~25.rész~

- M..MiSoon?! Te mit keresel itt? Ez az apám esküvője - néztem rá ferdén. 
- Ugyebár... WonHo is meg van hívva, és én engem hívott el magával, nem tudtam, hogy te ebben a szobában van - nézett rám. 
- Aha, remek, ha most megbocsájtasz... én mennék - akartam volna elmenni mellette, de megfogta a csuklómat. 
- Jobb ha távol tartod magad Oppa-tól, nem érdekel, hogy egy házban laktok. Így se úgy se akarna tőled semmit, mivel.... - elharapta mondandóját, majd folytatta -  tudod te.
 - Persze, hogy tudom! nem vagyok hülye, de ne vágd a fejemhez. Te csak azért voltál az nap az ágyában, mert nem tudott mást megfektetni. Nem sajnállak drágám, viszont, szerintem nekem ne akarj megmondani semmit, mivel te is csak egy vagy a sok közül - kacsintottam. 
- Egy a sok közül? Pont te beszélsz? - nézett végig rajtam. 
- Én nem állok a sorban, már kiléptem onnan - ezzel elmentem. 
Nem érdekelt, semmi csak, hogy végre elmehessek a közeléből. Ekkora egy kis cafkát... UTÁLOM! 
Dühösen totyogtam a hosszú folyosón, mikor hirtelen neki mentem valakinek. 
- Oh.. elnézést - hajoltam meg, de nem néztem meg az illető arcát, csak nagy hajlongások közepette elmentem mellette, vagy is... mentem volna, ha utánam nem szól.
- WooHee- ssi - kuncogott rajtam az illető. Egyből megfordultam tengelyem körül, s szembe találtam magam az egyik rég látott ismerősömmel. 

SunWoong P.o.V.~

Meglepetésemre WonHo volt az öltözőbe, aki egyből megfordult, mikor észrevette, hogy kinyílt az ajtó. 
- SunWoong? Micsoda meglepetés - jött közelebb hozzám, egy sunyi mosollyal. 
- Ja, hali.. - fintorogtam. 
- Az mi? - bökött az öltönyömre. 
- Nem mindegy? - ezzel elvágtáztam, hogy keressek egy másik öltözőt.
Amit nagy keresgélések után, végre találtam. 
Gyorsan felvettem a barackszínű kis öltönyömet, s már futottam is, hogy megkeressem WooHee-t.
Sikeresen nekem jött egy jól öltözött kis koszorúslány, de mikor megszólalt egyből felismertem. 
- WooHee-sii - kuncogtam rajta, mivel úgy hajolgatott mint akinek valami baj van a gerincével. 



- S..SunWoong - fordult meg tengelye körül, majd magas sarkújában odatopogott hozzám és akkora pofont lekevert, hogy majdnem elestem. 
- Te ... tökfej - ölelt meg, fejét belefúrta mellkasomba. 
Végre megint a karjaim között tudhatom! Isteneeem..~~
- Ne haragudj, hogy nem jelentkeztek több mint egy hónapja, látom már felépültél szinte teljesen - temettem fejem vállába. 
- Igen, most már minden oké - tolt el magától, de csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni - Tudod, hogy egy nagy tökfej vagy? - nézett rám rezzenéstelen arccal. Kicsit megijedtem, de elnevette magát - látnod kellett volna a fejed - mutogatott vihogva rám. 
- Te kis - rántottam közel magamhoz, majd megöleltem. 
Épp ekkor fordult ki a sarkon WonHo és a suli menő csaja MiSoon. WonHo döbbent szemekkel nézett ránk, de WooHee nem vette őket észre így oda súgtam neki.
- WooHee, itt van WonHo és MiSoong - suttogtam, olyan volt mintha valami nagyon durvát mondanék, szándékosan úgy súgtam. 
- Tényleg? Ők úgy tudják, hogy mi... izé.. öm.. - kezdett el dadogni.
- Nyugi, segítek - húztam fél mosolyra arcom. 
- Köszönöm - lehelte, majd abban a pillanatban egy hosszú puszit nyomtam a szájára. A pusziból pedig egy kisebb csók lett. 
Hirtelen WonHo megköszörülte a torkát. 
- Sziasztok - köszönt, a mosolya nem igazi volt, ezt még egy vadidegen is látta volna.
- Helo - köszöntünk egyszerre WooHee-vel. 
- WooHee, nem is mesélted, hogy van barátod - tettette a hülyét MiSoon, mint mindig is.
- Most már tudod, de mi most megyünk, gyere drágám - fogtam meg a kezét WooHee-nek, és elmentünk onnan mivel lassan kezdődött a ceremónia. 


Az esküvő után WooHee felhúzta a sulis egyenruháját mivel ma még be megy a suliba, hogy szóljon holnap már megy. 
Kint az öltöző előtt vártam rá, míg nem nyílt az ajtó. Még így is gyönyörű volt. 
A sminkjét lemosta, haját pedig összefogta. 
- Mehetünk? - kérdeztem, miközben ellöktem magam az ajtófélfától. 
- Igen - bólintott. 
Megfogtam a kezét, s elindultunk a suli felé. 

A suliban ugyan úgy folyt a tanítás, de pont szünet volt, így mindenki minket nézett, hogy ki vagyok és mért fogom WooHee kezét, de hidegen hagyott. 



- Innen már nem kísérlek tovább, nem szeretném ha az igazgató még véletlenül is rá jönne, hogy én voltam Irene - húztam el a számat mikor megálltunk. 
- Oh, rendben - látszott rajta, hogy nem örül neki. 

- Ugye nem haragszol? - döntöttem kicsit oldalra fejem, hogy láthassam még jobban arcát. 



- N..Nem.. - dadogott. Láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát ezért odahúztam magamhoz és megöleltem. 



Hidd el WooHee, így lesz mind a kettőnknek a legjobb. Ha nem találkozunk, és elfejeltük egymást. Nem szeretném, ha szenvednél. Minden hónapban legalább egyszer meglátogatlak. Ilyen kis meglepetés leszek, nem fogod tudni mikor jelenek meg. A telefont nem veszem fel, nem fogok életjelet adni magamról.~ 
Tudom, ha találkozunk, majd mindig megkapom a nagy fejmosást, de nem érdekel.~

Ezzel a gondolattal öleltem őt, majd megszólaltam.
- Most megyek, majd még látjuk egymást. 



- Hm.. rendben... Vigyázz magadra! - erőltetett magára egy mosolyt. 



Gyorsan közel hajoltam hozzá, ő lehunyta szemeit.



Majd mikor ott voltam, hogy na, megcsókolom kinyitottam szemeim, elfordítottam fejem, s érdekesen néztem rá. 

- Akkor... szia - intettem neki, majd elmentem. 

