~21.rész.~

Azt hittem végre rajta kapom, hogy valami személyes dolgot olvas, de valami blog féleséget olvasott. Kicsit meglepődtem. Na, jó... nagyon is!
- Na, mizu? - szólalt meg testvérem,mire ugrottam egy kicsit.
- Semmi.. mit olvasol - hajoltam közelebb a laptophoz. 
- Ez egy Fanfiction... - magyarázta, nagyjából kapizsgáltam mi az, de nem nagyon foglalkoztatott.
- Miről szól? - kérdeztem kíváncsian. 
- Hát, van két lány akik egyszer rossz csávóval kezdtek ki.. meg stb.. nekem bejön.. - mosolygott.
- Remek, mi a címe? 
- Nightlife - kuncogott. (Ha valakit érdekelne.~ : http://nightlife2.blogspot.hu/)
- Oh, király - vágtam rá, majd óvatosan leültem az ágyamra. 
Kicsit dühöse voltam magamra amiért nem tudtam lebuktatni WonHo-t. Valahol éreztem, hogy tud egy-két dolgot rólam, amit nem mondtam el neki. Szerintem elolvasta a gépen lévő naplóm, de nem tudom. Nem szeretném megvádolni, mert lehet sehol semmi. 
- Képzeld, apuék eltolták az esküvőt, így a sebek amiket okoztál lehet eltűnnek addigra - néztem rá egy gúnyos mosoly kíséretében. Nem haragszom rá, ez tény és való, de egy kis bűntudatot szeretnék benne kelteni. 
- Valóban? Hogy.. hogy? - látszott rajta, hogy kicsit megkönnyebbült.
- Nem tudom, de most biztos örülsz, mivel lehet megúszod apám lecseszését - kacsintottam rá, majd próbáltam lefeküdni óvatosan, de fájdalmak nélkül nem nagyon akart menni, persze meg is értem.~ 
Már csak arra lettem figyelmes, hogy az álom manó elvitt az én kis világomba, s ott álmodozom a "szőke hercegről."


WonHo P.o.V.~

A napok csak teltek, s teltek. WooHee egyre jobban van, aminek nagyon örülök. Viszont, mostanában Boomie nem nagyon kereste fel. Szerintem még mindig a sokk hatása alatt van amit tettem a húgommal. 
A suliban megkerestem egyik nap az a négy kis csajszit, akikről írt WooHee a naplójában, s elbeszélgettem velük, hogy akadjanak le róla... stb.. stb.. Persze ők tagadtak mindent, de mondtam, hogy nem WooHee-től tudom, hanem mástól. Ekkor megértették amit kértem, s megígértél, hogy többet nem piszkálják. 
Most épp a kórházba vagyunk, mivel ma mondják meg, hogy körül belül mennyi idő, míg beforr a seb meg a szokásos. WooHee sebét eddig senki nem látta a családban, csak amikor elhozták először a kórházba. Senkinek nem mutatja meg, még az anyának sem. Ennyire csúnya lenne? 
Az arcáról már eltűntek a foltok, így semmi nem rontja el gyönyörű kis pofiját. Minden kék-zöld foltocska eltűnt róla már csak a lábán és a karján van a vágás. Vagy is szerintem, mivel csak az van bekötve. 
Mindenki kint vár rá, míg ő bent van az orvosnál. Hirtelen nyílik az ajtó, mi pedig egyből felállunk. Az orvos mosolyogva jön ki a teremből. 
- Na, hogy van? - kérdezte az anyja. 
- Örömmel közlöm, hogy már nincsenek sebek, se semmi, csak még egy kicsit fáj neki, de megértem - mosolygott tovább a doki. 
- Komolyan? Ennek örülök - szólalt meg apám is. WooHee kijött a kórteremből, elköszöntünk a dokitól, majd beszálltunk a kocsiba, s haza vettük az irányt. 
WooHee és apám egész uton beszélgettek, nevetgéltek... az anyja csak mosolyogva figyelte őket, míg én komoran néztem magam elé. Még mindig nem tudom felfogni, hogy ez a lány mért bírja az én apám ennyire. Kicsit féltékeny vagyok, amiért így el vannak. Velem meg.. alig.
Na, mindegy. 

Otthon WooHee már gyorsabban közlekedett mint 2 héttel ezelőtt. 
- Szerintetek 2 hét alatt tökéletesen leszek? - kérdezte vidáman az anyától. 
- Igen, kincsem - mosolygott az anyja, majd megsimogatta a pocakját. A hasa is egyre nagyobb lesz, remélem kisfiú lesz. (*-*) Legalább ő szeretne, mondjuk a kislány is. 
- Anyu, holnap után el kéne menni koszorúslány ruhát nézni - javasolta boldogan. 
- Igen, szerintem is, hívd fel Sunwoong-ot is, mivel... ő is meg van hívva az esküvőre - mosolygott.
- Igen, tudom, majd felhívom, de ahogy ismerem nem fog ráérni - szomorodott el. 
- Jaj, majd megoldja - kuncogott apám. 

Mindenki elment a saját dolgára. Apám, s az anyja elmentek főzni, míg mi fent voltunk a szobában. Ő a laptopját bújta, s valamit nagyon pötyögött. 
- Mit írsz te ennyire? - néztem rá kíváncsian. 
- Nem mindegy? - nézett rám vidáman. 
- Jéé, mi ez a nagy vidámság? - most már tényleg nem értem ezt a lányt. 
- Legyen az is mindegy - ezzel visszabújt a laptopképernyőjéhez. 
Én csak megmosolyogtam, majd folytattam az olvasást. 
- WooHee - kopogott be apám az ajtón. 
- Tessék? 
- Gyere, vendéged van. 
- Megyek - kelt ki az ágyból, majd nyitotta is az ajtót. 
Mikor kinyitotta nem csak ő, hanem én is meglepődtem. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, hogy rövid, de most.. hdewhiufewbnj
muszáj volt na. XDDDDDDD
VÉLEMÉNYEKET! :D
bye♥