~13.rész~

Nem tudom mért, de úgy éreztem, hogy Boomie az a lány akiben már most meg bízok.
Szegénykém az elején nagyon kellemetlenül érezte magát, mivel nem akart zavarni, de anyu megnyugtatta, hogy nem zavar. 
Nagyon örült mindenki, hogy hazakísért és megszerettük volna hálálni. 

Felmentünk a szobámba... vagy is a közös szobámba WonHo-val. 
Drága bátyuskám megint a könyvet bújta. 
Ránéztünk mind a ketten, de nem nagyon foglalkoztunk vele. 
Vállat vonva leültünk az ágyra, majd elkezdtünk egymásnak ... mesélni magunkról. 

Mikor már mindent megtudtunk egymásról megmutattam neki a fürdőt. 
Míg ő fürdött addig én áthúztam az ágyat, majd megcsináltam az ágyat.
Ilyenkor örültem a fejemnek, hogy anno francia ágyat vetettem magamnak. 
Mondjuk WonHo-nak is az van, de ennek a srácnak akkora szobája van mint egy osztályterem.... sőt.! Minden tökéletesen el fért és még volt egy jó nagy hely középen. 
Nem tagadom... jó kis szoba, de nekem nem tetszik, hogy mással vagyok összezárva... vagy is.. inkább az nem tetszik, hogy KIVEL! 

- Kész vagyok - jött be Bom egy pizsibe amit én adtam neki. 
Anyunak levittem a ruháját, hogy mossa ki neki, majd én is elmentem fürdeni. 
Addig Bom ki ment a fenti nappaliba TV-t nézni. 
WonHo pedig a szokásos könyvét bújta, 


Mikor bementem a szobámba Bom bent feküdt az ágya, s telefonozott. 
- WooHee, ráérsz egy percre - tette le a könyvét WonHo.
Meglepetten néztem rá, de készségesen bólintottam. 
Kimentünk a szobából, majd szinte egyből nekem esett.
- Te még is mit képzelsz? egy idegent csak így? 
- Hé-hé... Anyuék ajánlották fel, hagyj engem békén - akartam volna visszamenni, de visszarántott, s a falnak nyomott - hagyj békén - szűrtem fogaim között.
- WooHee, olyan kislányos vagy.. mi van SunWoong-al? olyan pirosak voltak a szemeid ... csak nem.... kidobott - vágta hozzám kíméletlenül. 
- Hagyj - fordítottam el fejem. 
Nem az hogy kidobott, mivel nem is voltunk együtt, de még is úgy éreztem ,mintha valamilyen szinten a barátnője lennék. 
- Jaj, most megsajnálnálak, de nem érdemled meg - szorította meg jobban a csuklómat. 
- ááá, ez fáj - szisszentettem fel. 
- Bocs - engedte el karom. 
- Most pedig, élvezem a vendégem társaságát - mosolyogtam. 
Ekkor megcsörrent WonHo mobilja. 
9 óra körül ki a fene keresheti? 
Megvontam a vállam, majd bementem a szobámba, de az ajtóra tapasztottam fülem, s úgy hallgattam a beszélgetést. 
Már mint csak WonHo részét. 
- Szia Suzy. Persze. Most? Oké, megyek - ezzel megszűntek a hangok. 
Hallottam, hogy le megy a lépcsőn. 

Bom felém fordult.
- Mi a baj? - kérdezte. 
- Semmi -mosolyogtam - aludjunk, álmos vagyok - bújtam be én is az ágyba. 
Két takaró,s két párna volt, hogy mind a ketten kényelmesen elférjünk, s ne kelljen egymásról leráncigálni a takarót.

Amint hallottam Boomie szinte egyből elaludt. 
Én mikor már éppen elaludtam volna hangokat hallottam meg, majd azt vettem észre, hogy nyílik a szoba ajtaja.
Alvást színlelve követtem az eseményeket. 
Egy lány volt WonHo-val. 
Minek hoz fel lányt ebbe a szobába, mikor tudja, hogy most vendég van nálunk és én is ebbe a szobában vagyok? 
Úgy fordultam, hogy lássam őket. 
Szerintem ez a lány volt az a Suzy nevű csajszi. 
- Azt hittem már soha nem tudunk találkozni - csókolta meg a csajszi. 
- Hmm... - hümmögött testvérem. 
Eh, akkor most mi van!? WonHo-nak tudtam, hogy csak egy játék vagyok, mondjuk nekem is ő, de ez már sok! 
- Nem gáz, hogy itt van két csajszi a szobádban? - nézett ránk fintorogva. 
- Nem,alszanak - kuncogott.
- Arra gondolsz, hogy.....? - nézett rá a lány.
WonHo csak bólintott, majd ledőltek az ágyra.
Most itt fognak eszek b*szni?!
Na, neeeem! Ez most már az én szobám is! 
Dühösen kezdtem el forgolódni, majd azt játszottam, hogy rosszat álmodok.
Hallottam, hogy abba hagynak mindent, s engem néznek. 
Mire végre kényelmesen elhelyezkedtem, s hallgattam volna tovább a beszélgetést elaludtam. 
Remek! 


WonHo P.o.V.~

Hát, jó. 
Suzy is valami. 
Jó csajszi meg minden, de csak ARRA jó! Másra nem. 
Vagy még is?! 
Majd meglátjuk. 
Már mind a kettőnkön, csak egy textil anyag volt, mikor WooHee elkezdett kiabálni álmában.
- S..S..SunWoong... - nyöszörögte annak a senkiházinak a nevét - N..Ne menj el... ne... utazz el.... ne hagyj itt... W..WonHo, csak bánt... te... voltál .... az egyetlen barátom - nyöszörgött.
Nagy szemekkel néztem végig ahogy húgocskám szenved. 
Suzy már majdnem nevetett, mikor rászóltam, hogy ne merjen nevetni. 
Duzzogva rám nézett, majd folytatni akarta, de nekem elment a kedvem. 
Inkább hazaküldtem. 
Nem tetszett neki a dolog, de nem érdekelt. 
Egész végig ... WooHee szavai jártak a fejemben.; WonHo, csak bánt... te... voltál .... az egyetlen barátom.
Bántom? Barát? Akkor mi volt az a csók? Jézusom, WooHee csak azért kérte meg azt a SunWoong gyereket, hogy segítsen neki. Nem is voltak együtt. 
Dühösen túrtam hajamba, majd dőltem le az ágyamba. 
Szinte egyből elaludtam. 


Reggel arra keltem, hogy az a Bom nevű csaj és WooHee nevetnek. 
Nem tudtam min ezért füleltem. 
- Nézd milyen cuki volt - kuncogott WooHee.
- Igen, szerintem is. Jaj, nézd - hallottam, hogy valamire rácsap egy kicsit, majd megint elkezdenek nevetni. 
Remek reggeli keltés... mondhatom. 
- Jaj, Boomie... - nevetett WooHee.
Ekkor csengettek. 
- Mindjárt jövök - hallottam ahogy feláll a húgom az ágyról, majd le megy kinyitni az ajtót. 

- Boomie, szeretném be mutatni neked Rin-t - hallottam, hogy mosolyog.
RIN?! ~ Pattantak ki a szemeim. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
remélem tetszett ez a kis feji :$ 
bocsi, de 00:03-kor már nem volt erőm többre:$xd
VÉLEMÉNYEKET! :D
Bye♥ Jó8^_^