WooHee P.o.V.~

Tényleg elment. Megint magamra hagyott, de most már van egy barátnőm akinek bármit elmondhatok. Teljesen elment a kedvem, hogy szóljak az igazgatónak, ezért megfogtam magam és haza ballagtam. Megint a sírás fojtogatott, de nem szabadott elérzékenyüljek. Nem. Megígértem, hogy nem leszek szomorú.! 
- SunWoong-ah, te tökfej - gördült le akaratlanul is egy könnycsepp az arcomon, de gyorsan letöröltem. Nem szerettem volna az utcán sírni. 
Lépteimet gyorsabbra vettem, de csak akkor vettem észre, hogy hol vagyok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bocsi, de a vége.. >< az.. :SS
Nem tudom mi van velem :S
Tiszta depi vagyok, és most így jött ki.xd
ezek ellenére remélem mindenkinek tetszett^^
VÉLEMÉNYEKET.~
Ja, és mostanában nem lesz rész :SS
Sorry :SS
Bye♥ 

~24.rész~

Az este folyamán felhívott egy régi ismerősöm. Nem, nem SunWoong, hanem Changsub.
Már nagyon rég beszéltünk, és most találkozni szeretne velem, de mivel ő egy híresség elég nehéz lenne nappal. Megbeszéltük, hogy a hotel előtt találkozunk, ahol először megismertül egymást. 

Másnap boldogan léptem ki a házból, s indultam el egyedül a Hotelhez vezető úton. Mikor megláttam Changsub-ot egyből odarohantam hozzá, megöleltem visítozva. 
- Mennyit változtál - néztem végig rajta. 
- Nem is, de te... kész nő lett belőled - kuncogott.
- Ha... Ha... Ha.. - bokszoltam bele vállába. 
- Na, gyere - indult el, de én érthetetlenül néztem rá. 
- Még is hová megyünk? 
- Együnk gyors kaját, rég ettem már. 
- Rendben - elindultunk. 
Az egész utat végig beszéltük, egyszerűen nem akart beállni a szánk. 


WonHo P.o.V.~

Nem érdekelt, hogy hülyének néznek az emberek, én követtem WooHee-t és a srácot. Persze, tisztességes távolságból. Egész este velük voltam elfoglalva. 
Már kezdtem álmosodni, mikor végre ők is úgy döntöttek, hogy haza mennek, de mire fellélegezhettem volna, hogy WooHee egyedül maradt, nem tehettem. Az a srác egészen hazáig kísérte őket, így kénytelen voltam bemászni a kerítésen, hogy ne tűnjön fel senkinek távol létem. 

- Hol voltál? - kérdeztem WooHee-tól, mikor beért a szobába.
- Egy ismerősömmel találkoztam. 
- Mi a neve? 
- Lee Changsub, de neked nem mindegy?! Mi ez, egy kihallgatás?!-  nézett rám dühösen. 
- Bocs.. bocs- ezzel lezártuk a beszélgetésünket.


WooHee P.o.V.~


Egy héttel később.~~

Az elmúlt egy hétben nem történt úgy igazán semmi érdekes. WonHo-val kegyetlenül undok, lenéző, flegma vagyok. Minden nap megkérdezte, hogy mi a bajom vele, de én csak leintettem, majd ott hagytam. Nem érdekelt. Akkor.. az nap.. egy mély sebet hagytak bennem MinJi-vel amit nem egy könnyen fognak begyógyítani. 
MinJi is kérdezte, hogy mi a bajom tesókámmal, de még vele is undok vagyok. Megérdemlik. WonHo biztos, hogy tudja mit érzek iránta, ha nem is pontosan..akkor is kell valamit érezzen! Így járt.
Boomie-val mindennap együtt vagyunk, s ma is ő segít nekem készülődni az esküvőre. 
SunWoong-ot nem tudom elérni. Mobilja ki van kapcsolva... vagy mikor ki is csöng, akkor... kinyomja.(!?)
Nem kicsit lepett meg mikor a 10. próbálkozásomat kinyomta. Nem akar részt venni az esküvőn? Hiszen meg van hívva. Apámnak nagyon szimpi és biztos, hogy Gil Da Ran-nak is az lenne. 
- SunWoong-ah, te tökfej - mérgelődtem magamba, de ekkor jött be barátnőm a szobába egy nagy sminkkészlettel, s minden egyéb más dologgal. 
- Azt szeretném, ha te lennél a legszebb koszorús lány - ölelt meg. 
- Jaj, köszönöm, de ez lehetetlen, hiszen alapjáraton se vagyok szép - húztam el a számat.
- Fejbe vágjalak egy fésűvel? - fenyített be drága barátnőm. 
- Nem kell köszi - húztam össze magam. 
- Ajánlom is. Most pedig .. nézd meg Gil Da Ran-t, aki eddig arra várt, hogy végre találkozzatok - nyitotta ki az ajtót megint, ahol egy gyönyörű fehér ruhába öltözött Nő állt. 
- U..Unnie - akadt el a szavad - gyönyörű vagy - ölelted meg. 
- Köszönöm - mosolygott kedvesen, mint mindig - Boomie, szeretném, ha WooHee lenne a legszebb ezen az esküvőn - simított végig karomon. 
- Maga után - tette hozzá Bom.
- Ne magázódjunk. 
- Rendben - hajtotta le fejét. 
- Most viszont mennem kell, csak benéztem, majd még beszélünk - ezzel intett, s elment. 

- Na, gyere kipofozlak - kuncogott barátnőm. 
Először a hajammal kezdett, majd a sminkem is tökéletesen megcsinálta. Aztán következett a ruha. 
- Wow ... - tátotta el a száját barátnőm. 
- Mi van? 
- Király vagyok - dicsérgette magát. 
- Ja, igen - fintorogtam, persze tudta, hogy csak viccelek. 
- Na, most én is elmegyek, rendbe szedem magam, szia - ezzel elment. 
Én ott vártam, hogy talán SunWoong megérkezik, de semmi. Még egyszer megpróbáltam, s most sikeresen felvette. 
- YA! SUNWOONG! MÉG IS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL!? - kezdtem el egyből osztani az észt.
- Öm.. kivel beszélek? - szólt bele egy ismeretlen hang. 
- Öm.. Shin WooHee vagyok, SunWoong merre van? - kérdeztem teljesen dühösen. 
- Oh, szóval te vagy az a WooHee - hallottam, hogy eltöpreng - nem mesélte, hogy ilyen harapós vagy - nevetett. 
- Idefigyelj! Nincs kedvem szórakozni!!! Hol van az a tökfej haverod? 
- Nem tudom, azt mondta, nem akar veled beszélni.. 
- Hogy mi?! - akadtam ki teljesen, már ha ennél jobban kibírtam akadni. 
- Azt mondta, hogy elakar felejteni ... vagy mi - motyogta az ismeretlen. 
- Oké, értem én, de üzend meg neki, hogy MINDENKI RÁ VÁR!!! - kiáltottam a telefonba az utolsó három szót. 
- Ezt hogy érted? - esett le az álla a csávónak. 
- Úgy, hogy ma van az apámnak és Gil Da Ran-nak.. az esküvője... - magyaráztam - tudod, mennyit készültünk erre az esküvőre...?! Az apám nagyon megkedvelte őt, s erre így cserben hagyja őket! - keltem ki magamból. Fel sem fogtam, hogy egy idegennek beszélek a családomról, de most már mindegy. 
- Egy picit tartsd - ezzel hallottam, hogy motyog valamit - azt hiszem most nagy bajban vagy - suttogta. Nem hiszem, hogy nekem szánta, de most már nagyon érdekelt, hogy mi a fene folyik ott - nekem mondod?! cserben hagytam mindenkit.~ aihhs - hallottam meg SunWoong hangját - amúgy.. tudja, hogy ki van hangosítva? - suttogott még mindig Ő.
- MOST MÁR IGEN, TI PARASZTOK! - ezzel kinyomtam a telefont.
Öt perccel később rezegni kezdett a telefonom. Na, még is ki az?! Megfogtam, kinyomtam a telefont. Most olyan leszek mint amilyen Te voltál velem..!!
Dühösen csaptam le a telefont, majd hallottam, hogy megjött Boomie. 
Vagy is csak... azt hittem. 

