-Mondd - tettem ölbe kezeimet.
-Milyen volt az első napod? - kérdezte mosolyogva.
-Tényleg tudni szeretnéd? oké! Először is, a reggelem már úgy indult, hogy leöntöttek festékkel, amit már kimostam, aztán a suliban mindenki kinevetett, majd Won Ho bejött az osztályba, s elkezdtünk veszekedni. Mondhatom, az egész osztály utál azért mert így beszéltem az "Oppajukkal" - mondtam unottan - Eomeoni, Won Ho mért olyan bunkó velem? Azért mert az apukája elvett téged? - kérdeztem félve.
-Értem, de kicsim, ne csináld ezt! nem lesz jobb! mutasd meg, hogy te vagy Shin Woo Hee, és megvéded magad, rendben? - simított végig arcomon - Won Ho pedig azért ilyen veled, mert nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy az anyja elhagyta őket, s az apja nálam találta meg a boldogságot, te elfogadtad, hogy a neved is meglett voltoztatva, te örültél annak, hogy én boldog vagyok. Won Ho nem tudja felgoni, hogy az apja boldog mellettem, s csak ő boldogtalan ebben a családban.. senki más, igaz? - magyarázta.
-Igaz - helyeseltem - , de akkora egy tuskó ez a gyerek, már lassan fél éve vagytok együtt Shin Jong Min-el, de még mindig nem szokott hozzá - csaptam a fejemre, nem tudom, hogy mért, de muszáj volt fejbe vágjam magam.
-WooHee, te ez miatt ne emészd magad, rendben?
-Jaj, de olyan nehéz, mindig engem bánt, a szavai sértőek, s nagyon fájnak - néztem rá.
-Nem szeretnél vele menni reggelete, ugye?
-Nem.
-És haza jönni se?!
-Nem!
-Rendben, akkor csak egy választás maradt.
-Még is mi?! - vontam fel szemöldököm.
-Az iskolának van egy kollégium része - célozgatott.
-Kollégista leszek? - csillantak fel szemeim.
-Ha szeretnél, megoldom, hogy az legyél! - ölelt meg.
-Igen.. Igen.. Igen - öleltem olyan szorosan amennyire csak tudtam.
-Rendben, most megyek, mert még vacsorát kell csináljak, majd beszélünk - adott egy puszit homlokomra, majd elment.
Örömömben nem tudtam mit csinálni, csak jobbra- balra fetrengtem az ágyon.
Persze a boldogságom nem sokáig tartott.
-Olyan gyerekes vagy - jött be a szobámba egy nem kívánatos személy.
-Mit csinálsz te itt?
-Nem jöhetek be a "húgom" szobájába?!
-1, nem, amíg nem kopogsz, s azt nem mondom, hogy bejöhetsz! 2, mióta vagyok én a húgod? - vontam fel a szemöldököm.
-Jaj, WooHee, olyan butus vagy, már fél éve - kuncogott.
-Te beteg vagy? Ittál valamit? - néztem rá furcsán.
-Nem - rázta a fejét, majd közelebb mászott hozzám az ágyon.
 |
Valahogy így ültem az ágyon, majd ő egyre közelebb mászott aztán valahogy alá kerültem.
Nagy szemekkel figyeltem a fölöttem vélő mosolygós arcú fiút, majd megéreztem valami borzalmas 'illatot'.
-Ya! Shin Won Ho! Te ittál - kiáltottam.
-Csak egy kicsit, de most lazulj el - megakart csókolni, de ellöktem magamtól.
-Egy csomó csaj örülne, ha hozzáérnék egy ujjal is, te meg visszautasítod a csókomat?!
És még neki áll feljebb az, hogy majdnem megcsókolt és nem hagytam. Végül is.~~ Mért ne! (-.-)
-Előbb józanodj ki, kíváncsi leszek mit mondasz, ha ezt elmesélem, mikor józan vagy! - mondtam dühösen.
Felkavart az előző cselekedete, nem tudom mért.
-Jól van akkor megyek, majd reggel találkozunk suliba menet, ne felejtsd el elmondani - kacsintott.
