~37.rész~

       - Hmm - hümögött az illető, majd szembefordított magával.
       - Te?! - döbbentm le - mért nem hagysz végre békén? 4 hónapig rám se néztél, akkor most is tegyél úgy! - motyogtam.
       - Ne haragudj - ölelt meg, de én eltoltam magamtól.
        - Mért csinálod ezt? Megint csak azt akarod, hogy az ágyadban kössek ki... vagy valahol máshol.. aztán meg elhagysz?! Oké. Megfenyegettek minket, de azóta másképp viselkedtél velem. Mint mielőtt "összejöttünk" - kissé kikeltem magamból, de tudnia kell az igazságot!
        - Sajnálom. De... nem csak megfektetni akarlak. Ezt miből vetted? - nézett rám kérdőn.
        - Jaj, WonHo. Tudom, hogy nem a szívednek, hanem a farkadnak keresed a boldogságot! - sóhajtottam fel, majd felvettem egy melltartót, s egy felsőt.
        - Az ISTENÉRT WOOHEE! SZERETLEK! Még mindig.. - az elején még kiabált, de a mondat végére elhalkult.
        - Rendben - sóhajtottam - akkor bizonyíts! - folytattam, de lehunytam szemeim. Nem akartam a szemébe nézni.
        - Még is hogy? - kérdezte.
Lehet, hogy megbánom, de most az a lényeg, és a legfontosabb, hogy megtudjam mit érez, s kíváncsian várom, hogy mit csináljon! ~~
        - Azt csak te tudhatod ....
        - Oké. Bármit csinálhatok? - hallottam hangján, hogy kicsit óvakodva tette fel kérdését, de én bólintottam. Hirtelen nagy sóhaj hagyta el formás ajkait. 
Szemeim még mindig csukva voltak, így nem tudtam, nem láttam, hogy épp mit csinál. Éreztem leheletét a nyakamon, majd az arcomon. Vártam, hogy adjon oda egy puszit, de nem érkezett meg a várva várt kis apróság. Ehelyett kaptam egy csókot. Egy szenvedélyes csókot.! Ebbe a csókba bele adta minden érzelmét, amit észre vettem. Csukott pilláim egyből kipattantak, s néztem ahogy a velem szemben lévő személy csukott szemekkel élvezi. Kis idővel rá, de beadtam a derekam, s vissza csókoltam. 
De vártam már erre! ~~
Tényleg szeret vagy csak úgy csinál?
Mondjuk, ezt a csókot nem hiszem, hogy lehetne utánozni, megszínlelni. Kezdek biztos lenni a dolgokban. ~


Lihegve váltunk el egymástól, s csak néztünk egymás szemébe, miközben szánk fülig ért. 
        - Na? Érezted? - nézett rám aggódva. Félt, hogy nem-et mondok, de válasz helyett, csak adtam egy puszit az arcára, mire Ő elkezdett mosolyogni. 
        - Tudtam! Tudtam! Tudtam! - emelt fel, majd forgatott meg a levegőben, mire én sikítva, nevetve fogtam vállát, hogy még véletlenül se ejtsen le. 
Mikor letett átölelt, majd megpuszilta a fejem búbját. 
        - WooHee, én annyira szeretlek - ölelt még szorosabban, mire én alig kaptam levegőt, de hagytam, hogy öleljen. Jól esett, hogy megint karjai közt lehettem, de féltem. Mi lesz, ha rájönnek? Mi lesz... ha.... megint az lesz mint pár hónappal ezelőtt? Ezek a kérdések mindig is megmaradtak nekem. "Mi lesz, ha".. kezdtem már kicsit unni, de nem tudtam mit tenni ellene.
Inkább kivertem a fejemből ezeket a gondolatokat, és vissza repültem a jelenbe. Most WonHo-ra kell koncentrálnom. 
        - WooHee, nem próbálhatnánk meg még egyszer? 
Mint szokásommá vált, most sem válaszoltam, csak bólintottam egy határozottat, mire ő elmosolyodott, s megint birtokba vette ajkaim. 

Boomie P.o.V.~

Mostanában kezdtük elhanyagolni a barátságunkat WooHee-vel. Megértem, hogy az anyukája terhes, de kicsit már hiányzott. HyunSeung-nak is. Pedig régebben örült, ha kettesben tudtunk lenni, de mióta összejöttünk azóta minden más. Boldog vagyok, nagyon boldog. De hiányzik az mikor bulizgatni jártam a legjobb barátnőmmel... stb.. Seung félt, így nem nagyon megyek nélküle sehová, DE(!!) Ő sem nélkülem. 

Most is épp Seungie-nál vagyunk, épp a kanapén fekszünk, és valami borzasztóan unalmas filmet nézünk. Azt sem tudom, hogy miről szól, csak úgy nézem a képernyőt. 
        - Nem akarjuk meglátogatni WooHee-t? - kérdeztem unottan. 
        - De jó ötlet. Viszont, előbb beszéljük meg vele. Nem ám megzavarjuk a nagy pakolásban. Hiszen nemsokára megszületik a kistestvére - mosolygott.
        - Akkor felhívom és megbeszélek vele egy találták valamikorra, rendben? - pattantam fel, majd indultam a telefonomért. Hyun, csak mosolyogva nézett rám, majd ő is feltápászkodott, s odajött hozzám.

Kihangosítottam a készüléket, hogy mind a ketten halljuk barátunk hangját. Mikor felvette eléggé érdekes hangja volt.
        - H..Halló? - szólt bele lihegve(?) 
        - Szia WooHee- köszöntünk egyszerre HyunSeung-al.
        - Ááá, srácok. Sziasztok. Mi újság?  hallatszott hangján, hogy mosolyog. 
        - Semmi, csak gondoltuk felhívunk. Már jó régen beszéltünk - szomorodtam el.
        - Igen, ez igaz. Mit szólnátok hozzá, ha jövőhéten hétvégén elmennénk bulizni? - tette fel a kérdést.
        - Benne vagyunk! - vágtuk rá, megint egyszerre.
        - Hová mész te jövőhéten? - hallottuk meg a háttérből egy férfi hangot. 
        - Bulizni. Boomie-val és HyunSeung-al - válaszolt. 
        - Értem. Én is megyek. 
Míg ők csevegtek mi azon gondolkodtunk, hogy ki lehet azaz ember aki ott van WooHee-bál és vele akar jönni a buliba.
        - Nem. WonHo, te itthon maradsz. A barátaimmal szeretnék lenni - morogta barátnőm. 
        - Jó - válaszolt WonHo. 
A bátyja hangja így megváltozott volna?! Te Jézusom! Elég régen beszélhettem akkor már vele is. Vagy csak most kelt fel. Ki tudja. 
        - Mi most megyünk, majd beszélünk. Vigyázz magadra! Sziiiiiiaaa - köszöntünk el WooHee-tól, majd letettük a telefont. 

- Nos, most hogy mindent elintéztünk egy kis időt rám is fordíthatnál - húzott magához közel Seung.
        - Ha annyira akarod - cukkoltam.
        - Héé! Na, most ezért kérek egy csókot - csücsörített, mire én elnevettem magam, majd megpusziltam száját, de neki ez nem volt elég, ezért visszahúzott magához, így ajkaink teljesen összeforrtak.

WooHee P.o.V.~

- Ne haragudj, hogy így beszéltem veled, de nem szeretném ha megtudnák, hogy mi a szitu - fintorogtam.
- Semmi baj. Megértelek, de akkor is elmegyek abba a buliba - húzta fel orrát.
- Rendben - mosolyogtam - gyere, menjünk le anyuékhoz. 

Mikor leértünk nem kis meglepetés ért minket.
- A..anya - motyogtam eltátott szájjal, de nem csak nekem maradt nyitva, hanem újdonsült barátomnak is. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, hogy kicsit késtem, csak ajajajaj._. na. xD
Képzeljétek... holnap megyek Pestre! *-* Barbival és Patrival :p
Szorítsatok, hogy láthassuk DooJoon-t.! :DD
Nos, a ficihez visszatérve. :D Remélem tetszett *-*
VÉLEMÉNYEKET! :3
(nem tudom, mikor hozom a kövit.^^)
Bye♥
ÉS! Szeretném mondani, hogy: SAENGIL CHUKKA HAMNIDA Asszonykám (Ada Adél Cioara)! *-*♥ :DD :33

~36.rész~

Nos, hogy ne csak én élvezhessem ezt a BAROMI JÓ SZÁMOT! :3 Ezért... tádáá ;
Yang YoSeob és Yong JunHyung sikerére írtam.~ :D Élvezzétek a zenét, s a ficit :D *-*♥ 

Én úgy meglepődtem, hogy majd' kiestem a számon. WonHo egy idióta! Tuti, hogy nem fogom se őt, se magam, se SENKIT veszélybe sodorni. Nem! Nem! N.E.M.!
        - S..Sajnálom, de... nem lehet - hajtottam le a fejem, majd hirtelen megcsörrent WonHo mobilja. Ő csak szomorúan nézett rám, majd kikászálódott az ágyból, s felvette a telefont.
        - Haló? - szólt bele álmoskás hangon. 

WonHo P.o.V.~

        - Haló? - szóltam bele a készülékbe álmosan. 
        - Szia WonHo - hallottam meg a túloldalt egy nyávogós hangot.
        - Ki vagy? - tértem rá a lényegre. WooHee nagy szemekkel nézett rám, de most nem nagyon foglalkoztam senkivel.
        - 4 hónapja várok arra, hogy végre segíts nekem teherbe esni!! Hol a fenében járkálsz már?! Kezdek dühös lenni - nyávogott.
        - Oh, már meg van ki vagy. Vagy is a neved nem tudom, de azt tudom, hogy Te zargattál engem, és Sunwoong. Most mondom el utoljára. Nem foglak megbaszni csak azért, hogy gyereked legyen! Főleg nem tőlem! - mondtam kicsit ingerülten. Ez így reggelre csodálatos, mondhatom.~ Ha WooHee eddig nem is volt olyan meglepődött, most már teljesen tátva marad a szája. Leláttam a gyomrába komolyan. Intettem neki, hogy majd a telefon beszélgetés után elmondom mi van, ő csak bólintott, majd visszafeküdt addig az ágyba. 
        - Akkor az a cafka fogja megbánni és az anyja.... plusz a gyerek - morogta hisztérikusan. 
        - Hozzájuk ne merj érni! - fenyegetőztem. 
        - Mert ha igen!? Mit csinálsz? Nem fogja tudni senki, hogy én voltam! - suttogta. 
        - Na, jó. Rin, elég volt - hallottam meg Sunwoong hangját. 
        - Te? - lepődtem meg. 
        - Szia WonHo. 
        - Na, idefigyelj, de barom, ha hozzájuk mertek érni... én kinyírlak titeket! kezdtem begurulni. 
        - Akkor csak ennyi a kérésünk. Ejtsd teherbe! Senki nem fogja megtudni, hogy a te gyereked, addig amíg szót fogadsz nekünk - hallottam, hogy a mondata végére egy gúnyos mosolyt ejt, majd vár a válaszomra.        - Rendben, DE! csak akkor ha nem nyúltok hozzájuk! - mondtam a feltételt.
        - Megegyeztünk! 
Ezzel bontottam a vonalat. WooHee felült az ágyon, s várta, hogy meséljek. Leültem mellé, majd elmeséltem neki, hogy 4 hónappal ezelőtt mi volt, és szerintem az SMS-eket is Ők küldték. Persze azt kihagytam, hogy mit ígértem meg nekik, hiába kérdezősködött nem válaszoltam. 

SunWoong P.o.V.~

        - Nos, drágáim. Végre sikerült amit eddig akartunk. Aznap mikor megláttam őket az utcán, miközben kijönnek egy Hotelből. Eldöntöttem, hogy visszaszerzem WooHee-t, csak még nem tudom, hogy hogyan, de most már minden meg van. WonHo teherbe ejt téged - simítottam végig Rin arcán - miközben én elmondom a drága kis WooHee-nak, aki persze egyből megutálja a hős szerelmest..... - itt MiSoon a szavamba vágott.
        - És a te karjaidba fog vigaszt találni - motyogta unottan, miközben körmét nézegette.
        - Pontosan. Látom tanultatok valamit - mosolyogtam, majd adtam egy-egy nyelves csókot mindkettőjüknek, majd elhagytam a helyet. 

Nos, ebben a 4 hónapban minden " remekül " ment. MiSoon, Suzy és Rin segítenek nekem összeszedni WooHee-t, közben pedig eltávolítják WonHo-t a közeléből. Oké, hogy boldog leszek, de mi van ha WooHee-t, csak megbántom ezzel?! Még is félek. Átvertem őt, és szinte mindenkit aki a közelemben volt, s szeretett. Lehet, hogy most mindenki meg fog utálni? Majd kiderül. Csak reménykedni tudok, hogy ne így legyen! MiSoon és Rin nem egyszer voltak már az ágyamban, de persze mindez szerelem nélkül, csak egy kis kaland, semmi több.~ Rin-nek nincs is barátja, csak kell valami "alany" , hogy megbírjuk szerezni azt amit akarunk.~ MiSoon másképp van. Neki van barátja, de viszont WonHo-tól akar gyereket. Szerintem WonHo két gyereket fog egyszerre csinálni. ( ;D )
Unottan ballagtam be a dormba ahol mindenki el volt terülve.
- Sunwoong, mi van veled mostanában? - nézett rám egyik csapattársam. 
- Majd megtudod..... idővel ... - mosolyogtam sejtelmesen, majd beballagtam a szobába, s ledőltem az ágyra.
Annyira elvoltam fáradva, hogy egyből kidőltem. 

WooHee P.o.V.~

WonHo szavai lesokkoltak. Nem tudtam mit reagálni a helyzetre, de próbáltam értelmes fejet vágni, ami nem nagyon sikerült. Mikor elment, hogy lefürödjön... stb..stb.. Én lementem a konyhába - még mindig pizsiben voltam. 
        - Jó reggelt - köszönt vidáman anyu. 
        - Neked is - mosolyogtam, majd odamentem hozzá, s megöleltem.
        - Pont kész van a reggeli, gyere enni - mosolygott. 
        - Apa? - kérdeztem félve. 
        - Még alszik - mosolygott - WonHo merre jár? - kérdezett most ő. 
        - Nem tudom, de most nem is nagyon érdekel - vontam vállat, majd segítettem anyunak az asztalra pakolni. Ekkor jött be Mr.Shin a konyhába. 
- Sziasztok - ment oda anyuhoz, s adott neki egy csókot. Az esküvőről már meg vannak a tervek, s úgy lett megbeszélve, hogy amint megszületik a kicsi megesküdnek. Hát, nem aranyos?! (*-*)
        - Szia - intettem neki - gyere - húztam oda az asztalhoz, majd leültettem egy székre. Anyu csak kuncogva rázta a fejét, s oda sétált az asztalhoz, majd ő is lecsüccsent, amit én követtem. 

Éppen egy korty narancslevet akarok lenyelni, mikor WonHo rohan be a konyhába. 
        - Anya... Nem tudod, hogy ho... - ekkor megakad. Én sikeresen kiköptem a rostos innivalót, s döbbenten nézek WonHo-ra. Mr.Shin a villáját elfelejtette betenni a szájába, s úgy bámul fiára. Miközben anyu épp el akarta vágni az ételt, de hirtelen lefagyott, s csak bámulta a tányért, persze a szemei akkorák voltak mint egy szoba. Óvatosan ránézett, mire WonHo megköszörülte a torkát.
        - Azaz... khm... WooJung - motyogta orra alatt. 
        - T..Tessék? - ennyit bírt csak kinyögni anyu, miközben felállt a székről, s oda ment WonHo-hoz, majd megölelte. Hallottam, hogy kicsit szipog, majd elhúzódik tőle, letörli öröm könnyeit, s ránk néz. Mi még mindig sokkos állapotban bámulunk magunk elé, de WonHo és anyu teljesen elvannak. Már csak azt vesszük észre, hogy leül Ő is közénk, s falatozni kezd. 
Kis idővel, mi is észbe kapunk, s folytatjuk a reggelit... Ebédet inkább. 
        - Köszi - álltam fel, majd felbattyogtam a szobámba, hogy átöltözzek. Mikor a felsőmet is levettem, s húztam volna fel melltartómat két kezet éreztem meg melleimen, majd egy morgást. A mai nap a megdöbbenések napja!? Ismét nagy szemekkel néztem az előttem lévő kis éjjeli szekrényt,s nyeltem egy nagyot. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nos, már tegnap megírtam az 50%-át, így ezzel már nem volt sok bajom :D
Remélem tetszett ez a rész is.^^ :$
VÉLEMÉNYEKET! :D*-*♥
(nem tudom , hogy mikor lesz kövi.~ xD Remélem minél hamarabb :D)
Bye♥ 

~35.rész~

Nem tudtam mit csináljak. Tudtam, hogy WonHo az, de most nem akartam felordítani, hiszen anyuék alszanak. Nem lenne a legjobb ötlet őket zargatni. 
        - W..WonHo ... - suttogtam nevét.
        - Tessék? - kérdezte, de hallottam, hogy a mosoly ott bujkál valahol arcán. 
        - Elengednéd a szemem? - kuncogtam. Nem válaszolt, csak leemelte kézfejét pilláimról - Kösz, de mit csinálsz az ágyamban? Nem vagy álmos? - dünnyögtem fáradt hangon. 
        - Csak..... - gondolkozott el - itt kényelmesebb - somolygott. Tudtam, hogy nem fog elmenni ezért inkább ráhagytam, s lehunytam pilláim. 
Szinte egyből elaludtam. 


WonHo P.o.V.~


Hiába voltam álmos, nem bírtam aludni. Úgy éreztem, ha nem csókolom meg megőrülök. Óvatosan hajoltam fölé, majd közelítettem ajkaihoz, de mikor már épp megcsókolhattam volna látószerveit kinyitotta, én pedig zavartan gördültem át rajta, s feküdtem mellé. Közben torkomat köszörültem zavaromban. 
        - C..Csak megnéztem, hogy itt van-e a papucsom - magyarázkodtam, mire csak kacagott egyet. 
        - Ahogy érzed - vigyorgott még mindig, majd vállat vont, s hunyta volna vissza szép mandula vágású szemeit, mikor én megzavartam.
        - Bocsi, de így kényelmesebb lenne - tettem kezemet feje fölé - kicsit lejjebb kéne tegyem - motyogtam, mire ő csak felemelte fejét, s ráfeküdt karomra. 
5 perc után arra lettem figyelmes, hogy fülig érő szájjal hozzám bújik, derekamat átöleli, s így próbál meg aludni, de mint észrevettem nem nagyon akart neki összejönni. 


Hiába feküdtünk így egyikünk sem bírt aludni, de megszólalni sem így hát lépnem kellett! Óvatosan hajtottam lejjebb fejem, hogy megtudjam csókolni. Nem érdekelt most semmi, és senki, csak az, hogy végre ajkaink egymásba forrjanak. 
Amint láttam Ő is arra vár, hogy mikor lépek már Végre, így megtettem. Óvatosan helyeztem párnáimat, az övére. 
Csókunk gyengéd volt, még is .... szerelem teljes. Utoljára akkor éreztem ezt, mikor 4 hónapja szakítottunk. Mikor megtörtént az első együttlétünk. 
A gondolattól mosolyognom kellett, ezért elszakadt tőlem, s óvatosan felnézett rám. 
        - Ezt nem szabad! - kezdett el tiltakozni, majd kiakart kelni az ágyból, de visszahúztam. 
- Nem érdekel, hogy mit szabad, s mit nem. Különben is, terhes voltál tőlem? - tettem fel hirtelen a kérdést, mire szemei kitágultak. Először nem értette, hogy miről beszélek, de egy kis idő után leesett neki a tantusz. 
        - Nem, nem voltam, képzeld - morogta. 
        - Jól van, jól van, nem kell megenni - öleltem át derekát, így érezhette, hogy a nadrágomban a kis barátom életre kelt a csókunktól. 
        - W..WonHo .... - dadogta, majd nyelt egy nagyot.
        - Bocsi - pirultam el, majd nyakamat vállgödrébe temettem, mellkasomat pedig hátának "nyomtam". 


WooHee P.o.V.~


Reggel arra keltem, hogy WonHo még mindig ölel, s amint észrevettem, nincs szándékában elengedni. Így hát kénytelen voltam úgy maradni, s megvárni hogy felkeljen. 
Nem tudom, hogy tegnap mikor aludhattunk el, de nekem teljesen kiesett annyira álmos voltam. Örülök, hogy nem aludtam át 1 hetet. 

Végre elkezdett mocorogni, majd kis idővel rá kinyitotta szemét, s rám mosolygott.
        - Jó reggelt - simított végig arcomon.
        - Neked is - mosolyogtam. Nem tudom mi van velem, mintha kicseréltek volna. Feletébb boldog voltam a tegnap este óta. Amióta megcsináltuk a kicsinek a szobát, egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, legszívesebben ordítanék, hogy "EZ AZ! VÉGRE BOLDOG VAGYOK ANNYI IDŐ UTÁN!" De sajnos nem lehet. 
        - Tényleg. Most jut eszembe, téged nem zargatnak már a titkos SMS-el? - tette fel a kérdést WonHo. 4 hónapja nem hallottam semmit azokról a személyekről, erre Tessék.. felhozta! Köszi!~
        - N..Nem. 
        - Remek, akkor ez azt jelenti, hogy nincs miért aggódnod... azaz... aggódnunk, együtt lehetünk Újra! - ajánlotta fel boldogan. Vagy is inkább kijelentette.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bocsi, hogy későn hoztam részt, de sok a problémám mostanában._.
Nem tudom mikor lesz kövi, de megpróbálok sietni. :SD
Bocsi, a rövid részért. :$
Véleményeket azért kérek!♥ :D
Remélem azért így is tetszett.^_^ :D
Bye♥

~34.rész~

        - Szóval.. mi lenne, ha....... segítenénk anyunak? - ajánlottam fel csillogó szemekkel. 
        - Mégpedig? - nézett rám értetlenül. 
        - Néha annyira bírom, azt a csöpp agyad... na, szerinted... hogy!? - néztem rá unottan. 
        - Figyelj, vagy elmagyarázod... vagy hagyjuk a fenébe - válaszolta kicsit bunkón. Nem esett jól, de próbáltam nem ügyet vetni rá. 
        - Jó. Nos, mivel nekem és neked is jó a kézügyességünk... mit szólnál hozzá, ha ..... mi csinálnánk meg a kicsi szobáját? - csillantak meg szemeim. 
        - Nincs kedvem rózsaszín szobát díszíteni, csillámpónikkal - nézett rám. Szemei arról árulkodtak, hogy tényleg nincs kedve olyan színű szobába belépni, és hercegnőket, meg lovakat rajzolni. 
        - Ki mondta, hogy azt kell? - megint egy érdekes fejet vágtam, mire megvonta a vállát. 
        - Senki, de egy kislánynak az a kedvence.. Barbi, Póni stb... - fintorgott.
        - Akkor most nem Barbi, Póni lesz, hanem... egy ... legyen mondjuk.. Narancssárga a szobája - ajánlottam fel.
        - Remek, az a kedvenc színem - mosolygott.
        - Na, látod - veregettem hátba - na, akkor... a szoba szín meg van... és milyen minta legyen rajta? - tudakoltam. 
        - Mondjuk csinálhatnánk rá... feketével.. valami kis mintát.. - ajánlotta fel. 
        - És még is milyen mintát? - kérdeztem. 
        - Legyeeeeeeeen ... öm.... egy naaagy fa - mosolygott.
        - Rendben, de akkor virágozzon.. vagy tudod mit? - néztem rá nagy mosollyal. 
        - Na, mondd - mosolyodott el ő is. 
        - Ugye négy fal van. Mi lenne, ha felrajzolnánk a falra más-más színekkel a fákat és aláírnánk az évszakokat? - vigyorogtam - remélem érted miről beszélek. 
        - Igen, értem. Ez tök jó ötlet - kicsit meglepődtem vidámságán, de most kivételesen nem zavart.
        - Na, miről beszéltek? - jött oda hozzánk anyu.  Mind a két kezében volt szatyor. Az egyik kék a másik rózsaszín volt. 
        - Mért nem tudták egybe rakni a ruhákat? - mutattam a szatyrokra.
        - Vagy ha nem is egybe, akkor egyforma színű szatyorba - mutatott ő is arra amire én. 
        - Nekem így jobban tetszik, na gyertek menjünk haza - mosolygott.
        - Miket vettél? - mentünk utána.
        - Majd meglátjátok - nézett hátra ránk, mivel mi kicsit lemaradtunk.
        - Oh, anyu, menj csak haza... nekünk még dolgunk van - mosolyogtam rá.
        - Rendben, de siessetek haza, mert a vacsi a kedvenced lesz. 
        - Oké. Szia - intettünk neki, majd elindultunk a festékbolt felé. 


        - Te, hallod....  nekem anyu kezd egyre furcsább lenni - böktem meg a hasát, miközben haza fele mentünk.
        - Nekem is - fintorgott.
        - Na, mindegy... este neki állunk... addig tüntessük el a cuccokat - morogtam.
        - Oké.. és amúgy.. berendezni is mi fogjuk? - kérdezte, miközben már a kapunk mentünk be. Ügyeltünk arra, hogy senki ne lásson meg minket, majd lementünk a pincébe. Nem nagyon szerettem azt a helyet a történtek óta, de most mindegy. 
        - Igen, minden bent van a szobába, szóval.... - magyaráztam. 
        - Okés - pakoltuk el a cuccokat egy eldugottabb helyre. A fekete festékből az lett, hogy szinte semmi. Minden színből vettünk, hogy feltudjuk festeni a falra rendesen a dolgokat. 

***

Vacsi után anyuék elmentek lepihenni, mi pedig úgy csináltunk mintha a mi szobánkba mennénk, aztán gyorsan irányt változtattunk, amint meghallottuk, hogy anyuék szobája becsukódott, s bementünk. 
        - Te, hallod... mért van itt két pelenkázó és két kis ágy? - nézett rám döbbenten WonHo.
        - Jó kérdés - lepődtem meg én is. 
        - Ott a szőnyeg a sarokba - mutatott a felállított szőnyegre. 
        - Asszem... hosszú este elé nézünk - sóhajtottam fájdalmasan. 
        - Meghiszem azt. Na, menjünk le a cuccokért - akart volna kiindulni, de megállítottam.
        - Már felhoztam - mutattam a szobánk felé, fejemmel. 
        - Akkor át hozom - mondta, majd el is tűnt. 
Én addig leültem a hideg földre, s gondolkodtam. 
Megint az van mint rég. Eddig gyilkoltuk egymást, s most megint kezdünk kedvesek lenni egymással. Be kell valljam, félek. Nagyon is. 
Nem akarok megint abba a hibába esni mint 4 hónappal ezelőtt. Elég volt, hogy azt hittük terhes vagyok, de hál' istennek nem. 
Az érzéseim semmit nem változtak, csak leplezem őket. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön.! Még magam sem ismerem be, csak néha. Boomie és Seung azóta egy párt alkotnak, persze... szinte minden héten össze vesznek valami kis hülyeségen, és én mindig akkor vagyok ott. Szóval, bearanyozzák a napomat, mikor rajtuk nevetek, és mikor egyszerre rám néznek dühösen. A nap csúcspontja. 

Gondolat menetemből az ajtó csapódása zökkentett ki. 
        - Megjöttem.
        - Hallom - álltam fel, leporoltam magam - na, kezdjünk neki - mosolyogtam. Mind a ketten "munkás" ruhában voltunk.. azaz.. olyan ruhában amit nem sajnáltunk összefestékezni. 
Először mindent a szoba közepére pakoltunk, persze a lehető leghalkabban. Miután ezekkel végeztünk nekiálltunk a festésnek, mivel nem voltak repedések a falon, se sehol, így nem kellett újra vakolni... se semmi. De mázlink van!
Két henger volt, így egyszerűbb volt. 
1 óra múlva, már a narancssárga festék már fent díszelgett a falon, és csak arra vártunk, hogy végre megszáradjon. 

        - VÉGRE! megszáradt! Na álljunk neki a díszítésnek.. melyikeket vállalod? - néztem rá. öm.. Nyár és Ősz - motyogta.
- Oké. Enyém a Tavasz és a Tél - álltam a falhoz, majd belemártottam az ecsetet. 
Mondhatom, nem kis munka ezt fel festeni a falra. 

*****

        - Kész, ennyi... hulla vagyok - morogta WonHo álmosan. 
        - Nekem is, de már csak a szobát kell berendezni... ne hisztizz már!! - néztem rá. 
        - Jó, de siessünk - dünnyögött. 
Ledöntöttük a szőnyeget, majd kicsavartuk, de kicsit meglepődtünk, mikor egy autós és egy herceg nős szőnyeg volt. 
        - EZ meg mi!? - mutattam az autósra.
        - Én nem tudom - vont vállat. 
        - Na, mindegy.. csináljuk meg ezt az izét.


A szoba teljes díszben volt. Nem tudtuk mire vélni ezeket a dolgokat, így úgy döntöttünk, hogy a szoba egy sarkába tettük a kocsis kis szőnyeget... és oda pakoltunk mindenből egy darabot. Szekrény, Ágy, Pelenkázó. A másik oldalra ugyan ez, csak hercegnős szőnyeggel. 
        - Milyen otthonos - mosolygott.
        - Már csak ezt kell feltegyem - mutattam a kezemben lévő díszre, ami a lámpára való. 
Még jó, hogy volt bent egy szék, arra felálltam, majd elkezdtem vele próbálkozni, de nem akart sikerülni, majd mikor végre feltettem, hirtelen két kart éreztem meg hasamnál. WonHo volt az, és épp engem ölelt. Nagy szemekkel néztem rá, miközben figyeltem, hogy mit csinál. 
        - W..Wonho - dadogtam.
        - Csak még egy kicsit - suttogta. 
Nem mondtam semmit, csak hagytam, hogy így "álljunk" még pát percig, majd elengedett. Én még feltettem az ablak matricákat az ablakra, ami a szoba közepén volt. Úgy ismerem ezt a szobát mint a tenyeremet, de most sokkal másabb volt. Olyan.. gyerekes. 
        - Na, menjünk aludni.
        - Mennyi az idő? - kérdeztem.
        - Fél 3.
        - Hajnali? - úgy meglepődtem, hogy majdnem kiestem a számon. 
        - Ja. 
        - Ez költői kérdés volt - motyogtam, majd elindultunk a szobába. Ledobtam a kantáros kis nadrágomat, majd bebújtam az ágyba.
Hirtelen süppedt meg mellettem az ágy, majd mikor kinyitottam volna a szemem, valaki betakarta.

Szobákról képek..~ Mármint... ilyen féle festmények voltak a falon.~
A hangulok a képek alján azért vannak mert a falon lévő festményeken is ott vannak. :) 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nem a legjobb rész :S
kicsit összecsapott, de na:$
remélem azért tetszett *-*
VÉLEMÉNYEKET! :DD
Köszi♥
Bye♥

~33.rész~

WooHee P.o.V.~

Hallottam, hogy WonHo valakivel telefonál, de nem nagyon kerítettem neki figyelmet. Megint visszatérünk a régi kerékvágásba. WonHo és Én "gyilkoljuk" egymást. Közben SunWoong-ról semmit sem tudni. ~ 

Viszont, Boomie-n és Seung-on meglepődtem. Nem kicsit! De, ha boldogok, hát.. jó, én ennek csak örülni tudok, hiszen a barátnőm is végre megtalálja a boldogságot.  Viszont én, annál jobban süllyedek lefelé. Nem tudok mit kezdeni magammal. WonHo elkezdett üvöltözni, szerintem a telefonba, de ezt már nem láttam, mivel a szobámba voltam. 

WonHo P.o.V.~

        - Azt hittem nem fogod felvenni a telefont... - hallottam meg egy ismerős hangot. 

        - Sunwoong? - kérdeztem rá egyből.

        - Igen, de nem én akarok veled beszélni - hallottam, hogy át adja valakinek a telefont, majd beleszólt egy lány. 

        - Oppa...Mért feküdtél le azzal a lotyóval? - vont kérdőre egy ismerős hang. 
        - Milyen lotyóra gondolsz? Suzy-ra vagy... MiSoon-ra gondoltál? - kéredztem cinikusan.        - Semelyikre, de.. Hé!! Nem vagyok lotyó! - kiáltotta el magát.
Most akkor melyikkel is beszélek?! Suzy v. MiSoon?! 
Nem tudtam eldönteni, de most ez érdekelt a legkevésbé.        - Mit akarsz? - kérdeztem unottan.        - Ejts teherbe! - vágta rá egyből. Hallottam a háttérből egy nagy nevetést. Biztos Sunwoong az.
        - Mi?! Megvesztél?! - ezzel arrébb mentem a családtól, hogy ne nagyon hallják a beszélgetésünket. 
        - Nem, cska szeretnék tőled egy gyereket és mivel a barátom nem tud megtermékenyíteni TE fogsz segíteni! - hangsúlyozta ki a "te" szócskát. 
        - Hát, arra várhatsz - morogtam egyet dühösen. 
        - Ha nem segítesz, akkor WooHee-nak és az anyjának baja esik - hallottam meg egy másik lány hangot. 
        - Ne merjetek hozzájuk érni! - keltem ki magamból - ha bármelyiküknek bajuk esik,k teszek róla, hogy ti se ússzatok meg.  Amúgy meg.. nem tudom kik vagytok, de sejtem. Sunwoong, neked meg csak annyit mondok, hogy ... remélem örülsz, mivel WooHee csókjait többé nem érzed - mondtam gúnyosan mire csak egy Hmcpf... kaptam válaszul - most pedig leteszem. Hali - nyomtam ki a telefont. 
Miután letettem egyből üvöltöttem egyet, mert már nem bírtam tovább bent tartani a feszültséget. Mindenki odagyűlt, hogy mi van velem, de én csak leintettem őket, majd inkább kimentem az udvarra. 
Elég kellemes idő volt, de nem nagyon szeretek kint lenni hidegben mivel tudom, hogy megfogok fázni. Szóval, 10 perc álldogálás és gondolkozás után bementem. Felmentem az emeleten lévő nappaliba, s bekapcsoltam a Tv-t. Amit először megláttam az Sunwoong vigyorgó feje volt. Legszívesebben bevertem volna neki egyet, amiért így viselkedett. Átverte WooHee-t és az egész családot, ha úgy nézzük. Szemeim kezdtek elnehezedni, majd azt vettem észre, hogy elaludtam. 

****

4 hónappal később.~~

        - WooHee, gyere már! - kiabáltam be neki a szobába, mivel épp készülődtünk az egyik baba boltba, hogy elkísérjük WooJung-ot, mivel ő egyedül nem tud választani. 
        - Jól van már, bocs - jött ki duzzogva. Azóta szinte nem is nézünk egymásra. Ugyan úgy viselkedünk mint mielőtt megpróbáltuk volna. Teljesen ellenszenvesek vagyunk egymással. Néha-néha vannak olyan pillanataim, hogy most azonnal megcsókolom, de visszafogom magam. 
WooJung már lent várt minket. 6 hónap alatt elég nagy pocakja lett. 
        - Eomeoni, olyan nagy már a pocakod - simogatta meg anyja hasát WooHee, mosolyogva. Az anya nem válaszolt, csak mosolygott. 
        - Tényleg... mikor lesz befejezve a kisbaba szobája? - nézett rá érdeklődve. 
        - Nem tudom drágám, de szeretném már megcsinálni, de most már egyre nehezebb a dolgom - kuncogott.
        - Igaz... - húzta el a száját, de láttam, hogy van egy ötlete - Mr.Shin... mikor ér haza? - kérdezte hirtelen. De rég hívta így apámat. 
        - Kicsim.. - lepődött meg ő is - nem tudom, szerintem az este folyamán. 
        - Rendben, köszi - mosolygott, majd elindult az ajtó felé. 

Beültünk a taxiba, majd indultunk is. 
        - Mit forgatsz a fejedben? - suttogtam oda neki. 
        - Segíteni fogsz te is, nyugi - kacsintott, majd a sofőr szólt, hogy megérkeztünk. Kifizettük, majd bementünk az első kis ruhás boltba. A kistestvérem lány lesz, aminek nem nagyon örültem, mivel egy kisfiú jobban illene a házba, de most már mindegy. WooHee persze, mikor megtudta majdnem kiugrott a bőréből... olyan boldog volt. 

WooHee P.o.V.~

Nem tudom mért, de anyu a fiú ruhákat kezdte el nézegetni. Mi a fene?! Most akkor lány vagy fiú lesz?! 
        - Anya, mért a fiú ruhákat nézed? - kérdeztem meg hirtelen. 
        - Jaj, kicsim... ez legyen az én dolgom - kuncogott. 
        - Ahogy érzed - vontam vállat, majd odamentem WonHo-hoz, hogy tisztázzuk a helyzetet... azaz... amit kitaláltam. 
Ha nem segít, kitöröm a nyakát!!!! 
Ezzel a gondolattal mentem oda hozzá. 
        - Na, akkor segítesz - jelentettem ki. 
        - Még is miben? - nézett rám. 
        - Tudod, amit a taxiban beszéltünk - kacsintottam.
        - Jaaaaa, hogy az. De még mindig nem mondtad el, hogy mit akarsz - nézett rám érdekesen - amúgy... WooJung ... mért a fiú ruhákat nézegeti? - kérdezte mosolyogva. Tudtam, hogy ő fiú tesót akar. 
        - YA! attól még lány lesz! - mondtam dühösen.        - Aha,persze - mosolygott - na, mondd - terelte vissza a témát.
        - Arra gondoltam mi lenne, ha .... - itt félbe szakított. 
        - Először is.... én fiú kistestvért akarok! - mondta duzzogva. 
        - Ez most hogy jön ide? Már rég nem ott tartunk - vágtam egy érdekes fejet.
        - Tudom, de akkor is... na, igen.. mondd - nézett rám megint.
        - Szóval.. mi lenne, ha.......

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tudjátok mit?! :D
Majd a kövi részbe :DDD xDDD
bocsika :3
Saranghae♥
Remélem tetszett ez a rész is *-* ♥♥ :D
(nem tudom mikor hozom a kövit.xd)
Véleményeket!! :DD
Bye♥ 

Beszámoló.~:)

 Na, sziasztok. Tudom, megígértem már tegnapra a beszámolót, de nagyon álmos voltam...(nem mintha most nem lennék az. xd)
Nos, akkor.>< Mivel sokan mondtátok, hogy érdekel titeket a Kézdivásárhelyen töltött időm, ezért leírom.:) Remélem mindenkinek tetszeni fog amit elmesélek. *-* én egyszerűen imádtam... nem akartam hazajönni. >< :$

Első este/nap.~

Háát, akkor kezdtem November 8-ával, mivel aznap még voltam suliban, aztán este hazajöttem, összepakoltunk anyuval, elmentem fürdeni stb.. aztán 6-ra mentem vissza Bátaszékre.(mivel én mellette lakom, egy picinyke kis faluban :$) Kicsit korán volt még, de mással nem tudtam volna bemenni, s barátnőmnél aludtam mivel 9-én hajnali 2-kor indultunk.:)
Barátnőméknél elmentünk aludni, hogy az úton ne csak aludjunk. Persze, hogy hajnali 1-kor alig bírtunk kikelni az ágyból, de végül sikerült.! (xd) Barátnőmet amúgy Zsófinak hívják.  
Gyorsan összepakolta még a cuccát, amit elfelejtett összerakni, majd beültünk a kocsiba, s elindultunk (2 percre rá laktak az indulási helytől.) Kocsikkal mentünk. Az ő 9 személyesükkel + még egy személyautóval, hogy olcsóbb legyen az út. ^^ 
Anyu persze bent aludt öcsémmel testvérénél, hogy eltudjon tőlem búcsúzni, így ő hozta még a kispárnámat és az ajándékot. (ami házi pálinka volt.><) Már épp akarunk kiszállni a kocsiból, mikor telefonálnak Zsófinak, hogy nem-e hiányzik valamije. Zsófi persze mondta, hogy nem, erre az anyukája közli vele, hogy otthon hagyta a bőröndjét.
Gyorsan kipattantunk a kocsiból, s sprinteltünk vissza hozzájuk. Remek edzés így hajnali kettőkor. Még soha nem csináltam ilyet, de most ezt is megtapasztalhattam.
Vissza fele(mikor már bőrönddel futottunk.xd) majdnem orra esett, mert a bőrönd beakadt egy kis gödörbe. Én a röhögéstől már nem bírtam futni ezért elkezdtem sétálni, ő meg futott a kocsihoz. 

Elköszönt mindenki a szeretteitől, majd beültünk a kocsiba, s elindultunk. Negyed háromkor, a kettő helyett .. Zsófinak köszönhetően.. (XD) A 12 órás út alatt egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Fel voltunk pörögve mint a búgócsiga. Az út 99%-át végig fényképeztük. Félúton cseréltünk helyet a tanárunkkal és egy csajszival, hogy mi megyünk legelőre, s ők mennek egy sorral hátrább a kocsiban. Mondhatom, rohadt kényelmes volt. Mivel előbb értünk volna oda az érzekésnél így kerülőt tettünk, aminek köszönhetően eltévedtünk, de nem volt lényeges. Így is előbb értünk Kézdire, mint ahogy mondtuk. 

Mikor odaértünk a lányok (akiknél laktunk.) már ott vártak minket. Nagyon jó kis hely volt. A csarnok (ahol 10-én.. azaz szombaton felléptünk) oltári nagy volt. Belülről meg aztán WOW! Bementünk a "kis házikójukba" ahol az ő szentélyük volt. Minden tele kupával, és képekkel. Nagyon jól nézett ki. 
Megkínáltak minket minden édesességgel  üdítővel, majd elmondták a menetrendet, ami a 4 nap folyamán történni fog. Első nap... azaz ma... csak egy Gólyabál-ra megyünk, aztán valami diszkó lesz, szombaton... lesz a verseny/találkozó, aztán közös vacsora, s bál. .. vasárnap pedig elmegyünk Bran-ba és Brasov-ba. Bran-ban valami kastélyt nézünk meg... Brasov-ba, meg csak úgy elmegyünk. Aztán Hétdőn indulunk. 
Miután megbeszéltünk mindent odamentünk a lányokhoz, akiknél lakni fogunk. Üdvözöltük egymást, majd indultunk a kocsikhoz a cuccainkért. 

A lányoknál először elmentünk köszönni a mamájuknak, mivel az anyukájuk Budapesten dolgozik, s nem volt otthon.  Aztán felmentünk a szobába, a pálinkát betettük a kis ajándék-zacskóba a csokival együtt, majd elmentünk fürdeni, felöltöztünk, s indultunk a For you-ba, ami egy Pizzázó volt, és most ott tartották a Gólyabált is. 
Persze, hogy leghátra ültünk, és alig láttunk valamit, mondjuk nem is azzal voltunk elfoglalva. Ha a helység 90%- a nem helyes pasikból állt akkor egyből sem. Alek-al (Alexandra) mi inkább ezt tárgyaltuk. (xd) 

A Gólyabál-nak vége lett, aztán kezdődött a diszkó. Az elején nem nagyon tetszett, mivel senki nem táncolt, csak ivott, és ivott. Már úgy voltunk Anival (Anita), Renivel (Náluk laktunk, amúgy.~) és Zsófival, hogy elmegyünk haza, mert ez unalmas, de ekkor mindenki elkezdett táncolni, így mi is elmentünk. Kár lett volna elmenni, nagyon élveztem. Még tánc közben is képeket csináltunk... amik nem tudom mikor lesznek felrakva, mivel Zsófi nem nagyon ülhet géphez.. :/ 

Éjfélkor elindultunk haza mert már nagyon fullasztó volt a tömeg, meg másnap nagyon korán kellett kelnünk. Reni elment a barátjával kicsit beszélni, míg Ani is elment csevegni egy ismerősével aki a padon ült. Mi kicsit hátrébb álltunk meg Zsófival, nem akarunk zavarni, meg addig is beszélgettünk.  Hirtelen odajött hozzánk egy gyerek ; - Sziasztok lányok, megismertek? - hajolt bele az arcomba.
- Nem, de nem is akarlak. Magyarból jöttünk - magyaráztam neki, majd kicsit hátrébb léptünk. 
- Oh, én imádom a magyar nyelvet, mármint nem, azt amit én beszélek, hanem a tiéteket - ekkor az arcunkba fújta a cigi füstöt. 
- Vidd innen a cigid, kösz - néztem rá lenézően. 
- Niki, gyertek csak ide - hallottuk meg Ani hangját. Mi csak odalöktünk az ismeretlennek, egy "na, csá"-t, majd odamentünk. 
Bemutatkoztunk a padon pihenő emberkének, akivel meg is beszéltem , hogy holnap... táncolunk, mivel megkért. Nagyon szimpatikus volt. Ezek után megvártuk még Renit, majd "haza" indultunk. 
Beértünk a szobába, ahol szinte egyből levágódtunk az ágyba, de Reni még visszament a buliba, csak felvett egy kényelmesebb cipőt. Ő amúgy sem velünk aludt, hanem lent valahol. 

Másnap November 9...~

Alig bírtunk kikelni az ágyból olyan álmosak voltunk, de végül sikerült, mikor Reni kiráncigált minket. Gyorsan felkaptuk magunkra egy ruhát, majd elindultunk, mivel a délelőtt, csak próbálunk, aztán haza megyünk, eszük, fürdünk, felvesszük az esti öltözéket, hajat csinálunk, sminket, majd kezünkbe fogjuk a fellépőruhákat és a Mazsorett-botot, majd indulunk is. A próbának vége. (amit leírtam azokat megcsináltuk, miután haza ballagtunk, majd vissza indultunk) A versenyen mi voltunk a 13. és a 23. fellépők. Mivel két számmal jöttünk. 