SunWoong P.o.V.~ 

- Mindent elcsesztem, most mit tegyek? - fordultam társam felé. 
- Nem tudom haver, de ugye tudod, hogy most tönkre tetted őt? A hangján lehetett érezni, hogy valami nem oké vele, s te most hagytad cserben? Szerintem menj oda, s beszéld meg vele, vagy... hívd fel - adta kezembe a készüléket. 
Felhívtam, de kinyomta. 
- Kinyomja - vágtam fancsali képet.
- Éreztem, na gyere... megbeszéled te vele a dolgokat még ma - ezzel elindultunk a templom felé, ahogy tartották az esküvőt. 
- Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem félve. 
- Igen, de előbb ezt vedd fel - adott a kezembe egy öltönyt. 
Gyorsan elfutottam az egyik öltözőbe, de ott éppen volt valakit.
Az a valaki nem más mint........

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


CHANGSUB.~*-*♥♥♥
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Remélem tetszett^^ 
VÉLEMÉNYEKET! :DD
Bye♥

~23.rész~

WonHo P.o.V.~

Amikor megláttam MinJi-t egyből csak a régi időn kezdett el kavarogni az agyam. Ahogy ott hagytam, ahogy először csókolóztam, minden. Ő volt az első lány, akivel összeforrt ajkam. 
Hogy mért hagytam ott? 
Sajnos apám talált magának egy nőcit.. aki nem ott élt ahol mi, hanem kicsit messzebb, valahol a fővárosban. Nem akartam elmenni. Noona volt életem nagy szerelme, s még mindig bánom azt a napot, mikor elmentem. Azóta 4 év telt el. Akkor úgy éreztem, hogy nekem nem lesz soha többé szerelmem, hiszen, MinJi volt a mindenem, első szerelmem, s mikor elmentünk, egy világ omlott össze bennem. 16 voltam, Ő 17, de nem érdekelt minket a korkülönbség. Nem érdekelt minket semmi, és senki! Együtt voltunk minden délután, s ma ahogy MinJi a szememre hányta, hogy 2 évig szenvedett miattam, aztán lett valakije, de megint úgy járt. A szívem hasadt meg, tudtam, hogy egy kis bűntudatot akart kelteni bennem, ami sikerült is neki, de ez a hír még mindig lesokkolt. 
WooHee és Ő rokonok!!!! Nem szeretném, ha WooHee valamit is megtudna, így is sokat szenvedett, ahogy a kis naplóbejegyzést, naplóbejegyzéseit olvasgattam/olvasgatom. 
Azóta minden este ír, s én mindig elolvasom, hiába... de csak így tudom megismerni teljesen. 

- Megmutassam mire gondoltam? - néztem rá egy kaján vigyor kíséretében. 
Nagy szemekkel nézett rám, szerintem nem értette, hogy miről beszélek. 
- Tessék?! Nem kell, kösz! - ezzel ellökött az ágyon, de mielőtt eltudott volna menni alkarjánál fogva rántottam magammal, így ő is eldőlt velem együtt. Fölöttem volt, szemei nem voltak kikerekedve, ami meg lepett, inkább összeszűkítette őket, majd elkezdett csapkodni. 
- Te.. hagyjál engem békén!! Világos?! - kezdett el össze-vissza mocorogni aminek hatására nyögtem egy kicsit, mivel nem a legjobb ponton "nyomott" meg.. Ekkor megállt a fészkelődésben. Szemeiből most már a meglepődöttség látszódott. Le akart szállni rólam, de visszahúztam előző pozíciójába így teljesen Rajtam ült. Nem azért mondom, de borzasztóan jó érzés volt, milyen lenne, ha ruha nélkül lenne rajtam?! Te uram isten! Fantáziám már megint beindult aminek nem nagyon örültem ebben a helyzetben. 
- WonHo - nézett rám fenyegetően. 
- Mhég egy kicsit.. kérlek - néztem szemeibe. 
- Nem.. - ezzel a lendülettel kikászálódott ölelésemből, s leszállt rólam. 
Unottan sóhajtottam fel, majd beletörődtem, hogy ebből semmi sem lesz. 
Én is elmentem zuhanyozni, miközben könnyítettem is magamon egy kicsit. 

Halkan mentem be a szobába.. gondoltam, már WooHee alszik. A pizsamája egy nagyon rövid kis nadrág volt, s egy trikó. Elképesztően szexi volt, de nem érhettem hozzá ami zavart. 
A laptopjához ültem, s megnéztem, hogy írt-e valamit. 
El akartam terelni a gondolataimat róla.~ 
Bingó! Gyorsan megnyitottam, majd neki álltam olvasni.: " Ma tulajdonképpen majdnem felrobbantam mikor hallottam MinJi és WonHo beszélgetését. Örültem rég nem látott unokatestvéremnek, de a beszélgetés ami kiszűrődött az ajtón..had ne mondjam, oda vágott. Volt köztük valami, ezt még Boomie is kiderítette. Olyan érzés volt, mintha a szívemet kifacsarták volna. Féltékeny voltam, de nem tudom ,hogy mért.! 
Aztán az este folyamán WonHo magára húzott... és.. had ne mondjam milyen nehéz volt visszatartani azt, hogy milyen zavarban vagyok:$
Nem tudom mit csináljak. Az lesz a legjobb, ha holnap felhívom SunWoong-ot.!"
Ekkor jutott eszembe a telefonja. Éppen a képeit nézegettem mint mindig, csak most épp telefonon, s nem laptopon, persze mikor bejött akkor kiléptem mindenből, lezártam, és csak fogtam, és a sötét képernyőt bámultam.

Szemeim már alig bírtam nyitva tartani az álmosságtól, de akkor is WooHee-t néztem ahogy alszik, majd egy nagy sóhajjal felkeltem ágyáról, s befeküdtem az enyémbe. 
Szinte egyből elmentem a mese világomba, ahol mindenki tök boldog, nincs veszekedés se semmi.

Hajnalba arra ébredtem, hogy WooHee valamit motyog. 
- Ah, Oppa - kuncogott - lenne egy kérésem - hallatszott , hogy zavarban volt, de kifel telefonál hajnalok hajnalán? 
Fogadok, hogy SunWoong!!!
Dühösen hallgattam végig a beszélgetés, az-az csak a WooHee félét, a vonal túloldalán lévő személyt nem hallottam. 
- Holnap este, a Hotel előtt? Rendben, jalja - ezzel letette a telefont.
Hallottam, hogy még egy kicsit fészkelődik, majd megint csend borult a szobára.
Nem tudtam vissza aludni.
 Mit akarnak ezek a Hotel-be? vagy a Hotel előtt!? Ah, tök mindegy.. Hotel az Hotel.. egy lány és egy fiú! Nem jó párosítás.~ 
Egy óra dühöngés után megint elnyomott az álom, most már véglegesen. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tádááá :D
milyen lett?
VÉLEMÉNYEKET! :D
remélem tetszett.^^
Bye♥
Ja, és még így utólag, mikor ezzel a fejezettel végeztem.. pont a Cross Gene - Sky High ment. :D xDDDDD >.<*-* a Seoul fm-en.^_^ http://seoul.fm/

~22.rész~

Teaser.~

Teaser 1:
"- NE NYÚLJ A CUCCAIMHOZ! 
- Ehehjj, mi lett veled? - nézett rám somolyogva.
- Letöröljem a képedről a vigyort? - néztem rá dühösen. 
- Na, gyere, csak ne légy annyira vad - nyalta meg szája szélét."

Teaser 2: 
"- Oh, neem - mondta kicsit félelmetesen. Össze rezzentem, de próbáltam leplezni. 
Ami persze nem sikerült. 
_______ szemei még mindig csillogtak, de semmit nem bírtam belőle ki venni. 
- Megmutassam mire gondoltam? - nézett rám egy kaján vigyor kíséretében. "

_________________________________________________________________________________

22.rész.~

Nem volt kedvem senkihez, de mikor megláttam az ajtóban álló személyt egyből a nyakába ugrottam. 
- Áháháháháhááá... Unnieeeee - visítottam unokatestvérem nevét. 
- WooHee - kuncogott.
Eddig nem éreztem, hogy fájna valami, de a fájdalom hirtelen lábamba nyílalt. 
- áá..áá..áú - visítottam fel. 
- Jaj, légy óvatosabb.. mit csináltál a lábaddal? - kérdezte félve. Ő is ott lesz az esküvőn, nem mondhatom el neki. 
- Bevertem még tegnap este ... az.... asztal szélébe - hazudtam. 
- Vigyázz magadra! Nem ám össze töröd magad a jövő héti esküvőre.
- Jövő hét?! - néztem rá nagy szemekkel. 
- Ezek szerint még nem tájékoztattak róla - mosolygott -, de most már tudod - simogatta meg fejem. 
- Öm.. Unnie, ő itt Shin WonHo, a leendőbeli bátyám - fintorogtam amit csak WonHo látott.
- A..Annyeong - hajolt meg, úgy mint nővérem. 
- Mi már találkoztunk, igaz WonHo? - nézett rá unokatestvérem.. egy kicsit sem szépen.
- Omo, hol? mikor? - pattantak ki szemeim.
- Az most mindegy, annyi elég, hogy jól ismerem. 
- Hm.. mindegy - vontam vállat - Anyuék mért nem szóltak , hogy jössz? - kérdeztem.
- Meglepetés akart lenni - mosolygott.
- Nagyon meglepődtem - nevettem ki magam, mire ő is elkezdett kuncogni. 


- Kész a vacsoraaaa! - kiáltott fel anyu, mire én és unokatestvérem feltápászkodtunk a TV elől, s lebaktattunk az étkezőbe. 
- Mi a vacsi? - kérdezte WonHo túlságosan is zavartan. 
- Kimchi - válaszolt anyu. 
- Nyammm ... imádom - simogattam meg pocakom, mire mindenki felkacagott, én még mindig pocakommal voltam elfoglalva, mivel olyan éhes volt, hogy csak na. 
Anyu letette a kész ételt az asztalra, majd mindenki szedett magának amennyi szeretett volna. 
- Jó étvágyat. 
- Hm.. - mindenki hümmögött egyet, anyu szavára ezzel jelezve, hogy köszönjük. 

Anyunak segítettem elmosogatni, míg WonHo és a rokonom felmentek a szobába. 
Egyre jobban kezd érdekelni, hogy mi van közöttük. Mi az, hogy találkoztak már? Jaj, istenem... ahogy WonHo-t ismerem bármire képes volt. Félek, hogy az lesz az igazság amire én gondolok. Azon nem tudnám magam túltenni.! 
Félve anyura pillantottam aki csak bólintott, hogy mehetek, mivel már csak egy tányér volt vissza. Egy kis félmosoly ült ki arcomra, majd lassan felbaktattam a szobánkhoz. 
Az ajtó résnyire ki volt nyitva így tisztán hallottam, hogy beszélgetnek. 
" - Elmentél... ott hagytál engem egyedül! Mikor tudtad, hogy senkim sincs! - kiáltotta rég nem látott családtagunk. 
- Mert nem volt más választásom! - kiáltott vissza fiú. 
- Akkor is... tönkre tetted az életem.! 2 évig próbáltam túllépni..! Mikor végre sikerült, s barátokat találtam... megint jött az a régi érzés, mint nálad.. megint úgy jártam.! Minden miattad van! - kiabálta."
Nem bírtam tovább hallgatni a beszélgetésüket. WonHo 20 éves Unnie 21... én 19... már mindent értek. 
Szomorkásan kopogtam be a szobába, mintha semmit nem tudnék. Egyből elhallgattak, s testvérem kiáltott ki, hogy bemehetek. 
Kinyitottam az ajtót, majd semmibe vettem mindenkit, leültem az ágyamra, ölebe vettem a laptopom, s írtam egy üzenetet Boomie-nak. 
" Boomie, Segíts.!:'( "
Csak ennyi állt benne, de ő egyből levágja, hogy mi a baj. Ismer már annyira. Körülbelül két perc múlva már meg is kaptam a választ.~
" Ya!!!! Már megint mi a baj? Át menjek?:s" 
Tudtam, hogy megfog enni, de nem érdekelt különösebben, csak hogy elmondhassam neki a fájdalmaim, s minden mást. 
" Jaebal!.:S "
Erre már nem kaptam választ. Ha nem válaszol az azért van, mert már elindult. Alig vártam, hogy barátnőm ideérjen, s elmondjak neki mindent. Olyan rég beszéltünk. Biztos örülni fog neki, hogy már a sebeim is jó állapotban vannak, de annak nem, hogy én még mindig ramatyul vagyok. 
MinJi és WonHo szemeit éreztem a hátamon, de nem nagyon érdekelt. Mostantól, megváltozom, ebben Boomie segíteni fog!! 
20 perc múlva már csengettek is. Felálltam eddigi helyzetemből, majd mintha a két személy levegő lenne elindultam, hogy kinyissam az ajtót, vendégemnek. 

- Boomieeeee - öleltem meg. 
- WooHee, mi a baj? - tért rá a lényegre. 
- Gyere, menjünk fel a .... nappaliba - motyogtam.
- Mért pont a nappaliba? 
- Mert a szobát elfoglalták - vontam vállat. Éreztem, hogy Bom rosszra gondol így egyből megszólaltam - MinJi és WonHo vannak bent. 
- öm.. MinJi? Az unokatesód? - kérdezte csillogó szemekkel. 
- Aha - vágtam rá unottan. 
Bom már régóta megszerette volna ismerni MinJi-t mivel sokat meséltem neki róla, de most nem tartottam túl jó ötletnek. 

Fent a nappaliban, mikor már mindent elmeséltem neki ő csak ennyit mondott.
- Te hülye vagy - mint szinte mindig, most is ezt kaptam fejmosás gyanánt - ne foglalkozz már azzal a tuskóval! És különben is... lehet, hogy mindent félre értettél, s sokkal másról beszéltek mint ahogy te értetted. Ha nem hiszed el, vagy nem tudsz kiigazodni rajuk, akkor kérdezd meg... baj nem lehet belőle - mosolygott rám biztatóan. 
- Igazad van - álltam fel - gyere - húztam be a szobába, de nagy meglepetésemre, csak WonHo volt bent. 
- MinJi? 
- Elment, azt mondta, majd holnap is jön - vont vállat. Na, most mi legyen? Bom-ra pillantottam aki egyből rátért a lényegre. 
- Mi van közted és MinJi unnie között? 
Erre WonHo csak nagy szemekkel pislogott a lányra, majd megszólalt.
- Már semmi - vont vállat.
Ekkor oldalba böktem barátnőmet, tudta, hogy mi van. Igazam volt! 
- oh, oké - ezzel ránézett az órára - oh, nekem mennem kell, találkám van - pirult el. 
- Juuuuuuj, sok sikert, és köszönöm - öleltem meg.
- Ez csak természetes.
Kikísértem, majd vissza cammogtam a szobámba. WonHo most épp a telefonját bújta, s nagyon írdogált valamit. 
- Már meg sem lepődöm, hogy kivel csevegsz - szóltam hozzá gúnyosan. 
- Parancsolsz? - nézett rám. 
- Semmi , elmentem fürdeni - vontam vállat, majd vettem egy frissítő zuhanyt.
Már nem voltam annyira ideges, mint legelőször, de még mindig nagyon rosszul éreztem magam, a tudat, hogy volt valami köztük. Istenem, mért vagy velem ilyen kegyetlen.?! Ártottam én neked valaha?! Nem hinném...(-.-)

Bent a szobába WonHo, most nem a sajátját, hanem az én telefonomat bújta. Dühösen trappoltam oda hozzá, s vettem ki kezéből a készüléket. 
- NE NYÚLJ A CUCCAIMHOZ! 
- Ehehjj, mi lett veled? - nézett rám somolyogva.
- Letöröljem a képedről a vigyort? - néztem rá dühösen. 
- Na, gyere, csak ne légy annyira vad - nyalta meg szája szélét. Ekkor egy nagy pofon csattant arcán, de már megszokhatta tőlem, s így is lassan 2 hónapja nem csapkodtam! Megérdemli.!
- Mi van? Egyből felépültem, s megint a perverz fantáziád akarod kiélni rajtam?! Te tuskó... egyáltalán nem bánom, hogy elküldtem a képeket - húztam fél mosolyra ajkaim. 
- Te kis.... - kezdett el fortyogni a dühtől. Persze én csak jókat nevettem rajta. 
- Én kis? Azt akartad mondani, hogy: gyönyörű, szexi, szép szemű, nagy szájú, irtó cuki..? - kérdeztem tőle, kicsit sem kedvesen. 
- Oh, neem - mondta kicsit félelmetesen. Össze rezzentem, de próbáltam leplezni. 
Ami persze nem sikerült. 
WonHo szemei még mindig csillogtak, de semmit nem bírtam belőle ki venni. 
- Megmutassam mire gondoltam? - nézett rám egy kaján vigyor kíséretében. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tádááá.^^
véleményeket.^^ :33 !
Remélem mindenkinek tetszett.^^
Bye♥

~21.rész.~

Azt hittem végre rajta kapom, hogy valami személyes dolgot olvas, de valami blog féleséget olvasott. Kicsit meglepődtem. Na, jó... nagyon is!
- Na, mizu? - szólalt meg testvérem,mire ugrottam egy kicsit.
- Semmi.. mit olvasol - hajoltam közelebb a laptophoz. 
- Ez egy Fanfiction... - magyarázta, nagyjából kapizsgáltam mi az, de nem nagyon foglalkoztatott.
- Miről szól? - kérdeztem kíváncsian. 
- Hát, van két lány akik egyszer rossz csávóval kezdtek ki.. meg stb.. nekem bejön.. - mosolygott.
- Remek, mi a címe? 
- Nightlife - kuncogott. (Ha valakit érdekelne.~ : http://nightlife2.blogspot.hu/)
- Oh, király - vágtam rá, majd óvatosan leültem az ágyamra. 
Kicsit dühöse voltam magamra amiért nem tudtam lebuktatni WonHo-t. Valahol éreztem, hogy tud egy-két dolgot rólam, amit nem mondtam el neki. Szerintem elolvasta a gépen lévő naplóm, de nem tudom. Nem szeretném megvádolni, mert lehet sehol semmi. 
- Képzeld, apuék eltolták az esküvőt, így a sebek amiket okoztál lehet eltűnnek addigra - néztem rá egy gúnyos mosoly kíséretében. Nem haragszom rá, ez tény és való, de egy kis bűntudatot szeretnék benne kelteni. 
- Valóban? Hogy.. hogy? - látszott rajta, hogy kicsit megkönnyebbült.
- Nem tudom, de most biztos örülsz, mivel lehet megúszod apám lecseszését - kacsintottam rá, majd próbáltam lefeküdni óvatosan, de fájdalmak nélkül nem nagyon akart menni, persze meg is értem.~ 
Már csak arra lettem figyelmes, hogy az álom manó elvitt az én kis világomba, s ott álmodozom a "szőke hercegről."


WonHo P.o.V.~

A napok csak teltek, s teltek. WooHee egyre jobban van, aminek nagyon örülök. Viszont, mostanában Boomie nem nagyon kereste fel. Szerintem még mindig a sokk hatása alatt van amit tettem a húgommal. 
A suliban megkerestem egyik nap az a négy kis csajszit, akikről írt WooHee a naplójában, s elbeszélgettem velük, hogy akadjanak le róla... stb.. stb.. Persze ők tagadtak mindent, de mondtam, hogy nem WooHee-től tudom, hanem mástól. Ekkor megértették amit kértem, s megígértél, hogy többet nem piszkálják. 
Most épp a kórházba vagyunk, mivel ma mondják meg, hogy körül belül mennyi idő, míg beforr a seb meg a szokásos. WooHee sebét eddig senki nem látta a családban, csak amikor elhozták először a kórházba. Senkinek nem mutatja meg, még az anyának sem. Ennyire csúnya lenne? 
Az arcáról már eltűntek a foltok, így semmi nem rontja el gyönyörű kis pofiját. Minden kék-zöld foltocska eltűnt róla már csak a lábán és a karján van a vágás. Vagy is szerintem, mivel csak az van bekötve. 
Mindenki kint vár rá, míg ő bent van az orvosnál. Hirtelen nyílik az ajtó, mi pedig egyből felállunk. Az orvos mosolyogva jön ki a teremből. 
- Na, hogy van? - kérdezte az anyja. 
- Örömmel közlöm, hogy már nincsenek sebek, se semmi, csak még egy kicsit fáj neki, de megértem - mosolygott tovább a doki. 
- Komolyan? Ennek örülök - szólalt meg apám is. WooHee kijött a kórteremből, elköszöntünk a dokitól, majd beszálltunk a kocsiba, s haza vettük az irányt. 
WooHee és apám egész uton beszélgettek, nevetgéltek... az anyja csak mosolyogva figyelte őket, míg én komoran néztem magam elé. Még mindig nem tudom felfogni, hogy ez a lány mért bírja az én apám ennyire. Kicsit féltékeny vagyok, amiért így el vannak. Velem meg.. alig.
Na, mindegy. 

Otthon WooHee már gyorsabban közlekedett mint 2 héttel ezelőtt. 
- Szerintetek 2 hét alatt tökéletesen leszek? - kérdezte vidáman az anyától. 
- Igen, kincsem - mosolygott az anyja, majd megsimogatta a pocakját. A hasa is egyre nagyobb lesz, remélem kisfiú lesz. (*-*) Legalább ő szeretne, mondjuk a kislány is. 
- Anyu, holnap után el kéne menni koszorúslány ruhát nézni - javasolta boldogan. 
- Igen, szerintem is, hívd fel Sunwoong-ot is, mivel... ő is meg van hívva az esküvőre - mosolygott.
- Igen, tudom, majd felhívom, de ahogy ismerem nem fog ráérni - szomorodott el. 
- Jaj, majd megoldja - kuncogott apám. 

Mindenki elment a saját dolgára. Apám, s az anyja elmentek főzni, míg mi fent voltunk a szobában. Ő a laptopját bújta, s valamit nagyon pötyögött. 
- Mit írsz te ennyire? - néztem rá kíváncsian. 
- Nem mindegy? - nézett rám vidáman. 
- Jéé, mi ez a nagy vidámság? - most már tényleg nem értem ezt a lányt. 
- Legyen az is mindegy - ezzel visszabújt a laptopképernyőjéhez. 
Én csak megmosolyogtam, majd folytattam az olvasást. 
- WooHee - kopogott be apám az ajtón. 
- Tessék? 
- Gyere, vendéged van. 
- Megyek - kelt ki az ágyból, majd nyitotta is az ajtót. 
Mikor kinyitotta nem csak ő, hanem én is meglepődtem. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
bocsi, hogy rövid, de most.. hdewhiufewbnj
muszáj volt na. XDDDDDDD
VÉLEMÉNYEKET! :D
bye♥

~20.rész~

WonHo P.o.V.~

Szemeim még mindig tányérméretűek voltak, még mindig sokkban voltam. Oké, hogy egy lány képeket csinál magáról, de ..... ez ... WOW... gyönyörű.~ Nem tudtam felfogni, hogy ez a lány így nézzen ki. 
Rákattintottam az egyik képre, hogy nagyban is szemügyre vegyem. Egy mini kis koktél ruha volt rajta, a ruha pántja a vállán volt, így dekoltázsa is jól látszott. Egy kis fekete magas sarkú volt rajta pluszba, meg még pár kiegészítő. Szám is tátva marad, még a nyálam is folyni kezdett. Minden egyes kis vonalát kiemelte ez a ruha. Meghaltam.
Miután felkeltem a kábulatomból tovább léptettem. 
Khm... Bár... ne tettem volna! WooHee egy szál fehérneműben áll a képen, mosolya gyönyörű, s teste is. Már láttam, de akkor nem nagyon, mivel sötét volt egy kicsit a szobában. Gyönyörű, s ez a fehérnemű... Te Jézus Mária. 
Nem mertem tovább nézni, még a végén meghalok. Inkább kiléptem a mappából, s tovább keresgéltem az asztalon. Találtam egy Dokumentumot aminek a címe "Naplóm.~" Tudom, nem szabad más cuccai között kutatni, de fene egyen meg. Rámentem. 
Az első bejegyzést egy hete írta, nem tudom mit rejthet ezért beleolvasok. Majd ha nem tetszik tovább lépek. Nem tudom, hogy a többit hová írta, vagy csak most kezdte el ezt az egészet, de ez is valami. 
A Napló bejegyzései: " Valamiért most ide írok, pedig a kis könyvecskémbe egyszerűbb lenne, na mindegy. Már lassan egy hónapja nem beszéltem SunWoong-al, kezdem őt elfelejteni. Viszont Boomie-val nagyon jól kijövök, kicsit pótolja SunWoong-ot, de nem teljesen. Úgy érzem, hogy Bom tényleg nagyon jó barátnő..^^ :D Mindent elmondok neki. Az első találkozásunk óta. Igaz, nem a legfényesebb mivel éppen SunWoong miatt sírtam, hogy elmegy, de akkor is. Rin, egy kis .... hagyjuk mi! >< MiSoon, GiTae és BinBin azóta nem kerestek nagyon. Mióta GiTae és BinBin belöktek a medencébe a kollégiumban... úgy érzem GiTae megbánta, mivel nem szekál.. se semmi. BinBin és MiSoon néha- néha még oda-oda szúrnak, de már nem érdekelnek nagyon! A medencéhez visszatérve.... úgy érzem, hogy aznap este ... SunWoong-nak köszönhetem, hogy még itt vagyok, s nem fulladtam meg. Lehet, hogy ezért szeretem ennyire, de csak mint barátot. Soha nem tudnék úgy tekinteni rá mint szerelmes párra, persze anyuék úgy tudják WonHo-nak hála-_- Nos, WonHo.... Nem tudom mit érzek .. néha szerelmet(?) néha.. utálatot(!!!!) Olyan kegyetlen velem, én pedig nem fogok megalázkodni, inkább leszek bunkó, nagyképű vele szemben mint ő velem, minthogy kimutassam mit is érzek valójában.... 
Tegnap este.~ Mikor Boomival a képeket csináltuk, addig-addig könyörögtem neki, míg el nem küldtük a képeket mindenkinek! Szeretném, ha MiSoon és WonHo ... egyszer.. legalább egyszer úgy szenvedjenek mint én... Mikor rájuk nyitottunk olyan érzésem volt, mintha a szívemet kifacsarnák. Fájt. Fájt, hogy WonHo engem hitegetett közben pedig .... mással volt. Ezek után már nem érdekelt semmi. WonHo a szemembe egy Senkivé vállt. vagy mégsem!?"

Ezek a mondatok után én ... teljesen kész voltam. WooHee amiket leírt, az érzelmei benne vannak. Én pedig folyton csak bántottam, nem tudtam, hogy ... mi van vele, semmit nem tudok róla, most pedig, tönkre tettem. Ahogy ott fekszik az ágyban, alig bír mozogni, mindene fáj. Egy szörnyeteg vagyok! Tönkre tettem Őt! 
De állj! Mért gondolok folyton rá?! Mi történik velem?! Még sohasem éreztem ilyet! 
Ezek után azt vettem észre, hogy húgocskám mocorogni kezd, persze csak éppen hogy. Majd felnyögött, s felült az ágyon. Ijedt tekintettel nézett rám. Kiléptem mindenből, csak a netet hagytam bent, letettem a laptopot az ágyra, s odamentem hozzá.
- Mi a baj? - néztem rá félve. 
- o.. oppa - nyöszörögte, majd odabújt hozzám. Kicsit meglepődtem, de magamhoz húztam, s így öleltem tovább. 
- Mi történt? Rosszat álmodtál? - kérdeztem.
Nem válaszolt, csak éreztem, hogy a felsőm egyik része nedves lesz. Sírt. 
- WooHee - szólítottam meg megint. 
- Hmm? 
- Mi történt? - ismételtem meg magam.
- SunWoong-ot akarom - nyöszörögte még mindig álmos hangján. 
- huh?! 
- Ő sosem bántott - szipogta, majd rám nézett - mint te! - motyogta, aztán megpróbált visszafeküdni, de mindene fájt így csak egy nagy nyögés hagyta el száját, s egy könnycsepp gördült le arcán. 
- Erről beszéltem - nézett mélyen a szemembe. Talán azt akarja, hogy bűntudatom legyen?! Ennél is jobban?! - Ja, és mit csináltál a laptopommal? - vont kérdőre. 
- Nyugi, csak megnéztem egy-két dolgot a neten - vontam vállat - amúgy, anyud küldött fel enni - mosolyogtam - kérsz? 
- Ühüm - bólogatott hevesen. 
Segítettem neki felülni, majd odavittem neki a tálcát. Kezébe fogta a kanalat, de egyből ki is ejtette. 
- Áu - sziszegett. 
- Segítsek? - néztem rá. 
Aprót bólintott, majd kezembe vettem a kanalat, s elkezdtem etetni, mint egy kisbabát. Vicces volt, nem tagadom, de azért sajnáltam is, főként azt, hogy mind ezt én tettem vele. Néha- néha bénán kapta be a kanalat, ezért félre sikerült. WooJung elfelejtett szalvétát tenni, ezért az ujjaimmal töröltem le a leves cseppjeit. Véletlen mutatóujjam ajkaihoz ért, egymás szemébe néztünk, s én elvesztem az ő gesztenyebarna szemeiben. Hogy bírtam ŐT Bántani?! 
Félve kaptam el tekintetem, megköszörültem torkom, majd folytattam az etetést.


