~11.rész.~

A blogom már az 1000 megtekintésen is túl van :D
Köszönöm mindenkinek aki olvassa ezt a ficut, s ilyen gyorsan elértem az 1000 feletti megtekintést :D
Ez a rész kicsit rövid lett, ne haragudjatok, de próbálok hosszúakat hozni, de most is szeretném függővégben hagyni, s másképp nem tudtam volna. :D

Remélem ezek ellenére is tetszik *-* 

WonHo P.o.V.~

Ezt nem hiszem el. 
Mi az, hogy előttem akarja megcsókolni, megint?! 
Eléggé dühös lettem, nem tudtam mit csinálok, csak azt vettem észre, hogy az ajtó felé húzom SunWoong-ot, majd kihajítom az ajtón.
Apám, s "anyám" kérdőre vontak, de én csak megvontam a vállam, majd felmentem a szobámba, ahol egy dühös WooHee-t láttam. Ölbe tett karokkal ült, s ha tekintettel ölni lehetett volna, én most azon nyomban kipurcantam volna. 
- Te mégis mit képzelsz magadról? - hangja nyugodt volt, amin meg is lepődtem. 
Nem válaszoltam, csak leültem az íróasztalomhoz. 
- Hozzád beszélek! - hallottam, hogy felállt az ágyról, hátra néztem, de lehet nem kellett volna. 
Akkora pofont kaptam, hogy szerintem még a város másik felében is meghallották. 
- Aucs - csak ennyit bírtam kinyögni. 
- Te szemét! Nem elég, hogy születésnapja van, s így is keveset tudok vele lenni, még... ki is dobod?! - kezdett begurulni. 
- Hékás, nyugodj már le! 
- Ennél nyugodtabb már csak a sírban lehetnék - hallatszott hangján a düh. 
- Ja, értem, szóval... te a sírban is ilyen idegbeteg leszel? - néztem rá kérdőn. 

WooHee P.o.V~

Ez most komolyan beszél? vagy csak én vagyok ilyen hülye , hogy félre értettem!? 
Látszott, hogy kérdőn nézek rá, ezért felállt. 
- Te tuskó - kezdtem el szidni, mint mindig, most is ezen a kedves bene-néven. 
Már éppen emeltem volna kezem, hogy megint megüssem, de mikor már éppen, hogy hozzá ért kezem.... elkapta csuklómat, majd a falnak nyomott. 
Mind két karom a fejem fölé szegezte, hogy még véletlenül se tudjam ellökni magamtól. 
- Mondd - kezdte - Az a SunWoong gyerek jobban csókol mint én? - tette fel a kérdést. 
Én csak meglepetten néztem rá. 
- Hogy mi?! - tátottam el a szám.
- Jól hallottad! válaszolj! - préselt oda a falhoz. 
- Neked nem mindegy? - néztem rá.
- Nem, szóval válaszolj! - hajolt közelebb hozzám. 
Minden egyes levegővételemnél közelebb hajolt hozzám. 
- Oh, szóval nem válaszolsz!? akkor lássuk - suttogta szinte számba, majd rátapadt ajkaimra.
El akartam lökni magamtól, de hiába.... kezem még mindig a fejem fölött volt. 
Megnyalta alsó ajkam, ezzel jelezve, hogy engedjem be. 
Én automatikusan nyitottam szét ajkaimat, majd ahogy egyre jobban játszadozott nyelvemmel... úgy kezdtem egyre jobban megadni magam. 


Azt vettem észre, hogy az ágyon fekszünk. Ő rajtam fekszik félig, s faljuk egymás ajkait. 
Hirtelen egy jó kis ötlet jutott eszembe. 
Nos, Shin WonHo, játszani akarsz? rendben! akkor ha harc hát legyen harc.~ futott át az agyamon, majd kezem felcsúszott pólója alatt.
- Hmm... - hümmögött, ezzel jelezve, hogy élvezi amit csinálok.
Elszakadtam tőle, csak azért, hogy mosolyogjak egyet + levegőt vegyek, majd nem is engedte tovább , hogy ajkaink külön legyenek. 
Ismét rátapadt. 
Egyre éhesebben falta ajkaimat, majd éreztem, hogy keze besiklik a pólóm alá, majd leakarja rólam venni. 
Most jött el az idő. 
Átfordultam vele, hogy én legyek fent. 
Ráültem csípőjére, majd elkezdtem mozogni. 
Véged van, oppa! ~ mosolyogtam el gúnyosan. 
Egy halk nyögés hagyta el a száját, majd éreztem, hogy a nadrágjában lévő Ő kiakar onnan jönni. 

Övéhez nyúltam, majd kicsatoltam, de mindvégig szemébe néztem. 
Láttam, hogy várja mikor nyúlok oda, de ahelyett felálltam, majd kiakartam menni a szobából, de visszarántott.
- Hé..Hé!! - szólt rám - és ezzel mi lesz? - nézett le nadrágjára.
Nem mondtam semmit, csak vállat vontam, majd távoztam a szobából. 
Az ágyam már délután ellett víve  a szobámból, s minden nagy dolog.. már csak a ruháim maradtak ott. 
Átmentem értük, majd összehajtottam őket, s betettem egy zsákba. 

Lassan, csendben mentem szobámba, hogy nehogy felkeltsem bátyám. 
Nem akartam vele beszélni. 
El fogom érni, hogy megőrüljön értem, én pedig majd bunkó leszek... úgy mint most Ő velem!

Mikor bementem a szobába..... nem volt szerencsém. 
WonHo az ágyon ült, s éppen olvasott. 
- Azt hittem már a nappaliban alszol - mondta unottan. 
- Höh, persze - néztem rá - nem kényelmes a kanapé - néztem rá, majd elkezdtem kipakolni a szekrényembe. 
Olyan este 11 lehetett mire végeztem. 
Mivel holnap nem lesz suli nem nagyon aggódtam ez miatt. 

Indulni akartam fürdeni, de ekkor kaptam egy SMS-t..... SunWoong-tól. 
Holnap találkoznunk kell! Mondanom kell valamit! 

Kicsit meglepett ez az SMS, de egyből válaszoltam.: 
Rendben, holnap délelőtt 10-kor a suli melletti parkban. 

Ezzel elmentem fürdeni. 
SunWoong már nem válaszolt. 
Gondoltam elment aludni. 

Mivel WonHo-t akarom csesztetni... szándékosan csak egy törülközőbe mentem be a szobába. 
Nem csalódtam.
WonHo reakciója olyan volt amilyenre számítottam. 






~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Jóéjt.^^
VÉLEMÉNYEKET! :D
Bye♥