~3.rész.~

-A..A..Appaaaaa - kiáltottam, majd a nyakába ugrottam, olyan szorosan öleltem, hogy szegénykém alig kapott levegőt, de nem érdekelt.  

Megpörgetett, majd nevetve lerakott. Én elengedtem, hogy végre levegőhöz jusson. 

-Istenem, WooHee, hogy megnőttél - nézett rám mosolyogva. 

-Te meg megöregedtél - kuncogtam. 

-Tudom, lányom.. tudom.. - mosolyogva megsimogatta a fejem, persze, én egyből megigazítottam a hajam amint levette mancsait buksimról. -Hogy hogy itt vagy? 

-Üzleti úton vagyok, gondoltam benézek - mosolygott. 

-Oh, értem. Ééés... mikor mész vissza Busan-ba?  

-Nem tudom, szerintem a jövő héten, de attól függ - mosolygott. 

-Mitől?  

-Az még titok - mosolygott. 

-Aihhs.. mért nem mondasz el soha semmit? olyan titokzatos vagy.! - vágtam be a durcát.  

-Ne haragudj, de idővel.. majd rájössz vagy az is lehet, hogy mondom el személyesen- kuncogott. 

-Rendben...  - mosolyogtam - öm.. egy kérdés - néztem a háta mögé. 

Reméltem, hogy hozta a barátnőjét akivel már az esküvőjüket szervezik. 

De... nem találom.. 

-Mondd, kicsim.  

-Hol van Gil Da Ran? - kérdetem, majd még egyszer körbenéztem.  

-Khm - köszörülte meg a torkát - ha azt mondom, hogy nem lesz esküvő, megérted?  

-HOGY MI?! - kiáltottam el magam.  

Mivel még mindig a suliban voltunk mindenki rám nézett, hogy mit kiabálok. 

-Tudom, hogy nagyon szeretted, de …..... mindegy.. ez a felnőttek dolga - mosolygott. 

-Ya, November 2-án töltöm be a 21-et! - kiáltottam. 

Ezen csak kuncogott egyet, majd megszólalt ; - tudom- mosolygott. 

-Akkor meg?! 

-Jaj, kicsim, mindegy, más téma?  

-Öm... nekem mennem kell órára... de amint végzek felhívlak - intettem neki, majd befutottam a folyosóra. 

Már nem volt órám, de muszáj volt egyedül legyek. 

Da Ran és appa... szétmentek.! 

Ezt nem hiszem el. Pedig annyira szerették egymást. 

Az egyik folyosóra futottam, majd lekuporodtam a sarokba, s akaratlanul is, de lekezdtek folyni a könnyeim. 

Annyira sajnáltam őket. Olyan mintha velem történt volna meg, pedig én még életemben egy csókot se kaptam.. sőt.! Még egy fiú sem fogta meg a kezemet, apámon kívül.! 

Nem tudom meddig ülhettek ott, de a csengő zavarta meg a gondolatmenetem, majd minden osztályból körülbelül 35 gyerek futott ki. 

-Igen.. igen elég gáz egy csaj - ismertem fel Won Ho hangját. 

-Szerintem nem - mondta az egyik haverja. 

Na, most már érdekel, hogy miről van szó!!!  

-Ya, Woo Hyun, mit képzelsz magadról?  - kiáltotta. 

-bocs, hogy nem vagyok olyan ellenszenves mint te! 

Nem bírtam tovább hallgatni, odamentem, majd WonHo-hoz fordultam. 

-Ezt majd otthon megbeszéljük, bátyuskám - mosolyogtam önelégülten. 

Gondolom, nem mondta el senkinek, hogy van egy fél tesója.. és az én vagyok. 

-Bátyuskám? Otthon? - nézett értetlenül WooHyun. 

-Ja, hogy nem mondtad el neki, hogy te és én testvérek vagyunk? - tettetem a meglepődöttséget. 

-Testvérek? - kérdezett megint vissza. 

-Tudod, én és WonHo fél tesók vagyunk -  magyaráztam. 