WooHee P.o.V.~

Nem tudtam sokáig aludni, mindenem fájt. WonHo, te tökfej! Minden miatta van! 

Ijedten pattantak ki szemeim, mivel azt álmodtam, hogy SunWoong meghalt. Soha nem bírnám feldolgozni azt a tényt.! SOHA! 

Miután végre WonHo megetetett segített kikelni az ágyból, majd lementem a lépcsőn anyuhoz. A mozgásom még mindig egy lajháréhoz hasonlítható volt. Nagyon fájt! Tudom, már körülbelül 100000-szer elmondtam, de nem tehetek róla. 
- Oh, WooHee- szaladt oda hozzám apám.
- Apa, anyu merre van? - kérdeztem mosolyogva. 
- Nem tudo... - nem bírta befejezni, mert megcsörrent a mobilom. Apám hívott. 
- Ah, Appa - köszöntem boldogan a telefonba, persze előtte mondtam még Mr.Shin-nek, hogy mindjárt folytatjuk. Ő csak bólintott. 
- WooHee - szólt bele Gil Da Ran Unnie. 
- Oh, Unnie - köszöntem még boldogabban - mi a helyzet? - kérdeztem vidáman. Nem szerettem volna, ha rájönnek, hogy valami történt velem. Bárcsak elhalasztanák az esküvőt! Nem szeretnék cirkuszt. 
- Semmi kedvesem, csak azért hívlak, hogy szóljak.. az esküvő el lesz csúsztatva, mivel apádnak közbe jött valami és nekem is - hallottam hangján, hogy kicsit szomorú, de nekem ez most pont kapóra jött. 
- Oh, semmi baj... és mikor lesz? - kérdeztem félve. 
- Nem tudom még pontosan, szerintem 1 hónap, egy és fél - hallottam, hogy még csalódottabb. 
- Jaj, Unnie, ne szomorkodj - biztattam - amúgy... hogy-hogy appa telefonjáról hívtál? - érdeklődtem. 
- Ez volt kéznél. 
- Értem. 
- Jaj, WooHee, ne haragudj, de mennem kell, majd beszélünk. Szia - ezzel letette. Meg sem várva, hogy elköszönjek.  Hát, ilyen a modellek élete. Sóhajtottam, majd visszamentem Mr.Shin-hez. 
- Hol is tartottunk? - kérdeztem vidáman. 
- Anyukád kerested.. még mindig nem tudom, szerintem elment boltba - mosolygott. 
- Oh, lehetséges - húztam félmosolyra a szám- na, én visszabattyogok a kis kuckómba, majd beszélünk - intettem neki, majd felkászálódtam a lépcsőn. 
Eddig mindig rövidnek tűnt az idő míg felértem, de most olyan mintha egy évig másznék ezeken a fokokon. Borzalmas érzés.~
Mikor felértem WonHo még mindig a laptopom bújta. Halkan csuktam be az ajtót, majd lopakodtam mögé, s néztem meg, hogy mit olvas ennyire. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Na, remélem tetszett.^^
Bocsi, hogy tegnap nem írtam, de
nagyon ki voltam merülve, így mikor hazaértem fél 5-kor egyből elaludtam, s csak enni, fürdeni keltem fel majd bújtam vissza az ágyba XDDDDDDDDD
Remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :DD
(ja, nem tudom, hogy mikor hozom a kövit.:S legyen meglepetés.^^ :D:P)
Bye♥ 

~19.rész~

Nagy szemekkel figyeltünk apára, majd nagy nehezen kinyögtük, hogy... holnap. 

Nem tudjuk, hogy honnan jött pont az a nap, de legalább ugyan arra gondoltunk, s nem égtünk be. És most jön a csattanó. Apa megkérte SunWoong-ot, hogy töltse itt az estét, de ő visszautasította, mivel az újonnan debütált bandája már így is hiányolja. 

Minden megköszöntünk neki, majd ki kísértük, s távozott. 

- WooHee - szólított meg anyám - szeretnél ma egy szobán osztozkodni WonHo-val, vagy nem? - kérdezte félve. 

- Nyugi, ennél nagyobb baj már nem lehet - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Jó is, hogy mondod - akart elindulni apa a szobába, de elkaptam a karját. 

Kicsit fel szisszen-tettem , mivel nagyon fáj a kezem, de nem érdekelt most.

- Mi az, kicsim? - fordult felém.

- Hagyd... megérdemeltem! 

- Na, de... WooHee, még is nézz magadra.. mindenhol sebes vagy, így még az utcára sem mehetsz ki! - kezdett el érvelni, de én megráztam a fejem. 

- Hidd el, az nagyobb fájdalom lesz neki, hogy nem állok vele szóba .. és szerintem te sem fogsz vele mostanában nagyon beszélgetni vele - hajtottam le a fejem. 

- Az csak egy dolog, de ez nem állapot.. nézz már magadra - nézett rám könnyes szemekkel. 

- Nem érdekes - vontam vállat - hagyd csak - simogattam meg alkarját, majd nagy nehezen felmentem a lépcsőn, be a szobába. 

WonHo épp az Én ágyamon feküdt. 

- Khm... - köszörültem meg torkom, mire rám kapta fejét. Nagy szemekkel nézett rám. Szemeiben megbánást láttam, de hidegen hagyott. Az az érzés amit eddig iránta éreztem, minden... az szeretet volt, de az most átfordult dühbe, szomorúságba, megvetésbe. Nem érdekel, hogy mit csinál vagy mit nem, nem érdekel semmi ami hozzáköt. Nem volt elég, hogy ..... MiSoon.. és Ő... még... meg is vert.. jogosan, de egy lányt akkor sem szabad verni! Ha jót tesz, ha rosszat! Mindenki követ el hibákat, nemde?!

Kipattant az ágyamból, majd megigazította úgy, hogy egy ránc sem volt rajta. Megrántottam vállam, majd leakartam feküdni, de nem bírtam. Fájt a hasam is. Mindenem. Mozogni is alig bírtam, nemhogy leülni, lefeküdni. Mi lesz így a fürdéssel?! Jaj, asszem még sok mindennel fogok szenvedni. 

WonHo odasietett, majd segített lefeküdni. Betakargatott, de én csak ránéztem, majd mikor szólásra nyitotta volna formás ajkait elfordítottam fejem. Nem akartam vele beszélni. Most lehet csak azért csinálja ezeket, hogy ne legyen bűntudata, de kihasználom a kedvességét, ennyivel jön nekem.!Én már megfizettem azért a képért, most ő jön. 

