~7.rész.~

Hol vagy? Mit csinálsz? Azonnal gyere haza! Nem lehetsz kollégista! 
Won Ho..

Kicsit meglepődtem ezen az SMS-en. 

- Mért akarja, hogy hazamenjek? Hogy megint játszhasson velem? - kérdeztem magamtól, miközben bámultam a plafont - Aihhs! Nem érdekel! Nem megyek vissza! WonHo, most megtudod milyen érzés, hogyha nem az van amit te akarsz! - mondtam, majd nagy nehezen bepötyögtem a mondani valómat - egy kézzel k*rva jó írni, mondhatom. - 

Suliban. Fekszem az ágyon. Nem megyek. Egy, van egy kis probléma a kezemmel. Kettő, nem fogok neked szót fogadni... azt elfelejtheted! 
Kicsit lehet kemény volt, de nem érdekel! 


Nem tudtam magammal mit kezdeni.
Először körbe néztem a szobába ahol megtaláltam egy fényképet.
Egy fiú volt az.
- hm... talán Irene Oppa-ja... - gondolkodtam el - nagyon helyes.
Ezzel le is zártam a dolgot. Nem akartam, hogy meglássa, még a végén félre érti a helyzetet.
Ezután inkább úgy döntöttem elmegyek fürdeni.
Felvettem a kezemre egy nejlont, majd bementem a fürdőbe, s nagy nehezen megfürödtem.
Irene nem volt itt... így hát úgy döntöttem, hogy kimegyek egy törölközőbe... mivel kint hagytam a ruháim.
Mikor épp léptem ki a fürdőből Irene nagy szemekkel nézett rám, de én is rá.
Mondjuk lányok vagyunk, nincs mért felkapni a vizet, de ő eléggé zavarban volt.
Csak azt ne mondjátok, hogy ő a lányokat szereti! ~ estem kétségbe.
- Bocsi, csak a ..... ruhám kint maradt - csoszogtam oda a ruhákért, majd visszamentem a fürdőbe és felöltöztem.

Irene P.o.V.~

Ez nem kicsit meglepett, de ki nem lepődne meg, hogy egy... úgy mondd meztelen lány áll előtte, csak egy törölközőt maga köré fonva.
Amint bement kifújtam egy jó nagy levegőt ami eddig "bennem" volt.
Idegesen leültem az ágyra, majd beletúrtam hajamba.
- Ezt nem hiszem el. Mért kell ezt csinálnom?! - dühöngtem - amúgy meg..... eléggé szép lány! - tűnődtem el - Miről beszélek!? Aihhs.. - csaptam a fejemre, majd eldőltem az ágyon.

Nemsokkal később félve kijött a fürdőből. 

- Bocsi az előbbiért - húzta össze magát - eddig még nem tudtam bemutatkozni... ezért... most ... Shin WooHee vagyok - nyújtotta felém a kezét.






Nem akartam bunkó lenni szóval készségesen elfogadtam, majd kezet-ráztunk.
Milyen selymes a bőre.. (^^)
Már megint rá gondolok.! Elég már!

Amint elaludt én még kimentem egy kicsit... persze az udvaron is táncoltam, ezért kimelegedtem. Levettem felsőmet, hogy egy trikóba legyek.
Mikor már úgy éreztem mennem kéne elindultam vissza.
Halkan mentem be a szobába, nem akartam felkelteni szobatársam.

WooHee P.o.V. ~ 

Nem tudtam mit csináljak ezért bevetődtem az ágyba, s el is aludtam.
Ügyeltem arra, hogy kezem ne fájjon.

Arra keltem, hogy eléggé csúnyán köhög szobatársam.
Felkapcsoltam a lámpát, majd odamentem hozzá.


Szegénykém teljesen megvolt izzadva.



Megfogtam homlokát.
Tűz forró volt.

Ijedten akartam elrohanni és szólni az orvosnak, vagy valakinek, hogy Irene beteg, de megfogta a csuklómat, mire ijedten néztem rá.
Ő pedig csak legurult az ágyról.
Mire nagy nehezen felállt a... a... a ... haja... leesett..
Hirtelen odakapott fejéhez, majd rájött, hogy már semmi értelme titkolnia előlem.



 itt bevillant a kép amit láttam a fiúról.
- Te... - tátottam el a számat.





Amint ezt kimondtam elvesztette az egyensúlyát, majd rám dőlt.
Én így is alig bírtam egy kézzel tartani.
Ahogy együtt dőltünk valahogy leültünk az ágyra.
Én már majdnem hiszti-rohamot kaptam volna, hogy egy fiúval vagyok egy szobában és ráadásul most még rám döntötte a fejét is.
Tátott szájjal néztem ahogy feje a vállamon van.





Szegénykém tiszta verejték volt.
Éreztem forró bőrét vállamon.

Mikor már majdnem sikítottam... kezét rátapasztotta a számra.
Összerezzentem, majd úgy néztem szemeibe.
Annyira megijedtem, hogy azt el nem tudom mondani.

. Ő az a srác! Ő az akit Irene oppa-janak hittem!
Jézusom! Egy fiúval vagyok egy szobában! ~ estem kétségbe. 