-Nyugi, mindent szóról szóra elmesélek neked, kíváncsi vagyok mit mondasz - ezzel a mondatommal kilöktem az ajtón, majd jó hangosan bevágtam magam mögött.
Ez a kis.....
Néha úgy feltudom magam húzni, hogy az valami hihetetlen.
Gyorsan elmentem fürdeni, majd bevágódtam az ágyba.
Amilyen kényelmes volt, olyan gyorsan aludtam el.
Mi van velem?! Mért álmodok róla?!
Istenem annyira aranyos mikor így néz.
Istenem annyira aranyos mikor így néz.
Ijedten keltem fel, majd sikeresen legurultam az ágyról.
Nagyokat nyögdécseltem míg próbáltam felkelni.
Mire végre sikerült addigra már anyu bent volt a szobában, hogy mi volt ez a nagy huppanás.
Lerendeztem vele, hogy semmi lényeges, csak leesett a telefonom én pedig lemásztam érte.
Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a reggeli készülődéshez való dolgokat, majd mikor indulni akartam eszembe jutott, hogy meg kéne várjam Won Ho-t, hogy mesélhessek neki, és a szemébe mondjam, hogy mekkora egy faparaszt, hogy ittasan mit tett.
- Azt hittem már soha nem jössz - néztem fel az emeletre ahol megpillantottam teljes díszben.
- He?!
- Semmi... Semmi.. lényegtelen.. majd rájössz - mosolyogtam.
- Ahogy érzed - vont vállat, majd indulni akart, de én utána rohantam így együtt mentünk.
- Tegnap kicsit be csíptél.. azt mondtad meséljem el, hogy mi történt, hát jó.. leakartál smárolni, majd közölted velem, hogy én nem olyan vagyok mint a többi lány - hadartam.
Eléggé sokkosan nézett mikor leesett, hogy mit akart tenni, majd megszólalt.
- N..Nem olyan mint a többi lány? - nézett rám nagy szemekkel.
- Vagy is.. Idézem: Egy csomó csaj örülne, ha hozzáérnék egy ujjal is, te meg visszautasítod a csókomat?! - utánoztam azon a hangon melyen előadta nekem ezt a kis beszédet tegnap.
- HE?!
- ezt mondtad - vontam vállat, majd ott hagytam a sokkos elméjű fiatal embert.
Magamban csak jót nevettem rajta, de nem akartam, hogy ez az arcomon is látszódjon szóval poker-face-t vágtam, s úgy mentem tovább.
Bent az osztályban a szokásos nyüzsgés volt.
Rohadtul unom már, hogy mindenki engem dobál galacsinokkal és nevetnek rajtam.
Nem sokáig fogom tűrni, ha elszakad a cérna agyon csapok mindenkit.
- Hé, festékes - szólítottak meg.
Igen, tegnap óta így hív mindenki.
- Anyád és apád is így mutatkoztak az iskolában régen? - kérdezték nevetve.
Felpattantam a helyemről, majd odamentem ahhoz az illetőhöz aki ezt mondta.
- Te vagy Kim Mi Soon? - kérdeztem.
- Igen -mondta, majd hátradobta haját.
- Mit mondtál az előbb?
- Oh, csak annyit, hogy: Anyád és apád is így mutatkoztak az iskolában régen? - idézte magát.
- Figyelj, engem próbálgatsz oltani.. bár.. felesleges mert lepereg rólam, de a családtagjaimat ne vedd a szádra.. főként ne apámat!
- Mert... mi lesz?! - játszotta el, az ijedt lányt.
- Szerintem ahhoz elég okos vagy, hogy tudd.. én.. "festékes lány" megtudom magam védeni ... és ha kell komoly eszközökhöz folyamodok - mondtam, majd elmentem.
- Chh.. szánalmas kis csaj - hallottam, hogy az egyik barátnője morgott, de nem érdekelt.
- Woo Hee - szólított meg valaki a hátam mögött.
Óvatosan megfordultam, majd úgy meglepődtem, hogy majd' kiestem a számon.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Ennyi..^^
Jóéjt.^^ :PP
Remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET!:DDD
Bye♥
Jóéjt.^^ :PP
Remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET!:DDD
Bye♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése