~4.rész.~

-Won Ho - mondtam a nevét, félve. 

-Hm?  

-Kérlek, menj ki a szobámból - néztem rá.  

Most álltam a tekintetét. 

Valami furcsát láttam benne, de nem tudtam megmondani, hogy mit. 

-és ha nem? - vonta fel szemöldökét. 

-A..Ak...Akkor.. - dadogtam. 

-Akkor? - kérdezett vissza mosolyogva. 

-Akkor, szólok.. anyának - mondtam hirtelen. 

Csak felnevetett. majd megszólalt. : - Szólj, de nem mersz- kacsintott, majd elkezdett húzni az ágy felé.  

Megint fölém kerekedett.  

Megakart csókolni, de én elfordítottam a fejem.  

Persze ez nem tetszett neki, de nem érdekelt. Nekem meg nem tetszik az, hogy mit akar!  

TESTVÉREK VAGYUNK AZ ISTEN ÁLDJA MEG! , ha nem is vérszerintiek akkor is!  

-Na, most megbüntetlek - mosolygott, majd elkezdett simogatni. 

Megremegtem érintésétől.  

-Fejezd be! - szóltam rá. 

Nem mondott semmit, csak folytatta amit az előbb elkezdett.  

-YA! WON HO! - sikítottam. 

-Nyugodj már le! -szólt rám. 

-Nem! - vágta rá. 

-Mi az, hogy nem?! - akadt ki teljesen. 

Elkezdtem ficánkolni alatta... mindent amit csak lehetett. 

Lefogott, ajkaimat ajkaival fogta be, majd rám feküdt teljes testsúlyával.  

-Muszáj megbüntesselek - vált el ajkaimtól egy percre. 

Mikor megint megakart csókolni összeszorítottam ajkaimat, hogy még véletlenül se sikerüljön neki.  

Nyelvével addig- addig kért bebocsájtást míg nem bírtam tartani már magam ezért beengedtem. 

Nem szívesen tettem, de már elfáradtam.  

-Innen már könnyű dolgom lesz - mosolygott. 

-Majd ha fagy!  

Hirtelen fölé kerekedtem, s önelégült mosollyal néztem le rá.  

-WooHee - kiáltott be anyám a szobámba, majd benyitott. 

Nagy szemekkel nézett minket, hogy még is mit csinálunk. Nem megszokott tőlünk, hogy "játszunk" egymással vagy egyáltalán beszélünk. 

-Oh - csak ennyit tudott kinyögni.   

-Édesem, hol van a... - ért anyám mellé nevelőapám, majd ő is körülbelül úgy reagált anyám, majd elmosolyodott - végre - mosolygott.  

-Khm … - másztam le Won Ho-ról - mi csak épp... - akartam volna befejezni mondani valóm, de Won Ho közbe szólt : - Elvette a mobilom, s azért veszekedtünk, ne higgyétek, hogy mi valaha is beszélgetni fogunk egymással kedvesen - mosolygott gúnyosan, majd várta a szülők reakcióját. 

-Ch... - csak ennyit mondtam, majd visszavágódtam az ágyra.  

-Oh, értem - mondták szomorúan, majd becsukták az ajtót, s távoztak. 

Won Ho arcán egy perverz mosoly jelent meg, majd közelebb jött, megint. 

-Hagyj már  - nyűglődtem - "ne higgyétek, hogy mi valaha is beszélgetni fogunk egymással kedvesen" - mondtam nyálasan.  

-HÉ! nem is így beszélek! - förmedt rám. 

-Dehogynem!  

-Ya! folytassam a büntetésed? - kiáltott. 

-Nem! - vágtam rá, majd felültem az ágyon. 

-Akkor meg ésszel!  

-Jaj, Oppa, csak nem mérges!? - cukkoltam.  

-Kuss - csókolt meg, majd lenyomott az ágyra. 

Nem tudtam, hogy hogyan kell csókolni, de most az egyszer megpróbáltam viszonozni csókját. 

Nem tudom mi ütött belém, de megtettem.  

Kizártam a külvilágot és csak Rá összpontosítottam, nem érdekelt, hogy testvérek vagyunk vagy nem, nem érdekelt, hogy anya vagy "apa" ránk nyitnak, semmi nem érdekelt ebben a pillanatban! 

Mikor észrevette, hogy viszonzom, belemosolygott a csókba, majd folytattuk. 

(Ez a mosoly.~ *-* :$ Kidöglök.^^)

Az oxigén fogyóban volt, de mi még mindig nem tudtunk betelni egymás ajkaival.  

A végére már kezdtem belelendülni, de ekkor elvált tőlem. 

-Mehetünk egy fokkal tovább? - nézett mélyen szemembe. 

Itt ledermedtem.  

~ Hogy érti azt, hogy egy fokkal tovább?! ~ estem kétségbe.   

Nagy szemekkel néztem rá, majd megszólaltam nagy nehezen ; - h..hogy érted, hogy egy fokkal tovább? - akadoztam.  

-Megmutassam?  

Nem mondtam semmi ezért egyik kezét levezette lábamhoz, majd nadrágon keresztül Oda nyúlt. 

Nem kicsit lepődtem meg. 

Egyből eltoltam kezeit, majd megszólaltam.  

-Mit csinálsz? - néztem rá ijedten.  

-Egy fokkal tovább megyek - mosolygott.

~~~~~~~~~~~~~

Ennyi, remélem tetszett.^^

VÉLEMÉNYEKET! ~
Jó éjt!!♥
Bye♥