- T..T.. Te fiú vagy? - dadogtam.
- Igen, de megtudom magyarázni - mondta ki nehézkesen.
- Most inkább pihenj - mosolyogtam rá - , majd megbeszéljük, ha jobban leszel.
- Nem, én most akarom elmondani - erősködött.
Nem tudtam mit csinálni. Meghallgattam kis monológját.
Így már mindent értettem, hogy mit.. miért csinál.
Annyira megsajnáltam.
- Most már aludjunk - akartam volna felállni, de visszanyomott az ágyra.
- Ne mondd el senkinek! Kérlek! - nézett mélyen a szemembe.
- Nem fogom! Bízhatsz bennem!
- Köszönöm - motyogta, majd segítettem neki felállni, s elvezettem az ágyhoz.
Befeküdt, majd ráhúztam a takarót, persze, csak egy kézzel.
- Mi történt a kezeddel? - nézett rám.
- Majd elmondom, most aludj - mentem be a fürdőbe egy borogatásért, majd rátettem forró homlokára, aztán elmentem a lámpához, s lekapcsoltam a villanyt.
Bebújtam az ágyba, már aludni akartam mikor Irene lámpája felkapcsolódott.
Felült az ágyban. Persze a borogatás leesett fejéről, de majd ő visszarakja!














Persze én is követtem cselekedetét, mivel nem tudtam, hogy most mi van.



-Valami baj van? - fordultam felé.
- Nincs... nincs, csak zavar, hogy a kezed ... - nézett rá - mondd el, kérlek.
Nagy levegőt vettem, majd kifújtam.
Belekezdtem a mondandómba. A végére már neki is összeállt a kép.
- Sajnálom - hajtotta le a fejét.
- Hm.. mindegy most már - mosolyogtam kedvesen.
- Kérlek, tényleg ne mondd el senkinek! - kért meg még egyszer.
- Nem fogom, nyugi, de most már aludjunk - bújtam be az ágyikómba - tedd vissza a borogatást morogtam párnámba.
- Jól van, nyugi - kuncogott, majd megnéztem, hogy vissza rakja a borogatást.
Ő csak lekapcsolta a lámpát, majd szinte egyből el is aludtam.
Nem tudom, hogy vele mi van vagy mi nincs... én egyből kidőltem, mintha fejbe vertek volna valamivel. (xd)

Reggel éppen keltem ki az ágyból, mikor ő félmeztelenül megjelent előttem.
Ijedten kaptam szemem elé két mancsomat, majd onnan leskelődtem.
- Vegyél fel valamit, most! - kiáltottam félve.
- Öm.. oké - vont vállat.
Amíg lehetett addig néztem kocka hasát.





Kicsit elcsodálkoztam mikor kék felsőjét felvette, s haját össze-vissza kezdte el rázni, hogy jól álljon.

Ez a csávó eszméletlen. ~ hüledeztem. 
Mennyire helyeeeesn, te jézusom.! 

Én már fel voltam öltözve.. már csak rá vártam.
Ma nem volt suli ezért elmentünk egy kicsit "kirándulni" ketten.
Irene így akart engem kárpótolni a hazugsága miatt.
- Amúgy mi a rendes neved? - fordultam felé mosolyogva.
- Sun Woong - mosolyogott.
- Értem, akkor Sun Woong - kezdtem bele - tudod, hogy nagyon rám hoztad a frászt tegnap este? - néztem rá.
- Igen, sajnálom.
- Felejtsük el - kuncogtam.

Egész nap együtt voltunk.
Jól éreztem magam vele.
Egyszer egy ismerős kocsi parkolt le a kávézóba ahol épp ültünk, majd kiszállt belőle WonHo.
Ijedten kaptam oda tekintetem, majd SunWoong-ra.
- Segíts! - néztem rá kérlelően.
- Miben? - nézett rám nagy szemekkel.
- Ott az a csávó a mostoha tesóm... múltkor... khm.. megcsókolt.. igen, tudom furi, de most nem az a lényeg, kérlek, játszd el, hogy a barátom vagy - suttogtam.
- hm.. mit kapok cserébe...? - mosolygott.
- Amit akarsz! - vágtam rá.
- Rendben, akkor segítek, majd még megbeszéljük, hogy mi kell nekem - kuncogott.
- Ya! - boxoltam bele vállába, nevetve.
Mind a ketten elkezdtünk nevetni, majd WonHo lépett oda hozzánk.
- WooHee - szemei tányéralakúak voltak.
- Hello, bátyus - néztem rá.
- Te mit keresel itt? és ez meg ki? - vont kérdőre.
- Nem mindegy? - néztem rá.
Már épp folytattam volna, mikor SunWoong megszólalt.
- A barátja vagyok - húzott oda magához.
Kicsit meglepődtem, de vettem a  lapot, s hozzábújtam amennyire csak lehetett.
- Ez a barátod? - nézte le - ch... nem hiszek nektek.
- Nem?
- Nem!
- Ha nem lenne köztünk semmi, megmerném ezt csinálni? - kérdezte, majd azzal a lendülettel megcsókolt.
Szemeim tágra nyíltak, de amilyen gyorsan tudtam úgy kapcsoltam, s viszonoztam a csókot.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
remélem örültök ennek a résznek. XD
ÉLETEM LEGHOSSZABB FICIJE! XDD:$
tapsot kérek!! ˇˇ
ja és VÉLEMÉNYEKET MEG FŐLEG! :_: XD
Köszike.^^
Bye♥