~20.rész~

WonHo P.o.V.~

Szemeim még mindig tányérméretűek voltak, még mindig sokkban voltam. Oké, hogy egy lány képeket csinál magáról, de ..... ez ... WOW... gyönyörű.~ Nem tudtam felfogni, hogy ez a lány így nézzen ki. 
Rákattintottam az egyik képre, hogy nagyban is szemügyre vegyem. Egy mini kis koktél ruha volt rajta, a ruha pántja a vállán volt, így dekoltázsa is jól látszott. Egy kis fekete magas sarkú volt rajta pluszba, meg még pár kiegészítő. Szám is tátva marad, még a nyálam is folyni kezdett. Minden egyes kis vonalát kiemelte ez a ruha. Meghaltam.
Miután felkeltem a kábulatomból tovább léptettem. 
Khm... Bár... ne tettem volna! WooHee egy szál fehérneműben áll a képen, mosolya gyönyörű, s teste is. Már láttam, de akkor nem nagyon, mivel sötét volt egy kicsit a szobában. Gyönyörű, s ez a fehérnemű... Te Jézus Mária. 
Nem mertem tovább nézni, még a végén meghalok. Inkább kiléptem a mappából, s tovább keresgéltem az asztalon. Találtam egy Dokumentumot aminek a címe "Naplóm.~" Tudom, nem szabad más cuccai között kutatni, de fene egyen meg. Rámentem. 
Az első bejegyzést egy hete írta, nem tudom mit rejthet ezért beleolvasok. Majd ha nem tetszik tovább lépek. Nem tudom, hogy a többit hová írta, vagy csak most kezdte el ezt az egészet, de ez is valami. 
A Napló bejegyzései: " Valamiért most ide írok, pedig a kis könyvecskémbe egyszerűbb lenne, na mindegy. Már lassan egy hónapja nem beszéltem SunWoong-al, kezdem őt elfelejteni. Viszont Boomie-val nagyon jól kijövök, kicsit pótolja SunWoong-ot, de nem teljesen. Úgy érzem, hogy Bom tényleg nagyon jó barátnő..^^ :D Mindent elmondok neki. Az első találkozásunk óta. Igaz, nem a legfényesebb mivel éppen SunWoong miatt sírtam, hogy elmegy, de akkor is. Rin, egy kis .... hagyjuk mi! >< MiSoon, GiTae és BinBin azóta nem kerestek nagyon. Mióta GiTae és BinBin belöktek a medencébe a kollégiumban... úgy érzem GiTae megbánta, mivel nem szekál.. se semmi. BinBin és MiSoon néha- néha még oda-oda szúrnak, de már nem érdekelnek nagyon! A medencéhez visszatérve.... úgy érzem, hogy aznap este ... SunWoong-nak köszönhetem, hogy még itt vagyok, s nem fulladtam meg. Lehet, hogy ezért szeretem ennyire, de csak mint barátot. Soha nem tudnék úgy tekinteni rá mint szerelmes párra, persze anyuék úgy tudják WonHo-nak hála-_- Nos, WonHo.... Nem tudom mit érzek .. néha szerelmet(?) néha.. utálatot(!!!!) Olyan kegyetlen velem, én pedig nem fogok megalázkodni, inkább leszek bunkó, nagyképű vele szemben mint ő velem, minthogy kimutassam mit is érzek valójában.... 
Tegnap este.~ Mikor Boomival a képeket csináltuk, addig-addig könyörögtem neki, míg el nem küldtük a képeket mindenkinek! Szeretném, ha MiSoon és WonHo ... egyszer.. legalább egyszer úgy szenvedjenek mint én... Mikor rájuk nyitottunk olyan érzésem volt, mintha a szívemet kifacsarnák. Fájt. Fájt, hogy WonHo engem hitegetett közben pedig .... mással volt. Ezek után már nem érdekelt semmi. WonHo a szemembe egy Senkivé vállt. vagy mégsem!?"