Ha eddig nem is, most koppant az álla a padlón mind a kettőnek. 

-WooHee- sziszegte a nevemet testvérem. 

-Mondd- mosolyogtam gúnyosan. 

-Teeee!! - mutatott rám- otthon megbeszéljük. 

-Rendben, helloka-  azzal el is mentem. 

Nem volt kedvem most felhívni apát, majd felhívom holnap, s megmondom neki, hogy bocsánat, de nem volt kedvem sehová se menni, csak haza és aludni egy jót. 

Így is tettem amint hazaértem felbattyogtam az emeletre, bevágódtam az ágyamba.  

Egyből elnyomott az álom.

WonHo P.o.V.~ 

Ez a kis..... Mondtam, hogy ne szóljon senkinek semmit erre csak elmondta! 

Dühösen mentem fel a lépcsőn, majd bedobtam szobámba a táskámat, s egyből WooHee szebálya felé vettem az irányt.  

Mikor bementem nyugodtan aludt. 

-Na, most megkeserülőd - mondtam, majd odamentem az ágyához. 

Leültem rá, majd odahajoltam hozzá. 

Szemét, s száját bekötöttem, hogy azt higgye csak egy álom. 

-WooHee- suttogtam, mire elkezdett mocorogni. 

-O..O..oppa - mocorgott, majd próbált beszélni, de a kötés nem engedte. Kezét is bekötöttem, nehogy levegye a kötést. Ha nem is csinálok Olyan dolgot.. attól még egy két puszika a nyakhajlatába, arcára mehet. 

-Ez csak egy álom - suttogtam, majd odahajoltam nyakához. 

Leheletemtől  libabőrős lett.  

-Mghnghmmnh - motyogta. 

-Igen, persze - kuncogtam, majd visszahajoltam, s belecsókoltam nyakhajlatába, majd végig teljesen a száján lévő rongyig.  

 Levettem szeméről a kötést, hogy lássa még is mit csinálok. 

Most már nem érdekel, hogy álomnak hiszi vagy sem. 

Kikerekedett szemekkel nézett, hogy mire készülök. 

Levettem szájáról is a kötést, hogy megcsókolhassam, de elrántotta fejét. 

-Ne mered!!! - kiáltotta - még is mit képzelsz?! - nézett rám. 

-Jaj, csak megszeretgetlek - mosolyogtam. 

-Azzal, hogy megakarsz csókolni? - vonta fel szemöldökét - Nem te fogod ellopni az els... - itt elharapta a mondatot - hagyjuk.  

-Áh, szóval még nem csókolóztál? - nevettem ki. 

-Nem vicces! - nézett rám dühösen. 

-de az - kuncogtam. 

-Bunkó! - vágta hozzám.  

-köszi a bókot, na, akkor folytassuk -  hajoltam közel hozzá. 

WooHee P.o.V.~ 

Nem engedhetem neki, hogy megcsókoljon. 

Ő a bátyám!  

Nem, nem, nem! 

A kezemet akartam használni, de nem tudtam, mert megvolt kötözve. 

Minden olyan hirtelen történt. 

Won Ho megcsókolt. 

NEM! NEM! NEM! 

Ő a bátyám! Ő.. Nem.. Nem.. Nem veheti el tőlem az első csókomat, nem ő lophatja el!  

Ez a kis..... féreg.... !!  

-Utállak - nyöszörögtem alatta, mert míg csókolt ledöntött az ágyra, s maga alá gyűrt. 

-Én is - szállt le rólam. 

-Nem neked tartogattam az elsőt! - kiáltottam. 

-Van ez így - állt fel az ágyról. 

-Engedd el a kezem - motyogtam.  

Gyorsan eloldott, majd abban a percben akkora pofont adtam neki, hogy elesett.  

-Most pedig tűnés! - kiáltottam. 

Nagy nehezen fel állt, majd nem hogy kiment volna, odanyomott a falnak, és mélyen nézett szemembe.   

~~~~~~~~~~~~~~~~~

remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :D
Bye♥