett el verni. 
- Mi ez az érzés!? - kérdeztem magamtól. 
Elkezdtem csapkodni az arcom, talán észhez térek, de semmi nem történt. 

Szívem még mindig hevesen vert. 
Odakaptam kezem, mert úgy éreztem, hogy mindjárt kiesik a helyéről. 

Mikor másra gondoltam.. most mondjuk anyára gondoltam nem vert olyan hevesen mint amikor SunWoong-ra gondoltam. 
- Ah, biztos csak azért, mert megmentett és hálás vagyok neki - fordultam be a fal felé, majd végre elnyomott az álom. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hát, ez ilyen lett.^^
Remélem mindenkinek tetszett.^^
Kérlek szépen! Mondjatok véleményt! :D
Ne csak Face-n, hanem a blognál is :D
Előre is köszönöm!
Bye♥