Ezek a mondatok után én ... teljesen kész voltam. WooHee amiket leírt, az érzelmei benne vannak. Én pedig folyton csak bántottam, nem tudtam, hogy ... mi van vele, semmit nem tudok róla, most pedig, tönkre tettem. Ahogy ott fekszik az ágyban, alig bír mozogni, mindene fáj. Egy szörnyeteg vagyok! Tönkre tettem Őt! 
De állj! Mért gondolok folyton rá?! Mi történik velem?! Még sohasem éreztem ilyet! 
Ezek után azt vettem észre, hogy húgocskám mocorogni kezd, persze csak éppen hogy. Majd felnyögött, s felült az ágyon. Ijedt tekintettel nézett rám. Kiléptem mindenből, csak a netet hagytam bent, letettem a laptopot az ágyra, s odamentem hozzá.
- Mi a baj? - néztem rá félve. 
- o.. oppa - nyöszörögte, majd odabújt hozzám. Kicsit meglepődtem, de magamhoz húztam, s így öleltem tovább. 
- Mi történt? Rosszat álmodtál? - kérdeztem.
Nem válaszolt, csak éreztem, hogy a felsőm egyik része nedves lesz. Sírt. 
- WooHee - szólítottam meg megint. 
- Hmm? 
- Mi történt? - ismételtem meg magam.
- SunWoong-ot akarom - nyöszörögte még mindig álmos hangján. 
- huh?! 
- Ő sosem bántott - szipogta, majd rám nézett - mint te! - motyogta, aztán megpróbált visszafeküdni, de mindene fájt így csak egy nagy nyögés hagyta el száját, s egy könnycsepp gördült le arcán. 
- Erről beszéltem - nézett mélyen a szemembe. Talán azt akarja, hogy bűntudatom legyen?! Ennél is jobban?! - Ja, és mit csináltál a laptopommal? - vont kérdőre. 
- Nyugi, csak megnéztem egy-két dolgot a neten - vontam vállat - amúgy, anyud küldött fel enni - mosolyogtam - kérsz? 
- Ühüm - bólogatott hevesen. 
Segítettem neki felülni, majd odavittem neki a tálcát. Kezébe fogta a kanalat, de egyből ki is ejtette. 
- Áu - sziszegett. 
- Segítsek? - néztem rá. 
Aprót bólintott, majd kezembe vettem a kanalat, s elkezdtem etetni, mint egy kisbabát. Vicces volt, nem tagadom, de azért sajnáltam is, főként azt, hogy mind ezt én tettem vele. Néha- néha bénán kapta be a kanalat, ezért félre sikerült. WooJung elfelejtett szalvétát tenni, ezért az ujjaimmal töröltem le a leves cseppjeit. Véletlen mutatóujjam ajkaihoz ért, egymás szemébe néztünk, s én elvesztem az ő gesztenyebarna szemeiben. Hogy bírtam ŐT Bántani?! 
Félve kaptam el tekintetem, megköszörültem torkom, majd folytattam az etetést.


WooHee P.o.V.~

Nem tudtam sokáig aludni, mindenem fájt. WonHo, te tökfej! Minden miatta van! 

Ijedten pattantak ki szemeim, mivel azt álmodtam, hogy SunWoong meghalt. Soha nem bírnám feldolgozni azt a tényt.! SOHA! 

Miután végre WonHo megetetett segített kikelni az ágyból, majd lementem a lépcsőn anyuhoz. A mozgásom még mindig egy lajháréhoz hasonlítható volt. Nagyon fájt! Tudom, már körülbelül 100000-szer elmondtam, de nem tehetek róla. 
- Oh, WooHee- szaladt oda hozzám apám.
- Apa, anyu merre van? - kérdeztem mosolyogva. 
- Nem tudo... - nem bírta befejezni, mert megcsörrent a mobilom. Apám hívott. 
- Ah, Appa - köszöntem boldogan a telefonba, persze előtte mondtam még Mr.Shin-nek, hogy mindjárt folytatjuk. Ő csak bólintott. 
- WooHee - szólt bele Gil Da Ran Unnie. 
- Oh, Unnie - köszöntem még boldogabban - mi a helyzet? - kérdeztem vidáman. Nem szerettem volna, ha rájönnek, hogy valami történt velem. Bárcsak elhalasztanák az esküvőt! Nem szeretnék cirkuszt. 
- Semmi kedvesem, csak azért hívlak, hogy szóljak.. az esküvő el lesz csúsztatva, mivel apádnak közbe jött valami és nekem is - hallottam hangján, hogy kicsit szomorú, de nekem ez most pont kapóra jött. 
- Oh, semmi baj... és mikor lesz? - kérdeztem félve. 
- Nem tudom még pontosan, szerintem 1 hónap, egy és fél - hallottam, hogy még csalódottabb. 
- Jaj, Unnie, ne szomorkodj - biztattam - amúgy... hogy-hogy appa telefonjáról hívtál? - érdeklődtem. 
- Ez volt kéznél. 
- Értem. 
- Jaj, WooHee, ne haragudj, de mennem kell, majd beszélünk. Szia - ezzel letette. Meg sem várva, hogy elköszönjek.  Hát, ilyen a modellek élete. Sóhajtottam, majd visszamentem Mr.Shin-hez. 
- Hol is tartottunk? - kérdeztem vidáman. 
- Anyukád kerested.. még mindig nem tudom, szerintem elment boltba - mosolygott. 
- Oh, lehetséges - húztam félmosolyra a szám- na, én visszabattyogok a kis kuckómba, majd beszélünk - intettem neki, majd felkászálódtam a lépcsőn. 
Eddig mindig rövidnek tűnt az idő míg felértem, de most olyan mintha egy évig másznék ezeken a fokokon. Borzalmas érzés.~
Mikor felértem WonHo még mindig a laptopom bújta. Halkan csuktam be az ajtót, majd lopakodtam mögé, s néztem meg, hogy mit olvas ennyire. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Na, remélem tetszett.^^
Bocsi, hogy tegnap nem írtam, de
nagyon ki voltam merülve, így mikor hazaértem fél 5-kor egyből elaludtam, s csak enni, fürdeni keltem fel majd bújtam vissza az ágyba XDDDDDDDDD
Remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :DD
(ja, nem tudom, hogy mikor hozom a kövit.:S legyen meglepetés.^^ :D:P)
Bye♥