- WooHee-ssi - szólított meg halkan. 

- Mondd - mondtam unottan. 

- Ne haragudj rám, csak.... - nem tudta tovább folytatni. Hallottam, hogy szipog. Lassan felé fordítottam fejem, majd megnéztem, hogy igaz-e amire gondolok. 

Igaz. WonHo könnyezett. Most éreztem, hogy úgy megbocsájtanék neki, de még mindig fájt, fájtak azok a szavak amiket akkor hozzám vágott ; " - Tudom, hogy féltékeny vagy. Ne tagadd! De biztos, hogy már te is odaadtad magad a kis SunWoong-nak, hiszen... olyan jól elvoltatok egymással, de most itt hagyott, mivel senkinek sem kellesz! Ahhoz túl csúnya vagy, s most már egy utolsó kis senki is... nem mintha eddig nem lettél volna az - mondta gúnyosan, fintorogva "

Ezek a szavak mély sebet hagytak bennem. Komolyan kinézné belőlem, hogy... én és SunWoong!? 

Bár, meghaltam volna azoktól az ütésektől, bár , ne kéne szenvednem, bár, tudnám, hogy mért nem utálom ezek után még mindig.! Nem tudom mi van velem, de egyszerűen nem tudom utálni, az eszem azt mondja, hogy utáljam, vessem meg, de a szívem... a szívem.. teljesen mást mondd. Amikor meglátom, vagy akárcsak a hangját hallom őrülten kezdi el pumpálni a vért ereimbe.  Minden percben képes lennék megcsókolni... DE! igen, az a fránya "de"... Még sem.. egy gonosz, nagy képű, arrogáns tökfejt, amiért mindig elszáll az iránta érzett szeretetem. 

- Tudod mit? - préselem ki a szavakat - felejtsük el - nézek mélyen a szemeibe. 

- Mi!? - néz rám meglepetten. 

- Jól hallottad - mosolyodtam rá - nincs értelme haragba lenni, megtörtént, nem tudok ellene mit tenni - vontam meg vállam egy picit, de csak óvatosan mert ott is fájt. 

- De... hát.. - tátotta el a száját.

Talán ő is rájött, hogy én nem olyan vagyok mint ő.. hanem teljesen más?! Sokkal nagyobb szívem van mint neki?! Jaj, bár csak így lenne. 

- Ne dadogj... inkább feküdj vissza - célozgattam a mellettem lévő helyre.

Nagyot sóhajtott, majd bebújt mellém. Éreztem, hogy kezét végig simítja enyémen, majd mikor a vágáshoz ért... feljajdultam. 

- B..Bocsánat - hallottam, hogy akadozva mondja ki a szavakat, mivel megijedt. 

WonHo P.o.V.~

Kicsit messzire mentem. Jó.. nagyon! Rohadtul megbántam, amit tettem. Nem kellett volna, de nagyon ideges lettem, WooHee remélem megbocsájt, ha nem ... akkor én felkötöm magam vagy nem tudom. Nagyon megbántam MINDENT! de már nem tudom visszapörgetni az időt. SAJNOS! 

Mikor befeküdtem mellé, s kezénél egy rossz ponthoz értem, majd felsóhajtott. Nagyon megijedtem. Nem akarok, szeretnék neki több fájdalmat okozni. Soha! 

Meg fogok változni, ez így nem mehet tovább, s míg ilyen állapotban van nekem mellette kell lennem, s ápolnom őt. Az anyjának elég nehézkes lesz, mivel a kicsire is sok figyelem kell, hiába nem született még meg. Nekik is segítek amiben csak lehet. 

Apám most biztos nagyon haragszik, nem értem, hogy még mért nem jött fel, s látta el a bajom, hogy mit képzelek magamról.. stb.. stb.. 

Arra lettem figyelmes, hogy WooHee lélegzetvételei egyenletesek. Elaludt. Annyira békésen aludt. Hogy bírtam neki ártani?! Egy ilyen gyönyörű lánynak! 

Óvatosan kikeltem mellőle, majd lebaktattam a lépcsőn, hogy megkapjam a fejmosást amit apám nekem tartogat. 

Lassan keltem ki mellőle, semmiképp nem szerettem volna, ha felkel. Halkan csuktam be az ajtót, majd csoszogtam le a lépcsőn. Apa a nappaliban olvasta a szokásos újságát, rám nézett majd vissza az újságra. Mi a fene!? 

- Szerencséd, hogy SunWoong adta azt az ütést - mondta komoran, majd letette az olvasmányt a kezéből, felkelt eddigi pozíciójából, majd odajött hozzám - ugye tudod, hogy nem azért nem adom vissza a dolgokat, mert nem szeretném , hanem mert WooHee megkért, hogy ne tegyem! - mondta. 

- H..hogy WooHee? - esett le az állam. 

Ennek a lánynak nagyon nagy szíve van, és én ... szörnyetegként viselkedtem vele. Istenem, de egy barom vagyok. 

- Igen, ő - mondta , majd elment.

- A..Apa - szóltam utána. 

- Mondd - fordult felém. 

- Hol.. v..van.. WooJung? - kérdeztem félve.

- Konyhában, ebédet csinál a lányának, mért? - kérdezte közömbösen. Fáj, hogy így viselkedett velem apám, de megértem. Én is így viselkednék. 

- Oké, köszi - ezzel becsoszogtam a konyhába. 

- W..WooJung .. - szólítottam meg félve. 

- Oh, WonHo - fordult felém nagy szemekkel. 

- Kérlek, ne haragudj rám - néztem rá könnyes szemekkel.

- WonHo-ah, ha a lányom nem haragszik, én ... én sem.. - mondta. 

- WooHee-vel beszéltem, de nem tudom, hogy mért ilyen kedves... hiszen... - haraptam alsó ajkamra, nem akartam róla beszélni. 

- Én mindig úgy neveltem, hogyha vele ellenségesek ő akkor is legyen kedves, ha tetszik, ha nem.. - mosolygott - különben is, ne nekem magyarázkodj hanem az apjának, ha 2 héten belül nem tűnnek el neki a horzsolások - motyogta.

- Mértis? - vontam fel a szemöldököm.

- WooHee lesz a koszorúslány az apja esküvőjén ... nem mesélte még? - nézett rám. 

- Öm.. nem.

- Na, most már tudod, viszont én megyek, felviszem neki ezt a kis ételt - akart volna elindulni, de megállítottam. 

- Majd én... ennyivel csak tartozom - vettem el tőle a tálcát.

- Hhh, rendben, köszönöm - ezzel elment apám után.

Felmentem WooHee-hez, majd letettem az ágya melletti asztalra a tálcát. Gondoltam mélyen alszik így icsit kölcsön veszem a laptopját, remélem nem haragszik meg. 

Mivel a természetem mindig is kíváncsi volt most se tudtam megállni, hogy ne menjek rá a "WooHee.:$" mappára ami az asztalon volt kint. Persze megnyitottam egy Internetet is, hogyha fel kel akkor azt mondjam neki .. keresgélek valamit. 

Mondhatom nem kicsit meglepődtem, mikor megláttam a képeket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bocsi, hogy nem hoztam tegnap :$
Ezért most egy kis kárpótlásnak.. Cliffhanger! xDD♥
Holnap megpróbálok írni, de nem ígérek semmit :D
Remélem tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET!~
Bye♥