~10.rész~

SunWoong P.o.V.~

Fáradtan estem be a szobába, persze elég hangosan, de amint láttam, hogy WooHeee alszik egyből csendesen kezdtem lépkedni ágyamhoz.
Levettem a parókát, majd bementem a fürdőbe, gyorsan még megfürödtem, majd felöltöztem, s kicsoszogtam a szobába ahol WooHee csendesen aludt.
Késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, vagy akár csak egy puszit adjak a homlokára.
Hirtelen eszembe jutott az a csók amit csak azért adtam neki, mert ott volt a bátyja. 
Nem érdekelt, hogy fel kel vagy nem. 
Közel hajoltam hozzá, majd adtam egy puszit a homlokára, majd bebújtam az ágyba.
Vártam a holnapot. Reméltem, hogy WooHee is tudja majd, hogy holnap lesz a születésnapom. 
Mosollyal az arcomon hunytam le a szemem, majd szinte egyből el is aludtam. 


WooHee P.o.V.~ 

Elég bizarr álmom volt. 
Először is; Villany szerelő voltam, majd valahogy eljutottam egy boltig amiben volt egy TV, s azon keresztül közvetítették le, hogy WonHo éppen egy lánnyal van. 
Nem tudom miért, de szívem összeszorult.
Csak nem féltékeny lennék?! 
Idegesen keltem ki az ágyamból, s vettem észre, hogy SunWoong semerre sincs. 
Felöltöztem, majd szembe szúrt a naptárja, s láttam, hogy ott van egy torta a mai dátum mellett. 
Odamentem, hogy közelebbről is megleshessem, majd mikor tudatosult bennem, hogy ma van SunWoong születésnapja ledöbbentem. 
- Ma nem tudnék vele ünnepelni sokáig, mert péntek van, s nekem haza kell mennem - ültem le az ágyamra. 
Igaz, nem muszáj elmenni a kollégiumból hétvégére, de nekem muszáj. 
Anyu fontos bejelenteni valójára nagyon kíváncsi vagyok. 
Nem tudtam mit tenni. 
Gyorsan felöltöztem, majd egyből megrendeztem egy kis bulit SunWoong-nak, hogy érezze még is csak vele vagyok. 
De nem sikerült minden úgy ahogy akartam. 
Ma a tanítás elmaradt ezért anyu és Mr. Shin jöttek értem a kollégiumba.
Írtam SunWoong-nak egy levelet amiben ez állt: 
Oppa, ne haragudj! Anyuék eljöttek értem ezért nem tudok veled ünnepelni, de ígérem, hogy bepótoljuk! Remélem nem haragszol! Tényleg.. nagyon, nagyon, nagyon sajnálom! :/
WooHee.~
Remélem tényleg nem fog haragudni, nem gondoltam volna, hogy eljönnek értem. 

Otthon már WonHo várt minket. 
Persze, hogy pizsamában. 
- Azt hittem már nem jöttök - fintorgott, mikor rám nézett. 
Én csak megforgattam a szemem, majd felmentem a szobámba. 
Örültem, hogy végre orrhon vagyok, de valami olyan furi volt a szobámban. 

Felültem az ágyon, majd körbe néztem. 
Észre vettem, hogy néhol le vannak tépkedve a posztereim, az íróasztalom úgy néz ki mint egy szemét domb, a ruháimról ne is beszéljünk, minden ki van dobálva a földre. 
Dühösen leszaladtam a lépcsőn, majd kérdőre vontam a legközelebbi személyt aki ott volt. 
- Te csináltad ezt? - kérdeztem dühösen. 
- Még is mit? - fordult felém értetlenül. 
- A szobám! - kiáltottam. 
Erre anyuék is odajöttek. 
- Nem tudom miről beszélsz - rázta a fejét. 
Anyuék felé fordultam. 
Anyu lehajtotta a fejét, egyből tudtam, hogy ő volt. 
- Mit akarsz a szobámmal? - kérdeztem dühösen. 
- Először is. WooHee, kérlek, üljetek le - szólalt meg Mr. Shin. 
Bólintottunk, majd leültünk a nappaliba, persze én a kanapé egyik felére, WonHo pedig a másik felére. 
Tisztességes távolságot megtartjuk, ha nagyon muszáj.
- Na, hallgatom - vontam össze karomat magam előtt. 
- É..Én.. terhes vagyok WooHee - vallotta be anyám, persze félve, tudta, hogy hogyan fogok reagálni.
- HOGY MI!? - álltunk fel egyszerre, majd döbbenten néztünk az előttünk ülő párra.
Oké, hogy én így reagáltam, de nem tudtam, hogy WonHo-t is így lesújtja, majd, hogy féltesója lesz. 
Összeszedtem magam, majd mosolyt erőltetve magamra megszólaltam. 
- Ez remek hír- mosolyogtam. 
- Tényleg? - nézett rám anyám csillogó szemekkel - azt hittem nagyon megfogsz haragudni amiért eddig nem mondtam el - mondta szomorúan. 
- Anyu, ez a természet rendje, mért haragudnék ? - kérdeztem vissza értetlenül. 
- WooHee, köszönjük, hogy megértesz - tette vállamra kezét Mr. Shin - fiam, te mit szólsz? - nézett rá boldogan. 
- Remek - látszott rajta, hogy a mosolya nagyon- nagyon- nagyon Hamis! 