A találkozó végén megkaptuk a kupánkat ami Ezüst lett. Szerintem nagyon jól teljesítettünk, ahhoz képest, hogy nem tudom hány csapat közül lettünk kiválasztva. 
Boldogan öltözünk vissza eredeti ruhánkba, majd vittük a fellépős cuccokat a kis házikóba, ahol első nap voltunk. Letettük oda őket, majd indultunk is a közös vacsorára. Az összes bátaszéki lány.. elkezdett "táncolni" az úton, ha táncnak lehet mondani. Nem tudom ki ismeri innen, de azért elmondom, hogy mit csináltunk.. Bal lábbal kezdtünk el lépni, és elkezdtünk számolni, hogy "1,2,3,4,5,6,7,8, egy bot, egy kalap, egy esernyő... éés.. előre, hátra, oldalt, vissza" Amikor az "előre, hátra, oldalt, vissza" akkor megálltunk, és a bal, vagy jobb.. az mindegy lábunkat előre, hátra, oldalt, majd vissza húztuk az előző pozícióba, s újra kezdtük a számolást. Ezt körülbelül egy 20 perces után végig csináltuk. Hiába volt este mindenki minket nézett, de nem zavart minket. 
Mikor odaértünk helyet foglaltunk egy asztalnál, ahová az egész Kézdivásárhelyi csapat és a bátaszéki csapat is elfért. 
Körülbelül 1 órát csak arra várunk, hogy kihozzák a kaját, amit végül nem ettem meg. Töltött káposzta volt. Ezzel nincs is baj, csak azzal, hogy ÉDES VOLT!!!! :OOO amit nem nagyon akartam megenni, így inkább kihagytam. 

Miután mindenki végzett elvitték a tányérokat, s kezdődött a bál. Nekem ez sem tetszett, de most még a végén se. De... a legjobb az volt benne, hogy odajött hozzám egy ázsiai gyerek és megszólal "de szép kék a szemed, egész végig téged néztelek. Te táncoltál, ugye?"
EGY! Zöld a szemem..>< Kettő! Biztos, hogy nem engem nézett, csak be volt b_szva, de nagyon csúnyán. xD Három! Igen, táncoltam.>< De amúgy nagyon aranyos volt, csak nem tudott táncolni ._. ezért inkább ott hagytam. Az este további részében, csak ültem. Akivel összeismerkedtem (a padon ülő gyerek.xd) nem ismert meg, de aztán igen. Elkezdtünk beszélgetni, így tök jó pajti lett (XD) Aztán a táncból nem lett semmi, mert elbeszélgettük az időt. 
Fél 3-kor mindennek vége lett, s elindultunk haza, de egy Kézdis, zenekaros... gyerek is jött velünk akivel az egész utat végig beszélgettem. 15-nek néztem, azt kiderült, hogy 19 lesz. Csak kicsit égtem be. Mondjuk ő meg 17-nek, na, de mindegy. 
Negyed négyre értünk haza mivel még beültünk a Bujdosóba, ami egy kocsma volt. Hogy mért? mert az a szőke gyerek inni akart, de nem tudom , hogy hova.. tisztára kész volt, így is.
Mire hazaértünk, már tiszta álmosak voltunk, s aznap reggel 7-kor keltünk. 

Vasárnap November 10..~ 

Először Bran-ba mentünk a Drakula-kastélyba ami nem is volt ijesztő._.
Aztán aki akart 15 lei-ért bemehetett egy ilyen rémházba ahol összepisiltük magunkat, de nagyon jó volt. Hangom persze alig maradt, de nem csak nekem. Ez után mentünk Brasov-ba, ahol csak várost néztünk. Nagyon szép volt *-* Találkoztam Koreaiakkal és egy kicsit (amennyire tudtam..xd) társalogtam velük, és képet is csináltunk. Persze a palika kiállt a képből :/
Aztán hazamentünk, s még egy kicsit elmentünk a For You-ba... vagy is .. ott vacsoráztunk Pizzát, majd hazamentünk, fürödtünk, s bevágódtunk az ágyba, mert Hétfőn már indultunk haza. Most a két személyes ágyon 3-an aludtunk, mert az utolsó estét Anival "töltöttük".

Hétfő November 11...~ 

Mindent összepakoltunk, majd elbúcsúztunk egymástól, persze sírások közepette.>< Nagyon megszerettem mindent, de az nyugtat, hogy... Májusban ők jönnek hozzánk, s újra találkozhatunk! :D


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
remélem mindenkinek tetszett a kis beszámolóm.^^
El vagyok tiltva a géptől.. szóval fici mostanában nem lesz :'(
Ne haragudjatok.. Kérlek, ne felejtsétek el, hogy a WonHo-s fici létezik..
sietek kiengesztelni anyát, s írni nektek részeket..
addig is.. vigyázzatok magatokra... Saranghae..!♥
Bye-yeom♥ :/// :D

~32.rész~

Ijedten néztem a telefonomra. Nem akartam hinni a szememnek. Nem, nem, nem... ez nem lehet! Kezdtem el ideges lenni. Tudom, hogy nem kéne, de ez van. Ez az SMS kicsit megrázott.
Ez állt benne : Remélem jól sikerült a tegnap estéd.;) sikeresen elbúcsúzhatsz az eddigi életedtől, mert mindenkinek elmondom, hogy kivel voltál! Elvetted tőlem. TE! Készülj fel! ~ Az SMS küldője ismeretlen volt. De megijedtem, nem akartam, hogy megtudják. Nem engedhettem hiszen WonHo... és ha anyuék megtudják, nagyon nagyot csalódnának bennem, bennünk.
Szomorúan, de egyben idegesen ültem le az ágyamra, s olvastam el újra, és újra az üzenetet. Sehogy sem bírtam felfogni,hogy ki láthatott minket, de az biztos, hogy egy olyan ember aki mind a kettőnket ismer. Nem csak, hogy ismer, de még szerelmes is WonHo-ba. Elég sokan vannak, így nem tudhatom meg, hogy ki volt, de amint rájövök kinyírom.
Ekkor jött be Ő a szobába. Odajött hozzám, és megcsókolt, de nem viszonoztam így kicsit érdekesen nézett rám.
        - Mi a baj? - nézett rám félve. Nem válaszoltam, csak az orra alá nyomtam a telefonom. Nagy szemekkl olvasta végig a pár soros üzenetet, majd rám nézett.
        - Ne aggódj, ez csak egy hülyeség! - láttam rajta, hogy magát is bíztatja vele.
        - O..Oppa - nyöszörögtem - mi lesz most?! - néztem rá félve.
        - Ne aggódj, minden rendben lesz. Ha kapsz még ijeneket... szólj nekem! Oké? - nézett rám. Csak egy aprót bólintottam, majd akaratlanul is lefolyt egy könnycsepp arcomon.
        - Héé..Héé... nyugi.. - húzott magához. Én belefúrtam fejem mellkasába, s úgy szippantottam be férfias illatát. Imádom, mikor ölel. Akkor mindig biztonságban érzem magam, de ha nincs velem, mindig olyan üresnek érzem magam, de félek.... hogy.... ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani. Ebben a percben kaptam egy új Üzenetet.
Gyorsan nyitottam meg, majd kezdtem el olvasni. WonHo ám nézett, de én csa megint a kezébe adtam készüléket, had olvassa el ő magától.
        - MI!? - hallottam, hogy dühös - biztos, hogy nem.
        - WonHo, csak így lehet megoldani, én nem akarok neked, se senkinek bajt! - néztem rá én is szomorúan.
        - De ... hiszen... csak... most... - mutogatott az ujjával, s akarta volna folytatni, de leintettem.
        - Ez az SMS sok mindent megváltoztatna, inkább hallgassunk rá! - motyogtam. 
        - WooHee! - nézett rám kérlelően. 
        - Ne nézz rám így - ezzel megfogtam a telefont és válaszoltam, majd elküldtem. 
        - MÉRT?! - ordított rám.
        - Elég, ne ordíts - ezzel felpattantam az ágyról, le az emeletről, majd teljesen Boomie házáig futottam, de ott nem találtam egyedül. 
HyunSeung volt ott, aki épp egy puszit adott arcára, majd elindult a kapu fele. Én kifújtam magam, hátrébb mentem, mintha nem láttam volna semmit, s csak most mentem volna hozzá. Seung egy kicsit meglepődött, majd intett. Én csak mosolyogtam egyet, majd mentem tovább.
Boomie még nem ment be, így nagy mázlim volt. 
        - Boomie - kiáltottam neki. 
        - Oh.. WooHee, hát te? - lepődött meg.
        - Gondoltam meg látogatlak - erőltettem mosolyt magamra.
        - Gyere be. 