-Bocs, hogy megzavarlak titeket, de mi köze van ennek a szobámhoz? - kérdeztem félve. 
- A kicsi azt a szobát fogja meg kapni - válaszolták majdnem egyszerre.
- Tessék!? - kérdeztem egy hanggal magasabban a megszokottnál - és ... én hol a fenébe fogok aludni? oké, hogy csak hétvégé... - itt közbe szólt leendő apám. 
- WonHo-val leszel egy szobában, látszik rajtatok, hogy nem szeretitek egymást, muszáj lesz valahogy "összetegyünk" titeket, hogy végre ellegyetek egymással, s úgy viselkedjetek mint a testvérek... a kollégiumról pedig.... amíg anyád meg nem szül... nem leszel kollégista - magyarázta. 
- HOGY MI!? - akadtam ki teljesen - amikor Koleszba mentem anyu már akkor terhes volt, nemde?! - erre mindenki bólintott - akkor meg?! Hol a probléma?! - néztem rájuk kérlelő szemekkel - amúgy meg... MI AZ, HOGY VELE KELL EGY SZOBÁBAN LEGYEK? -néztem leendőbeli szobatársamra, majd fintorogtam egyet.
- Van nevem is, és nekem sem tetszik az ötlet! - tiltakozott WonHo is. 
- WooHee, az első kérdésedre a válasz: - Igen, de anyád hasa egyre nagyobb lesz -simította meg anyu pocakját -, s szeretnénk, ha segítenél neki - nézett rám kérlelően. 
Nem tudtam mit tenni, szerettem anyut, s megérdemli, hogy boldog legyen. 
Bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy a szobám mostantól nem az enyém lesz, hanem majd a kicsié, én azzal a tuskóval leszek összezárva minden este, s nem lehetek kollégista. 
Szívem megszakadt, hogy kevesebbet találkozhatok SunWoong-al, s így még a születésnapját se tudjuk megünnepelni.... vagy mégis?!
- Bele megyek, ha most én elmehetek készülődni aztán elmennék egy kis időre, mert ma van az egyik ismerősöm születésnapja - vakartam tarkóm zavartan. 
- Inkább fogalmazz úgy,hogy a pasidé - vágta oda WonHo.
Anyuék egyből mosolyogni kezdtek, majd felküldtek a szobába készülődni, s kikötötték, hogy el kell hozzam azonnal ide, s itt kell megünnepelnie a születésnapját, velünk.
Mondhatom nagyon jó lesz ez az este, ha el kell játsszuk, hogy együtt vagyunk. Elég volt WonHo-nál, de ez a paraszt megint közbe szólt. 

Miután végeztem anyuék elvittek a koleszhoz, majd megvártak lent, míg én felszaladtam a szobába. 
Arra hivatkozva, hogy fent maradt egy- két cuccom.
Hál' istennek SunWoong ott volt, s éppen a levelet tartotta kezébe amit én írtam neki. 
- Hát te? - kérdezte egyből vidámabban. 
- Segíts! - néztem rá kérlelően. 
Elég érdekesen nézett rám, de miután elmagyaráztam neki a dolgokat boldogan bólintott.
Kicsit meg is lepett, de nem érdekelt, mondtam neki, hogy az ablakon másszon ki, s csináljunk úgy mintha út közben találkoznánk, miközben telefonálnánk. 
Kölcsön kértem tőle pár cuccot, hogy anyuék lássák igenis fent hagytam a cuccaim.(ˇˇ xd)

Telefont a fülemre tettem, majd tartottuk a kapcsolatot, míg anyuéknak intettem, hogy mindjárt jön. 
Találkozásnál megöleltük egymást, majd elindultunk a kocsi felé. 
Mielőtt beszálltunk volna meghajolt, jelezve tiszteletét, majd beültünk a kocsiba. 
Ott is köszönt anyuéknak, majd elkezdtek beszélgetni. 
Néha- néha én is válaszoltam amibe tudtam belefolytam. 
De nem nagyon foglalkoztam a dolgokkal. 
Inkább idegeskedtem, hogy mi lesz az este további részében.

Otthon már minden fel volt díszítve. 
WonHo lent várt minket a konyhában. 
Mikor meglátta, hogy SunWoong kezét fogom, fintorgott egyet, majd elfordult. 

Először felköszöntettük SunWoong-ot, majd még beszélgettünk egy kicsit. 
Hirtelen SunWoong felállt, elnézést kért, majd kihívott engem a teraszra. 
Én még tartogattam neki egy kis meglepetést. 
Saját kézzel sütött kis tortámat nyújtottam felé, miközben énekeltem. : 

"saeng il chuk ha ham ni da
saeng il chuk ha ham ni da
sarang ha neun --SunWoong-shi
saeng il chuk ha ham ni da "  





Először komoly arccal nézett rám, majd elmosolyodott. 



Nem is a tortával foglalkozott.
Kivette a kezemből, majd szorosan megölelt. 

 

Csak mosolyogva öleltem. 
Annyira jól esett ölelése, hogy el nem tudom mondani. 
Ezt a kis cuki, meghitt pillanatot egy torokköszörülés szakította félbe. 
- Bocs, hogy zavarok. SunWoong , lassan menned kéne - mondta unottan WonHo - tudod anyám terhes, kell neki a pihenés - vágta oda nem túl kedvesen.
- YA! WonHo- ssi.! akkor megy mikor én mondom - fordultam fel dühösen.



SunWoong nem engedte, hogy elkezdjek vele veszkedni, mert hirtelen visszarántott, majd elkezdett közeledni felém, miközben fejére húzott egy "csákót", s nekem is rátett egyet a fejemre. 
Lehunytam szemeim, majd vártam, hogy ajkait ajkaimhoz érintse. 





~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
na, most.. egy kicsit hagyom, hogy gondolkozzatok.
Megtörténik a csók vagy sem?! :D
Kitudja *vállat von*
majd a kövi részben megtudjátok .;)
Remélem tetszett ez a rész is.^^
Bocsi, hogy Cliffhanger-kodok.>.<
VÉLEMÉNYEKET! :D
Bye♥