        - Na, most már igazán elmondhatnád, hogy mi az igazi bajod - nézett rám, miközben beleszürcsöltem teámba. 
        - Boomie, kaptam egy SMS-t.... - motyogtam. 
        - És? - nézett rám még mindig értetlenül. 
        - Tessék - adtam a kezébe a telefont. Nagy szemekkel olvasta végig az első SMS-t, majd ment a következőre... amiben ez állt :  " Ha szakítasz oppa-val, békén hagylak, s ezek az SMS-ek megszűnnek. Mintha meg sem történtek volna.  DE! ha a közelébe mersz menni. Mindenkinek elmondok mindent! ~ "
Persze a válaszomat még nem mutattam meg neki. Majd elmondom neki valamikor, de most a kérdéseire kell válaszoljak előbb.
        - Na, ez már sok! - idegeskedett ő is - de viszont, melyik oppa-val?! - vonta fel a szemöldökét. Ekkor esett le, hogy ő nem tud rólam és WonHo-ról.
        - öm.... ami.... azt illeti - vakartam meg a tarkóm.
        - NEEEE- üvöltött nevetve. 
        - dee - húztam el a számat. 
        - Huhuhúúú - nevetett , majd hirtelen elkomolyodott - nekem nem szóltál - mondta tök komoly arccal.
        - Senkinek sem - mondtam szomorkásan. 
        - De én a legjobb barátnőd vagyok..... tudtommal! - kelt ki magából.
        - Héé, te se mondtad, hogy Seung és közted van valami - vágtam vissza.
        - Miből gondolod, hogy van? - nézett rám.
        - Jaj, de hazudj nekem - böktem meg oldalát.
        - Jó-jó, de most nem rólam van szó, hanem rólad.... - terelte vissza a témát - Mióta vagytok/ voltatok együtt? - nézett rám nagy szemekkel - meddig mentetek? - kérdezett megint. 
Ebből már sehogy sem jövök ki. Ő a barátnőm, neki elmondok mindent, most sem hagyom ki. 
        - Háát, nem tudom.. körülbelül 1 hete... - húztam el a szám - és..... izé.... - nem bírtam befejezni, mert szavamba vágott.
        - Lefeküdtetek?! - kerekedtek el szemei. 
Nem válaszoltam, csak bólintottam, mire ő még mindig sokkos állapotban volt. 
        - Tegnap este - mondtam még ki, majd hirtelen megcsörrent a mobilom. WonHo volt az.
        - Ő az? 
        - Ühüm.. - bólogattam szomorkásan. 
        - Vedd fel!!! - ezzel kivette a kezemből a készüléket, elfogadta a hívást, s a fülemhez tette a készüléket. 
        - WooHee, gyere haza... most! - hallatszott, hogy aggódik. Én csak némán hallgattam, hogy beszél, de nem volt erőm válaszolni - hallod... !! WooHee! - kezdett el hangosabban ordítani, így barátnőm is meghallotta, elvette tőlem a telefont. 
        - Ne aggódj, itt van nálam. Gyere érte - ezzel kinyomta - WooHee, mit válaszoltál az SMS-re ? 
        - A...azt, hogy.... el...elh..elha.. - nem bírtam befejezni, mert könnyeim utat törtek maguknak, s elkezdtek folyni arcomon. Nem tudtam mit kezdni magammal. Ahogy hallottam WonHo aggódó hangját, teljesen elszontyolodtam. Nem mintha eddig nem lettem volna magam alatt. 
        - MI!? TE NEM VAGY NORMÁLIS!!!! - ordította le a fejem barátnőm is. 
        - Tudom, de nem szeretnék neki rosszat! Értsd már meg... olyan vagy mint WonHo. Ő sem érti meg, hogy miatta csinálom... mi van, ha kiderül?! Ha anya fülébe jut!? HUH?! Rád is rossz szemmel néznének, hogy a barátnőm vagy...- teljesen kiakadtam.  Inkább örülnének, hogy nem az én érdekeimet nézem, hanem az övékét, egy részben.! 
        - Én megértelek, de engem nem érdekelne, hogy ki hogyan néz rám! Mert a barátnőm vagy! - ölelt meg. Annyira jól estek szavai, hogy el nem tudom mondani. 
Ezt a kis aranyos pillanatot a csengő zavarta meg. 
        - Szerintem meg jött WonHo - állt fel a kanapéról, majd az ajtóhoz sietett. 

        - WooHee - trappolt be a szobába. Én csak ott ültem, mint egy fadarab. Odajött hozzám, majd megölelt. Én még mindig nem mozdultam, de mikor ránéztem barátnőmre, s ő csak mosolygott visszaöleltem. 
        - Kérlek, ne csináld ezt.. Ne mindig mások érdekét nézd, hanem a tiédet is... most pedig menjünk haza.... anyukád teljesen ki van borulva, amiért elmentél, s nem is szóltál neki... - fogta meg kezem. 
Én odamentem még gyorsan barátnőmhöz, majd a fülébe súgtam egy köszönöm-öt, aztán haza indultunk. 
        - Ugye tudod, hogy az az SMS tényleg igazi volt, és bármikor kiderülhet minden - szólaltam meg halkan.
- Nem érdekel - vont vállat.
WonHo egyik percben aranyos, kedves.... másikban meg... bunkó, arrogáns, idióta. Nem tudok rajta kiigazodni. 


        - Kicsim - rohant le anyu. 
        - Anyu, csak Boomie- hoz mentem, ne aggódj már - öleltem meg.
        - Tudom, de nekem mindig szólsz, hogy hová mész, most pedig nem, és megijedtem egy kicsit. 
        - Csak 2 óra volt! Ne ijedjetek már meg ennyire! Nem kell félteni! Élek, nem haltam meg .. nyugi - ezzel felmentem a szobába. 
Lehet kicsit sok volt amit csináltam, de ez már tényleg sok volt. Még 50 évesen is a nyomomban lesznek, nem- e raboltak el, vagy mi!? 

WonHo P.o.V.~

WooHee még soha nem beszélt így az anyjával. Mikor feltrappolt az emeletre, a másik személy ledöbbenten nézett maga elé, s szerintem fel sem fogta, hogy mi történt az előbb.
Most WooHee volt az aki egy "tapló"-t játszott. Ahogy ő szokott fogalmazni. 
Hiszen csak aggódtak érte, de ha majd nem fognak akkor meg az lesz baja. Nem hiszem el, hogy mindig valami kell legyen ebben a házban. 
Barátok Közt kettő. (-.-) 

Hirtelen csörrent meg a telefonom. Gondolkozás nélkül vettem ki a zsebemből, majd néztem meg a kijelzőt. 
Ismeretlen. 
Nem szoktam felvenni az ilyeneket, de most még is megnyomtam a zöld gombot.
        - Haló?! - szóltam bele. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hát, nem a legjobb, de 4 nap alatt teljesen elfelejtettem írni XD
mármint fogalmazni.><
Érdekel- e valakit, hogy milyen volt Erdélybe? :D
Mert ha igen, akkor szóljatok és felteszem ide, s elolvashatjátok.:)
Véleményeket kaphatok? :33
Kamsa.~
Remélem azért tetszett.^^
Tudom, hogy tegnap volt, de Boldog Születésnapot Adraa..!!!♥♥♥ *-* (így utólag is.:P)
Bye.♥